A trade határidő nyertesei és vesztesei

Soha nem látott izgalmakat hozott a trade határidő napja, 10 cserét is lebonyolítottak a csapatok, ami duplája az eddigi rekordnak. Most elhoztuk a nap nyerteseit és veszteseit, nem csak csapat, de játékos és szurkolói oldalról is. 

Nyertes: Justin Fields

A Bears végre elkezd hinni Justin Fieldsben? Az utóbbi két hétben végre egy rá szabott gameplant láthattunk a Maciktól (meg is hálálta a QB karrierje talán két legjobb meccsével), most pedig hoztak is neki egy fegyvert Chase Claypool személyében, ráadásul nem is olcsón. Eddig a csapat új vezetősége nem mutatta ki, hogy hisz a másodéves irányítóban, hiszen a liga talán legrosszabb kisegítő személyzetét tette köré a holtszezonban, azonban most kicsit mintha megváltozott volna valami.

Ugyan a Bears szerintem túlfizetett ebben a cserében, de Fields ettől még mindenképp örülhet, egyrészt hogy érezhet egy kis bizalmat az irányába, másrészt hogy lett egy második használható fegyvere is a passzjátékban. Darnell Mooney egy jó kis elkapó, de egyedül azért sokra nem megy, most legalább lesz két olyan WR, akire figyelnie kell a védelmeknek.

Claypoolnak kiváló a felépítése és gyors is, go útvonalaknál és contested elkapásoknál hasznos játékos, ezek mind jól jönnek majd Fieldsnek. Amiért azt mondom, hogy túlfizetés volt, az az, hogy egy elég inkonzisztens, ráadásul egydimenziós játékosnak tartom, aki nem tud igazán elszakadni és az offense struktúráján belül azért sok mindent nem tud csinálni. És ugyan elvileg még másfél évig olcsó, de a holtszezonban minden bizonnyal nagy pénzt fog követelni. Ráadásul olyan hangok is vannak, hogy nem a legegyszerűbb természetű játékos az öltözőben, bár ezt nyilván innen a dolgozószobámból nem tudom megállapítani azon kívül, hogy mit mondanak az insiderek.

Annyi pozitívum persze van a Bears oldaláról is, hogy a jövő évi szabadügynök piacon nem lesznek jó elkapók, a rengeteg pénzüket így ott nehéz lett volna jól elkölteni Fields megsegítésére. És Claypool tényleg előrelépést jelent az eddigi felhozatalhoz képest, még azt is látom, hogy Fields mellé jól illik majd a stílusával mélységi elkapóként és improvizációs játékoknál, szóval az irányító mindenképp nyert, még ha a csapat szerintem túl is fizetett.

[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]

Vesztes: Aaron Rodgers

A Packers 3-5-tel áll, az ötödik legtöbb dropot (15) és a legtöbb elkapás utáni fumble-t (4) tudja felmutatni, a PFF pedig a hetedik legrosszabb elkapási osztályzatot adta a csapatnak nyolc forduló után. Nyilván a védelemben is vannak problémák, amik közrejátszanak a szenvedésben, de a támadóknál ezeket könnyebb lett volna orvosolni egy kis tehetséginjekcióval az elkapósorba. És nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy Aaron Rodgers 38 éves, nincs már ideje éveket várni, míg megoldják a WR-helyzetet. A Packersnek most kellene nyernie.

A trade határidő előtt elkelt Robbie Anderson, Kadarius Toney és Chase Claypool is, plusz lehetett hallani Brandin Cooks, Elijah Moore és Jerry Jeudy nevét is, mint potenciálisan cserélhető elkapók. És igen, próbálkoztak Claypool és állítólag Cooks kapcsán is, és az is teljesen jogos érv, hogy a Bears második körös pickjét is sokalltam Claypoolért, tehát drága lett volna elkapót szerezni. Szóval hosszú távon persze védhető a hozzáállás a Green Bay-iektől, hogy nem adnak fel mindent bárkiért. Ettől még Rodgersnek nem lesz jobb (főleg hogy két csoportellenfél is szerzett egy-egy támadófegyvert) és a Packers sem fog Super Bowlért harcolni idén. Jövőre meg ki tudja még, mi lesz Rodgersszel.

Nyertes: Miami Dolphins

Csapatszempontból a Dolphinsszal kezdem a nyertesek sorát, miután két gyenge pontjukat is orvosolták a tegnapi nap folyamán a pass rusher Bradley Chubbal és a futó Jeff Wilsonnal. Igazi win now hozzáállás, amit általában tudok díjazni (ha nem tévképzetekben él az adott csapat), ráadásul tényleg rátapintottak két gyengeségükre.

Kezdjük az egyszerűbb Wilsonnal, akiért egy ötödik körös picket adtak a 49ersnek. A Dolphins idén 26. helyen áll EPA/futás mutatóban, a csapat futói pedig tökutolsók a NextGenStats várhatón felüli futott yardok mutatójában – egyedül Chase Edmonds 100 yardot hagyott benne a játékban azzal, hogy még azt sem hozta ki a playekből, amit a támadófal megblokkolt neki. Ehhez képest Jeff Wilson konkrétan vezeti ezt a várhatón felüli futott yard statisztikát, pontosan ugyanebből a rendszerből érkezik, hiszen Mike McDaniel Kyle Shanahan alatt nevelkedett, így gyorsan be lehet építeni a támadósorba és jóval többet fog kihozni abból, mint az eddigi delikvensek.

Chubbért már nagyobb ellenérték ment, hiszen a 49ers első körös pickjét (meg aprót) küldtek Denverbe. A Dolphins védelem idén nem mutatott valami jól, aminek elsődleges oka az lehetett, hogy nem tudtak négy emberrel nyomást generálni, ezért folyamatosan blitzeltek. Ez persze részben filozófia is a védőkoordinátor Josh Boyer részéről, de szükséges is volt. Négy emberes pass rush-sal a harmadik legrosszabb a sack rátája a csapatnak, és úgy állnak hátulról az 5. helyen nyomásgyakorlási arányban, hogy a 11. legtöbb blitzet küldik az irányítókra. A sok blitz pedig nagyobb üres területeket nyit meg hátul, épp ezért engedi a Dolphins a legtöbb 15+ yardos játékot.

Na és akkor most jön Chubb a képbe, akinek kiváló szezonja van, hiszen a harmadik legjobb a ligában az ESPN pass rush win rate mutatójában, plusz a run stop win rate-je is top15-ös. Mellette a másodéves Jaelan Phillips fog rohamozni, aki 10. az említett pass rush win rate mutatóban, ketten együtt pedig már elegek lesznek ahhoz, hogy jóval kevesebbet kelljen blitzelni, így pedig a védelem is stabilabb lábakon álljon, ne legyen ennyire boom or bust (ami főleg bust volt eddig).

Általában nem díjazom, ha egy sérülékeny, nagy fizetés előtt álló és még karrierévet is tartó játékosért valaki nagy ellenértéket ad, így nem is érzem tökéletesnek a helyzetet a Dolphins oldaláról, de Chubb megoldhatja a védelem problémáit Miamiban. Ha ez így lesz, akkor a top5-ös támadósorral együtt pedig a rájátszásban is nagy gondokat okozhatnak bárkinek.

Hogy gyorsan pár szót ejtsek a Broncosról is, mint eladó fél: jó ellenértéket kaptak Chubbért, a probléma inkább az lehet, hogy olyan helyzetbe kerültek, ahol ezt meg kellett lépniük – nem ez volt a terv ugyanis Wilson megszerzése után.

Nyertes: Pittsburgh Steelers

Másik nagy nyertesem csapat oldalról a Steelers. Nagyon jó ellenértéket kaptak ugyanis Claypoolért. Egy olyan évben, amiben már biztosan nem fognak a rájátszásért küzdeni, el tudták adni egy top50-es pickért azt az elkapójukat, aki Diontae Johnson és George Pickens mellett kiszorult a neki fekvő szerepből, akit nem tudtak jól használni, aki egyébként is egy viszonylag egysíkú játékos, akit jövőre biztosan nem akartak megfizetni, és aki állítólag az öltözőben sem a legegyszerűbb eset. Ez egy szuper lépés volt a részükről.

És akkor ott van még a William Jackson trade is, akiért gyakorlatilag semmit nem adtak fel pickek formájában, és akinek a potenciálja elég magas, láttunk már tőle igazán elit évet is. Oké, ez már viszonylag régen volt és azóta meg sem tudta ezt közelíteni, de szerintem érdemes kergetni ezt a potenciált úgy, hogy közben egyrészt nem adtál fel érte szinte semmit, másrészt van B terved is. Ráadásul Teryl Austin védőkoordinátor edzette őt Cincinnatiben, és a Steelers szeret blitzelni és emberezni, ami fekszik Jacksonnak, és amit az Eagles mondjuk elég csúnyán kihasznált most hétvégén. WJ3 fizuja kicsit magas azért, hiszen jövőre $12,7 milliót kellene neki fizetni jelen állás szerint, ez az egy negatívum van ebben a cserében, de ez sem garantált, így ha idén úgy látják, hogy nem működik a dolog, akkor ki lehet vágni.

Vesztes: Detroit Lions

Értem, hogy a Lions jelenleg 1/1-es és ilyenkor a csapatok általában eladó szerepbe kerülnek. De nem a fiatal, jó játékosokat kellene elboltolni, hanem az öregedőket, akikre hosszú távon nem lehet építeni. TJ Hockenson pedig nem ilyen, hiszen gyakorlatilag határeset top5-ös tight endről van szó, aki még csak 25 éves. Az ilyet miért adod el, ha építkezni próbálsz? Persze tavasszal illene megfizetni, de van pénz bőven Detroitban. Ráadásul még csak extra pickeket sem kaptak, hiszen csak felcseréltek a következő két drafton kettő, illetve egy kört (ami inkább másfél és fél kör). Érthetetlen ez számomra.

Ugyanitt érdemes megemlíteni a Vikingst nyertesként, de nem akartam két külön részt szentelni ennek a cserének, és nagyobb vesztesnek tartom a Lionst, mint amekkora nyertesnek a Vikingst. Ezzel együtt jó ez a Minnesotaiaknak, akik ha nem is tűnnek játék alapján igazi contendernek, de 6-1-es mérlegükkel szinte biztosan ott lesznek a rájátszásban (nagyon jó eséllyel csoportgyőztesként), elvesztették Irv Smith-t a tight end posztról, és ahogy mondtam, Hockenson egy határeset top5-ös tight end, akiben nem csak rövid távon lehet gondolkodni.

Hockenson sok mindenben jó, amiben Cousinsnak szüksége lesz rá, rövid passzokból fog nagyobb játékokat összehozni (a harmadik legalacsonyabb az irányító átlagos passzmélysége idén). Ugyan idén nem volt hangsúlyos a TE-játék Minnesotában, korábbi években azért Cousins szeretett rájuk támaszkodni, így vélhetően ez megváltozik a továbbiakban. És ha a Vikings nyerni akar a rájátszásban, akkor azt csak úgy tudja megtenni, ha minél több és minél jobb fegyvereket biztosít Cousins számára (mint a 49ers Garoppolóval). Az egyetlen probléma a tervben az, hogy a passzvédekezés botrányos jelenleg, amivel nem lehet Super Bowlba jutni.

Nyertes: Mindenki a Calvin Ridley üzletben

Ritka a win-win-win üzlet nem csak az NFL-ben, de a világban is, ez viszont szerintem abszolút ilyen.

A legegyszerűbbtől kezdve: Ridley távozni akart már az eltiltása előtt is Atlantából, így neki itt a lehetőség egy új kezdetre.

A Falcons el tudott adni egy olyan játékost, aki eltiltás alatt áll és aki nem akart már náluk játszani, plusz a fizikalitás hiánya miatt nem is egy tipikus Arthur Smith játékos. Ha Ridley-ből már nem lesz semmi az NFL-ben és soha nem játszik, akkor kaptak érte egy ajándék 6. kört. Jobb esetben pedig akár egy 2. és egy 5. kört is kaphatnak érte, ami végképp jó ellenérték a részükről.

A Jaguars pedig szerzett egy potenciálisan határeset top10-es elkapót. 2020-ban, az utolsó rendes szezonjában a 9. legtöbb yardot szerezte megfutott útvonalanként (ami valószínűleg a leghasznosabb WR statisztika). Elit útvonalfutó, nagyon jól szakad el, és mélyen is használható, ami teljesen hiányzik a Jaguars idei játékából. Ha nem válik be, akkor csak egy 6. körös picket adtak érte, ennyit megéri kockáztatni, ha viszont vissza tud térni a korábbi formájához, akkor nagyon szívesen kifizetik érte a 2.+5. körös ellenértéket, ami jóval olcsóbb, mint amit más top elkapók esetén láttunk.

Tényleg mindenkinek jó ez az üzlet. És nagyon tetszik a kreativitás, amivel megoldották ezt a nem egyszerű helyzetet.

Vesztes: Panthers

A McCaffrey-csere tök jó volt a csapat részéről, meg a Robbie Anderson trade is, azonban ezeket most nem számítottam ide, mert nem a határidő napján születtek. És szerintem a Panthers elszalasztott egy lehetőséget azzal, hogy nem adta el két első körért a Ramsnek Brian Burnst.

Biztos többen vitatkoznátok ezzel, mert Burns egy elég jó kis pass rusher, fiatal is ráadásul és nem is kell mindenáron eladni. Azonban Burns nem egy top5-ös elit edge rusher, még a top10 is határeset, ezért pedig két első kört kapni elég jó ellenérték. Még akkor is, ha ezek 2024-ben és 2025-ben jöttek volna a Ramstől. De a Rams sem néz ki feltétlenül úgy, hogy ezek a pickek majd biztosan kör végi választási jogok lesznek.

Nálam ez az ajánlat elfogadásra került volna, két első kört Jalen Ramsey kaliberű védőkért érdemes adni, Burns pedig azért nincsen ezen a szinten – ismételve, hogy egy nagyon is jó játékos. A probléma forrása az lehet, hogy a general manager Scott Fitterer állása nincs biztonságban, így nem gondolkodhat 2-3 éves távlatokban. Burns elcserélése értelemszerűen negatívan érintette volna a csapat sikerességét, rosszabbak lettek volna az eredmények, így jó eséllyel nem Fitterer arathatta volna le a trade gyümölcsét, hanem az ő helyére érkező következő general manager. Az ő részéről tehát érthető, hogy nem fogadta el az ajánlatot, de hosszabb távot nézve a Panthersnek ez lett volna a jó döntés.

Nyertes: Nyheim Hines és Roquan Smith

Játékosok, akik rossz csapatból jóba kerültek. Hines elégedetlen volt a helyzetével, és a negatív mérleggel álló, Sam Ehlinger vezette, kilátástalan Coltsot lecserélte Josh Allenre és a Super Bowl legnagyobb favoritjára. Ez egy jó nap volt – mondhatja Nyheim.

Smith láthatóan nem kapta volna meg azt a szerződést a Bearstől, amit szeretett volna. És persze olyan szempontból mindegy neki, hogy valószínűleg a szezon vége előtt a Ravenstől sem kapja meg, és tavasszal így is, úgy is leakasztotta volna a nagy fizut, de legalább addig is egy újjáépülő csapatból egy top contenderhez megy át, ahol jobb játékosok fogják körülvenni és így talán ő is jobban rivaldafénybe kerülhet, ami felnyomhatja az értékét, hogy a Ravens, vagy esetleg valaki más megadja neki a rekord LB-fizetést, amit kíván.

Lábjegyzetként fűzném hozzá, hogy ha a Ravens teszi ezt meg, akkor nem tetszik a részükről ez a csere, mert Smith nem egy annyira jó LB, mint mondjuk Fred Warner, hogy 20 milliós fizetéssel köré építsék a defense-t. Ha idén játszatják a jelenlegi szerződésen, majd jövőre elengedik a piacon és kapnak érte egy harmadik körös kompenzációs picket, akkor nem rossz ez a Ravenstől sem, de egész sok pénzük lesz jövőre, szóval nem biztos, hogy kiülik majd a free agencyt.

Vesztes: Elijah Moore és Brandin Cooks

Szegény Elijah Moore-nak tovább kell szenvednie a liga legrosszabb irányítója mellett, miközben nem kap tőle labdát. Brandin Cooksnak meg egy másik bottom5-ös irányító mellett kell játszania, egy 1/1-ért küzdő csapatban – mondjuk ő legalább sok pénzt keres. Mindkét WR távozni szeretett volna, Moore ezt már az utóbbi két hétben hangoztatta, Cooks pedig a határidő után írt ezzel kapcsolatban Twitterre. Ő állt közelebb állítólag ahhoz, hogy eladják, de végül épp a tavasszal aláírt hosszabbítása nem tette ezt lehetővé, ahol már jövő évre is bebiztosított magának 18 millió dollárt garantált fizut.

Nyertes: Az NFL-szurkolók

Rekordszámú 10 csere volt a határidő napján, ami konkrétan duplája az eddigi legmagasabb számnak. Sokszor elég unalmasra sikeredik a határidő, tavaly konkrétan egyetlen egy cserét sem bonyolítottak le a csapatok az utolsó nap, és inkább pár nappal korábban megoldották az üzleteket. Idén voltak már a felvezető napokban is nagyobb cserék, és persze tele volt pletykával az utóbbi egy-két hét, de ekkora őrületre senki sem számíthatott. Úgyhogy aki nem csak a saját csapatát, hanem az egész ligát követi, és élvezi a pezsgést, az mindenképp nagy nyertese volt a tegnapi napnak.

Vesztes: Én

Alapvetően én is a fenti kategóriába tartozom, szóval élveztem is a nagy pörgést, de azért nem ez volt a legegyszerűbb 24 órám. Az összefoglaló podcastet kivételesen csak kedd este 6 órás kezdettel tudtuk felvenni Patrikkal, és persze tudtuk, hogy lehet ebből egy kis probléma a cserék beérkezése miatt, de a tavalyi évből kiindulva azért annyira nem aggódtunk, hogy hatalmas rohanás lesz. Mégis az lett, így adás közben kellett megírnom három-négy cserének is a hírét breaking newsként – úgyhogy ha néhol kissé feltűnt, hogy máshol jártam podcast közben, akkor elnézést. Plusz mivel ekkora rohanás volt, így ma ezt a nyertes-vesztes cikket is extrában meg kellett írni, miközben a szerda általában a szabadnapom a héten (a vasárnap-hétfő-kedd alatt összehozott 35 munkaóra után). Nyilván first world problem, meg nagyon is élvezem, amit csinálok, szóval nem akarok panaszkodni, csak egy kicsit.

[/ppp_patron_only]

Kiemelt kép: SBNation