Az Eagles kaszált, Wentz örülhet, a Coltsnál csak a remény maradt

Az Indianapolis Colts egy harmadik és egy potenciális első körös pickért megszerezte az Eaglestől Carson Wentzet. A lépésben valamennyi fél részéről van ráció és két győztest azonnal ki lehet hirdetni, de pont a legnagyobb kockázatot vállaló fél nincs köztük.

Carson Wentz tavaly 13 meccsen kezdett, majd Doug Pederson lecserélte a Packers elleni meccs közben, miután végképp tarthatatlanná vált a játéka – 30+ millió dolláros fizetéssel rendelkező irányító a szezont a padon fejezte be. A helyzet összetett volt, a Wentz-Eagles házasság bukásának okait korábban bővebben is boncolgattuk, de a lényeg úgy is a végeredmény: annyira megromlott az irányító kapcsolata szinte mindenkivel a szervezeten belül, hogy cserét kért.

Mi romlott el? – A Carson Wentz-ügy

Az Eagles ragaszkodhatott volna jobban is Wentzhez, de a Texansszal ellentétben belátta: van olyan kapcsolat, amit nem lehet rendbe tenni, ha vissza is lehet hozni a pár évvel ezelőtti Wentzet, azt jó eséllyel nem Philadelphiában lehet. A kérdés ezután már csak az volt mindkét fél részéről: hogyan sikerül a kármentés? A végeredményt látva nyugodtan kijelenthetjük, hogy az Eagles a maximumnál is többet hozott ki egy borzasztó helyzetből, míg Wentz áldhatja a szerencséjét – az Indianapolis Colts nemcsak, hogy állt egy olyan cechet, amit nem kellett volna, de emellett minden kockázatot vállalt.

Wentz ennél többet nem is kívánhatott volna

Kezdjük a legegyszerűbbel: adott egy kegyvesztett, nemcsak gyengén, de egyenesen borzalmasan teljesítő, rengeteget kereső irányító egy kiöregedő, rossz anyagi helyzetben lévő, újjáépítés szélén álló csapatban. Ez még önmagában nem jelentene azonnali szakítást: a korábbi főedző Doug Pederson menesztésével, illetve Nick Sirianni kinevezésével úgy tűnt, a franchise vezetése Wentz mellett foglalt állást.

A fentiek fényében némileg meglepő volt a hír, hogy a korábbi 1/2-es távozni szeretne. Nemcsak azért, mert úgy tűnt, ő jött ki győztesen a csapaton belüli hatalmi harcból, de az utána maradó 33 millió dollárnyi halott pénz sem egy cserét vetített elő. Ehhez képest az Eagles hajlott a dologra, már csak az volt a kérdés, ki lesz a befutó.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Mint utólag kiderült, Wentz egyetlen csapatot leszámítva senkit nem érdekelt. Óriási szerencséjére az az egy franchise pont egy remek anyagi helyzetben lévő PO-contender volt, ahol az a Frank Reich a főedző, akinek az irányítása alatt Wentz karrierje egyetlen igazán jó szezonját produkálta még 2017-ben.

A Colts jelenleg teljesen más szintet képvisel mind a roster, mind az edzői kar minőségében, mind a lehetőségekben (Wentzcel együtt 43 millió dollár cap space áll rendelkezésre), már egy game manager irányítóval is rájátszásért küzdhet, míg ha valahol, akkor Reich kezei alatt Wentz ismét visszaküzdheti magát egy átlagon felüli szintre. Értékelés (Wentz): A+

Az Eagles nagyot kaszált

Túlzás lenne azt állítani, hogy az Eagles lehúzta a Coltsot, de az adott körülmények között óriási nyertese az üzletnek. Wentz nem akart Philadelphiában maradni, ami jó eséllyel az öltözőre vezethető vissza: már karrierje elején kritizálták névtelenül az irányítót házon belül, még maga Wentz is elismerte, hogy nem mindig volt jó csapattárs. Ez az utóbbi időben ismét előtérbe került: a korábbi edzői és csapattársai elmondása és különböző riportok szerint önző és kiállhatatlan, nem hallgat az edzőire (Doug Pedersonnal hetekig nem beszélt a padoztatása után) és nem vállal semmiért felelősséget.

Sok tekintetben nem volt könnyű dolga tavaly, ezzel együtt a legnagyobb probléma mégiscsak ő volt. Ha a róla szóló negatív riportoknak csak a fele igaz, akkor könnyen lehet, hogy a cserekérelme mögött az áll, hogy mindenkivel megutáltatta magát. Így vagy úgy, az Eaglesnek lépnie kellett.

Hogyan befolyásolta Matt Stafford a többi irányító értékét?

Wentz értékét elég nehéz volt belőni: a plafonja elég magasan van, de a padlója már negatívba tendál, ráadásul pont egy borzalmas szezonon volt túl. Matt Stafford elcserélése után ugyanakkor úgy tűnt, legalábbis Philadelphiában abban bíztak, hogy a veterán QB-ról lemaradt csapatok majd Wentz felé fordulnak. Nem így történt.

Az irányítót kereső csapatoknál a Stafford-Goff cseréből Wentz az utóbbi volt. Michael Giardi információ szerint a Patriotsnál ugyan felmerült a fiatal QB neve, de nem volt igazi érdeklődés a csapat részéről. Hasonló a helyzet a Broncosszal, James Palmer szerint a gárda hamar kizárta Wentz megszerzésének lehetőségét, ugyanis csak top kaliberű irányítóra hajlandók költeni (mint Deshaun Watson vagy Matt Stafford). A Bears ugyan komoly érdeklődőnek tűnt, de Jay Glazer szerint végül nem tettek ajánlatot, bár ennek részben lehet oka az, hogy Wentz állítólag nem akart náluk játszani.

Mindez praktikusan azt jelentette, hogy vagy sikerül megegyezni a Coltsszal, vagy Wentz Phillyben marad, és egy ilyen felállás alapvetően a vevőnek kedvez. Hiába akart az Eagles Stafford-szintű ellenértéket Wentzért és az utána maradó 33 milliós DM-ért, erre esély sem volt. Egyrészt Wentz messze nem képviselt olyan értéket, mint Stafford, másrészt nem volt 10-12 csapat, amely őrült módon egymásra licitált volna.

Ehhez képset az Eagles kapott egy 2. és egy 3. körös cetlit, és amennyiben a Colts rájátszásba jut vagy Wentz legalább a snapek 75 százalékán (praktikusan 12 meccsen) pályán lesz, a második körből egy első lesz. Elég jó üzletet csinált ezzel Roseman.

Mivel Wentz fizetéséből jövőre is garantált lesz 15 millió dollár, így nem valószínű, hogy egészségesen nem játszik, tehát effektíve csak akkor nem jár utána egy első kör, ha megsérül. Emellett extra hozzáadott érték, hogy a potenciális első körös cetli a 2022-es draftra szól, nem az idei összességében középszerűnek tartott, pandémiával sújtott börzére.

Az Eagles tehát megszabadult egy olyan játékostól, aki mindenképp menni akart és jó eséllyel nem lett volna sikeres Phillyben (és talán máshol sem lesz az), megspórolt a következő két évre 47 millió dollárt (a halott pénz miatt az idén nem játszik, de hosszú távon éreztetni fogja a hatását), ráadásul kapott egy első és egy harmadik körös cetlit. A kármentés egy dolog, az már egy egyszerű második napos cetlivel megtörtént volna, de az már óriási eredmény, hogy a második napos cetli mellé sikerült kiharcolna egy első körös picket (még ha az nem is feltétlenül lesz top20-as).

A trade value chart alapján Wentz értéke valahol 720 pont körül mozoghatott (az Eagles kiindulási alapja egy első kör lehetett, de a csere előtti riportok alapján két második kör volt a Colts ajánlata), ehhez képest ha a tavalyi szintet hozza az Indianapolis, akkor máris 970 pontot ért az Eaglesnek az üzlet – a különbség így egy harmadik kör eleje. Természetesen a Philly akkor sem veszített semmit, ha a Colts Super Bowlt nyer (még akkor is jól járt értékben), míg ha az Indianapolis nem jutna be véletlenül a rájátszásba, akkor még nagyobbat szakíthat. Értékelés: A+

(A Wentz-trade a Stafford-trade-et is más megvilágításba helyezi: ezek után valószínűbb, hogy igazak azok a pletykák, mely szerint Goff iránt volt érdeklődő és többek között a Lionsnél is sokra tartották. Korábban egy második körre lőtték be a korábbi 1/1-es értékét, ami annak fényében, hogy ugyanannyit keres, mint Wentz, kisebb DM maradt utána és még jobban is játszott tavaly, teljesen reális. Ha Wentz egy első és harmadik kör, akkor Stafford minden további nélkül ér két elsőt és egy másodikat – aminek a Texans örülhet a legjobban, ugyanis Watsonért lassan tényleg a minimum lesz a négy első környi ellenérték.)

Boom or bust a Coltsnál

Az önzetlen csapat, amely egyrészt kárpótolta az Eaglest a saját korábbi hibájáért, illetve új esélyt adott egy összetört irányítónak. Természetesen érthető a logika a csere mögött, meg is lehetett lépni, de a Colts pozíciójából ezt lehetett volna sokkal okosabban is csinálni.

Először is hiába volt egy nagyon jó szezonja Wentznek Reich kezei alatt, ez semmire sem garancia: bár sarkalatos példa, de például Jay Cutlernek is volt jó éve Adam Gase-zel a Bearsben, Miamiban mégsem működött a kettőjük kapcsolata. A 2017-es Eagles sok tekintetben különleges volt, ahogy Wentz is olyan szinten játszott, amelyet szinte lehetetlen folyamatosan fenntartani.

A 2017-ben másodéves irányító leginkább azért volt ellenállhatatlan, mert harmadik és negyedik kísérleteknél parádézott – ennek köszönhetően volt EPA/play (várható hozzáadott pont/játék) alapon a második legjobb Brady mögött. Csakhogy ha kivesszük a harmadik és negyedik downos passzait, akkor máris visszaesik a 23. helyre (via Steven Ruiz).

Ez azt jelenti, hogy a játékok 2/3-ában átlagon aluli teljesítményt nyújtott, de a kulcsszituációkban extra klasszis volt. Ilyet gyakran látunk egy-egy játékos karrierévében: csak hogy ne menjünk messzire, Lamar Jackson pont ilyen volt az MVP szezonjában. Amikor még a csillagok együttállása is megfelelő, akkor lehet ilyen szintű játékot nyújtani, de ez nem fenntartható. Egy Aaron Rodgers vagy Tom Brady mind a három downnál extrát nyújt, vagyis konzisztensen hozza az átlag feletti/top szintet – olyan nincs, hogy valaki mindig első legyen big time throw-ban, minden egy labdabirtoklásnyi különbséggel eldőlő meccsét megnyerje és 60-70 százalékos legyen a red zone-ban vagy harmadik downokban.

Vagyis Wentztől nem lehet elvárás a top 5-ös vagy akár a top 10-es forma Reich mellett sem. Egy erős közepes irányító lehet belőle a Coltsban, egy olyan, akivel egy nagyon jó edző egy nagyon jó rosterrel tud bajnoki címért küzdeni, de ennyi. Ez önmagában akár érhet egy első és egy harmadik körös picket, de olyan gödörből nagyon ritkán áll fel fel bárki, mint amilyenbe Wentz került tavaly, a Coltsnak pedig semmi biztosítéka nincs.

A korábbi 1/2-es azért került a padra tavaly, mert vállalhatatlan volt. 12 meccsen 57,4 százalékos pontossággal 16 TD-t passzolt 15 INT mellett, amit sem a gyengébb fallal, sem a csereelkapósorral nem lehet magyarázni. Emellett 24 turnovert érő játéka volt, amivel vezette az egész ligát – ismételten, 12 meccs alatt. Senkinek nem volt arányaiban több negatívan értékelt játéka a PFF szerint és nem fért be a 32. legjobb QB közé sem.

Visszaút mindig lehet, de Wentz jelenleg óriási lutri, aki ráadásul sokat keres, két évig kivághatatlan és állítólag személyiségével is problémák vannak (még ha nem is ő a megtestesült ördög). Egy mélyponton lévő, 47 millióba kerülő, némileg problémásnak tűnő irányító nem ér egy első és egy harmadik kört, pláne nem úgy, hogy a Colts volt az egyetlen kérő.

Egy maximum második kör vége és egy harmadik már reálisabb ellenérték lett volna, de ha már mindenképp kondíciós első kör kellett a szerződésbe, azt ne egy olyan könnyen teljesíthető feltételhez szabják, mint a pályára lépés. Ennél még a Pro Bowl is jobb opció, de az All-Pro cím, a Super Bowl győzelem vagy 2-3 statisztikában top 5-10-es teljesítmény is jó lehetett volna. A teljesítmény helyett azonban az egészségi állapotához lett kötve egy 32 helyes felmozgás, ami bár Wentz kórtörténetét figyelembe véve érthető, de az ő esetében most sokkal nagyobb kérdés a teljesítmény, mint az egészség.

Wentz jelenleg egy nagyon drága lutri viszonylag magas plafonnal, nem szabadna többet érnie, mint a nagyon olcsó lutri Josh Rosen ért (2. kör vége). A Coltsnak, mint az egyetlen kérőnek pont ezért kellett volna bevédenie magát: például második kör, ha a csapat rájátszásba jut és Wentz pár kiemelt passzoló statisztikában top 10-ben végez, és első kör, ha Wentzcel All-Pro lesz, vagy vele a kezdőben Super Bowlt nyer.

A Colts drágán vett egy összetört sportkocsit, rengeteget kell áldozni a fenntartására akkor is, ha nem sikerül felújítani, és csak akkor mondhatja el magáról, hogy ő is győztesen jött ki a vételből, ha a járgány úgy fog gurulni, mintha kvázi új lenne. Valamit lépni kellett a csapatnak, Wentzben bőven van potenciál, de egyedüli érdeklődőként a Colts mégis olyan üzletet kötött, mintha 3-4 csapatot túl kellett volna licitálnia. Értékelés: B-

[/ppp_patron_only]