Hét forduló után kezdenek kirajzolódni az erőviszonyok és már van annyi adat a birtokunkban, hogy értékelni tudjuk az elsőéves főedzők – Brian Daboll, Kevin O’Connell, Dennis Allen, Matt Eberflus – teljesítményét az NFC-ben. Van, aki év edzője díj esélyes, mások csak a kötelezőt hozták, van aki pedig már most retteghet a Fekete Hétfőtől.
New York Giants: Brian Daboll
Mérleg: 6-1
“Az látszik, hogy érti a támadósort és a modern focit, jó érzékkel rakja össze az edzői gárdát, győztes kultúrákból érkezett és közelről látta, hogyan lehet sikeres csapatot építeni. Top irányító nélkül persze nehéz lesz sikeresnek lenni, de ez mindenkire igaz, ezért sem kötötték Jones sikerességéhez a New York-i karrierjét. A padlója magasan van, és ugyan a plafonja kérdéses, de jó eséllyel ő volt a legmagasabb polcon az elérhető főedzők között, amit az eddigi döntéseivel igazolt is. Ez így nagyon rendben van. Értékelés: A+” – Renningan
Én odáig voltam Daboll megszerzésétől, az egyik legjobb főedzőjelöltnek tartottam. És bár őszintén szólva szerintem New Yorkban sem értik, hogyan sikerült 6-1-es mérleget összehozni és szinte a szezon felénél bebiztosítani a rájátszást, magyarázkodnia csak a veszteseknek kell.
Amennyiben objektíven ítéljük meg a helyzetet, akkor elég nehéz azzal vitatkozni, hogy ez a Giants az elmúlt 10-20 év leggyengébb 6-1-es gárdája. A csapat 6-1-es az egy labdabirtoklásnyi különbségű meccseken, abszurd mértékben állnak össze a csillagok a negyedik negyedben és még Bears vagy Panthers szintű ellenfeleket sem sikerül dominálni. Ez semmiképp nem fenntartható, és hosszú távon (vagy akár már idén is) vissza fog ütni. Emiatt benne van a pakliban az, hogy megismétlődjön a Ben McAdoo féle történet, amikor 2016-ban 11-5-tel végzett a csapat (ebből kilenc győzelem volt egy labdabirtokláson belül), majd jött egy 3-13-as összezuhanás.
Nem hiszem, hogy ez megtörténne, de mindenképp helyén kell kezelni az eredményeket. Ezzel együtt nem lehet nem dicsérni Daboll munkáját, aki eddig abszolút év edzője szinten végzi a munkáját. Gyakorlatilag sikerült egy offseason alatt teljesen megváltoztatni a Giants toxikus öltözői mentalitását egy egészségesen kompetitív, győztes kultúrává. Ez meglátszik a játékosok hozzáállásán és a playcallingon is: többek között hezitálás nélkül leültette a 18 milliós Kenny Golladay-t, jelezve, hogy itt mindenkinek tepernie kell, míg a Titans elleni meccset egy 20-19-es hátrányban behívott sikeres kétpontossal sikerült megnyerni.
Szakmai szempontból is elég sokat tett hozzá a támadósorhoz Daboll, de a kevés tehetség miatt ez annyira nem látszik a statisztikákban . A támadósor így is gyenge közepes (ami az elvártakhoz képest komoly előrelépés), de úgy nem egyszerű, ha messze átlagon aluli skill személyzeted van, illetve egy olyan támadófalad, ahol Andrew Thomas jó, mindenki más csapnivaló. Ellenben a futójátékot még így is szépen összerántotta, Saquon Barkley a régi csúcsformáját idézi, Daniel Jonesra is sok személyre szabott játék lett írva, így pedig azon a szinten teljesít, aminél már el lehet gondolkozni egy középkategóriás szerződéshosszabbításon.
További pozitívum, hogy nagyon kiegyensúlyozott és fegyelmezett a csapat. Kiemelkedően kevés az elveszített labda és a szabálytalanság, így az eddigiekkel szemben a Giants egyike azon kevés csapatnak, ami ha nem is csinál extrát, de nem is veri meg magát. Emellett nagyon bejött Don Martindale megszerzése, aki ebből az átlag alatti tehetségű keretből egy top 10 közeli védelmet rakott össze. Nagy kérdés lesz jövőre az irányítóhelyzet, illetve sok fog múlni a draftokon és a piacon, de régóta nem nézett ki ennyire jól a Giants jövőképe. Értékelés: A+
Bejelentkezés Patreonnal
WP Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások