Minden ami NFL
Olcsó, de nagyon jó – az alulfizetett csapat
A túlfizetett csapat után nézzük meg a másik végletet: azon játékosokat, akik már-már felháborítóan keveset keresnek a mutatott játékukhoz képest. Csak olyanok kerülhettek be a 22 fős alulfizetett csapatba, akik már legalább három teljesített évvel rendelkeznek, azaz az ügynökeik már kopogtathatnak egy új kontraktus reményében. Nem semmi névsor, még úgy is, hogy George Kittle és Brian Dawkins nemrég top szerződést kapott.
QB
Deshaun Watson, Houston Texans – Átlag: $3,4M ($17,5M)
Nagy volt a verseny Deshaun Watson és Cam Newton között a kezdő pozícióért. Nem kérdés, hogy előbbi a jobb irányító, ahogy az sem, hogy a 3,4 millió dolláros átlaga (idén 2,35 milliót vihet haza) is nagyon messze van a potenciális 35-40 milliótól, ugyanakkor a 17,5 millió dolláros ötödik éves opciója már annyira nem kevés. Természetesen akkor is nagyon keveset keres az értékéhez képest, ha ez utóbbit vesszük alapul, de Newton veterán minimumához és potenciális 20-25 milliós értékéhez hasonlítva már nem annyira brutális (csak két nem újonc kezdő irányító van, aki 25 millió alatt keres – Alex Smith és Teddy Bridgewater).
Végül azért lett Watson a befutó, mert az ötödik éves opciót az újonc szerződésével együtt szokás számolni, az idei bére pedig jócskán lerontja az átlagot, ráadásul szinte garantáltan magas szinten fog játszani, míg Newtonnál ez kérdéses. A verseny képzeletbeli harmadik helyére egyébként Jameis Winston fért fel, aki Newtonhoz hasonlóan szintén minimumért írt alá, miközben 21 millás Teddy Bridgewaterrel nagyjából egy szintet képvisel.
WR
Kenny Golladay, Detroit Lions – $800 000
Chris Godwin, Tampa Bay Buccaneers – $821 000
Cooper Kupp, Los Angeles Rams – $958 000
Még átlag 3 millió dollárt sem keres a fenti hármas együtt, miközben tavaly:
- mindhárman átlépték az 1000 yardos határt (Godwin – 1333, Golladay – 1190, Kupp – 1161),
- Golladay vezette a ligát elkapott TD-kben (11), míg Kupp a második volt (10), Godwin pedig holtversenyben harmadik (9),
- mindhárman top 3-ben végeztek 20+ yardos játékokban: Godwin – 25 (1.), Golladay – 22 (2.), Kupp 21 (3.).
Elkapó ennél többet aligha tehet, ha ez a három játékos egy csapatba kerülne, messze a liga legjobb trióját alkotná. Godwinnek és Golladaynek egy legalább 15 millió dolláros szerződés néz ki, Kupp pedig 12 millió körül kereshet, mint prémium slot elkapó.
RB
Aaron Jones, Green Bay Packers – $650 000
Alulfizetett futóból rengeteg volt, kezdve Dalvin Cooktól egészen Joe Mixonig, bármelyikük mellett lehetett volna érvelni. Azonban egyikük sem keres annyira keveset, mint a Packers tavalyi legjobb támadója, aki 1084 yardot és 16 TD-t szerzett a földön (utóbbi holtversenyben a legtöbb), és a Packers egyre futásorientáltabb rendszerében idén is nagyot villanthat, miközben elkapásokban is hatékony.
Egy futót soha nem jó megfizetni, a csökkenő cap sem fog Jonesnak segíteni, így jövőre könnyen 10 millió dollár alatt maradhat. Pedig annyit akár még meg is érhet a megfelelő csapatnak.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
TE
Zach Ertz, Philadelphia Eagles – $8,5M
Az első játékos a listán, aki nem újoncszerződéssel játszik. A 8,5 milliós átlagfizetés mindössze 500 ezerrel több, mint amit Jimmy Graham kap, miközben az egyetlen TE a Kelce-Kittle duó mellett, akire illik az elit jelző (ezen Rob Gronkowski persze változtathat). Az elmúlt két évben 2000+ yardot szerzett, legutóbb 2014-ben nem érte el a 800 yardos határt – ha nem is érdemelne egy rekordszerződést, de 13+ millió abszolút reális lenne a számára.
Offensive Line
OT: Ronnie Stanley, Baltimore Ravens – $5,1M ($12,8M)
G: Laken Tomlinson, San Francisco 49ers – $5,5M
C: David Andrews, New England Patriots – $3M
G: Matt Feiler, Pittsburgh Steelers – $3,2M
OT: Mitchell Schwartz – $8,1M
Ronnie Stanley-t már a túlfizetett csapatnál is szóba hoztam, amikor a 22 milliós fizetéssel rendelkező Laremy Tunsil volt terítéken. A Ravens kiválósága mindössze 5,1 milliós átlaggal büszkélkedhetett az újonc szerződése révén, idén pedig 12,8 milliót vihet haza az 5. éves opciójával. Tehát legjobb esetben is 10 millió dollárral keres kevesebbet, mint Tunsil, miközben az utóbbi két évben:
- Tunsil – 5 sack, 52 engedett nyomás, 30 sárga zászló;
- Stanley – 3 sack, 28 engedett nyomás, 12 sárga zászló.
Stanley egész biztosan rekordszerződést fog kapni, akár a 25 milliót is elérheti, ha Tunsilhoz hasonlóan ő is 3-4 milliót ver az eddigi első helyezettre. És hasonló a helyzet Mitchell Schwartz-cal is, aki tavaly egész szezonban egyetlen sacket sem engedett és toronymagasan a legjobb RT volt a ligában. Ha posztjából adódóan nem is járna neki 20+ millió, Lane Johnson 18 milliós fizetése abszolút reális lenne a számára is. Ahhoz képest, hogy egy top 50-es játékosról van szó ligaszinten, minimum nevetséges, hogy mindössze a 27. legjobban kereső falember a ligában.
A támadófal belseje már kevésbé erős – a legjobb iOL-ek vagy még túl tapasztalatlanok egy új szerződéshez (Quenton Nelson, Frank Ragnow), vagy idén kaptak egy új szerződést (Graham Glasgow, Joe Thuney). Ugyanakkor így is vannak olyanok, akik a jelenlegi bérüknél többet érdemelnek.
Kezdésnek rögtön ott van Laken Tomlinson, aki a Lionsben ugyan bust lett, de a 49ersben megtalálta a számításait. Nem egy elit játékos, de ha Ereck Flowers 10 milliót ér, akkor Tomlinson lazán 12-t (de inkább Flowers ér csak 5-6 milliót, Tomlinson pedig 8-9-et). Hasonló a helyzet Matt Feilerrel is, aki tavaly remek teljesítményt nyújtott RT-ként, de az idei szezontól guardként fog átszani, és már csak a sokoldalúsága megérne 7-8 milliót (balszerencséjére egy RFA-teggel olcsón megtartható volt). Ami pedig David Andrewst illeti: ő annyit keres, mint amennyit a cseréje, Ted Karras kapott a Dolphinstól, miközben egészségesen top 10 közeli játékos – csak azok a fránya egészségügyi problémái ne lennének.
Defensive line
Edge: TJ Watt, Pittsburgh Steelers – $2,3M
iDL: Jonathan Allen, Washington Football Team – $2,8M ($10M)
iDL: Lawrence Guy, New England Patriots – $3,6M
Edge: Markus Golden, New York Giants – $4,1M
A védőfal kifejezetten érdekesen alakult: a szélen és középen is van egy feltörekvő tehetség és egy megbízható veterán. Kezdjük előbbiekkel.
Watt a liga egyik legjobb pass rusherévé nőtte ki magát, tavaly 81 siettetése és 14,5 sackje volt, emellett volt két INT-je, kierőszakolt nyolc fumble-t és még hat leütött labdája is volt. Annyira jó volt, hogy edge rusherként és linebackerként is All-Pro lett (a gyakorlat még mindig nevetséges), ráadásul ez nem csak egy kiugró év nála: karrierje első három évében 34,5 sacket és 15 fumble-t gyűjtött, vitán felül felnőtt a bátyjához. Ha most kapna szerződést, garantáltan megdöntené Myles Garrett 25 milliós átlagát.
Markus Golden már messze nem ilyen jó, hiába szerzett tavaly 10 sacket a Giantsben. Félő is volt (legalábbis a szakértők szerint), hogy a sok zsákolás miatt elszabadul a licit érte és 10+ millió dollárért ír alá, ami mindenképp túlzás lett volna. Ugyanakkor most UFA-tenderrel játszik, amivel mindössze 4,1 milliót kereshet – nem egy top játékos, de ha Vic Beasley 9,5 milliót ér, akkor ennyit akár neki is lehetett volna adni (még ha 7-8 millió reálisabb is lett volna).
A fal belsejében Jonathan Allen a friss erő, aki bár nem egy kifejezetten szexi név, de stabilan hozza a jó játékot futás ellen, ráadásul pass rushban sem gyenge, az elmúlt két évben 15 zsákolást gyűjtött. Az ötödik éves opciójával együtt a következő két évben 12 milliót fog keresni, a kvalitásai és a játéka alapján ennyit akár egy év alatt is megkereshetne, Jarran Reed gyengébb játék után kapott 11,5 milliós fizetést a Seahawkstól.
A párja pedig a Patriots futás elleni szörnyetege Lawrence Guy lenne. A 30 éves védő nem egy három downos játékos, de 3 millió dollárt általában csak a csere-szintű játékosok kapnak a posztján. A ravenses Brandon Williams jóval gyengébb játékért kap évi 10,5 milliót, pedig ő még korábban is írt alá. Ha a játékának megfelelő hype lenne körülötte, Guynak is kinézne egy 8 milliós fizetés (10, ha valaki mindenképp meg akarja szerezni).
LB
Danny Trevathan, Chicago Bears – $7,2M
Zach Cunningham, Houston Texans – $1,1M
Danny Trevathan egyike azoknak a játékosoknak, akik hiába játszanak évek óta magas szinten, valahogy mindig elkerülik a milliók. 7,2 millió dolláros átlagkeresete csak minimálisan több, mint Nick Kwiatkoskié, vagy a pályát leginkább csak a tévében látó Christian Kirksey-é. Igaz: már 30 múlt, a sérülésekkel is hadilábon áll, de egy stabilan teljesítő, sokoldalú játékos, akit egész karrierje során indokolatlanul alulértékeltek. 10 millió lenne nála a minimum, de az évi 13-14 milliót kereső Myles Jack vagy Shaq Thompson sem játszott nála jobban az elmúlt két évben.
Cunningham már nem annyira jó, mint Trevathan, leginkább egy nagyon jó 2 downos LB, de 7-8 millió dollárt egy ilyen játékos minden további nélkül megér, de a 10 millió sem lenne meglepő. Ehhez képest negyedik évében 1,1 millió dollárt keres és minden bizonnyal úgy lesz szabadügynök, hogy karrierje során mindössze 4,4 milliót vihetett haza. Anthony Hitchens futás ellen sem jó, mégis 9 milliót keres évente – nincs igazság.
CB
Tre’Davious White, Buffalo Bills – $2,5M ($10M)
Prince Amukamara, Las Vegas Raiders – $1,1M
Marshon Lattimore, New Orleans Saints – $3,8M ($10M)
Két korábbi elsőkörös játékos került be a csapatba, mindkettőjüknek van egy 10 millió dolláros ötödik éves opciója. Ez némileg faramuci helyzetet szül, hisz ha azt nézzük, hogy a következő két évben átlag 6-7 milliót kereshetnek, az nem valami sok, pláne hogy kvalitásaik alapján 15 millió dollár körüli fizetésre számíthatnak. Emiatt van White és Lattimore a csapatban, és ezért nincs Jalen Ramsey, aki bár szintén elit matéria, idén 13 milliót keres az opciójának köszönhetően, így hiába volt tavaly az egyik legalulfizetettebb CB, az idei szezon végén csak 2-3 millióval keres kevesebbet, mint az élmezőny.
Ellenben szerencsétlen Amukamarának nincs se opciója, se semmi mása, veteránminimumért játszik a Raidersben. Mindezt úgy, hogy tavaly a 35. legjobb corner volt a ligában a PFF értékelése szerint, minimum egy jó 2. számú szintet hozott. Nem egy playmaker, nem halmozza a pickeket, de tavaly önmagához képest kicsit gyengébb évében is csak két TD-t engedett, egy jó rendszerben pedig Pro Bowl szintű játékra képes. Nem egy 15 milliós játékos, de például ha Bradley Roby megér 10,5 milliót, akkor ő is – de semmi esetre nem veteránminimumos védő.
S
Jamal Adams, Seattle Seahawks – $3,5M ($9,8M)
Tre Boston, Carolina Panthers– $6M
Jamal Adamst senkinek nem kell bemutatni, a kvalitásairól már a Seahawksa kerülése után is hosszasan értekeztünk: egy minden téren kiemelkedő, multifunkcionális safety, aki a piacon rekordfizetésre számíthat (ami az ő esetében 15 milliót jelentene). Így most inkább beszéljünk Tre Bostonról.
Boston az, ami Trevathan és Amukamara a linebacker- és corner posztokon. A PFF szerint a Panthers védője a 15. legjobb volt tavaly a posztján, de ha csak a coverage-ben nyújtott teljesítményét nézzük, akkor mindössze Anthony Harris, Harrison Smith és Justin Simmons volt jobb nála tavaly. A 15. legjobb safety 8 milliót keres, a top coverage safetyk viszont legalább 10 milliót, de az idei cappel a 12 millió sem lett volna túlzás. Évek óta top 10-es a posztján, még mindig csak 28 éves, mégsem gyűlnek a milliók a számláján – nem ártana ügynököt cserélni.
[/ppp_patron_only]