Connect with us

Összefoglaló

A Bengals az AFC élén, mélyponton a Chiefs, monszun Santa Clarában

Minden bizonnyal nem volt ember a földön, aki megjósolta, hogy a Bengals fogja vezetni az AFC-t hét forduló után, mégis ez a helyzet jelenleg. A Chiefs durva mélypontra került azzal, hogy a Mahomes-érában először nem sikerült touchdownt elérni – a Titans felszántotta a pályát a Kansas Cityvel. A vasárnap esti rangadón pedig a Colts tudott diadalmaskodni az ítéletidőben. 

Cincinnati Bengals @ Baltimore Ravens 41-17

Már korábban is pedzegettem, hogy jól néz ki ez a Bengals, de ezek után alighanem ez lesz az általános álláspont (de hogy ne csak dicsérjem magam: az utolsóból első rangsorban a 7. helyre tettem a csapatot, szóval az emberek 99,9 százalékával együtt én sem láttam ezt jönni). Tükörsima, magabiztos, látványos győzelem a csoportrivális ellen, amivel a csoportelsőség is a Cincinnatire szállt.

Kezdjük az offense-szel. Joe Burrow úgy játszik, ahogy egy 1/1-es, az egyetemen minden téren történelmet író tehetségtől elvárhatjuk. Jól olvassa a védelmeket, jól kezeli az állandó nyomást (fala továbbra sem nagyon van), nem fél kockázatot vállalni, és ami a legjobb az egészben, a rengeteg bátor dobásból csak nagyon kevés megfontolatlan. Ezúttal 413 yardot és három TD-t tett be a közösbe egy INT mellett.

Külön meg kell dicsérni Zac Taylort, aki egy elég jó rendszert rakott össze, bár a harmadik és rövideket a meccs elején nagyon nem sikerült normálisan kivitelezni. Ezzel együtt 41 feltett pont után sok szó nem érheti a ház elejét. És ha már a dicséretnél tartunk: Ja’Marr Chase egy szörnyeteg, egy félisten, egy zseni – szabadon lehet válogatni a jelzőkből. A szezon alig több mint harmadára már túllépett azon, hogy egy ügyes újonc, aki néha megvillan, már konkrétan dominál. 8 elkapás, 201 yard és egy TD jött össze Marlon Humphrey mellett, aki azért nem egy kutyaütő. A Burrow-Chase kapcsolat jobb, mint az LSU-n.

A remek offense persze nem sok mindenre lenne elég, ha a védelem úgy nyelné a yardokat és a pontokat, ahogy az elmúlt két évben. És bár a safety sort leszámítva nincs kiemelkedő egysége vagy sztárja, de a sok iparos valahogy mindig megoldja. Harmadik évére a DC Lou Anarumo nagyon beletenyerelt valamibe, ugyanis a top offense-eket is sikerül limitálni: a Ravens ellen öt sack, nyolc negatív yardos szerelés és négy leütött passz jött össze három turnover on downs mellett.

A Bengalsszal ellentétben a Ravens nem sok mindent tudott felmutatni a labda egyik oldalán sem. Lamar ezúttal közepesen passzolt és hiába volt a földön 88 yardja, összességében nem volt tényező a baltimore-i futójáték. Marquise Brownnal sem volt tökéletes az összhang (14 célbavételből csak öt lekapás lett 80 yardért és egy TD-ért), ráadásul a Bengals védőinek még arra is volt idejük, hogy Mark Andrewst limitálni tudják. Eközben a baltimore-i védelem csak a rövidyardos szituációkat tudta megoldani, azt is csak rövid időre – ahogy haladt a meccs, egyre jobban szétesett az egység, jöttek a hosszabb futójátékok is a vendégektől, a hazai védők pedig egyedül az elrontott szereléseket gyűjtötték. Ez nagyon kevés volt.

(renningan)

Kansas City Chiefs @ Tennessee Titans 3-27

Rangadót és remekelő támadójátékot vártunk mindkét oldalról sok-sok ponttal. Ehelyett Nashville-ben az utóbbi két év Super Bowl résztvevője súlyos vereségbe szaladt bele, és ami a legrosszabb szurkolóik számára, hogy egy teljesen ötlettelen játékkal álltak elő, mintha nem is egy bajnokesélyes csapat játszott volna a Titans ellen.

Sok kérdőjel nem volt ezen a mérkőzésen, az első félidőben eldőlt már minden, amikor is 27-0-s előnnyel mehettek a hazaiak az öltözőbe. A Titans oldaláról pont azt kaptuk a mérkőzésen, amit vártunk, hogy a liga egyik leggyengébb védelme ellen szépen operálnak Derrick Henry futásaival és Tannehill passzaival. A legtöbbször megállíthatatlan volt ez a több fejű szörnyeteg a Chiefs védelmének, de igazából az lett volna a nagy meglepetés, ha meg tudják állítani őket. Csak ha szigorúan a számokat nézzük Henry egy kicsit szomorú lehet, hiszen a 100 yardot most nem sikerül megfutnia, 29 alkalommal kapta meg a labdát ebből 86 yardot tett meg földön és még 16 yardot elkapásból is mellé tett, és ami már meglepőbb, hogy egy trükkös játék következtében még egy passzolt TD-je is volt MyCole Pruitt felé. Az elkapókat nézve AJ Brown emelkedett ki a 133 elkapott yardjával és touchdownjával.

A Titans védelme volt, ami a mérkőzés meglepetését okozta, mindössze három ponton tartották azt a Chiefs támadóegységet, amitől a mérkőzés elején minimum 30 pontot várhattunk. Egyszerűen letörölték a pályáról a Mahomes által vezetett offense-t, négy sack mellett kilenc alkalommal QB hitet is elértek. A Chiefs támadófala nem tudott mit kezdeni a rá helyezett nyomással, így nem lehetett Mahomesnak elég tiszta a zseb ahhoz, hogy a tőle megszokott játékot láthassuk. Az egységről még sokat elárul, hogy három alkalommal is tudtak labdát szerezni, egy Mahomes interception és fumble formájában, valamint Mecole Hardman is elvesztette egyszer a labdát.

A Chiefs támadóiról már említettük, hogy teljes betlit játszottak vasárnap este, de ez enyhe kifejezés. Egyszerűen senki nem tudta hozni azt, amit láthattunk tőle az elmúlt hetekben. Mahomes TD nélkül zárt, 57%-os pontossággal passzolt 206 yardot, valamint két eladott labdája is volt (jó, az interception egy felpattanó labda után érkezett Rashaan Evans kezébe). Tyreek Hill sem villogott a Nissan stadionban, hat elkapásból 49 yardot szerzett, Travis Kelce pedig hét alkalommal szedte le a levegőből a disznóbőrt, és ebből 65 yardot szerzett. De a szokásos emlékezetes játékot/játékokat nem láthattuk tőlűk, teljesen beleszürkültek a mérkőzésbe. A futás pedig nem is indulhatott be, hiszen a nagy hátrány miatt szinte csak passzjátékkal operáltak.

A védelem pedig pont azt hozta, amit vártunk tőlük. Nem tudtak nyomást gyakorolni Tannehillre, és az egyetlen pozitívum, amit elmondhatunk róluk, hogy Henry nem szabadult el. A fantasztikus formában lévő futó leghosszabb megiramodása 11 yard volt és többször megfogták negatív yardon. Ha már negatív yardos szerelés, az újonc linebackert, Nick Boltont azért említsük meg, aki négy alkalommal is a line of scrimmage mögött fogott meg játékot. Egy labdaszerzést mutattak be, amit Willie Gay szedett le Tannehill rossz passzánál. Ezeket leszámítva viszont átjáróház volt a defense, és amíg fontos volt, addig úgy haladt előre a Titans, ahogyan akart.

Ez a vereség több okból is nagyon fájhat a Chiefsnek, hiszen így megint negatív mérlegük van. Minden bizonnyal ilyen rossz passzban a támadókat nem sokszor fogjuk látni, de a védelmet össze kéne kapni, mert így még a playoff is veszélyben lehet a végén.

(kronikk)

Indianapolis Colts @ San Francisco 49ers 30-18

Mindkét gárdának nagyon fontos volt a győzelem, hiszen várakozásaik alatt teljesítettek eddig a szezonban és most már tényleg el kell kezdeni gyűjteni a győzelmeket, ha rájátszásba akarnak kerülni. Azonban alaposan megnehezítette a dolgukat, hogy igazi monszunban kellett játszaniuk, ez a szakadó eső pedig eléggé tönkretette a mérkőzés nagy részét, tele voltunk pocsék passzokkal, csúnya dropokkal, szép játékból pedig elég kevés akadt.

A mérkőzés egyébként nagyon változatos volt. Az első negyedben a Colts (és főleg Wentz) egy hosszú passzt és az azt követő TD-t leszámítva hibát hibára halmozott, míg a 49ers háromból háromszor pontot tudott szerezni (egy TD, két FG). Shanahan jól felrajzolta a meccsnyitó játékokat, a probléma csak az, hogy itt el is fogyott a tudomány. A második negyed elég bealvósra sikerült hat egymást követő punttal, hogy aztán egy 49ers fumble és egy Colts touchdown felrázza a kedélyeket és 13-12-es vendégelőnnyel várhassuk a folytatást.

A harmadik negyed kicsit hasonlított a másodikra, hiszen a puntok mellett ismét egy 49ers fumble-t és egy azt követő Colts TD-t láthatott a közönség, amivel az Indy 8 ponttal elhúzott. A negyedik negyed pedig ismét nagyon izgalmasra és látványosra sikerült. Előbb a 49ers ment végig négy Garoppolo-passzból a pályán (ez a nagy esőben tényleg kuriózum volt), majd a Colts vezetett egy hosszabb, mezőnygóllal végződő támadást, amivel 5 pontos előnyben adta át a labdát a 49ersnek. A fordítás azonban nem sikerült, Garoppolo labdáját a sérüléssel bajlódó Xavier Rhodes szedte le, majd Wentz és Pittman adta meg a kegyelemdöfést (hogy aztán Garoppolo még egy interceptiont dobjon zárásképp).

A Coltsnál Wentz elég felemás napot tudhat magáénak. A meccs elején elég sok hibája volt, több turnovert érő játékot hozott össze, amiből végül csak egy lett valóban eladott labda (hivatalosan fumble, bár szerintem ez interception), az viszont az ellenfél 10 yardosán belül, kinevettetve magát a nézőkkel. Ellenben így is oroszlánrészt vállalt a csapata sikeréből, több jó hosszú átadása volt, ami meg nem sikerült jól, abból DPI lett a csapat szerencséjére, illetve a földön is megoldott több fontos szituációt, meg futott is egy TD-t.

Mellette két fiatal sztárt kell kiemelni a támadóktól. Jonathan Taylor az első támadójátéknál ugyan fumble-t vétett, de utána feltett 100+ yardot a táblára, és megtette ezt Michael Pittman Jr. is a levegőben, aki TY Hilton és Parris Campbell hiányában átvett minden elkapófeladatot, a yardmennyisége mellett két hosszú DPI is volt rajta. A védelemből a már említett Rhodes mellett elsősorban Darius Leonardot lehet kiemelni, aki mindenhol ott volt és egy fontos fumble-t is kierőszakolt.

A 49ersről sok jót nem lehet elmondani. Náluk is volt egy-egy 100+ yardos játékos, Elijah Mitchell a földön, Deebo Samuel a levegőben brillírozott – utóbbi Garoppolo yardjainak bő felét szállította, egyedüli használható célpontja volt a csapatnak Kittle hiányában. Összességében viszont nagyon gyenge produktum volt ez a 49erstől, főleg hogy két hetük volt felkészülni a találkozóra. De az egész szezont tekintve is meglehetősen alulteljesítenek, mélyponton van a csapat.

(katonadani)

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!