A 7 játékai – Így jutott Super Bowlba Brady és a Buccaneers

Fordulatos, látványos és szórakoztató mérkőzést hozott az NFC döntője, ahol a Buccaneers történelmet írt, hiszen ezelőtt soha senki nem játszott hazai pályán Super Bowlt. A Chiefs után most megnézzük, hogyan jutott be a nagydöntőbe a Tompa Bay. 

Nagyon furcsa volt a Buccaneers támadósora a találkozón, hiszen első- és második kísérletekre bántóan rossz játékhívások érkeztek, alig tudtak haladni ilyen helyzetekben, ellenben a harmadik kísérleteket rendre meg tudták oldani. Korai downokon 23 futásból -0.10 EPA-t értek el játékonként, 24 passzból pedig -0.14 EPA-t. Ezzel szemben a 14 harmadik kísérletből 9-et megoldottak, 69%-os sikerességi rátát értek el és 0.91-es EPA-t tudtak felmutatni játékonként. Hihetetlen különbség, és igazából azt mondhatnánk, hogy ezt nem lehet hosszú távon fenntartani – csakhogy nagyrészt ez a Buccaneers játéka ebben az évben, és csak megnyertek zsinórban hét mérkőzést és csak eljutottak a Super Bowlig valahogy.

A támadóktól most két mérkőzést kvázi eldöntő, de a kimenetelt mindenképp jelentősen befolyásoló játékot hoztam, ezen kívül a védelemre is kitérek, hogy miként változtattak a mérkőzés végére taktikát egy koncepció ellen, amivel többször is megszívatta őket a Packers.

A félidő végi Miller TD

Elég sokat beszéltünk már erről a játékról összefoglalóban és podcastben is, és igaz, hogy a TD inkább a Packers hibája, mintsem a Buccaneers zsenialitása, de azért érdemes kiemelni pár dolgot.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

A Buccaneers egy 989 conceptet futtatott, ami úgy néz ki, hogy a két szélen fly/go útvonal (9), középen pedig egy post (8). A “trükk” a dologban most az, hogy Scotty Millert behozták a falhoz közel, és nem a szélre állították fel. Ez azért volt jó, mert több teret adott a szélen az útvonal megfutásának, folyamatosan haladhatott előre és kifelé, illetve azt is eredményezte, hogy a védők nem tudták jammelni a line of scrimmage-nél a bunch formáció miatt.

A Pakcersnél láthatóan arra számítottak, hogy egy quick outot fog megpróbálni a Buccaneers, amivel mezőnygóltávba kerültek volna. Erre enged következtetni, hogy a két szélső corner az elkapók külső vállára állt fel, hogy befelé tereljék őket és nehezebb legyen úgy elkapást csinálni az oldalvonalnál, hogy még ki is tudjanak lépni (időkérése ugyanis nem volt a Bucsnak). Emellett csak egy mély safetyvel állt a fel a védelem, azaz a mély passzok ellen védtelenebbek voltak. Furcsa, hogy a pálya közepén többen is figyelnek Godwinra, pedig a pálya közepe az egyetlen hely, ahová ebben a helyzetben nem mehetett labda.

Az egy safety ráadásul Mike Evans oldalára tendált, így Miller ténylegesen egy az egyben volt Kevin Kinggel, a 4,37-es 40 yardos idejével pedig simán verte meg a cornerbacket.

A csapatok jelentős többsége egy quick outot játszott volna ebben a helyzetben, de Arians agresszív volt, és meg is lett ennek a jutalma.

Gronk egyetlen elkapása

Rob Gronkowski elsősorban a blokkolásban véteti magát észre a rájátszásban, ezen a meccsen is csak egy elkapása volt, az viszont kulcsfontosságúnak bizonyult. Öt ponttal vezetett a Bucs hat perccel a vége előtt, de nagyon jött fel a Packers, kellett végre egy pontszerző akció a három INT után. Jött egy szokásos első kísérletes futás mínusz 1 yardért, így még nehezebb helyzetben volt a csapat. Erre Arians előhúzott egy olyan játékot a kalapból, ami alaposan meglepett. Screeneket is alig láttunk a Buccaneerstől egész évben, nem hogy ilyen kreatívakat, ahol össze-vissza játszanak a védők szemeivel.

Egy play action tight end screenről van szó alapvetően, de nagyon szépen fel van öltöztetve egyéb ruhadarabokkal, amik felhívják a védők figyelmét. A bal oldalon egy ghost return motiont fut Miller, azaz elindul keresztbe, majd a snap után visszafordul és várja a labdát. A túloldalon Godwin fut egy over útvonalat keresztbe. Mindkettő célja az, hogy eltereljék a védők figyelmét. Ezt láttuk nagyon ritkán a Buccaneerstől idén és ezt hiányoltuk nagyon Arians rendszeréből.

Látható, hogy Miller több védő figyelmét is elvonja a bal oldalon (külön szép színészi játék a feltartott kéz), a jobb oldalról pedig két védőt visz magával Godwin keresztbe, így a jobb oldal elég üresen marad.

Gronkowski először blokkolta egy kicsit a pass rushert, majd elengedte és ellépett tőle, hogy megkaphassa a labdát. Két falember pedig megy előre blokkolni, és nincs túl nehéz dolguk, hiszen két védőt kell csak kivenni az útból.

Ez sikerül is, az eredmény pedig egy nagy játék a Bucstól. A Packers cover4 védelme már alapból is sebezhető lett volna egy screennel, de ezekkel a fent említett extrákkal lett igazán nagy játék belőle.

A védelem nagyon jól változtatott stratégiát

Ahogy a hatodik héten, úgy most is nagyon jól blitzelt és nagyon jól tudott nyomást helyezni Rodgersre a Buccaneers védelme. Egy kicsit visszavettek a blitzekből (39% helyett 32,1%), de így is 24,5%-ban nyomást tudtak helyezni az irányítóra és 5-ször sackelték is Rodgerst. A Packers támadófala gyengélkedett, a szezonban megszokott ligaelső 74%-os pass block win rate-ből mindössze csak 57% maradt erre a meccsre. A nagy változás viszont az volt Bowles fiainál, hogy nagyon sok 2-man coverage-et használtak, azaz emberezést két mély safetyvel, emellett nagyon sok press man technikát alkalmaztak. Többet használták ezeket, mint egész évben bármikor – pedig ez illik legjobban hozzájuk.

Volt viszont egy koncepció, ami többször is gondot okozott a Buccaneers védelmének a mérkőzés során, ez pedig a Mesh, amiről korábban írtam már. Most mutatok egy sikeres példát, de ITT van még kettő ugyanabból a koncepcióból.

A Mesh fő ismertetőjegye, hogy két shallow cross útvonal van, amik a line of scrimmage előtt keresztezik egymást. Emellett általában a futó egy wheel route-ot fut és van egy go útvonal a szélen. A Mesh Sit pedig annyival egészíti ezt ki, hogy jön egy útvonal középre, ahol az elkapó/tight end “leül” a zónák közé és várja a labdát. Ezt látjuk most is.

A Buccaneers egy zóna blitzet hívott, hiszen öten mentek Rodgersre, de egyébként mögötte zónázás volt, vagy inkább zone match, ahol ha beérkezik az ember a zónádba, akkor felveszed és mész vele.

A két shallow crosst jól átadták egymásnak a védők, viszont Lazardra valahogy nem jutott senki, ő jól leült a zónák közé és teljesen üresen kaphatta meg a labdát Rodgerstől.

Oké, háromszor jól működött ez a játék a Packerstől, de a negyedik negyedre sikerült Bowlesnak változtatnia és megoldotta a dolgot. Nem kisebb helyzetben, mint egy harmadik és 5 szituációban.

A koncepció ugyanaz, csak más formációból, illetve nem wheel route van a futótól, hanem simán megy a flat zónába.

A Buccaneers most egy 2-man coverage-dzsel válaszol, azaz két mély safety, egyébként emberezés, ráadásul press man a támadók felöli jobb oldalon (mert bal oldalon nem lehet a tight formation miatt). Az emberezés alapvetően elég problémás a Mesh ellen, hiszen a két keresztező útvonal elég nagy forgalmat generál a pálya közepén és általában az egyik védő elveszik a sűrűjében, így szabadon lesz az egyik elkapó. Bowles viszont megoldotta ezt a helyzetet és megcserélte a cornerback és a safety szerepét. A safety a nagy forgalom mögött könnyedén ment át a túloldalra és zárta le a passzsávot Lazard előtt, míg a cornerback beváltott hátra a mély zónába.

Rodgersnek így nem nagyon volt hová passzolnia, mindenkit fedezett egy védő. Ezáltal tovább kellett tartania a labdát a kezében, a pass rush pedig odaért.

Emeljük ki Shaq Barrettet, aki nagyon szépen megverte az emberét a jobb szélről, a túloldalon pedig egy stuntot láthattunk JPP-től és Veától – mindketten benyomták a zsebet, hogy Rodgers sehová se tudjon menekülni.

+1: A meccs végi LaFleur döntés

Nem szorosan a rovathoz tartozik, de meccset végleg eldöntő jelentősége volt LaFleur döntésének, miszerint nem ment neki negyedik kísérletre. A Kedd Esti Fényekben beszéltem a számokról és valószínűségekről, azonban az ott használt infók nem voltak pontosak, mert az általam is használt negyedik kísérletes robot nem volt tökéletesen hangolva erre a szélsőséges szituációra, így gondoltam most update-elném az ott elmondottakat.

Ben Baldwin egy nagyon jó (és szabadon elérhető) modellt rakott össze a negyedik kísérletes döntések elemzésére, ezt szoktam használni én is a valószínűségek megállapítására, hogy jó vagy rossz döntés született egy adott helyzetben, neki kellett volna menni vagy sem. A Kedd Esti Fényekben azt mondtam, hogy 1,3%-kal volt jobb esélye a Packersnek, ha nekimegy, azonban valójában ez 3,8%, miután korrigálták a modellt (más modellek esetén kicsit más jött ki, de az EdjSportsnál és a PFF-nél is 3% felett volt a különbség). Lehet, hogy kicsi különbségnek tűnik, de valójában ilyen helyzetekben ez már jelentősnek számít: közel másfélszer akkora esélye lett volna a győzelemre a Packersnek, ha nekimegy negyedikre.

[/ppp_patron_only]