Mire lehet képes Hurtsszel az Eagles támadósor?

Az Eagles idei elsődleges célja nem győzelmekben vagy Super Bowlban mérhető (persze ha utóbbi összejön, amiatt nem fog senki szomorkodni). Philadelphiában az a legfontosabb 2022-ben, hogy kiderítsék, mennyire használható irányító Jalen Hurts és hogy a levegőben képes-e egy nagyobb fejlődésre. Ehhez idehozták cimboráját AJ Brownt, aki nem mellesleg a liga egyik legjobb elkapója és talán a legjobb a pálya azon területén, amit Hurts eddig képtelen volt kiaknázni. Brown érkezése feljebb tudja repíteni Hurtsöt? Vagy jövőre új QB után kell néznie a Sasoknak?

*A cikk a támogatóink kérése és szavazata alapján készült. Ha Te is szeretnél beleszólni, milyen tartalmak kerüljenek ki az oldalra, legyél a 10 dolláros támogatónk a Patreonon. Ezzel egyébként részt vehetsz a havi flag focinkon és beszélgethetsz velünk és a többi támogatóval a Discord szerverünkön.*

Hogyan jutottunk el idáig?

Az Eagles a 2020-as draft második körében választotta ki Jalen Hurtsöt a #QBFactory mantra keretein belül. Akkor még nem tudták, hogy nem csak egy olcsó és jó cserét szereztek az akkor még jónak gondolt Carson Wentz mögé, hanem ezzel elidegenítik a korábbi 1/2-es QB-t, Hurtsnek pedig hamarosan át kell vennie a helyét. Wentz hibáiról, hiányosságairól, mentális gyengeségéről is sokat lehetne beszélni, de a mi történetünk szempontjából fontosabb, hogy Hurts kapott egy kis lehetőséget újoncként a szezon végén. És mivel vállalható volt, a csapat pedig egy valamilyen fokú újjáépülésbe kezdett Pederson és Wentz nélkül, így nem volt égető szükség arra, hogy mindenáron abban az évben oldják meg a QB-kérdést.

Majd miután top QB-k nem váltak elérhetővé trade útján, illetve nem sikerült felcserélni Zach Wilsonért a drafton (utólag emiatt nem nagyon kell szomorkodni), Hurtsszel vágott neki a 2021-es szezonnak az Eagles. Azt várhattuk, hogy Hurts lábait fogja kihasználni a Nick Sirianni vezette új edzői stáb, hiszen egyértelműen ez volt az erőssége a fiatal QB-nak, a levegőben még bőven akadtak hiányosságai.

Az Eagles azonban rendkívül passzorientáltan kezdte az idényt. Hogy ez azért volt, mert a felsőbb vezetőség kiadta az utasítást, hogy meg kell nézni, mennyi rejlik Hurtsben, vagy mert Sirianninak ehhez hasonlít az ideálisan elképzelt támadósora, vagy a kettő egyszerre, az egy jó kérdés. Mindenesetre az első hét fordulóban az Eagles passzolt az egyik legnagyobb arányban a ligában, a 3. és a 6. hét közt konkrétan magasan a legnagyobb arányban neutrális helyzetekben.

Ezen a ponton azonban a stáb (végre) rájött, hogy nem így van a legnagyobb esélye a csapatnak győzelmeket összehozni – jól mutatta ezt a 2-5-ös mérleg is. Elkapók nem igazán voltak használhatók az újonc Devonta Smithen kívül, az irányító pedig átlag alatti volt tisztán passzolóként. Mindeközben ott volt az elit támadófal és Hurts lábai, amik önmagukban is veszélyt jelentenek, de a puszta jelenléte is segíti a futók dolgát, hiszen a védelemnek rá is kell figyelnie potenciális veszélyforrásként, ezzel átalakítja a matekot a box környékén. A szurkolók már a szezon elejétől kiabálhatták, hogy fusson többet a csapat, Sirianniék viszont csak a 7. forduló után álltak bele a változásba.

Ráadásul nem kicsi változás volt, hanem teljes 180 fokos fordulatot vettek. A Buccaneers elleni 6. fordulós meccsen 89%-ban passzoltak neutrális helyzetben, a 8. fordulós Lions elleni találkozón pedig 73%-ban futottak. A 8. fordulótól a szezon végéig 61%-os futási arányt mutattak fel minden játékhelyzetet tekintve, ami hihetetlenül magas szám – a második legmagasabb a négy irányítót is játszató Saints volt 49 százalékkal.

Ráadásul a hatékonyság is parádés volt, ahogy az alábbi táblázatból is látszik. EPA/play mutatóban a 21. helyről az 5.-re lépett elő az Eagles, és a futások mellett a passzok hatékonysága is feljavult a védelmek átállása miatt. Persze a defense-ek akkor sem tudták megállítani a futást, amikor akarták, az Eagles pedig az 1985-ös Bears óta az első csapat lett, amely hét egymást követő meccsen is 175+ futott yardot ért el.

Ezzel a stratégiával be is jutott az Eagles a rájátszásba (a 2-5-ös kezdés után 7-3-mal zárták a szezont), ott azonban szembejött a valóság. A Buccaneers olyan taktikával állt ki az Eagles ellen, hogy a futást teljes mértékben igyekeznek megölni, de olyannyira, hogy hátul elég nagy üres helyeket is hagytak. Egyáltalán nem tisztelték Hurts passzolási képességét, és arculcsapóan igazuk volt. Az Eaglesnek megvoltak a lehetőségei, voltak üres elkapók akár mélyen a pálya közepén, de Hurts nagyon sokat hezitált, nem merte megdobni ezeket, nem olvasott jól, és egy katasztrofális vereségbe szaladt bele.

Persze szép dolog volt a rájátszásba bejutni, de ez a meccs megmutatta, hogy az igazán jó csapatok ellen nem lesz képes versenybe szállni az Eagles, hacsak nem fejlődik egy nagyot Hurts, vagy nem szereznek egy irányítót. A vezetőség azt hangoztatta, hogy Hurtsszel vágnak neki a következő szezonnak, azonban azt lehet tudni, hogy Deshaun Watsonnál és Russell Wilsonnál is próbálkozott a gárda, azonban egyikük sem akart Philadelphiába költözni. A drafton bőven lett volna tőke három első körös pickkel, de egyik irányító sem szolgált rá, hogy bármelyiket rááldozzák, nem hogy többet.

Szóval idén is Hurts lesz az Eagles kezdő irányítója, és könnyen lehet, hogy ez lesz az utolsó éve, hogy bizonyítsa, lehet vele hosszabb távon is számolni. Jövőre megint két első körös pickje lesz a Sasoknak, erőforrás tehát lesz új QB-t szerezni, ha úgy adódik a helyzet.

Na de a tervezettnél kicsit hosszabb felvezető után adódnak a kérdések. Milyen irányító Jalen Hurts? Képes a fejlődésre? Elég lehet ő ahhoz, hogy egy nagyobb második szerződést kapjon? És hogyan fog kinézni az Eagles offense? A tavalyi szezon első- vagy második felére fog hajazni? Na és mennyit segít AJ Brown megszerzése? A továbbiakban ezekre próbálok válaszolni.

Milyen irányító Jalen Hurts?

[ppp_patron_only level=”1500″ silent=”no”]

Kezdjük talán azzal, hogy Hurts egy nagyon szerethető személyiség, egy kiváló vezér, mindenki imádja az öltözőben, kiválóan kezeli a kemény philadelphiai médiát is, tényleg minden off field dologban remek. Nagyon jó a munkamorálja is, gyakorlatilag gimis kora óta minden évben fejlődött (és valószínűleg előtte is, csak azt nem láttuk). Persze gondolhatnánk, hogy ez az alap, mindig mindenki lépjen előre minden évben, de azért a gyakorlatban ez egyáltalán nincs így és elég ritka, hogy valaki 5 éven át folyamatosan jobb és jobb teljesítményt rak le az asztalra.

Na de térjünk át a pályán mutatott dolgokra, amik talán fontosabbak. Az egyértelmű, hogy Hurts egy különleges tehetség az atletikussága, sebessége és ereje miatt. Nem csak egy jó “scrambler” irányító vagy egy korrekt futó, hanem egy igazi running back felépítéssel, képességekkel és pályán való látással megáldott játékos. Elég nagy és erős kontakttal szemben, emellé robbanékony és kiválóak az irányváltásai, hogy kikerülje az ellenfelet. Gyorsan is dönt arról, hogy megiramodjon, határozottan szerzi meg a first downokat. Talán Lamar Jackson mögött a második legjobb futó irányító a ligában.

Ez volt persze az egyszerűbb és egyértelműbb rész, abban ugyanis nincs kérdés, hogy Hurts mennyire jó a földön. Nagyon. A levegőben azonban már vannak kérdőjelek, így erre ránézni sokkal érdekesebb.

Hurts nem egy különösebben pontos játékos, de nem is katasztrófa. Érdekes, hogy minden évben előrelépett ebben és egyre pontosabb lett – ez NFL szinten még mindig átlagos, vagy kicsit az alatti.

Russell Wilsonhoz hasonlóan a pálya közepét nem használja, ahogy az a PFF alábbi hőtérképéből is látható. Wilsonnál ilyen sok év után már nem igazán várható, hogy ez változik, azonban Hurtsnél még lehet erre lehetőség, lehet benne reménykedni – ahogy arra nemsokára rátérünk, ha idén nem fejlődik ebben AJ Brown érkezése után, akkor már nem is fog. Érdekes az is, hogy erősen favorizálta a pálya jobb oldalát a ballal szemben (bár ez részben a támadósor kialakításából is fakad).

Sőt, Wilsonhoz hasonlóan ő is sokáig tartja a labdát – bár nem teljesen ugyanazokból az okokból. Hurts tavaly átlagosan 3,12 másodperc alatt engedte el a labdát, ami a leghosszabb idő volt az NFL-ben a kezdő irányítók közt. Persze ő jobban megteheti a várakozást, mint a legtöbben, ugyanis elit támadófal van előtte, de elsősorban arra vezethető ez vissza, hogy fejben nem elég gyors még.

Snap előtt jól olvassa a védelmeket, de snap utáni rotációk esetén már ezt jóval lassabban teszi meg. Ebben mindenképp fejlődnie kell, ha a következő szintre akar lépni. És ugyanez igaz arra is, hogy mozgassa a védőket, elsősorban a safetyket a szemével. Ez ugyebár arra jó, hogy elküldje őket abból az irányból, ahová valójában passzolni szeretne, így üresebb területre tudja dobni a labdát. Na ezt nagyon ritkán láttuk tőle eddig (bár az igaz, hogy az edzői stáb sem kérte erre a félbevágott pályákkal).

Azt is fontos kiemelni, hogy ugyan nagyon jól megvédik, elég hamar menekül a zsebekből, még a tisztákból is. Meglátjuk idén mennyire fejlődik ebben, ez részben lehetett azért is, mert nem voltak üres célpontjai, akkor meg mire várjon, de összességében feltűnő volt, hogy milyen sokszor hagyott el tiszta zsebeket.

A nagyobb probléma viszont ezzel kapcsolatban szerintem az, hogy ha elhagyja a zsebet, akkor nem a játék meghosszabbításának céljából teszi ezt elsősorban, hanem hogy fusson. Amit jól csinál, de nagyobb játékokat ki lehetne hozni abból, ha downfield tartaná a szemét és megpróbálna célpontot keresni a line of scrimmage-dzsel párhuzamosan mozogva.

Azt gondolom, hogy Hurts egyértelműen bizonyította, hogy NFL kezdő szintű irányító. A probléma ugyebár az, hogy ez újonc szerződésen még egy hasznos tulajdonság, de alaposan megfizetni és rá építeni jelenlegi valójában badarság lenne, hiszen egy megfizetett, de “csak” kezdő szintű irányítóval nem lehet a Super Bowlért harcolni – hosszú távon semmiképp. Hurtstől tehát idén egy relatíve nagyobb ugrásra lenne szükség, hogy ezt elérje.

AJ Brown ki tudja hozni belőle ezt?

Howie Roseman mindent megtett, hogy megtudja Hurtsről, lehet-e franchise irányító. Ugyanis Hurts egyik legnagyobb gyengesége, hogy a pálya közepét nem használja ki, ez pedig limitálja a támadósort. És ha van olyan elkapó a ligában, aki fel tudja oldani ezt a területet Hurts számára, akkor az AJ Brown.

• Hurts passzainak aránya a pálya közepére: 23,3%
• Brown célbevételeinek aránya a pálya közepén: 49,2%

Brown egy nagyon jó felépítésű, fizikális, mindeközben technikás elkapó, aki kiválóan veri meg a cornerbackeket egy az egyben is. A pálya közepén a leghalálosabb, ráadásul elkapás után is nagyon sokat tesz hozzá a játékhoz. Ez nagyon jól illik ahhoz, amit Sirianni szeretne csinálni például RPO-knál, play action játékoknál. És mivel Hurtsszel nagyon jó barátok, így a kémia is adott, amit az edzőtáborban is megmutattak mindenkinek. Ha vele sem tud szintet lépni Hurts, akkor tényleg senkivel.

Brown érkezése egyébként más okból is hasznos. A védelmeknek ugyanis sokkal nehezebb dolguk lesz az Eagles támadósorának levédekezésével. Eddig azért a boxot viszonylag nyugodtan teletömhették, hiszen a szélen csak DeVonta Smith jelentett veszélyforrást. Most viszont kelleni fog elég ember a boxba a futójáték levédekezésére (ahol Hurts miatt amúgy is emberelőnyben van az Eagles), mindeközben a szélen is kellenek a megfelelő emberek, hogy tartsák a lépést a két jó receiverrel, plusz elkapás után tudják őket szerelni. Smithnek is segít Brown érkezése, hiszen ő nem egy fizikális játékos, így pedig nem is kell majd fizikális cornerekkel szembenéznie, ugyanis ők inkább Brownon fognak védekezni.

Milyen lesz az Eagles támadósor?

Érthető módon Philadelphiában nem akarják, hogy a Buccaneers elleni találkozó megismétlődjön, tehát mindenféle védelem ellen működőképesek akarnak lenni. Ezért is érkezett Brown, ugyanis ő egymagában javítani fog a passzjátékon a képességeivel. Azonban a futójátékon is javíthat egyrészt a kiváló blokkolásával, másrészt a puszta jelenlétével is. Ezt úgy értem, hogy a védelmeknek tisztelniük kell a jelenlétét, nem lehetnek ultraagresszívak a futás ellen, mert egy ilyen elit WR-t is le kell védekezniük, ha passzra kerülne a sor, az pedig egy az egyben elég nehéz feladat.

Hogy a futás-passz arány hogyan fog kinézni, az számomra is talány. Rövid távon valószínűleg továbbra is az a sikeresebb taktika, hogy futnak ezerrel, amíg nagy akadályba nem ütköznek. Úgy gondolom, hogy a tavalyi szezon második felének taktikájával Brownnal kiegészítve ismét rájátszásba tud jutni ez a csapat. Azonban a hosszú távú érdekek könnyen lehet, hogy ez ellen a taktika ellen vannak, ugyanis hosszú távon az tesz jót a franchise-nak, ha Hurtsöt minél többet passzoltatják és kiderítik, mennyi lakozik benne, mennyire lehet esély a top csapatok ellen is a rájátszásban.

Így lehet egy érdekellentét a felsőbb vezetőség és az edzői stáb között, amit érdekes lesz figyelni, hogyan oldanak meg. Tavaly ugyebár passzal kezdtek és amikor az nem működött, akkor jött a rendkívül futásorientált offense. Ezt sem tartom elképzelhetetlennek, de szerintem valahol a kettő között lesz az igazság és nem fog extrém módon kilengeni a futás-passz arány egyik oldalra sem, hanem egy kiegyensúlyozottabb offense-t fogunk látni.

A futások persze továbbra is menni fognak, és hatékonyak is lesznek. Jeff Stoutland faledző és futásért felelős koordinátor irányításával a liga talán legjobb és legváltozatosabb futójátéka épült ki Phillyben, ahol gyakorlatilag minden fő futástípusban kiemelkedő tudott lenni a csapat, ami rendkívül ritka az NFL-ben.

Ha az ellenfél könnyebb boxokat kínál az Eaglesnek, azt könyörtelenül ki fogják használni, egy ilyen támadófallal, plusz a Hurts nyújtotta emberelőnnyel dominálniuk kell ilyen helyzetekben. Ez pedig oda vezet majd, hogy a védelmek több embert fognak a boxba tenni. Ami pedig azt jelenti, hogy hátul lesznek kevesebben, így itt lehet előnye az Eaglesnek, főleg mivel AJ Brown óriási pluszt jelent a tavalyi évhez képest. A kérdés az, hogy Hurts mennyire fogja tudni ezt kihasználni.

Az is biztos, hogy a play action és a run-pass-option játékok menni fognak. Ezek eddig is jól mentek, a futás veszélye sokat segít, no meg egyébként Brownnak is jól állnak. Tavaly az Eaglesnek volt a 7. legtöbb PA kísérlete és a 10. legtöbb yardot szerezte ilyen játékokból a ligában. RPO-kból és azokból szerzett yardokból (mind futott, mind passzolt) pedig konkrétan vezette a ligát a csapat a PFR adatai szerint. Hurts passzolt yardjainak 57%-a play action vagy RPO játékok után született.

Ezek mind jó dolgok, viszont azért Sirianninak és a támadókoordinátor Shane Steichennek is van hová fejlődnie, ami persze gyakorlatilag újonc párostól azért nem meglepő. Alapvetően nem volt rossz, hogy tavaly leegyszerűsítették Hurts dolgát és félbe vágták a pályát, csak az egyik oldalra kellett olvasnia Hurtsnek és így megoldani a helyzetet, így a post-snap olvasásokkal is kevesebb baja volt. Ezekkel lehet segíteni a QB-t, de azért eléggé le is szűkítik a lehetőségek tárházát.

Idén több olyan játékra lesz szükség, ahol tiszta dropbackje van Hurtsnek, és ennek végére érve üres elkapót talál a pálya valamelyik részén, hogy ritmusból dobhassa a labdát. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak hogy osztogassa szépen a rövidebb, könnyebb passzokat ritmusból, haladjon az offense. Részben WR-hiány miatt is, részben Hurts limitáltsága miatt is (főleg a pálya közepén), de kevés ilyen egyszerű opció volt tavaly, és ha meg akarják nézni, mit tud Hurts, akkor a mankókból csökkenteni kell valamennyit.

Azt is érdekes lesz figyelni, hogy ha Hurts továbbra sem keresi a pálya közepét, akkor a védelmek mennyire állnak át arra, hogy ezt a részt üresebben hagyják és jobban mozdulnak a szélső dolgokra. Tavaly év végén ez már megfigyelhető volt, és ugyan valószínűleg Brown érkezése miatt az év elején kivárnak majd a defense-ek ezzel kapcsolatban, ha a szezon elején Hurts nem dobál a pálya közepére, akkor nagyon rá fognak állni a szélekre a védők és leszűkítik a területeket, amik alaposan meg fogják nehezíteni a támadósor dolgát.

Összességében egy nagyon magas padlója van az Eagles támadósorának a kiváló támadófal és Hurts lábai miatt. Ez egyrészt nyilván a futójátéknál mutatkozik meg, másrészt pedig hogy Hurts a passzjátékoknál is elég jól ki tud menekülni sackekből, vagy el tudja kerülni a nyomást (mondjuk sokszor azt is elkerüli, ami még nincs a közelben). Ezzel menedzselhető második-harmadik downos helyzeteket teremt a csapat.

Azonban egyelőre van egy jól behatárolt plafonja is az offense-nek Hurts limitáltságai miatt – a pálya közepét nem használja ki, karereje sem annyira jó, hogy kompenzálni tudja fejbeli lemaradását. Nagyon stabil playoff contender csapatnak gondolom az Eaglest, azonban ahhoz, hogy a Super Bowlért lehessen küzdeni, mindenképpen kelleni fog egy ugrás Hurts passzjátékában – vagy jövőre egy új irányító.

[/ppp_patron_only]