És mégis mozog a Föld! – egy fantasy manager élete a holtszezonban

Korábban írtam már cikket arról, hogy hogyan draftoljunk, milyen tényezőket kell figyelembe venni egy-egy játékos értékének meghatározásához és hogyan készüljünk fel egy idp ligára. Mostani témám a dynasty ligák menedzselésére fókuszál, azon belül is a holtszezont állítva a középpontba.

*A vendégcikket köszönjük petipajtinak.*

MI AZ A DYNASTY LIGA?

Kezdésként tisztázzuk, mi is az a dynasty liga és miben különbözik a keeper és redraft ligáktól. A redraft ligák egy évre szólnak, akiket a csapatodba választasz, azok az adott évben segítenek minél tovább jutni a bajnokságban. Aki egész szezonra lesérül, az dobható, aki egy év múlva visszavonul, az még segítségedre lehet. Ilyen egyszerű. A keeper liga egy picit a redraft és a dynasty keveréke, néhány játékost megtarthatsz a szezon végeztével és csak azokat lehet újradraftolni következő év elején, akiket senki nem tartott meg. Ennek lényege, hogy 1-2 szupersztárt magadhoz láncolhatsz és köréjük építhetsz csapatot. Én személy szerint sosem kedveltem ezt a módszert, mert szerintem fantasyban ez nem járható út. Ha például 3 éve, a csúcs éve után megtartottam volna McCaffrey-t (aki akkor a redraft ligákban konszenzus 1/1 játékos volt), akkor az elmúlt 2 évben nagyjából feleslegesen foglalt volna egy roster helyet a sérülései miatt, de a meg nem tartása sem lett volna opció (maximum a csere jöhetett volna szóba). Természetesen fontos szempont, hogy egy keeper liga hány keeper játékossal dolgozik, minél több ilyen opció van, annál használhatóbb ez a variáció – és annál közelebb lesz egy dynasty ligához.

A dynasty liga lényege, hogy egy komplett rostert kell kezelni, nem csak 15-20 játékost, egy adott szezon végeztével a teljes keretedet viszed tovább a következő szezonra, s draftolni csak az érkező újoncok közül lehet – ellenben a szabadügynökök (FA) közül bizonyos szabályok szerint (ezek ligánként eltérők lehetnek) a holtszezonban is lehet szemezgetni. Ez két okból élvezetes: egyrészt csökkenti a szerencse szerepét, mert ha egy adott évben nem jön ki a lépés, a következőben nagyobb eséllyel ki fog, illetve ad egy plusz élvezeti faktort a játéknak, mert a játékot gyakorlatilag fél évvel meghosszabbítja és a menedzserek feladatait jelentősen bővíti. Így lényegében a dynasty ligák 365 napos elfoglaltságot jelentenek, akik ilyenbe szeretnének belefogni, számoljanak vele.

Fontos megjegyezni, hogy a legismertebb fantasy felület, az NFL hivatalos oldala nem kifejezetten alkalmas dynasty ligák kezelésére. Lehet magas keeper számmal működő keeper ligákat üzemeltetni, de rengeteg extra munkát követel meg a ligamenedzsertől és a csapatvezetők feladatait sem könnyíti meg. Ha ilyen ligában szeretnétek indulni, jobban jártok, ha kerestek egy dedikáltan erre a célra szolgáló felületet!

A CSAPAT STÁTUSZÁNAK MEGHATÁROZÁSA

A bajnoki döntők után a dynasty liga menedzserek első fontos feladata a csapatuk státuszának meghatározása, ugyanis ez határozza meg holtszezonbeli tevékenységüket. Három kategóriát határozhatunk meg:

• win now
• win maybe
• rebuild

WIN NOW

Ezt akkor mondhatjuk, ha a csapatunk minden elemében erős és mély, saját megítélésünk vagy különböző ranglisták alapján elmondható, hogy várhatóan a következő évben is jól fog teljesíteni. Ebben az esetben van a legkevesebb teendőnk, de persze nem ülhetünk a babérjainkon, csak az időzítést kell máshogy kezelni, mint a többi esetben. Itt a legfontosabb a tőkeszerzés, de olyan formában, hogy a csapat magját – akik miatt a win now-t rámondhatjuk a csapatra – ne érintse. Valószínűleg mélyebb a keretünk, mint sok másik csapatnak, így a létszám feletti játékosokat érdemes értékesíteni – nem mindenáron, de megfelelő ellenértékért igen.

Érdekes a draft kérdése is, mert egy ennyire jó csapat általában hátul húz a drafton, ahol azonnali hozzáadott értékkel bíró játékost nem biztos, hogy talál, így lehet értelme ezeket a választási jogokat is elcserélni vagy bizonyított veteránokra, akik jók lehetnek, vagy más csapatok későbbi évben lévő pickjeire, amik várhatóan magasabban lesznek, mint a sajátjaink. A keret így a holtszezonban sokat nem fog változni, de nincs is erre szükség, mert elméletileg erős és mély a keretünk.

Aztán elkezdődik a szezon, egyes játékosok nem hozzák a tőlük elvárt szintet, mások megsérülnek, így kirajzolódnak azok a pontok a csapaton belül, amelyek erősítésre szorulnak. Ezeket a pozíciókat kell megcélozni azzal a tőkével, amit a holtszezonban a létszám feletti játékosokért és/vagy a draftcédulákért kaptunk. Érdemes ezt a szezon második felére/rájátszásra időzíteni, mert addigra egyrészt látszik, hogy az aktuális szezonban kik a legjobban teljesítő játékosok, másrészt a sérülések esélye is kisebb lesz a rövidebb időtényező miatt. Cserealapnak esetlegesen fel lehet használni azokat a játékosokat, akik adott évben már nem bevethetők, nem érdekes, hogy később valószínűleg újra jók lesznek, az éppen top formában lévő játékosokat kell megszerezni (ebbe beleértendők a védők is – erről részletesen később), mert erről szól a win now. Egy bajnoki cím megnyeréséért semmi nem drága, ha ez sikerült, utána majd újra kitaláljuk, mi legyen a csapattal.

WIN MAYBE

Azokat a csapatokat sorolom ebbe a kategóriába, amelyeknek elég erős ahhoz a keretük, hogy évről évre bejussanak a rájátszásba, de a többi csapat keretét végigböngészve azért látható, nem a legnagyobb favoritok a bajnoki címre. Ez amolyan purgatórium, nehéz eldönteni, hogy melyik irányba induljunk el. Azt kell megvizsgálni, hogy mi kell ahhoz, hogy win now módról beszélhessünk vagy inkább kezdjük-e újraformálni a csapatot, esetleg hagyjuk-e ezt a döntést egy szezonnal későbbre.

Ha az első, akkor érdemes a fiatal jól teljesítő játékosokat, idős, de szintén jól teljesítő játékosokra cserélni, mert ezzel vagy teljesítménybeli upgrade-hez jutunk vagy plusz tőkéhez. Onnantól beszélhetünk win now-ról, a tennivalókat már tudjuk. Az újjáépítéssel eggyel később foglalkozom, így marad a win maybe opció. Ebben az esetben abban bízunk, hogy eljutunk a rájátszásig és ott szerencsénk lesz, mert 1-1 meccsen bármi megtörténhet, Kamara szerezhet 6 TD-t a döntőben (2020) vagy Cam Jordan összeszedheti az éves pontjainak 45%-át a 3 rájátszásmeccsen (2021). Ehhez kell néhány dolog együttállása, de a fantasy foci már csak ilyen.

Ennél a változatnál azt kell megnézni, hogy mitől jobbak a favoritnak mondott csapatok, illetve mik a mi csapatunknak a gyengeségei. Ha valamelyik poszton mondjuk nincs elit közeli játékos, akkor az erőforrásokat arra kell összpontosítani, hogy szerezzünk egyet – akár a keret mélységének beáldozásával, akár draftcetlik elcserélésével. Ez rizikós húzás persze, mert a sérülések jönni fognak, de ez még mindig jobb, mint „majdnem bajnokesélyesnek” lenni. Ha a kezdő rendben van és nincs látványosan javításra szoruló pozíció, akkor érdemes olyan játékosokat célba venni, akik a korábbi szezonban nem teljesítettek kiemelkedően. Ennek oka lehetett tapasztalatlanság, edzői inkompetencia, sérülés, eltiltás, stb. Ezekről könnyű elfeledkezni, így jobb ár/érték arányban lehet hozzájuk jutni.

Erre jelenleg jó példa a már említett McCaffrey vagy a 3 szezonnal ezelőtt az egy szezonon belül legtöbb elkapást produkáló Michael Thomas. Nyilván ők most sem olcsók, de az áruk jelenleg jóval lejjebb van, mint az esetleges hozzáadott értékük – és igen, benne van az is, hogy soha nem fognak ugyanazon a szinten teljesíteni, mint korábban, de ezt a kockázatot vállalni kell, hogy odaérjünk a win now csapatok közé. Ez csak a legfelső polc, lehet lentebbről is szemezgetni, attól függ, hogy a keret mélyítése-e a cél vagy egy adott pozíció fejlesztése. A draftcetlik felhasználása attól függ, hogy hol találhatók, a draft során mely játékosok elérhetők a mi húzásunkkor és ők segítségünkre lehetnek-e a keret mélyítésében a pozíciójukon. Ha a válasz igen, akkor érdemes kiválasztani őket, ha nem, akkor érdemes inkább elcserélni a választást, akár későbbi húzásra, akár későbbi évi pickre. Visszafele mozgásnál érdemes kisebb lépésekben gondolkodni, hogy mindig meglegyen az esélyünk kiválasztani azt a játékost, akit szeretnénk. Ha nem jön be, szezon közben még mindig elcserélhetjük őket olyan játékosokra, akiken már látszik, hogy jól teljesítenek.

REBUILD

A dynasty ligák egyik nagy vonzereje, hogy saját erődből építhetsz fel egy csapatot, de nem vagy kiszolgáltatva a draftnak. Sokan emiatt játszanak ezzel a móddal és előfordulhat, hogy az indokoltnál többször kezdenek rebuild-be, mert nekik az az igazán izgalmas rész, nem a bajnokság megnyerése. Ettől most tekintsünk el, a mi célunk az, hogy bajnokságot nyerjünk, de a jelenlegi keretünkkel ez valamiért nem lehetséges. Mi a teendő ilyenkor? Először is: fiatalítás.

Egy dolog állandó: hogy mindenki csak idősebb lesz és a karrierje egy idő után a végéhez ér. Egy újjáépülő csapatban már nincsen szükségünk ilyen játékosokra, akkor sem, ha jól teljesítenek, mert csak „elpazarolják” nálunk a pontjaikat. Keresni kell egy nálunk az építkezésben előrébb járó csapatot, lehetőleg olyat, aki számunkra tetsző ellenértékkel is rendelkezik és nyélbe kell ütni a cserét. Az ellenérték lehet játékos (de akkor fiatal legyen magas potenciállal) és draftpick is.

A következő lépcsőfok lehetőleg stabil játékosok gyűjtése, akik 4-5 év múlva is a csapatunk használható részét képezik. Csere útján érdemes elkapókra vadászni, főleg olyanokra, akik első-másodévesek és még nem robbantak be igazán, a draft feladata pedig irányító húzása korán, a hátsó körökben pedig a skill személyzet bővítése. Ezeket a lépéseket addig kell ismételni, amíg össze nem áll egy konstans jó teljesítményre képes mag, akik mellé csak néhány építőkocka szükséges ahhoz, hogy playoff esélyes legyen a csapatunk és a másik két, korábban taglalt csoportba sorolhassuk.

POZÍCIÓK SZEREPE EGY DYNASTY LIGÁBAN

Attól függően, hogy egy csapat melyik stádiumban tart másként kell tekintenie az egyes pozíciókra.

irányító: ebben az esetben nagyon meghatározó a liga azon beállítása, hogy hány irányítót kell a kezdőbe neveznünk: 2 QB vagy SUPERFLEX (ahol FLEX poszton játszhat bárki, tehát irányító is) liga esetében az irányítók értéke nagyon megnő, mert ugyanannyi játékos lesz elérhető sokkal több pozícióra. Ilyenkor jóval drágábban lehet megtalálni a megoldást, mint hagyományos 1 QB liga esetében, ahol legalább FA-ról felvett opciót mindig találunk (normál 12 fős liga esetében), ennek megfelelően kell a játékosokat beárazni. Építkező csapatoknak újonc/másodéves irányítókra van szüksége, a win now-ban lévők évekig mehettek például Drew Brees-zel vagy ha a jelent mondanám, akkor Aaron Rodgersszel, esetleg Tom Bradyvel. Természetesen a legjobb opció, ha van egy Mahomesod, de őt pont emiatt nagyon-nagyon költséges megszerezni – ellenben, ha sikerül, akkor évekig le van tudva a gond a pozícióról.

futó: a bajnokságot leginkább a futók nyerik meg. Win now módban lévő csapatoknak kötelező kiállítani 2-3 top futót, hogy minden meccsen legyen egy stabil, viszonylag magas alappontjuk. Ellenben nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a futók esetében a sérülékenység nagyon magas kockázatú és részben emiatt, részben pótolhatóságuk miatt az „élettartamuk” (mind valós, mind fantasy), jelentősen lerövidül a többi poszthoz képest (jó példa erre mondjuk David Johnson a közelmúltból). Éppen emiatt újjáépülő csapatoknak csak az utolsó építőkocka legyen a top futó beszerzése, addig átmeneti megoldásokkal tudnak operálni: PPR ligában elkapás specialista futók vagy elit futók helyettesei, akik sérülés esetén lépnek pályára (=handcuff, pl. tavaly Chubba Hubbard, vagy előtte Mike Davis a Panthersben).

elkapó: itt a legfontosabb kérdés, hogy hagyományos vagy PPR ligában játszunk-e. Ez utóbbi ponttal jutalmazza magát az elkapást is, annak hosszától függetlenül. Ez egyes játékosokat erőteljesen felértékel, évekig Jarvis Landry volt ennek mestere meccsenként 5 elkapással mondjuk 25-30 yardért, tavaly Hunter Renfrow emelhető ki ezen a téren, de egyes futók is emiatt értékesek. Win now módban legyen 1-2 top elkapód, aki a szezon során termeli szépen a pontokat és melléjük kiegészítésként 1-2 PPR specialista (pár éve ezek főként slot elkapók voltak, de ez mára kicsit átalakult), aki magas padlóval rendelkezik. Rebuild során inkább a fiatal, potenciálisan elsőszámú elkapónak tartott játékosokat érdemes gyűjteni, akiknek az értéke várhatóan később nőni fog.

tight end: ez trükkös pozíció, az élmezőny első 2-3 tagja általában nagyon leszakad a többiektől, így ha win now-ban vagy, kötelező az egyik top tight endet behúzni, kerül, amibe kerül, míg újjáépítés során valami közepes, fiatal opcióval is kényelmesen el lehet lavírozni. Az előbbi esetben érdemes a cserét a szezon második felére időzíteni, amikor a formák már látszódnak és a sérülések esélyének nagyobbik részét már magunk mögött hagytuk.

védők: itt én nem tennék különbséget, nagyjából azonosan kezelhetők poszttól függetlenül. Az első és legfontosabb megnézni, hogy a védelmi megmozdulások hogyan pontozódnak. Ha a klasszikus 1 szerelés 1 pont, 1 különleges játék (sack, int, fumble) 2 pont, akkor nem érdemes túl sok erőforrást és energiát szentelni nekik, mert nem lesz akkora különbség a top játékosok és a FA piacról felvettek között, hogy ez döntő legyen hosszú távon (1-1 meccsen persze lehet, de az meg kiszámíthatatlan, így ezzel nem érdemes számolni). Ilyenkor fel kell tölteni a keretet kezdő játékosokkal, akik lehetőleg sokat vannak pályán, mind egyénileg (snap %), mind csapatrész ügyileg (az adott csapat védelme viszonylag sokat szerepel), aztán szorítani az emberünkért.

Amennyiben a különféle megmozdulások pontozása a hagyományostól eltér, ez némileg módosíthat (pl. megemelt különleges játékok után járó pontok), de túlságosan erre támaszkodni továbbra sem ajánlott. Ennek egyszerű magyarázata van: a védelmek mindig inkonzisztensek. Ez nem feltétlenül baj, még csak nem is biztos, hogy az ő hibájuk, de ettől még, aki egyik évben jó, utána nem feltétlenül lesz az. És ennek az ellentéte is igaz: minden évben lehet felvenni a szabadügynökök közül olyan játékost, aki hasznos kezdőnk lesz a védelemben. Ez azt jelenti, hogy azokat a védőket, akik egy adott évben kiemelkedően jól teljesítenek, azonnal értékké kell tenni! Vagy projekt játékos vagy draftcetli, de nem érdemes ülni rajtuk, mert egyáltalán nem biztos, hogy képesek megismételni a teljesítményüket. Egy win now módban lévő csapatnál ez kevésbé releváns, ők akár próbálkozhatnak is az ismétléssel, de más esetben ezen játékosok elpasszolása kötelező.

Hasonló a helyzet a drafton is, a valóságban hiába kiemelkedő egy játékos megítélése, az egyáltalán nem biztos, hogy fantasy szempontból is beválik. Érdemes inkább potenciálisan nagyobb hozzáadott értékkel bíró játékosokat keresni. Néhány példa a közelmúltból: DeVondre Campbell tavalyi teljesítménye előre megjósolhatatlan volt, Van der Esch újoncként jól teljesített, majd megsérült és visszaesett, az első körös LB-k közül pedig Murray vagy Queen eddig egyelőre közepesen vált be, Jamin Davis, Zaven Collins vagy Justin Simmons még annyira sem, ellenben Micah Parsons szárnyalt tavaly. És ez még csak a védelem legkiszámíthatóbb posztja volt… Ezek után ki mer bízni a draftban?

SELL HIGH / BUY LOW

Miután tisztáztuk, hol tart a csapatunk és meghatároztuk az egyes pozíciók értékét a ligánk beállításainak függvényében, a következő feladat olyan játékosok azonosítása, akiktől érdemes megszabadulnunk vagy beruháznunk rájuk. Ezek nagy része nyilván spekuláció, mert ha mindenki előre látná, melyik játékos mennyi pontot termel, nem adná el a jókat és nem venné meg senki a gyengébbeket. És ez teszi nagyon izgalmassá ezt az egészet. A játékoskeret frissítésének a lényege, hogy lehetőleg drágán adjunk el és olcsón vásároljunk. Ez így persze nagyon egyszerűen hangzik, és a többi menedzser pont ugyanígy gondolkodik. Mik lehetnek azok a tényezők, melyek ezt befolyásolhatják?

Azok a játékosok, akik előző szezonban egyes ranglisták élén végeztek, a közvélemény nagy része szerint sokat érnek. Ez sokszor így is van, de érdemes az árnyaltabb képet is nézni, például, ha egy futó azért végzett az élen, mert indokolatlanul sok TD-t szerzett, akkor ez a kép csalóka lehet, a következő szezonban egyáltalán nem biztos, hogy meg tudja ismételni ezt a teljesítményt. Ugyanez igaz egy elkapóra, aki mellől kidőlt két társa és nem volt más passz opció a csapatában, így tömték labdákkal – ez sem feltétlenül fenntartható. Ezek tipikusan sell high szituációk. De ilyen lehet az is, ha egy elkapó mögül eligazol az irányítója (Tyler Lockett?) vagy a támadófal háromnegyedének lejár a szerződése és nincs keret újraigazolni őket, sőt, akár egy zseni támadókoordinátor távozása is ide vezethet.

Vásárlás oldalról nézve érdemes azokat a játékosokat gyűjteni, akik előző idényben nem produkáltak kiugrót – lehetőleg nem saját hibájukból. Kidőlt a csapat irányítója, ezért a támadójáték megállt vagy edzői tényezők hátráltatták a játékost, esetleg csak a TD-k hiányoztak a produkcióból, de ide sorolhatók az eltiltások vagy sérülések is, bár utóbbinál annak súlyosságát érdemes megvizsgálni. Tovább növelheti egy-egy játékos értékét, ha támadóoldalon előrelépés történik a holtszezonban, új (és bizonyítottan jobb) irányítót vagy edzői gárdát kap, stb. Ezeket a játékosokat valószínűleg olcsóbban lehet megszerezni, mint egy évvel később, amikor – várakozásaink szerint – újra azokat a pontokat termelik, amikre hivatottak. És akkor megint el lehet őket adni drágán…  Ezért nem feltétlenül csak a kezdőbe érdemes játékosokat igazolni, későbbi továbbértékesítés is lehet a célunk.

Külön érdemes egy picit foglalkozni a védőkkel, mert ott a posztok nem mindig egyértelműen körülhatárolhatók és ebből szintén előnyt lehet kovácsolni. Fantasy-ban nincs külön Edge pozíció, hanem DE vagy LB van, ezért nagyon nem mindegy, hogy egy passzsiettető melyik rendszerben játszik: 3-4-es rendszerben LB-nek fogja írni a program, míg 4-3-as rendszerben DE lesz ugyanaz a játékos, természetesen utóbbi jóval szerencsésebb eset, mert az LB-k általában több pontot szereznek, mint a DE-k. Ezt kihasználva érdemes olyan játékosokra vadászni, akik úgy váltanak csapatot, hogy a séma is változik vagy új védőkoordinátort kaptak, akik várhatóan 4-3-as rendszert futtatnak. Ezeket az igazolásokat még lehetőleg akkor kell megejteni, amíg a programban nem történik meg a változás, mert utána drágábban lesznek csak elérhetők.

A fentieket figyelembe véve kell szemmel követni a valós szabadügynök piac igazolásait és azonosítani azokat a játékosokat, akiket szeretnénk megszerezni, illetve továbbadni. Ha ezeket meghatároztuk, partnert kell találnunk hozzá. Ehhez meg kell vizsgálni az ellenfelek keretét, megnézni, ki melyik poszton erős és melyik pozíciók szorulnak mélyítésre. Ha olyan csapatrészből választunk, ahol az ellenfél kellően mély, könnyebben kaphatjuk meg, akit szeretnénk, míg ha az egy szem játékosára fáj a fogunk egy poszton, valószínűleg nagyon erőteljesen kell a zsebünkbe nyúlnunk.

DRAFT

A holtszezon fontos eseménye a draft, ahol az újonc játékosok kerülnek kiválasztásra és minden menedzser abban bízik, hogy a korábban gyengélkedő csapat egy csapásra megtáltosodik majd. Hát, ez nagyon nem így van. A draft sokszor teljes mértékben kiszámíthatatlan, nem elég, hogy a szakértők nem tudnak konszenzus rangsort felállítani, de még a csapatok sem tudják pontosan megítélni a játékosokat – hogyan válasszunk így mi jól?

Fontos, hogy a valós draft előtt tanulmányozzunk néhány cikket/összeállítást, hogy az adott évben várhatóan melyik pozíció mély, hol a legnagyobb esély használható játékost kifogni, illetve kik azok a játékosok, akiket a legtöbben biztos picknek gondolnak. Állítsuk fel a saját listánkat, ki az, aki tetszik és miért, ki az, aki kevésbé, ki illene stílusban a csapatunkba, stb.. Ezt követően várjuk ki a valós draftot, mert ez a játékosok értékét fantasy szempontból jelentősen meg tudja változtatni. Pl. amikor a Chiefs kiválasztotta Clyde Edwards-Helaire-t, akkor azonnal egyértelmű fantasy rookie draft 1/1 játékossá változott. (Az más kérdés, hogy annyira nem vált be.)

Szóval a valós landing spot-ok erőteljesen befolyásolják egy-egy játékos értékét, így a saját listánkat a valós draft után érdemes annak függvényében újragondolni. A dynasty rookie draftok általában nem nyár végén/ősz elején vannak, hanem nem sokkal a valós draft után. Ez olyan szempontból megint jó, hogy a kiválasztott játékosokat van időnk figyelni, ki hogyan teljesít, mennyire gyorsan sikerült beilleszkednie új csapatába. További segítség, hogy a nyár folyamán van még esélyünk új játékosok felfedezésére, akikből akár hasznos játékos is válhat, ha bizonyos feltételek teljesülnek (sleeper-ek), illetve, ha a draftunk nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, akkor azon még tudunk változtatni. Pl. mindenképp elkapót szerettünk volna húzni, de valamiért csak futót sikerült, akkor a futót még mindig elcserélhetjük egy elkapóra (nem is kell feltétlenül, hogy újonc legyen). Ez a rendszer további lehetőséget ad a menedzsereknek, hogy saját kedvükre formálják csapatukat és a lehető legfelkészültebben várják a szezon kezdetét. Ott pedig már a valós meccsekkel kiegészülve szoríthatunk kedvenceinkért hétről hétre, hogy aztán tizenpár hét elteltével újrakezdődhessenek a fenti folyamatok.

Izgalmasnak hangzik? Sok sikert hozzá!