A 7 játékai – Fields újonc hibája, Carr agresszivitása és a Banjo coverage

A 7 játékai mai részében megtudhatják, mi is az a Banjo coverage, megmutatjuk Carr szintlépését, illetve kielemezzük Justin Fields első passzolt-, és Asante Samuel Jr. első szerzett interceptionjét. 

Banjo coverage

Aki esetleg a Manning-tesók közvetítésével nézte a Packers-Lions meccset – amit amúgy ajánlok, mert szórakoztató és fejtágító is egyben –, annak megüthette a fülét a Banjo coverage szókapcsolat, amit részben el is magyarázott Peyton, de gondolom kevesen néztétek az adást, és amúgy is hasznos megérteni, mi is ez és hogyan működik.

Aaron Jones touchdownjáról van most szó, a Banjo coverage kifejezést ugyanis hagyományosan arra használják, amikor a linebackereknek kell felvenniük a futót passzjátéknál. Egyébként kiterjesztett értelemben használhatnánk a múlt héten bemutatott Buccaneers féle coverage-re is, amikor átadták egymásnak a védők az elkapókat attól függően, hogy ki merre indult el a snap után. Ha nem olvastátok a múlt heti elemzést, akkor itt tehetitek meg.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Egy teljesen egyszerű alapfelállásról van szó, amikor 6 védő van a boxban, négy védőfalember és két linebacker, a támadóknál pedig egy futó a backfielden. Ha a védelem emberezést hív, akkor az egyik LB-nek kell felvenni a running backet. És ahelyett, hogy ezt előre kitalálnák, hogy melyikük lesz, inkább egy szabályt hoznak, hogy amelyikük irányába megy ki a futó a backfieldről, az fogja felvenni. Ennek nyilván az a nagy előnye, hogy nem kell a snap után még a fal másik oldalára átmozogni és így nem annyira vesznek el az emberek sűrűjében.

A Packers pedig tökéletesen használta ki a védelem szabályát ennél a játéknál. Jones ugyanis egy lépést tesz jobbra, amivel arra készteti az adott oldali LB-t, hogy ő is elmozduljon vele azonos irányba, a másik linebacker pedig figyelmen kívül hagyja és inkább zónázzon (cover1 robber hívás volt a Lionstől).

Igen ám, de Jones egy lépés után visszafordul és elindul balra. Ez azt jelenti védelmi oldalról, hogy a másik linebackernek el kell hagynia a zónázást, át kell vennie a futót és ki kell váltania rá. Csak hát ezt könnyebb leírni, mint megcsinálni minden esetben, hiszen Jamie Collins már elkönyvelte, hogy Jones nem az ő felelőssége és ehelyett figyelt a saját dolgára. Ráadásul a falak csatája mögött nem is nagyon láthatta, hogy a futó elindult az ő irányába.

Épp ezért lassan reagált és lemaradt Jonesról, így nem érte utol és TD lett a játékból. Fontos még kiemelni, hogy a Packers nagyon okosan a bal oldali bunch formationből mindenkit átvitt a túloldalra a snap után útvonalként, így teljesen üres területet hagytak maguk mögött, plusz még nehezítették is Collins dolgát, hogy a tömegben manőverezzen ki a szélre Jonesra. Nagyon szép kis design volt ez a védelem szabályainak kijátszására.

Carr agresszivitása

Itt az idő méltatni Derek Carrt. Sokáig úgy gondolkodtunk róla (mert úgy is játszott), mint egy game manager irányító, aki nem hibázik sokat, nem mer beleállni a nagy játékokba, kell neki a jó támadófal, rendszer és elkapószemélyzet, hogy jó teljesítményt tudjon nyújtani. Ha elindított nagy játékokat, akkor egyébként pontos volt, de nagyon hiányzott az agresszivitás a játékából. Tavaly elindult egy folyamat, látszottak a jelek, hogy ez változik, mostanra pedig elértünk oda, hogy át kell alakítanunk a Carról kialakult képet. Mert a Raiders irányítója bizony sokkal tökösebb, agresszívebb lett.

Itt van például a Ruggsnak kiosztott bombája. Meggyőződésem, hogy tavalyelőtt (és korábban) meg sem fordult volna a fejében, hogy eleressze ezt a passzt.

A felrajzolt játékban Carr elsősorban a shallow crosst futó Bryan Edwardsot és a befelé vágó Hunter Renfrow-t nézi. Ted Nguyen, a TheAthletic elemzője szerint Ruggs útvonala alapvetően nem is a része a fő pregressionnek, ez egy “alert” opció, azaz ha Carr úgy látja snap előtt, esetleg közvetlen snap után a védők felállásából, hogy ez működhet, akkor megdobhatja. És ez is történik ebben az esetben.

A Steelers blitzet hív, ráadásul egy kreatívat, hiszen az egyik blitzet mutató linebacker középről visszalép, míg a slot cornerback megindul Carr irányába. És mivel sokan érkeznek pass rushra, így őt végül fel sem tudja venni a fal, tehát blokkolatlanul érkezik meg az irányítóra. A secondaryben emberezés van, és ott van még hátul Minkah Fitzpatrick is, aki kvázi duplázza Wallert a képernyő felső részén man match coverage szerűen.

Az alábbi képen látszik, ahogy Carr megmutatja a labdát Fitzpatricknak (erről beszéltünk múlt héten), hogy kicsit ott tartsa Waller oldalán annak érdekében, hogy ne léphessen hátrafelé.

Edwards shallow cross útvonalát a visszalépő linebacker szépen elveszi, azonban Hunter Renfrow tök üresen van középen, simán megveri a cornerbackjét. Szinte biztos vagyok benne, hogy a két évvel ezelőtti Carr őt választotta volna célpontként, azonban az idei már nem, és megdobta a mélyet. Nem is akárhogyan, tűpontosan.

Nézzétek csak, hogy amikor elindítja a passzt, akkor milyen helyzetben van Ruggs!

Ruggs a cornerét nyilván lefutja, és Fitzpatrick pont annyival marad le végül, amennyi hezitálást elért nála Carr a labda megmutatásával. Kiváló passz, főleg hogy meg is érkezett közben a blokkolatlan rusher.

Carr tehát sokkal inkább hajlandó várni a fal mögött, tovább tartani magánál a labdát, hogy megnyíljanak a mély lehetőségek, ezzel pedig a Raiders offense is sokat javul.

Fields újonc hibája / a Bengals szép csapdája

Andy Dalton sérülésével a hétvégén először mutatkozhat be kezdőként Justin Fields. A Bengals ellen azonban már irányított egy félidőn át, és ugyan voltak szép passzai, de összességében nem tudott eleget haladni a támadósor, emellett pedig egy csúnya újonc hibát is vétett – ahol meg kell dicsérni a Bengals védelmét is.

Harmadik és 8 a szituáció, ami mindig érdekes. A Bears jobb oldalon hívott egy post-out kombinációt, ami emberezés ellen szuper, hiszen épp összeütközhetnek a védők, vagy legalábbis át kell hámozniuk magukat egymáson, így az egyik elkapó jó eséllyel szabadon lesz (valószínűleg az out). Igen ám, de a védelem cover0 felállást mutat, tehát Fields tudja, hogy könnyen előfordulhat, hogy nem lesz ideje ennek a kombinációnak kialakulnia. Ezért van a túloldalról egy rövidebb keresztező útvonal, ami meg azért jó, mert a többi három elkapó kiüríti azt a területet, ahová a túloldalról érkezik Goodwin, aki így elkapás utáni yardokkal megszerezheti a first downt.

A Bengals tehát cover0-t mutat, azaz nincs hátsó safety, négyen embereznek és heten mennek az irányítót támadni. A támadók csak hat blokkolóval rendelkeznek, szóval biztosan lesz egy szabad rusher, ha tényleg jön mindenki. És a snap után Fields azt látja, hogy megy mindenki támadni. Tudja tehát, hogy gyorsan kell passzolnia, különben földbe fogják gyalulni (mint az előszezonban, ahol nem figyelt a szabad rusherre).

Fields azt is látja, hogy a “hot route”-ja, azaz Goodwin tök üresen van, a védője nagyon messziről követi, úgyhogy csak meg kell várnia, míg a többi elkapó kicsit elviszi az útból a védőket, hogy Goodwinnak több helye maradjon elkapás után. Ezt látja Fields ekkor:

Az irányító megvárja, amíg Goodwinnak több helye marad keresztben, és még mielőtt odaérne rá a szabad rusher, elindítja a passzt. Igen ám, de nem veszi észre, hogy időközben a linebacker Logan Wilson hátralépett coverage-be és mégsem támadja az irányítót.

Fields szemszögéből:

Így a labda nem Goodwin, hanem Wilson kezében köt ki. Újonc hiba Fieldstől és nem mellesleg egy okos védelmi hívás a Bengals részéről.

Asante Samuel interceptionje

Három olyan újonc CB is megszerezte első interceptionjét a profik közt, akinek az apja is játszott az NFL-ben. Patrick Surtain kiváló egyéni teljesítménnyel tapadt a védőjére, Jaycee Hornnak az ölébe hullott Jameis Winston borzasztóan buta labdája, így Asante Samuel maradt, akinél lehet elemezni valamit.

A Cowboys egy post-over kombinációt futtat, ahol a középső safetyre van kihegyezve a történet, az ő mozgása dönti el, hová megy a labda a két lehetőség közül. Ha a safety hátrál, akkor elé dobja Prescott az over route-ra, ha pedig a safety fellép az overre, akkor megy mögé a bomba a post útvonalat futó Coopernek.

Itt hátrál a safety, tehát a post nem opció, csak az over. A probléma itt az, hogy valahogy ki kell kerülni az underneath védőket a labdával, ami nem egyszerű feladat. Talán az első ablak szabad lett volna egyébként, ha már akkor elindítja Prescott, amikor az alábbi pillanatkép készült, de a play action után még csak most fordult meg az irányító és meg kellett bizonyosodnia arról, hogy a safety hátrafelé mozog, és máshol sincs veszélyforrás, szóval ezt elég nehéz lett volna időben megoldani.

Így mehetett a labda a második ablakba, amibe az underneath védők miatt nagyon nehéz volt bedobni a labdát. A passzsávba ugyanis pont belépett egy defensive back, és át kellett dobni a feje felett. Nagyon szűk ez az ablak és nagyon nehéz a dobás, nem is sikerült tökéletesre – kicsit magas és talán egy icipicit széles is volt, de talán Lamb is odaérhetett volna bravúrral.

Mindenesetre a labda elszállt Lamb felett, Asante Samuel Jr. pedig észrevette, hogy már repül a labda, megállt és pont az ölébe hullott.

Heti Herbert

Lehet csinálok egy ilyen rovatot, mert ez a csávó hihetetlen. És persze lehetne elemezni, hogy 989 concept a játék, a védelem 2-mant játszik és Trevon Diggs elengedi kicsit Keenan Allent, mert meg sem fordul a fejében, hogy be lehet mögé dobni a labdát onnan, de inkább csak itt hagyom ezt a videót a hét passzáról, amit maximum két másik ember tud megdobni a Földön.

[/ppp_patron_only]