A 7 játékai – A Packers és a Chiefs offense dominanciája, és két érdekes play

A divisional kör talán nem azt hozta, amit vártunk, ezáltal én is kevesebb játékkal tudtam készülni a 7 játékai rovatba, mint reméltem. De azért megmutatom, hogy a Packers miként verte a Rams bitang védelmét, Andy Reid hogyan rakta ki a tökeit az asztalra (és hogy miért olyan levédekezhetetlen a Chiefs), pluszban pedig 1-1 érdekes játékot hoztam a másik két főcsoport-elődöntőről. 

A Packers szétfutotta a Rams védelmét…

A Rams defense alapvető filozófiája, hogy elveszi az ellenféltől a mély labdákat, ezáltal arra készteti az ellenfelet, hogy rövid játékokkal operáljon, vagy fusson – mindkettő kevesebb hozzáadott értékkel bír, mint a hosszú átadások, szóval alapvetően nem rossz ez a logika. Viszont ha az ellenfél jól tud futni, illetve olyan türelmes irányítója van, mint Rodgers, akkor ezzel a saját sírjukat ássák meg, mert ezer papírvágással fogják szétszedni őket. Az első félidőben ez volt a helyzet, aztán a második félidő első játékával végre sikerült elszabadulnia Aaron Jonesnak egy nagy futással.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

A Packers a snap előtt átmozgatta Davante Adamst a formáció túloldalára, így a boxban lévő linebackernek ki kellett rá váltania. Hátul a safety pedig ezáltal bemozgott középre, de messzebb a line of scrimmage-től, mint a linebacker volt.

A Packers így kialakított egy 6 a 6 elleni szituációt a boxban, ami mondani sem kell, hogy a támadóknak előnyös.

A snap után mindenki megtalálta az emberét, a center Linsley felmozgott a safety Johnsonra, így óriási lyuk nyílt meg Jones előtt, aki ezt ki is használta, majd egy védőt kicselezve 60 yardot hozott össze.

… aztán ezt kihasználva mélyen is lecsapott

Aztán mikor már elege lett ebből a Ramsnek és megpróbált agresszívebben fellépni a futás ellen, akkor ezt kihasználva a Packers lecsapott egy hosszú passzal, amivel eldöntötte a mérkőzést.

A Rams Cover4-et alkalmazott, azaz a szokásos két mély safetyvel állt fel. Ennek a koncepciónak ugyebár az a hátránya, hogy futás ellen gyengébb, hiszen kevesebb embert tudsz a boxba tenni, mint cover1 vagy cover3 esetén, ahol egy mély safety van hátul. A Packers 12 personnelt használt, tehát két tight end volt a fal mellett, így 7 a 7 ellen voltak a felek a boxban, ami ismét előny a támadóknak.

A Rams safetyjei, John Johnson és Jordan Fuller feljebb léptek a line of scrimmage-hez közelebb, így “csaltak”, hogy jobban tudjanak védekezni a futás ellen, többen legyenek a boxban vagy ahhoz közel. A tendenciák alapján volt is rá okuk, hiszen a szezonban a Packers 57%-ban futott 12 personnelt használva.

Ezt látva Rodgers elmosolyodott, mert pontosan tudta, hogy mi fog következni.

Mivel a két safety fellépett a futás veszélyére és a play actionre, így üresen maradt a pálya közepe hátul. Allen Lazard pedig ide futott be egy post útvonallal, megverve emberét és a safetyt egyaránt.

Andy Reid kirakta azt a bizonyost az asztalra

A Chiefs győzelme után arról szólt minden, hogy Andy Reid kirakta a tökeit az asztalra, csereirányítóval is ráment negyedik kísérletre és ezzel nyerte meg a Browns elleni meccset. És ez így is van, de valójában ez volt a logikus és analitikus döntés, minden egyes edzőnek így kellene döntenie adott szituációban. Azt persze láttuk, hogy a legtöbben nem vállalják ezt be, de épp ezért nem ők rendezik zsinórban harmadik konferenciadöntőjüket.

Persze a helyes döntés mellé fel kellett rajzolni egy jó játékot is, ami működik. Reid pedig megtette.

Empty formationben állt fel a Chiefs, majd bemozgatta a futót a backfieldre, így Henne meg tudta erősíteni, hogy emberezés van a védőktől, hiszen a linebacker BJ Goodson követte Williamst középre.

Ez az úgynevezett sprint right option játék. A lényege pedig az, hogy Tyreek Hillt üresre játssza. Az ilyen játékok jelentős százalékában ez sikerül is, de ha esetleg mégsem, akkor az irányítónak ott az opciója, hogy megfussa a first downt. Itt előbbiről van szó. Henne kimozog a helyéről jobb oldalra, Hill pedig egy testcsel után a flat zónába megy, ahonnan Kelce és Hardman kitakarították az embereket azzal, hogy megindultak egyenesen előre.

Hill hihetetlen gyorsaságát mutatja, hogy míg Kelce és Hardman kvázi el sem indultak a line of scrimmage-ről, ő addigra már megcsinált egy testcselt és a szél felé vette az irányt.

Hill védője értelemszerűen lemarad, de hát ki tudja Hillel tartani a lépést ilyen helyzetben? Senki, ez egy automatikusan sikeres konverzió. Hennenek csak meg kell dobnia egy baromi egyszerű, mindenkitől elvárható passzt.

A játék zsenialitása viszont csak részben állt abból, hogy hogyan volt felrajzolva, a másik fele az volt, hogy milyen jól eladta a támadósor, hogy itt ugyan nem lesz semmiféle játék. Szokásuk az offense-eknek ilyen helyzetben megpróbálni bemozgatni a védelmet, ezáltal különféle motionöket, hard countokat használnak, és próbálnak úgy tenni, mintha neki akarnának menni. Na a Chiefs pont az ellenkezőjét csinálta, full chill volt az egész támadósor, mintha tojnának arra, mi fog történni, úgysem lesz ebből játék. Aztán hirtelen jött a snap, Hill villámgyorsan megverte emberét és már meg is volt a first down.

Ezért nem ér a Chiefs

A Chiefs egyszerűen a nem ér kategóriába tartozik a ligában. Egyrészt van egy hihetetlenül kreatív támadóguru főedzőjük, akit a valaha volt legjobbak közt emlegethetünk. Nézzük csak meg a Chiefs legelső játékát a meccsen és képzeljük magunkat egy linebacker helyébe. Mégis hogyan találod ki ebből, hogy mi fog történni a play során? Ki kapja a labdát? Melyik irányba? Földön vagy levegőben? És biztos vagyok benne, hogy Reidnek ugyanerre az egy játékra több variációja van úgy, hogy mind a négy skill player megkaphassa valamilyen formában a labdát.

Másrészt náluk játszik a liga valaha volt egyik legjobb tight endje is, aki úgy szégyenít meg passzjátékban első számú, top cornereket, hogy arra fizikailag nem lehetne képes egy tight end. De komolyan, milyen TE fut meg így egy ilyen útvonalat?

Harmadrészt ott van Tyreek Hill, aki véleményem szerint a liga legveszélyesebb játékosa. Gyorsaságban, sebességben, irányváltásban nem tudod vele felvenni a versenyt, de ha ez nem lenne elég, még az elkapási ponton is elit. De komolyan, ezt az embert hogyan állítod meg?

És akkor arról még nem is beszéltem, hogy náluk játszik a valaha volt legtehetségesebb irányító, aki önmagában cheat code-nak minősül.

Taysom Hill hiányában csak egy trükkös játékra futotta a Saintstől

A Buccaneers@Saints és a Ravens@Bills is leginkább a védelmekről szólt, ahonnan 1-1 játékot nagyon nehéz lenne kiemelni, inkább tendenciákra lehetne rámutatni számok alapján, de ennek a rovatnak kevésbé ez a célja, inkább a sémázás, így 1-1 játékot azért megmutatok a támadóktól mindkét találkozóról, még ha nem is ezek voltak a meccsnyerő vagy legfontosabb játékok.

Kifejezetten igaz ez a Bucs@Saints meccsre, ahonnan a vesztes csapattól hoztam azt a bizonyos trükkös játékot, amit a Bears is bemutatott egy hete épp Sean Paytonék ellen, a mester viszont szépen ellopta és megégette vele Bowles legénységét.

Az irányító, jelen esetben Winston elkapóként állt fel, és egy ilyen “hinta-palinta” jelleggel úgy nézett ki a dolog, hogy a oda-vissza megy majd a játék, mint egy Philly specialhöz hasonló játéknál.

Ezért gondolhatta a Buccaneers védelme, hogy a Winstonnal ellentétes oldalra megy majd a passz, azaz Kamarának. Ezt tökéletesen le is védekezte a Bucs, hiszen 4 (!!!) ember reagált úgy, hogy a futó felé megy majd a labda. Ellenben arra senki sem számított, hogy az elején blokkolást tettető elkapó, Tre’Quan Smith megiramodik egyenesen.

A “leak” koncepcióról többször is volt már szó ebben a rovatban (itt és itt), ez is leak volt, csak megfűszerezve egy kis trükközéssel.

“The Floater”

A Billsnek mindössze egy TD-drive-ja volt a meccsen, úgyhogy onnan választottam egy játékot. Annyiban hasonlít a TD-re is, hogy egy RPO-ról, tehát Run-Pass-Optionről van szó, és itt is a snap előtt dönt Allen a védelem felállása alapján, hogy mi fog következni.

Az RPO-król sokat írtam már, de az új olvasók kedvéért azért elmondom, hogy a lényege, hogy vagy a snap előtt a védelem felállásából, vagy a snap után a védők mozgásából az irányító eldönti, hogy passz vagy futás lesz. A támadófal futáshoz blokkol, az elkapók pedig útvonalat futnak.

Ebben az esetben Allen egy úgynevezett box count readet alkalmaz, ami azt jelenti, hogy attól függően dönti el a futás-passz kérdést, hogy hány védő van a boxban. Mivel öt támadófalember van blokkolni, és 7 védő van a boxban, így elég egyértelmű, hogy a passzt kell választani.

A bal oldalon a Bills egy slant-flat kombinációt választott, a szélső elkapó (Stefon Diggs) egy slant útvonalat fut, a tight end Dawson Knox pedig megy a flat zónába. Diggs ráadásul nem is futja meg igazán az útvonalat, inkább csak kizárja a védőjét, hogy még véletlenül se tudjon kiváltani a tight endre.

A játék nehézségét az adja, hogy Allennek át kell dobnia a rárontó védő felett a labdát, ezért nevezték el ezt a playt “floaternek”, ami angolul elég jól visszaadja a passz stílusát.

[/ppp_patron_only]