Egy új korszak kezdete – Steelers draftértékelő

Kevin Colbert utolsó steelersös draftján választ adott a leginkább égető kérdésre, a franchise irányítóra. Lehet itt annyi más dologról beszélni, de nyilván az lesz a slágertéma évek múlva is, hogy sikerült-e pótolni Ben Roethlisberger örökségét, vagy sem.

Rengeteg találgatás előzte meg a Steelers draftját, hogy vajon milyen irányba mennek. Felmozognak-e irányítóért, maradnak a helyükön, egyáltalán QB-ra esik a választás, mind reális forgatókönyvnek tűnt elsőre. Végül a dolgok alakulása nagyjából kőbe véste a quarterback picket, már csak az volt a kérdés, hogy ki lesz Ben Roethlisberger utódja.

1/20 Kenny Pickett, QB, Pittsburgh

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Végül csak igaza lett az NFL insidereknek, tényleg a babakezű volt az első számú, leginkább NFL-kész irányító a csapatok boardján, a Steelersén legalábbis mindenképp. Ahogy az lenni szokott, az irányító pick elég megosztóra sikerült, pláne egy olyan gyengének tartott classban, mint amilyen a 2022-es volt. Szögezzük le gyorsan: egyáltalán nem tudom hibáztatni őket, hogy nem (csak) Mitchell Trubisky kezébe adják a gyeplőt, mert azt láttuk már Chicagóban, hogy nem igazán kifizetődő. Csakhogy egyelőre nem vagyok biztos abban, hogy Pickett ki tudja őt szorítani a training camp során, és az gond. 24 éves lesz mire kezdődik az edzőtábor, vagyis nehéz elképzelni, hogy majd tanul egy évet a padon, és 25 évesen fog először pályát látni az NFL-ben. Úgyhogy bár szeretik terelni ezt a kérdést és becsomagolni egy szebb papírral, de ha egy, finoman szólva nem leküzdhetetlen akadályt nem tud megugrani, akkor rá fog szállni a média, amit nehéz lesz cipelni a vállán.

Hogy miben jó és miben rossz, azt a prospect ismertetőben elolvashatjátok, így inkább foglalkozzunk azzal, hogy a Steelersnek miért ő kellett. Pickett ugyanis nem csak a Heinz Fieldet ismeri jól, hanem az edzőjét is. Matt Canada, a csapat támadókoordinátora volt az egyik kulcsszereplője annak, hogy a végzős gimnazista irányító a Pittsburgh egyetemre kerüljön 2016-ban, noha a duó nem dolgozhatott együtt, hiszen nem sokkal később már az LSU-nál látta el a koordinátori szerepet. Pickett nyilatkozata alapján ahogy akkor, úgy most is imponál számára a Canada-féle rendszer, és szerinte nem lesz gond az akklimatizálódással. Az megint más kérdés, hogy ez a rendszer mennyire jó, mert erre tavaly nem igazán kaptunk választ. Ami a segítsége lehet, hogy ez inkább Najee Harris képességeire, mintsem az irányítóéra lett kitalálva, és a tavaszi támadófal átalakítással ennek kedveztek. Ráadásul az elkapó felhozatala is bőven átlag feletti, különböző stílusú játékosokkal, ami megint csak változatossá teheti a playbookot.

Nem mondom, hogy ez a pick jó, mert én sem rajongok Pickettért, de a lehúzása is túlzó lenne érzésem szerint. Aki Mitchell Trubiskyt akarja inkább nézni, lelke rajta, én abból már nem kérnék többet köszönöm. Aki Justin Herbert karrierívét látja a lelki szemei előtt, valószínűleg csalódni fog, Pickett sikerességében sokkal inkább fog szerepet játszani az edzői gárda mint a tehetsége, nehezen látom magam előtt, hogy hatalmas fejlődésen menne keresztül az évek során. Viszont azt is látni kell, hogy ez marketing ügyileg is megérte, elég csak megnézni Franco Harris reakcióját amikor bejelentette ezt a választást. Ez persze lehet plusz nyomás is, ugyanakkor meg mivel “saját” gyerek, lehet több türelmet kap a szurkolóktól. Csak könyörgöm, vágja le a rőzsét a fejéről.

2/52 George Pickens, WR, Georgia

Sok dologhoz értenek az acélvárosban, köztük az elkapók képzéséhez is, amihez újabb második napos alapanyagot kaptak. Pickens tehetsége alapján jóval hamarabb is kimehetett volna, ám az állítólagos éretlensége miatt egészen idáig csúszott, de Tomlin imádja a kihívásokat. Nem a Georgia wide receivere lenne az első játékosa, akit fejben helyre kéne tenni, mással is sikerült megoldania ezt. Ha pedig ez megtörténik, akkor egy elég értékes elkapót vadásztak maguknak.

A posztot aligha kell magyarázni, tavasszal elvesztették JuJu Smith-Schustert és James Washingtont is, jövőre szerződést kell adni Diontae Johnsonnak, ami ilyen elkapó árak mellett licitháborúra sem érdemes a Steelers részéről. Pickensnek ráadásul megvan minden esélye arra, hogy már rookie idényében első számú elkapóvá nője ki magát, hiszen mind Johnson, mind Claypool teljesítménye hektikus, nehéz rájuk sütni a WR1 jelzőt csapaton belül, ezt az újonc simán magáénak tudhatja, főleg hogy új irányítója lesz a csapatnak. Nekem nagyon tetszik ez a kockáztatás, egyszerre tekinthetjük neednek, BPA-nak, Pickett segítésének és salary cap szempontból is meglesz a szerepe 2023-ban.

3/84 DeMarvin Leal, iDL, Texas A&M

Egy újabb nagyobb nevű csúszó, bár az idő előrehaladtával kevésbé meglepő. Leal draft értéke ugyanis brutális mértékkel zuhant az egyetemi szezon haladása során, stabil első körös játékosból végül második nap végébe várt prospect lett, mert a produktuma elmaradt a 2020-as évétől. A naiv énem azt mondatja velem, hogy ha egyszer kijött már belőle az állat, miért ne jöhetne ki még egyszer, és vélhetően a Steelers is így gondolkodott. Leal szempontjából pedig ennél jobb helyre nem is kerülhetett volna.

Teryl Austinék részéről abszolút megvan a türelem a védők képzése felé, senkitől nem várják el, hogy első nap megváltsa a világot. Minden játékos fejlődésének időt adnak, mondván a tehetség előbb-utóbb úgyis utat tör magának, vagy ha mégsem, akkor időben váltanak. A Tuitt-Alualu-Heyward sorba amúgy sem férne be, ha mindhárom játékos egészséges, így egyelőre a rotációban kapna szerepet, ráadásul elég sokat tanulhat az előbb említett triótól. Leal egy passzsiettető, ehhez ért a legjobban, csak az Aggiesnél inkább a fal széléről várták el tőle, nem középről, ahonnan a méretei alapján jobban tudna teljesíteni. Biztos vagyok benne, hogy a Steelers megteszi azokat a lépéseket, hogy egy jó belső siettetőt csináljanak belőle, legyen szó a tömegéről és a képzéséről. Hosszú távon ő lehet előbb Tuitt helyettese, majd pedig Heywardtól is átvenné a stafétát a fal belsejében mint vezéralak. Én abszolút látom ezt a forgatókönyvet, de idő, mire ez megvalósul.

Mindössze 22 éves, szóval semmivel nincs elkésve, de a passzsiettetésen kívül nem tartozik a repertoárjába más, ezért sem lehetne belőle most még 3 downos kezdő. Ismét egy kockázatosnak mondható pick, de csakúgy mint Pickensnél, itt is elég nagy jutalom ütheti a csapat markát. Lehet azon vitatkozni, hogy az ilyen játékosokat nem a második napon kellene ellőni, el tudom ezt is fogadni.

4/138 Calvin Austin, WR, Memphis

Kicsit az az érzésem, hogy ezzel is lélekben felkészülnek Johnson elengedésére, mert Austin egy dologra használható, de arra nagyon: hogy megkapja valahogy a labdát, és csináljon belőle extra yardot. Korábbi atlétaként nem lepődünk meg azon, hogy brutálisan gyors, igazi playmaker, aki képes lehet pár extra oldalt hozzáadni Canada playbookjához. Azt hinnénk, hogy az egyetemen is egy gadget szerepköre volt, de nem. Junior és senior szezonjára már kezdőnek számított, amit back-to-back 1000 yardos évvel hálált meg, összesen 19 TD-vel. Persze nem az egyetemi futball krémje ellen hozta össze, de akkor is biztató.

Ami miatt negyedik körig csúszhatott, hogy rendkívül pici. Alacsony, könnyű, kicsi kezekkel, ez mindig intő jel a csapatoknak, mert az NFL más kávéház. Ő tipikusan az az elkapó, aki a sebességét használja ki, mert útvonalfutásban sem emelkedik ki, a kezei sem a legjobbak, cserébe ha megkapja a labdát, nem érik utol. Azt hinnénk, hogy többet használták futásokhoz is, de nem, mindössze nyolc futókísérlete volt egész egyetemi karrierje során, ami számomra inkább a keménységével kapcsolatban vet fel kérdéseket, illetve hogy nem igazán bírja az ütéseket. Visszahordásokban és YAC-ban erős lesz, összességében ez egy elég jó választás, csak jól kell használni, és nem belelátni két highlight videó után a Tyreek Hillt.

6/208 Connor Heyward, FB/TE, Michigan State

Colbert imádja egyesíteni a családokat a franchise-nál, a Watt és Edmunds klán után most a Heywardok is egyesültek, hiszen Cam Heyward öccsét választották ki. Az más kérdés, hogy vajon az első heti rosteren ott lesz-e a helye, a fullbackek sorsa ugyanis nem túl vidám imádott ligánkban, ráadásul Derek Watt-tal, TJ tesójával küzd majd meg a posztért. Az esélyeit növelheti, hogy a stáb imádja az ilyen FB/TE hibrideket, akik ugyanúgy tudnak blokkolni mint adott esetben passzt elkapni, anno Jaylon Samuels is túlélt pár keretszűkítést – igaz, érdemi szerepe sosem volt a pályán. Marketing szempontból ez is egy jó pick, de szerintem fölösleges volt.

7/225 Mark Robinson, LB, Ole Miss

Nem sok csapat fordított rá figyelmet, a Steelers azonban privát edzésekre is meghívta. Robinson világ életében futó volt, így került az Ole Missre is, azonban a scout teamben olyan jól látta el a védőfeladatokat, hogy végzős évére kipróbálták linebackerként, ami végül jól sült el. Brian Flores, a Steelers új LB edzője azt nyilatkozta róla, hogy rengeteg lehetőséget lát benne, amivel minden bizonnyal a special teamben fogunk találkozni. Elég telített a linebacker poszt a Steelersnél, de amilyen nyilatkozatokat olvasni róla, jó esélye van, hogy így is a végső rosteren ragad, ami elég nagy szó lenne számára.

7/241 Chris Oladokun, QB, South Dakota State

Mielőtt dörzsölnénk a tenyerünket, hogy ezzel Mason Rudolph pittsburgh-i karrierje a végéhez ért, kicsit higgadjunk le. Oladukon ugyanis semennyire nem kész arra, hogy pályára lépjen irányítóként az NFL-ben, így még harmadik számú opciónak is veszélyes lenne rosteren tartani – aztán ki tudja, mit hoz az edzőtábor. Ő is inkább az atletikus mintsem zsebirányító típusú QB, amivel első látásra inkább a scout teamben lenne szerepe, így ne lepődjünk meg, ha 2022-ben csak a gyakorlócsapatban látjuk viszont. Nem mintha egy hetedik körös cetli miatt kéne verni a földet, hogy a kukában landolt, de ennek sem látom sok értelmét, max Diontae Johnsonnal mehet a spancizás, mert gimis koruk óta ismerik egymást.

Összegzés

Ahogy a bevezetőben írtam, ez az év úgy fog beégni a tudatunkba, hogy a Steelers irányítója bejött, vagy sem, és nem Oladokunra gondolok. Első látásra ez egy teljesen korrekt leköszönés volt Colberttől, minden posztot nem sikerült orvosolni a drafton, de az nem is erre való. Könnyen látom, hogy ezek a játékosok már 2022-ben is hozzáadják azt a pluszt, amit csak évekkel később várnék el tőlük, de ez inkább a Pickett-Pickens duótól várható el reálisan.

Igazából csak a QB poszton látom azt, hogy lehetett volna jobb, de látva a többi játékos csúszását, egyáltalán nem vagyok ebben biztos. És ha már csúszás, megtehette volna a Steelers, hogy ők is beállnak a sorba, és mondjuk a második körben választanak irányítót? Igen, meg. Rosszabbul jártak volna, ha Pickett helyett a többi csúszó közül választanak? Egyelőre azt kell mondjam, hogy nem biztos. Viszont ez a poszt megköveteli, hogy ha valaki neked tetszik, akkor nem vársz rá, hogy hátha, pláne ha a jelek szerint neked szükséged van egy irányítóra, így nem tudom lehúzni ezt a döntést, de magasztalni sem.

Számomra a draft nem a hiányposztok feltöltéséről szól, így annyira nem releváns számomra, ha maradnak lyukak a draft után. Dan Moore számomra nem túl megnyugtató a fal bal szélén, de nem tudom mennyivel lettek volna beljebb mondjuk Raimannal a második körben, így ezen nem károgok. Az mondjuk meglep, hogy még harmadik napon sem érkezett CB, több értelmét láttam volna ezen a poszton ködszurkálásra mint mondjuk kihúzni egy fullbacket vagy quarterbacket, de nem ezen múlik a végső osztályzat.

Értékelés: B

[/ppp_patron_only]