Az emberezést és a zónázást ismerjük, de mi az a Man Match és a Zone Match?

Mikor az ember elkezd amerikai focit nézni és már van egy kis fogalma a játékról, akkor megtanulja, hogy passzjátékok esetén a védők vagy embereznek vagy zónáznak – tehát vagy az emberüket figyelik az egész játék során vagy egy adott területért felelnek a pályán. Ez így leegyszerűsítve rendben is van, azonban nem mindig ilyen egyszerű a helyzet.

Mielőtt belemennénk a mai fő témánkba, a pattern matchingbe, a biztonság kedvéért ismételjük át röviden, mi is az az emberezés és a zónázás.

Az emberezés elméletben nagyon egyszerű, hiszen az öt skill játékosra rááll öt védő, figyelik elsősorban a csípőjük ringását mozgását és csak azt az egy embert követik az egész játék során (a maradék 6 játékos vagy megy irányítót siettetni vagy hátsó zónát véd). Előnye, hogy semmiféle kommunikációt nem igényel, azonban hátránya, hogy gyakorlatban sokkal nehezebb megvalósítani, mint elméletben, és kellenek a jó képességű, atletikus védők a kivitelezéshez, plusz mivel a CB-k háttal vannak az irányítónak, így az interceptiont is nehezebb szerezni.

A zónázás esetén a védők, akik nem az irányítót siettetik, a pálya egy meghatározott részére lépnek hátra és azért a területért felelősek. Ezt szokás “spot drop”-nak hívni, hiszen egy adott helyre lépnek hátra a védők. Ez sem bonyolult elméletben, ráadásul itt az irányítót nézik a védők, tehát nagyobb az interception veszélye és hamarabb odaérnek többen is a labdás játékosra. Emellett előnye, hogy nem feltétlen kellenek hozzá atletikus, top játékosok. Hátránya, hogy sok lyuk van a zónák közt, nem lehet minden négyzetcentit lefedni ennyi emberrel, emellett engedik a rövid underneath passzokat, amikből sok elkapás utáni yard hozható ki.

Ezek azonban elavultak, kellene valami fejlődés

A mai fociban a támadóknál az elkapók sokszor a védők pozíciója szerint módosítják az útvonalaikat és épp zónázást vagy emberezést verő route-okat futnak meg (nyilván előre megbeszélten, az irányító is így számol). Vannak bizonyos koncepciók, amik zónázás vagy épp emberezés ellen hatékonyabbak, a támadók pedig ezt nagyon jól ki tudják használni. Zónázol? Jöhet egy four verticals vagy egy flood concept. Emberezel? Itt egy pick play vagy egy rub concept.

A védelmeknek valami választ kellett erre találniuk, mert a statikus emberezés vagy zónázás már nem volt fenntartható. Ez a válasz a zónázás/emberezés hibrid coverage, a pattern matching. Ahelyett, hogy megvárnák, míg valaki beér a zónájukba, vagy egyből elkezdenek követni egy embert, a védők úgy állapítják meg, hogy mit csináljanak, hogy megnézik, az elkapók mit csinálnak. Ennek nagy előnye, hogy nem hozza külön nehéz helyzetbe a védőket, azaz egy külső védő nem fog befelé irányuló útvonalat követni és ugyanez igaz belülről kifelé.

Ha ez így még nem teljesen világos, az nem baj, a továbbiakban kitisztul majd a kép. A pattern matchingnek két vállfaja van, a zone match és a man match.

Man Match

Man match esetén alapvetően emberezésről van szó, mindenki felvesz egy támadót, azonban a támadók bizonyos útvonalai, mozgásai alapján a védők válthatnak embert. Tehát nem mindenki szigorúan egy adott embert követ, hanem ezek az emberezések változhatnak, át lehet adni és venni más felelősségét.

Tegyük fel, hogy az egyik szélső cornerbacknek az a feladata, hogy a mélyen és szélen lévő embert őrizze. A játék elején övé az adott oldali szélső elkapó (nevezzük No.1-nek), és ha ő mélyen vagy a szélre megy, akkor végig vele is marad. Azonban ha ő gyorsan befelé vág, akkor átadhatja másnak, ő pedig átvehet egy másik támadót.

Általában a védők úgy kapják meg eredeti feladatukat, hogy az adott oldalon az oldalvonaltól számítva hanyadik embert kell követniük. A szélső CB tehát felvette a szélső elkapót, mondjuk a slot cornerback a slot elkapót (No.2), az adott oldali linebacker pedig a futót (No.3), és ezt megcsinálhatjuk a túloldalról is (értelemszerűen ott már csak kettő támadó maradt ebben az esetben). Minden védő a saját számáért felelős, azonban menet közben ezek a számok változhatnak.

Legegyszerűbb esetben a szélső No.1 és a slot No2. elkapó a snap után helyet cserélnek, a slot megy a szélre mélyen, a szélső WR pedig befelé indul. Ebben az esetben a slot lesz a No.1, a szélső pedig a No.2, a védők így reagálnak és váltanak.

Másik példát nézve, a No.1 elindul egyenesen egy go útvonalra, így a szélső CB marad rajta. A No.2 fut középre egy curl (spot) útvonalat, a No.3, jelen esetben a futó pedig kimegy a flatbe, tehát a slot elkapón kívül fog elhelyezkedni. Így a futó lesz a No.2, őt átveszi a slot CB, a slot WR pedig a No.3 lesz, akit a linebacker vesz át.

A két fenti példát vegyíti ez a játék (videó Ted Nguyentől (TheAthletic)):

A Man Match nagy előnye, hogy továbbra is lehet szoros emberfogást játszani, azonban nem veszik el a leverage előnye a védőknek, azaz itt a szélen helyezkedő védők a szélső támadókat veszik fel, a középen helyezkedők pedig a középsőket. Man match ellen elég nehéz rub koncepciókat futtatni, hiszen a védők egyszerűen megcserélik maguk közt a felelősségüket és ezzel együtt a támadókat. Hátránya, hogy egyáltalán nem egyszerű, sok gyakorlást és komoly filozófiai váltást igényel a védelemtől. Ezen felül ha a támadósor tudja a védelem “szabályait”, akkor mismatcheket tud kialakítani (egy gyors elkapót küld a linebackerhez).

Zone Match

A zone matchet ha le akarom egyszerűsíteni, akkor ez úgy néz ki, hogy ha valaki belép a zónádba, akkor felveszed és onnantól emberezni fogsz rajta – ez így nem tökéletes leírása a dolognak, de az emberhez alakítod a zónádat, mozgásodat. Itt a sima zónázásnál megszokott dropja lesz a védőknek, hátralépnek a területükre, azonban először nem az irányítót figyelik, hanem a körülöttük lévő route kombinációt. Ennek megfelelően módosítják a dropjukat, majd néznek vissza a QB irányába.

Videó: Ted Nguyen (TheAthletic)

A hagyományos zónázásnál jóval szorosabb őrizetet jelent, az emberezéshez képest pedig több szem szegeződik az irányítóra, így nagyobb az esélye egy labdaszerzésnek. Ez is rengeteg kommunikációt és gyakorlást igényel, illetve mivel a védők hátulról előre dolgoznak, így az underneath dobásokat szabadon hagyja és az ezzel járó elkapás utáni yardokat engedi.

Nézzünk néhány konkrét példát pattern matching designra

Kezdjük az alapokkal, az első pattern matching koncepcióval, amit Nick Saban talált ki még a Brownsnál 1994-ben. De előbb egy kis töri.

Saban azzal a problémával találta szemben magát, hogy ugyan elég jó csapata volt, de a csoportrivális Steelerst nem sikerült megállítani. Saban igyekezett feltölteni a boxot 8 emberrel egy safetyt felmozgatva a boxba, hogy megállítsa a futást. Ez rendben is volt, de nem tudott cover1-et használni, mert nem voltak elég tehetségesek a védői. Így tehát cover3-azni kellett, amit viszont az ellenfelek four verticals játékokkal szétszedtek. Ha ennek megállítására törekedett, akkor meg szétfutották. Sehogy sem volt ez jó, úgyhogy ki kellett találni valamit. Így jött létre a rip/liz, majd párjaként a cover3 mable, a két alap single high safetys pattern match koncepció.

Rip/Liz

A rip/liz akkor használható elsősorban, ha a támadók 2×2-es felállásban vannak (tehát mindkét oldalon 2-2 fegyver, plusz egy a backfielden mondjuk). A rip azt jelenti, amikor a jobb oldali safety megy a line of scrimmage-hez közelebb (right), a liz pedig amikor a bal oldali (left) – a másik pedig megy hátra single high safetynek besegíteni a postnál.

Alapvetően nem olyan bonyolultak a feladatkörök:

• A szélső cornerback felelős a No.1 elkapóért, amennyiben vertikális útvonalra megy (minimum 5 yardot megy előre az LoS-től). Ha hamarabb bevág az elkapó, akkor a CB jelzi az eggyel beljebb lévő úgynevezett “overhang/apex” védőnek (aki lehet slot CB, safety vagy OLB felállástól függően), hogy vegye át a befelé vágó embert.
• Az overhang védő a No.2 támadóval megy, amennyiben vertikális vagy kifelé irányuló útvonalra megy. Ha befelé vág, akkor átadja a belső linebackernek.
• A belső linebacker elsődleges feladata a No.3 fegyver (általában tight end vagy futó), azonban ha ő egyből a flatbe megy, akkor átadhatja az overhang védőnek. Ebben az esetben a linebacker átveszi a befelé mozgó elkapót.

Az alábbi ábrán (via Steven Ruiz, For The Win) a jobb oldalon azt láthatjátok, amikor mindkét elkapó vertikális útvonalra megy, bal oldalon pedig azt, amikor az overhang védő és a linebacker cserél egymással.

Bal oldalon a No.1 elkapó elindul vertikálisan, így a szélső CB felveszi és megy is vele azután is, hogy később befelé vág. Mivel a futó (No.3) egyből kimegy a flatbe, a No.2 pedig egy curl útvonalat fut, így a slot corner kivált a futóra, a Mike pedig felveszi a No.2-t, aki eredetileg a slot corner feladata lett volna. Jobb oldalon egyszerűbb a helyzet, mindkét védő megy vertikálisan az emberével. Itt fontos kiemelni, hogy egy sima cover3-ban a jobb oldali No.2 (türkiz) üresen lenne a zónák közt egy hosszú játékra. Vagy ha a free safety kisegít neki, akkor pedig a bal oldalon az In útvonal (No.1, piros) lenne üresen – az FS-nek választania kell a kettő közül egy cover3 helyzetben, itt viszont nincs erre szükség, hiszen mindkettőt levédekezik.

Mable

A rip/liz tökéletesen alkalmazható 2×2-es formációknál, de mi van akkor, ha a támadósor 3×1-es formációban áll fel, tehát az egyik oldalon három elkapó (fegyver), a másikon egy áll fel (plusz egy a backfielden). Erre találta ki Saban a Mable nevű védőhívást (grafika via patspulpit). 

Ennek az alapja, hogy az egyedüli elkapó oldalán emberezést, a másikon pedig cover3 védekezést látunk. Ahogy az fenti képen látható, a jobb oldalon a cornerback rááll az elkapóra, illetve a gyenge oldali linebacker a futóra és mennek velük végig egy az egyben. A többiek pedig zónáznak.

Mi van akkor, ha a támadók four verticalst futtatnak? A Mable megoldja, hiszen értelemszerűen az egy elkapós oldalon megy végig emberezve a cornerback a WR-rel, a bal oldalon a No.1 elkapót felveszi a szélső CB, a No.2 elkapót mélyen átveszi a free safety a mély zónában, a No.3 elkapóval pedig a Mike linebacker tart.

Erre a támadók válasza az volt, hogy egy gyors elkapót tettek a No.3 posztra, hogy a linebacker ne tudja vele tartani a lépést, de nyilván erre is volt Sabannek válasza, ebben az esetben a free safety vette át a No3.-at és a strong safety zónázott mélyen és vette át ezáltal a No.2-t.

Cover 7

Az előző két példa single high safetys zone match coverage volt. A Cover 7 ezzel ellentétben két hátsó safetys man match védekezés (ez is Saban-találmány egyébként) és nyilván sok féle variációja van.

Az alapja az, hogy a pálya mindkét oldalán emberelőnyt alakít ki a védelem, a gyenge oldalon háromszögeléssel (3 vs 2), az erős oldalon egy négyszöggel (4 vs 3), tehát mindenhol eggyel többen vannak a védők, mint a támadók. Úgynevezett split field coverage-ről van szó, ami azt jelenti, hogy a két oldalon lehet különböző játékhívás is a rendszeren belül.

A Cover 7 tehát önmagában nem egy teljesen maghatározott coverage-et jelent (mint például a cover 3, amit behívva mindenki tudja, mit a feladata), mindig jár hozzá egy plusz kód, például “7 MOD” vagy “7 Bracket”, amik késsé megváltoztatják az egyes védők feladatait.

Nézzünk meg egy-egy példát mindkettőre, kezdjük a gyenge oldalon egy bracket hívással. Ebben az esetben a szélső cornerback kap egy MEG (Man Everywhere he Goes) feladatot, azaz végig követi a No.1 célpontot. A slot corner a No.2-t külső oldalról fedezi és megy vele emberezve (ne tévesszen meg az ábra, képzeljük az S betűt kicsit jobban a szél felé). Azért fontos, hogy külső vállról fedezi, mert ezzel a kifelé irányuló útvonalakat elveszi tőle. És itt jön a képbe a safety, aki pedig a No.2 belső vállához áll fel, így vertikális útvonal (vagy például dig, azaz deep in) esetén be tud segíteni a slot cornernek. Ha neki nem kell segítség, akkor pedig a No.1 felé tud segíteni adott esetben.

Bonyolítsuk meg egy kicsit azzal, hogy a túloldalon is Bracket a hívás, azonban itt a futó (No.3) azonnal kimegy a flatbe. Ezzel ő lesz új No.2, az eddigi No.2, például egy tight end pedig a No.3 lesz. A linebacker (M) feladata az, hogy először figyelje a No.3-t (futót), majd a játék kialakulása után felvegye a “final3” játékost, tehát aki az új No.3 lesz (tight end). Így aki az eredeti No.2-ért volt felelős (W), most átveszi a futót, aki az új No.2 lesz a helycserés támadás után. A No.1 ugyanúgy a szélső CB feladata MEG hívással, a safety pedig ebben az esetben az eredeti No.2, azaz új No.3 levédekezésében segít.

A végére vegyünk még egy MOD hívást, ami azt jelenti, hogy a szélső cornerback akkor megy a szélső elkapóval (No.1), amennyiben ő kifelé vagy mélyre megy (Man Outside and Deep). Az egyszerűség kedvéért nézzük meg ezt a gyenge oldalon, ahol csak két elkapó van. Ha a No.1 mélyre megy, akkor tiszta sor, a szélső CB megy vele, a No.2-t pedig felveszi a slot corner, besegít a safety, mint egy bracketnél. Na de mi van akkor, ha a támadósor egy smash játékot hív, azaz a szélső WR egy gyors curlt fut, a slot WR pedig egy corner útvonalat?

Mivel a No.1 nem mély vagy kifelé útvonalat futott, így a szélső CB nem marad vele, hanem hátrébb lép zónázni és kvázi egy deep quartert védekezik (hátsó terület egy negyede az ő szélén), az ő helyére pedig fellép a slot corner és átveszi a No.1-et. Mindeközben a safety figyel a No.2-re mély útvonalak esetén belső leverage-dzsel, tehát belülről őrizve. Ez azért jó, mert befelé nem tud vágni egy diggel (legalábbis le lesz védekezve), ha pedig kifelé megy, akkor ott lesz a szélső corner, így ketten szintén leveszik őt a pályáról.

Nem mai találmány ez az egész, hiszen Saban már 1994-ben kitalálta a pattern matchinget, de ha a védelmek tartani akarják a lépést a modern támadósorokkal, akkor sokkal többet kell ezt használniuk, ezáltal pedig fontos részét képezhetik a közeljövő védőfocijának. 

Források: 

Ted Nguyen, TheAthletic
@HPFootball3, Patspulpit
Jonathan Stephanson, 247sports.com
Craig Stout, Arrowhead Pride
Steven Ruiz, For The Win