A legtöbbet fejlődő egységek a tavalyi évhez képest

Egy egész franchise sorsát nehéz egy holtszezonról a másikra megváltoztatni. Azonban ha egy kifejezetten gyenge pontot legalább közepes, vagy akár ténylegesen erős egységgé tudsz formálni a csapaton belül, akkor nagyot léphetsz előre. Úgyhogy most megnézzük melyikek a legtöbbet fejlődő egységek a tavalyi évhez képest. 

Bengals támadófal

Aki követte a holtszezont, annak nem lehet túl nagy meglepetés, hogy a Bengals támadófalával kezdjük a felsorolást. Cincinnatiben megállapították, hogy mi a legnagyobb problémájuk (mondjuk nem kellett hozzá különösebb éles látás), és rá is feküdtek ennek orvoslására. Nem az volt a cél, hogy egyből egy elit falat hozzanak létre, hanem az, hogy ne okozzon az OL kikerülhetetlen, halálos problémát az offense számára, és vállalható mértékben épségben tartsák a felbecsülhetetlen ékkövüket, Joe Burrow-t.

Eddig igazából egy stabilnak mondható pont volt a falban, ez pedig a bal oldali tackle Jonah Williams. Most pedig három poszton is upgrade-eltek. Három gyenge játékost cseréltek le három minimum átlagosra, Collins személyében egyértelműen átlagon felülire.

• Center: Trey Hopkins (60,5 PFF pass block grade 2021-ben) vs. Ted Karras (76,5)
• Jobb oldali guard: Hakeem Adeniji (36,1) vs. Alex Cappa (67,5)
• Jobb oldali tackle: Riley Reiff (58,4) és Isaiah Prince (39,7) vs. La’el Collins (74,3)

Egyetlen problémás pont maradt, ez pedig a bal oldali guard, ahol a tavalyi második körös Jackson Carman fog játszani. Elég gyengén mutatkozott be tavaly, ráadásul most elő is jött egy ügye, miszerint állítólag 18 évesen megerőszakolt egy 15 éves lányt. Kérdés mennyire lehet benne bízni, de ha ötből négy helyen rendben van a támadófalad, akkor olyan nagy probléma nem lehet. Burrow így nyugodtabb zsebből passzolgathat majd az idei szezonban.

Emellett nyilván a futójátékot is támogatják majd az új érkezők, Collins kifejezetten jó ebben. És ha tud futni a csapat, az ismét csak segít az irányítónak, lelassíthatja a pass rusht neutrális helyzetben, így kevesebb ütést kell elszenvednie a QB-nak.

Honorable mention: Panthers támadófal

Chargers védőfal

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Amikor tudod, hogy futás jön, és nem tudod megállítani harmadik és 6-ra, akkor tudod, hogy nagy a baj. A Chargers egész egyszerűen a védőfala, vagy még pontosabban a futás elleni védelme miatt nem jutott tavaly rájátszásba. Jerry Tillery korábbi első körös játékosként kis túlzással a legrosszabb futás elleni védő a ligában, egyszerűen nem tudja megtartani a blokkokat. Linval Joseph fénykorában jól ölte a futást, de már kiöregedett és nem is tudott jól alkalmazkodni a másfél gapes rendszerhez.

A Chargers futás elleni védelme ilyen helyezéseket ért el a különböző mutatók alapján (via Steven Ruiz):

• EPA/play: 31.
• sikerességi ráta: 32.
• DVOA: 30.
• Adjusted Line Yards Allowed: 28.
• Run Stop Win Rate: 21.

Ezen felül harmadik kísérletre a 8. legkevesebb yardot kellett megtennie az ellenfeleknek. Az elmélet az volt a holtszezon előtt, hogy a futás elleni védelmet fel kell javítani, és akkor az egész védelem nagyot ugorhat előre. Ugyanis ha ez menni fog, akkor az egész passzvédekezésre épülő rendszer jobban tud működni, a jobb korai downos védekezés pedig jobb harmadik kísérletes védelmet fog eredményezni.

Úgyhogy LA-ben rá is feküdtek erre a holtszezonban. Érkezett a fal közepére Sebastian Joseph-Day és Austin Johnson, két nagy darab futás elleni védő, előbbi ráadásul együtt is dolgozott Brandon Staley-vel a Ramsnél, így pontosan ismeri és magas szinten játssza a másfél gapes rendszert. Szintén fontos ebben az aspektusban (is) Khalil Mack érkezése, ugyanis az OLB-kre nagyobb szerep hárul ebben a rendszerben a futásvédekezésben, mint máshol, Mack pedig óriási segítség lesz ebben (ráadásul ő is játszott Staley alatt még a Bearsben).

A következő évek domináns védelmi sémája: A Fangio-Staley defense

Megemlíthetjük még a linebacker Troy Reeder érkezését, aki nem egy szupersztár, de ő is játszott Staley alatt a Ramsben, így pontosan tudni fogja a feladatait. A secondarybe pedig jött a sztárcorner JC Jackson és a harmadik körös safety JT Woods, ezek a lépések pedig azt eredményezik, hogy Derwin James közelebb játszhat majd a line of scrimmage-hez, ami megint csak a futás elleni védekezést fogja erősíteni.

A Chargersnél mostantól nincs kifogás, a liga egyik legjobb keretét rakták össze a liga egyik legjobb fiatal irányítójával.

Broncos irányító

Aki világéletében látta játszani Drew Lockot és Russell Wilsont, annak azt hiszem nem kell elmagyaráznom, mekkora különbség is lesz irányítójátékban a Vadlovaknál. Lock legjobb esetben is egy bottom5-ös kezdő, de inkább csere szint, míg Wilson jobb napjain top5-ös játékra képes. Ezt nem is ragoznám tovább, ha nem baj.

Saints elkapósor

Tre’Quan Smith, Marquez Callaway, Deonte Harris. A legtöbb csapatban egyikük sem férne be a három legjobb elkapó közé, a Saintsnél viszont ők alkották a kezdő triót tavaly. Sean Payton zsenije persze valamennyire el tudta fedni a gyengeségeiket, hiszen a Saints a kezdő irányítójával még így is bejutott volna a rájátszásba. Azonban amikor a védelmek elkezdtek szoros emberfogást alkalmazni mondjuk harmadik kísérleteken, akkor nagyon kijött a minőség hiánya, hiszen nem tudtak elszakadni a WR-ek. Ezt jól mutatja az is, hogy a Saints 28. volt harmadik kísérletes hatékonyságban.

Idén Payton zsenije már nem áll majd rendelkezésre, azonban a playbook gyakorlatilag egy az egyben megmarad, hiszen Pete Carmichael veszi át a támadósor irányítását, aki 2009 óta a csapat támadókoordinátora. Játékhívásokban nyilván lesz visszaesés, azonban ezt kompenzálni tudja majd, hogy a Smith-Callaway-Harris trió helyett Michael Thomas, Jarvis Landry és az első körös Chris Olave kapja majd el a labdákat. Ez pedig hatalmas minőségbeli javulást jelent és a liga legaljáról minimum a középmezőnybe ugranak fel, ráadásul ha Thomas esetleg csúcsformájában térne vissza (erre azért nem fogadnánk), akkor jóval magasabbra is kerülhetnének.

Már Thomas visszatérése önmagában is nagy pluszt jelentene, azonban egy erős fegyvert még viszonylag könnyen levesz a védelem bracket coverage-ekkel (tehát gyakorlatilag duplázzák). Azonban Landry és Olave nagyon jól kiegészítik majd Thomast. Előbbi a slotból indulva rövid játékoknál, kulcsfontosságú harmadik kísérleteknél lehet baromi hasznos, míg az újonc a sebessége miatt megnyithatja a pályát, így lesz egy jó mélységi célpont, aki miatt a rövidebb területek is üresebbek lesznek. Olave egyébként egy elég magas padlóval rendelkezik, tehát meglepő lenne, ha ne tudna azonnal hozzájárulni az offense-hez, kiválóan futja az útvonalakat.

Jets CB-sor

A Jets tavaly úgy vágott neki a szezonnak, hogy a legjobb cornerbackje egy másodéves ötödik körös játékos volt (Bryce Hall). Mellette csak fiatalok és egyben hátsó körösek (5-6. kör és draftolatlan) alkották az egységet. A csapat védelme pedig ennek is köszönhetően a liga legrosszabbja volt, 397,6 yardot és 29,6 pontot engedtek meccsenként. Persze nem csak a CB-ken múlt ez, de azért fontos részei voltak ennek, például a 15. fordulóig képtelenek voltak interceptiont szerezni.

Ugyan Hall a szélen és Michael Carter II a slotban mutatott szép jeleket időnként, de egyértelmű volt, hogy ha ez a csapat versenyezni akar, akkor igazi minőséget kell szerezni a posztra. A piacon DJ Reed érkezett a Seahawkstól, akiről első számú CB-nek szánva nem volt valami jó véleményem, azonban második számúnak teljesen jó. És végül ez lesz, ugyanis 1/4-re érkezett Sauce Gardner, akiben minden megvan ahhoz, hogy top corner legyen a ligában. Valószínűleg Darrelle Revis (első) távozása óta ez a legjobb CB-sora a Jetsnek (bár nem olyan magas a léc), ráadásul a fiatalság továbbra is adott, hiszen Reed a rangidős a maga 25 évével.

Robert Saleh védőkoordinátor rendszerének nem ez volt a legfontosabb pontja korábban, vagy legalábbis sosem áldoztak rá nagy erőforrást. Most viszont igen, így kíváncsian várjuk, mit hoz ki ebből az alapanyagból a mester. Főleg úgy, hogy a frontja is meglesz a cornerbackek megsegítésére, hiszen Carl Lawson visszatér és érkezett az első körben Jermaine Johnson is.

Dolphins futójáték

Ugyan a Texanst nem sikerült überelni gyengeségben, de egyértelműen bottom3-as volt a Dolphins futójátéka a tavalyi szezonban (a Falcons férne még fel a dobogóra). Az RBSDM.com adatai szerint EPA-t nézve a második legrosszabb volt a Miami, sikerességi rátában a harmadik legrosszabb, csak korai downokat nézve EPA-ben az ötödik legrosszabb, sikerességi rátában a harmadik legrosszabb. Pocsék mutatók, és ez nyilván nem volt véletlen, és több okra is visszavezethető.

Egyrészt a támadófala borzasztó volt a Dolphinsnak, a PFF a 3. legrosszabb futásblokkolási értékelést adta az egységnek, és ugyanezt a helyezést érték el a Football Outsiders Adjusted Line Yards mutatójában is, illetve rövidyardos szituációkban is a harmadik legrosszabbul teljesítettek.

Másrészt a futók sem tettek hozzá ehhez. A PFF-nél a negyedik legrosszabb értékelést kapták a csapat running backjei, a Football Outsiders szerint második szinten a második legkevesebb yardot szerezték meg, ráadásul messze a harmadik helyezett mögött. Kierőszakolt elrontott szerelésekben Myles Gaskin volt a csapat legjobbja, aki a 40. helyet érte el a ligában, kontakt utáni átlagos yardokban pedig konkrétan nem volt nála rosszabb futó a ligában, hacsak a csapattárs Phillip Lindsay-t nem számoljuk.

Az idei évre azonban sok minden megváltozik. Egyrészt Mike McDaniel lesz a csapat főedzője, akinek Shanahan alól érkezve értelemszerűen a futójáték az erőssége, így már csak sémaszinten is előrébb lép majd a gárda. Azonban emellé erősítettek a falban és a futószekcióban is.

Várhatóan Chase Edmonds lesz a kezdő, aki sebességével nagyon jól illik a rendszerbe (ahogy Raheem Mostert is), Sony Michel pedig a rövid yardos helyzeteknél lehet előny és kierőszakolt elrontott szerelésekben jelenthet például előrelépést. Ez sem utolsó szempont, de talán még fontosabb, hogy a falnak mindenképp jobbnak kell lennie a tavalyinál. Ugyan Terron Armstead elsősorban passzblokkolásban számít elitnek, de futáshoz sem kutyaütő (sőt), mellette pedig Connor Williams is átlagon felül blokkol futáshoz, így a bal oldalon óriási lesz az előrelépés. A jobb oldalon változás emberanyagban nincs, de ha a második évére Liam Eichenberg fejlődni tud, akkor itt is lehet az előrelépésben reménykedni.

A három faktor, tehát támadófal, running backek és edzői stáb egyvelegéből pedig arra következtethetünk, hogy futójátékban a 30-31. helynél jóval előrébb fog végezni a Dolphins jövőre.

[/ppp_patron_only]