Breakout players – AFC West

A címvédő csoportjával folytatjuk a Breakout-sorozatunkat. A Chiefs Super Bowl-győztes kerete szinte teljesen egyben maradt, ennél feljebb pedig nehéz jutni, de így is akad két játékos, aki végre kibontakozhat. A Raidersnél két korábbi elsőkörös reach cáfolhat rá a kétkedőkre, a Chargersnél egy többé-kevésbé bizonyított játékos törhet be az elitbe, míg a Broncos egész szezonja attól függ, meglesz-e a breakout. 

Denver Broncos

Drew Lock, QB

John Elway már többször bebizonyította, hogy egyáltalán nem ért az irányítókhoz (a többszörös MVP, all time great Peyton Manning scoutolásához sok szaktudás nem kellett), de úgy néz ki, a denveri vak tyúk is talál néha tehetséges QB-t. Drew Lock távolról sem volt elit újoncként, de öt kezdő meccséből négyet megnyert, ami azért nem rossz.

Az elmúlt két évben két másodéves irányító, Patrick Mahomes és Lamar Jackson is MVP lett – ez valószínűleg nem fenyegeti Lockot, ettől függetlenül parádés szezonja lehet. A támadófal elég jó körülötte, van egy ígéretes tight endje, Courtland Sutton mellé kapott még egy első- és második körös elkapót, illetve Melvin Gordonnal kiegészülve az egyik legmélyebb futószekció székel jelenleg Denverben. A védelem is rendben van (a szerkesztőségi franchise drafton a Broncosból választottuk ki a legtöbb játékost), minden adott egy pozitív szezonhoz. Ha Lock képes megugrani a szintet, a Denver komoly playoff-esélyes lesz idén.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Isaac Yiadom, CB

A védelemben nincs sok potenciális breakout-jelölt, tekintve hogy tavaly Justin Simmons és Alexander Johnson is berobbant. A posztok le vannak osztva, tulajdonképpen egyetlen játékos van, aki tényleg magasabb polcra emelheti magát, és tekintve, hogy a kezdő cornerről van szó, ennek alighanem mindenki örülne.

Yiadom 2018-ban harmadik körös volt, de eddigi két éve alapján nem sok csapat engedné a kezdő közelébe. Újoncként borzalmas volt, 264 snap alatt engedett három TD-t mindössze egy INT és egy leütött passz mellett, de tavaly már mutatta a fejlődés jeleit. Egyrészt majdnem kétszer annyi időt töltött a pályán, másrészt volt három leütött passza és egyetlen hatpontost sem engedett. Persze a yardokat nyelte róla a csapat (558) és a felé szálló labdák 72,2 százalékából elkapás lett, de összességében látszik rajta a fejlődés, és ha valaki, akkor Vic Fangio belőle is kihozhatja az állatot.

Kansas City Chiefs

Mecole Hardman, WR

A Chiefs támadósora közel áll a tökéleteshez, ezen már csak finomítani lehet. Travis Kelce és Tyreek Hill mellett nehéz kitűnni, ráadásul Sammy Watkins is a magasabban jegyzett elkapók között van, ennek ellenére Mecole Hardman újoncként csak feltett a táblára 567 yardot és hat TD-t a szezonban. Mindezt úgy, hogy a felé szálló labdák 71,4 százalékát elkapta, mindössze egy dropja volt (31 elkapható labdából), Mahomes pedig tökéletes passer ratinget produkált, ha Hardmant vette célba.

Gyengébb csapatoknál már ez is elég lehet egy breakout szezonhoz, de Hardmanben ennél több van. Olyan téren nincs szerencséje, hogy ő eredetileg Hill pótlására érkezett, amikor még nem lehetett tudni, hogy az elkapót a családon belüli balhéja miatt mennyi időre meszeli el a liga. Végül az ügyből nem lett semmi, Hillt pedig senki nem tudná kiszorítani a kezdőből, a lehető legtökéletesebb célpont az ágyúkezű Mahomes mellé, a diverzitás miatt pedig Watkins is előrébb van a rangsorban.

Ettől függetlenül Hardman egy nagyon jó kis játékos, tökéletes a kémia közte és Mahomes között, a potenciális 5000 yardból pedig jó eséllyel neki is csurranhat egy ezres 2020-ban. Pláne, ha Watkins szokásához híven egy elit meccs után hetekre eltűnik a pályáról egy sérülés vagy megmagyarázhatatlan formaingadozás miatt.

Charvarius Ward, CB

Ward kicsit olyan, mint a gazdag ember Yiadomja, már ha létezik ilyen párhuzam. Draftolatlanul került a ligába, nem játszott jól újoncként, de sokat fejlődött a második szezonjára, és most abszolút benne van a pakliban, hogy szinteket léphet.

Tavaly került be a kezdőbe, 1245 snapen volt a pályán, összesen 100-szor vették célba az ellenfél irányítói. Ennek ellenére csak 48 elkapást engedélyezett, és bár kapott két TD-t róla a csapat (és közel 800 yardot), volt két INT-je is, az irányítók passer ratingje pedig 73,6-os volt, ami kifejezetten jó. Senki nem veszélyezteti a pozícióját, a rendszer is maradt ugyanaz, ha folytatja ezt a fejlődési ütemet, a csapat legjobb cornere lehet a szezonban.

Las Vegas Raiders

Kolton Miller, LT

A 2018-as draft első körének 15. választásával érkezett Miller, ami elég nagy reachnek tűnt akkor és a tackle újonc éve után mindenki csak a fejét fogta: 65-ször engedett nyomást, 16 sacket szereztek róla az ellenfelek pass rusherei, ráadásul még nyolc zászlót is dobtak rá. Innen már csak felfelé vezetett az út, és bár továbbra sem játszik úgy, ahogy egy első köröstől elvárná az ember, a fejlődés megkérdőjelezhetetlen.

Második szezonjára sikerült felére csökkentenie a negatív játékainak a mennyiségét. A 16-hoz képest mindössze hét sacket engedett, 37-szer generáltak nyomást róla és négy sárgát dobtak rá. Még mindig nem egy Pro Bowl-szint, de ha így folytatja a fejlődést, akkor könnyen bebiztosíthatja magának az 5. éves opcióját jövőre, ami az új CBA miatt kvázi felérne egy kinyilatkozással, hogy “igen, Miller berobbant” (a Kollektív Szerződés értelmében mostantól minden lehívott ötödik éves opció minden körülmények között teljesen garantált).

Clelin Ferrell, Edge

A Raiders 2019-ben két pass rushert draftolt: egyiket az 1/4-es pickkel és azzal a szándékkal, hogy majd azonnal kezdő lesz és termelni fogja a sackeket, illetve egyet a 4. körben, akitől jó esetben azt várták Grudenék, hogy a rotációba majd befér, esetleg idővel egy vállalható szintet hoz majd a kezdőben (igazából érkezett még egy pass rusher, Quinton Bell a 7. körben, de ő a végső keretszűkítést sem élte túl). Ehhez képest a 4. körös Crosby szerzett 10 sacket, 45-ször generált nyomást és még 4-4 leütött passza és kiharcolt fumble-je volt, míg az 1/4-es Ferrell mindössze 26 nyomásgenerálást, 4,5 sacket és öt leütött passzt jegyzett.

Leírni még korai, de egyáltalán nem azt a szintet hozta, amire számítottak a szurkolók. Vele eleve is az volt a probléma, hogy magas a padlója, de alacsony a plafonja – remélhetőleg idén sikerül elérni ezt a magas padlót. Kezdő lesz, és ha második szezonjára Miller ennyit tudott javulni, akkor Ferrellnek is sikerülhet. Kellene is, mert pass rusherekből továbbra sem áll jól a csapat, bármekkora kellemes meglepetés is Crosby.

Los Angeles Chargers

Hunter Henry, TE

Henryvel egy kicsit csaltam, ugyanis ő már alapvetően egy magasan jegyzett játékos, volt már 8 TD-s és 652 yardos szezonja is. Ez egy TE-től kifejezetten jó, de nem véletlenül kapott csak egy franchise taget egy hosszú távú szerződést helyett, még mindig nem egyszerű belőni az ő valós értékét.

Amennyiben képes kihozni magából a maximumot, akkor a tehetsége alapján közel lehet a Kelce-Kittle-Ertz hármashoz. Nem lesz egyszerű dolga a Tyrod Taylor-Justin Herbert duóval, de egy 800+ yardos,  8+ TD-s szezon így is bőven benne van a játékában, idén végleg felvésheti a nevét a top TE-k listájára.

Jerry Tillery, iDL

Nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom: Tillery a szörnyűbbnél is szörnyűbb volt újoncként. A PFF-nél konkrétan a legrosszabb (118.) belső védőfalember volt a ligában tavaly, és a meccsfelvételek alapján erre nagyon nehéz lenne rácáfolni. A Notra Dame korábbi iDL-je ugyanakkor nem véletlenül volt első körös tavaly, és jó eséllyel a márciusi vállműtétje miatt volt újoncként ennyire gyenge.

A csapat belső védőfala nem kifejezetten jó, Linval Joseph mellett jelenleg a 2018-as 3. körös Justin Jones a befutó, de eddig ő sem mutatott sok mindent. Egy egészséges Tillerynek nem lehet akadály a kezdő pozíció megszerzése, és ha nem is lesz rögtön Pro Bowler, a Chargers védelmének egyik kellemes meglepetése lehet idén.

[/ppp_patron_only]