FK! All-Pro 2020

Bármilyen hihetetlen, már véget is ért a 2020-as alapszakasz. A hivatalos All-Pro listára még várni kell, de mi már most kiosztottunk az FK! All-Pro címeket a szezon legjobbjainak.

Ahogy a hivatalos All-Pro listánál, úgy itt is első- és második csapatos játékosokat választottunk, teljes 11-11 fős kezdősorral offense és defense oldalon, plusz speciális egységbe is hoztunk játékosokat. A támadósorba a FLEX pozícióba az egyszerűség kedvéért csak elkapót lehetett jelölni, míg a védőknél csak cornerbacket választottunk a FLEX/IDP helyre. Minden esetben figyelembe vettük az adott játékos valódi posztját, tehát nem került például két left tackle sem az első-, sem a második All-Pro csapatba, szigorúan különválasztottuk a posztokat.

QB: Aaron Rodgers (GB)

Csere: Patrick Mahomes (KC)

A szezon felénél Patrick Mahomest választottuk a legjobbnak, de a kilencedik forduló óta visszaesett a teljesítménye. Persze ez utóbbi csak annyit jelent, hogy nem volt leírhatatlanul zseniális, csak nagyon, nagyon jó: 4740 yarddal, 38 TD-vel, hat INT-vel és 108,2-es mérleggel fejezte be az alapszakaszt, csak azért maradt 5000 yard és 40 TD alatt, mert az utolsó fordulóban nem lépett pályára.

Aaron Rodgers nem fért fel az előző All-Pro listánkra, óriási versenyben “csak” a harmadik legjobb irányítónak gondoltuk a szezon felénél. Az elmúlt hetekben azonban nem volt nála jobb és az egész szezont figyelembe véve nincs senki, aki nála jobban megérdemelné nemcsak az első csapatos All-Pro címet, de az MVP-t is. 48 TD-je a legtöbb idén, mindössze öt INT-t dobott, a 121,5-ös passer ratingje pedig a valaha volt második legjobb (a 2011-es önmagát e téren nem sikerült túlszárnyalni).

RB: Derrick Henry (TEN)

Csere: Alvin Kamara (NO)

Dalvin Cook hiába játszott kiválóan és volt nálunk All-Pro a félszezonban, a szezon második felében Alvin Kamara mellett Derrick Henry is beelőzte. Előbbi egyszemélyben volt a Saints támadósora: ugyan 15 meccsen csak 932 yardot szerzett, de emellett volt 756 elkapott yardja is, amiből 729 elkapás után jött (toronymagasan a legtöbb a ligában), illetve a 21 total TD-je és a hat TD-s all-time rekordja sem mindennapi. Henryt sem kell különösebben magyarázni egy 2027 yardos szezon után. 470 yarddal szerzett többet, mint a két meccsel kevesebbet játszó Cook és legalább 946-tal többet, mint bárki más. A 17 futott TD-je, a 48 darab 10+ yardos futása, az 1490 kontakt után szerzett yardja és a 75 broken tackle-je is a legtöbb volt a ligában – egy kevésbé irányítóközpontú ligában MVP is lehetne.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

WR: Davante Adams (GB), Stefon Diggs (BUF), Tyreek Hill (KC)

Csere: DeAndre Hopkins (AZ), Calvin Ridley (ATL), Justin Jefferson (MIN)

Russell Wilson teljesítménye mellett DK Metcalf és Tyler Lockett játéka is visszaesett, így a sérülés miatt sokat hiányzó Julio Jones mellett egyikük sem fért be a szezon végi All-Próba. A 14 meccsen 18 TD-t és 1374 yardot szerző, mindössze egyszer droppoló Adams magabiztosan szerezte meg ismét a WR1 pozíciót, ha nincs a két kihagyott meccs, akár még Randy Moss 23 TD-s rekordjára is veszélyes lehetett volna. Diggs lett az idei év elkapott yard leadere, a 73 szerzett first downja pedig DeAndre Hopkinsszal együtt a második legtöbb volt a mezőnyben. Hillt sem lehetett kihagyni az első csapatból, 1276 yardot és 15 TD-t szerzett, utóbbi a második legtöbb volt a ligában. Patrick Mahomes 133-as ratinggel dobált rá, aminél csak Adams volt megbízhatóbb célpont (136,9).

A második sorban a mindössze egyszer droppoló, legtöbb first downt (75) és 1407 yardot szerző Hopkins, a negyedik legtöbb yardot (1374) szerző, Julio Jonest hibátlanul pótló Calvin Ridley, illetve az 1400 yarddal újonc rekordot döntő Justin Jefferson került.

TE: Travis Kelce (KC)

Csere: Darren Waller (LV)

1416 yard, 11 TD, 79 first down, 14 broken tackle – mindhárom szám Kelce-hez tartozik és természetesen mindegyikkel első volt a ligában, az 1416 yardja ráadásul a valaha volt legtöbb egy TE-től. Csak azért nem az övé a legtöbb elkapás (105) és legtöbb elkapás utáni yard (590), mert egyel kevesebb meccsen játszott, mint Darren Waller. Ebből adódóan nem meglepő, hogy a 107 elkapást, 1196 yardot (2. legtöbb), amiből 590 (1.) elkapás után született, illetve 9 TD-t (3.) jegyző Waller lett Kelce cseréje. A midseason listánkon még szereplő Jonnu Smith meg sem tudta közelíteni a két nagyágyút.

OL: David Bakhtiari (GB) – Joel Bitonio (CLE) – Corey Linsley (GB) – Wyatt Teller (CLE) – Tristan Wirfs (TB)

Csere: Garrett Bolles (DEN) – Ali Marpet (TB) – Frank Ragnow (DET) – Brandon Scherff (WAS) – Jack Conklin (CLE)

Nagy volt a változás az előző listánkhoz képest: Laremy Tunsil, Quenton Nelson, Zack Martin, Andrew Whitworth és Ryan Ramczyk sem tudta hozni azt a szintet vagy játékmennyiséget, amivel megőrizhették volna a helyüket a listán. Nem mintha ne lenne akár csak a másodvonalas fal bármelyik irányító vágyálma.

Bakhtiarit aligha kell bemutatni bárkinek is, a liga legjobb és legkonzisztensebb tackle-je és pont (az első listánkon nem szerepelt, de csak azért, mert 7-8 meccsen könnyebb kiugróan jól játszani, mint egy teljesen szezonon keresztül). Hasonló a helyzet Corey Linsley-vel center poszton, aki egyszerűen hibátlan volt idén.

Bitonio szintén egy minden téren kiemelkedő guard, a csapattárs Teller pedig az idei szezon talán legjobb futásblokkolója a posztján. És nem sok kellett hozzá, hogy az első csapatban legyen egy harmadik clevelandi, de ha az újonc Tristan Wirfsnek elnézzük a szezon első pár meccsén nyújtott gyengébb formáját (értsd jó, de nem kiemelkedő), akkor összességében egy hajszállal talán jobb volt Jack Conklinnál.

A csere LT az idén sacket nem, de nyomásból is csak 13-at engedő Garrett Bolles került (Bakhtiari kilence után ez a második legkevesebb a legalább 800 snapen játszók közül). Ali Marpet is csak 10-szer engedett nyomást, ami a legkevesebb volt a guardok közül, ráadásul futás ellen is hibátlan volt. Scherff is remek szezont hozott, bár a listás helyéhez az is kellett, hogy Zack Martin kényszerből és sérülés miatt csak 506 snapet legyen guardként a pályán. Ami Ragnow-t illeti, egy minden téren elit center, akivel kapcsolatban csak annyi negatívumot lehet felhozni, hogy a Lionsban játszik.

Edge: TJ Watt (PIT) – Myles Garrett (CLE)

Csere: Joey Bosa (LAC) – Khalil Mack (CHI)

Nem történt változás az előző listához képest. TJ Watt vezette a ligát sackekben (15) és defensive stopokban, illetve második volt nyomásgyakorlásban (73), pedig az utolsó héten pihent – nincs hiba a játékában, az év védője cím talán legnagyobb esélyese. Garrettnek 14 meccs alatt 56 nyomás és 12 sack, valamint két leütött labda és négy kiharcolt fumble jött össze, ráadásul Watthoz hasonlóan csak két elrontott szerelése volt egész évben.

Bosa 61 nyomással zárta az évet, ami az 5. legtöbb, pedig csak 12 meccsen játszott, míg Mack legalább annyira elit volt, mint amennyire az nem látszik a statisztikáin. 57-szer generált nyomást, ami csak a hetedik legtöbb, viszont a PFF adatai alapján 40 (!) alkalommal csak azért nem ért oda az irányítóhoz, mert az extra gyorsan szabadult a labdától – ahogy egy elit cornernek nincsenek jó számai, ha nem dobnak felé, úgy egy elit pass rusher se villoghat a statisztikáival, ha az irányító félelmében azonnal szabadul a labdától.

iDL: Aaron Donald (LAR)– DeForest Buckner (IND)

Csere: Chris Jones (KC) – Cam Heyward (PIT)

Egyszerűen nem lehet megúszni a védőfalat Steelers játékos nélkül. A midseason listánkon Stephon Tuitt első-, míg Tyson Alualu második csapatos All-Pro volt, de a szezon második felére kicsit visszaesett a teljesítményük, cserébe viszont Cam Heywardból megint előjött a vadállat. Ugyan nem jöttek úgy a sackek, mint Tuittnál, de utóbbi leginkább az ő domináns játéka miatt tudott kiteljesedni, ráadásul futás ellen sokkal jobb volt. Chris Jones is egy gyengébb kezdés után lendült formába: 60-szor generált nyomást, ami úgy az 5. legtöbb mindössze kettővel elmaradva Heywardtól és Leonard Williamstől, hogy egy meccsel kevesebbet játszott.

Aaron Donald helye természetesen megkérdőjelezhetetlen bármilyen listán. 13,5 sackje a második legtöbb a ligában, 98 nyomásgyakorlása 27-tel több, mint bárkié, futni sem lehet mellette – a védelem Rodgerse. Buckner pedig továbbra is bizonyítja, hogy minden egyes centet és bármilyen első körös picket megér: 9,5 sack és 58 tackle a lőlapon, futás ellen és pass rush-ban is kiváló, szintekkel jobb a Colts védelme, ha ő is a pályán van.

LB: Fred Warner (SF) – Lavonte David (TB)

Csere: Bobby Wagner (SEA) – Eric Kendricks (MIN)

Nem történt nagy változás a félidős listánkhoz képest, egyedül Blake Martinezt szorította ki Eric Kendricks. A Vikings klasszisa nem engedett TD-t, yardból is csak 269-et, viszont volt három INT-je és négy leütött passza, az ellenfelek irányítói 60,5-es passer ratinggel dobáltak felé, ami magasan a legjobb volt a mezőnyben. Ha nem csak 11 meccsen játszik, akkor az első csapatba is beférhetett volna.

A többiek hozták a szezon eleji formát. Wagnernél nem volt idén jobb LB a boxban, de kicsit már kezd megkopni, coverage-ben nem annyira jó, mint korábban. Nem úgy, mint Warner és David, akik a passzorientáltságnak megfelelően kiválóak coverage-ben: előbbi a legjobb volt a ligában a PFF szerint, utóbbi pedig a kevés hiányosságát kiváló futás elleni védekezéssel is kompenzálta.

CB: Xavien Howard (MIA) – Jaire Alexander (GB) – Jalen Ramsey (LAR)

Csere: Bryce Callahan (DEN) – James Bradberry (NYG) – Darious Williams (LAR)

A cornereknél nagy volt a változás, Marlon Humphrey, Xavier Rhodes és Carlton Davis nem tudta tartani a szintet. A helyükre a 10 INT-t szerző, a ligaszinten 2. legrosszabb (53-as) passer ratinget engedő és egész évben szinte hibátlanul játszó Xavien Howard, illetve a Rams kiváló párosa került. Darious Williams mindössze 59,9-es (3.) passer ratinget engedett, míg Jalen Ramsey-nek úgy lett 73-as engedett passer ratingje (8.), hogy rendre a legjobb elkapókon védekezett. Snapenként ő engedte a ligában a legkevesebb yardot, a harmadik legkevesebb targetet és a második legkevesebb elkapást.

Alexander Ramseyhez hasonlóan a legjobb elkapókat követte, 50,7-es pontossággal és 68,3-as ratinggel dobáltak rá. 13 leütött labdája volt, csak az INT-k hiányoztak a lőlapjáról (neki és Ramsey-nek is csak egy volt). Callahan egyszerűen nem játszott annyit, hogy első csapatos legyen, de a 10 meccs alatt engedett nulla TD és 46,9-es passer rating így is önmagáért beszél. A második csapatos Bradberrynek is jó idénye volt, 14 leütött passz mellett volt három INT-je, csak három TD-t és 70,1-es passer ratinget, illetve mindössze egyetlen 25+ yardos passzt engedett.

S:   Jessie Bates (CIN) – Minkah Fitzpatrick (PIT)

Csere: Justin Simmons (DEN) – John Johnson (LAR)

Budda Baker bár továbbra is egy playmaker maradt, túl sok hiba csúszott a gépezetbe, így nem maradhatott a listán. Hasonló a helyzet Bobby McCainnel, aki bár remek szezont produkált a Dolphinsban, de a teljes alapszakaszt figyelembe véve voltak jobbak nála.

Bates játéka is visszaesett kicsit, bár így is csak 42,3-as passer ratinget engedett, ami parádés egy safetytől (illetve volt 12 leütött labdája is). Nála jobb coverage teljesítményt csak Minkah Fitzpatrick tett le az asztalra, legalábbis engedett passer ratinget tekintve (40), illetve mind a ketten remekeltek futás ellen is. A második vonalban Simmons hozta a szokásos kiváló mindenes játékot, amit Vic Fangio safetyjeitől megszokhattunk, John Johnson pedig a legkomplexebb játékos talán az egész mezőnyben: ő az egyetlen, aki futás elleni védekezése, coverage teljesítménye és szerelési hatékonysága is legalább 83-as értékelést kapott a PFF-től.

K: Jason Sanders (MIA)

Csere: Younghoe Koo (ATL)

A két legpontosabb rúgó: Sanders 92,3 százalékos pontossággal lőtt (36/39), Koo 94,9-essel (37/39). Kettőjük között az döntött, hogy Sanders több távoli rúgással próbálkozott, illetve Koo Chiefs elleni hibája nagyon csúnya volt és a csapat vereségét eredményezte.

P: Jack Fox (DET)

Csere: Jake Bailey (NE)

Fox egy punter szörnyeteg: egyszer sem hibázott a szezonban, egyszerre képes hosszút és magasat rúgni, mindössze átlag 5,5 yardot szereztek a puntjai után (már ha megpróbálkoztak a visszahordással). Bailey hasonlóan remek szezont produkált, a 71 yardos puntjával az övé az idei év leghosszabb rúgása, ráadásul a puntjainak mindössze a 21,8 százalékából lett visszahordás, ami a legjobb arány volt.

KR: Cordarrelle Patterson (CHI)

Csere: Andre Roberts (BUF)

Patterson 1017 yardot és egy TD-t szerzett kickoff returnből, mindkettő a legtöbb idén (TD-kben hetes holtversenyben) – ő volt az egyetlen, aki átlépte az 1000 yardos határt. 961 yarddal a második legjobb Andre Roberts volt a sorban, csak ők ketten szereztek legalább 800 yardot.

PR: Gunner Olszewski (NE)

Csere: Jakeem Grant (MIA)

Olszewski parádés szezont produkált. 17,3 yardos átlaga és 346 yardja a legtöbb a punt returnerek között, illetve volt egy TD-je is. Őt Jakeem Grant követi a sorban 330 yarddal és szintén egy TD-vel, utóbbi ráadásul 88 yardos volt.

ST: George Odum (IND)

Csere: Cody Barton (SEA)

Mindkét gunner 13 tackle-t jegyzett, ami holtversenyben a legtöbb volt a mezőnyben, illetve csak három elrontott szerelésük volt. Amit lehetett, ők hozzátettek a játékhoz.

[/ppp_patron_only]