Connect with us

Összefoglaló

Watson visszatért, majdnem nyert a Rams és a Broncos, 33 pontos 4. negyedet produkált a ‘Boys

Deshaun Watson 700 nap után tért vissza tétmeccsen, és nagyon rozsdás volt. A Broncos és a Rams közel volt ahhoz, hogy nyerni tudjon a katasztrófa szezonja közepette, de végül újabb vereséget kellett elkönyvelniük. A Cowboys 33 pontos negyedik negyedet hozott le, a Steelers és a Falcons pedig egy egész jó kis meccset játszott egymással. 

Seattle Seahawks @ Los Angeles Rams 27-23

A félholt, legnagyobb sztárjait nélkülöző Rams nagyon bekezdett: ugyan a Seahawks védelme nincs ott az élmezőnyben, de ez a 10 playből álló 77 yardos drive nagyon szép volt. Működött a futás, Brandon Powellek, Ben Skowronekek és Tutu Atwellek csináltak meg nagy játékokat – mintha egy másik Ramst láttunk volna a pályán. Erre a Seahawks is reagált egy nagyon szép támadással, majd a Rams megint pontot szerzett, ezúttal mezőnygól formájában.

Indokolatlanul jól nézett ki a címvédő (vagy inkább a Seahawks védőstábja készült fel nagyon rosszul), és ha John Wolford nem követ el egy amatőr hibát, amiből az újonc Tariq Woolen megszerezte idei hatodik INT-jét, akkor akár még azt is elhihettük volna, hogy itt nyerhet a Rams. Ezzel együtt egy nagyon pofás félidőt nyomott a címvédő annak ellenére, hogy Noah Fant TD-jével végül 14-13-as vendég vezetéssel mehettek pihenni a csapatok.

A második félidőt a Seahawks kezdte, a Rams védelem pedig azonnal kiharcolt egy fumble-t, de az offense nem tudott élni a lehetőséggel. Ezt követően leginkább mezőnygólokat és egy elképesztő Bobby Wagner INT-t láthattunk. Gyakorlatilag ő az egyetlen jó idei igazolása a csapatnak, ráadásul 1000 fokon pörgött a volt csapata ellen: a pickje mellett volt 12 tackle-je, két sackje, három negatív yardos szerelése és egy leütött passza is – akár még úgy is a hét védője lehet, hogy kikapott a Rams.

A jeget végül a hazaiak törték meg 20-16-os hátrányban egy 75 yardos TD drive-val. Ugyan Wolford továbbra sem nagyon tudott embert találni, de a földön elég jól dolgozott, egy 4&2-es helyzetből kihozott 14 yardot. Ráadásul a többiek is elég jól teljesítettek a földön, így 2:56-tal a meccs vége előtt Cam Akers megszerezte a második futott TD-jét. Erre viszont a Seahawks viszonylag magabiztosan tudott válaszolni, ráadásul Geno Smith TD-passzánál DK Metcalf a meccsen elég sokat hepciáskodó Jalen Ramsey-t verte meg. A Rams még visszatámadhatott, de Wolfordot előbb sackelték, majd a csapat begyűjtött egy false start büntetést is, végül pedig az irányító 4&20-ra dobott egy irgalmatlan homály INT-t, ami legalább 10-15 yarddal volt rövidebb, mint kellett volna, eldöntve ezzel a meccset.

Mindkét irányítón meglepően nagy volt a nyomás, Smith-t és Wolfordot is négyszer sackelték és rengetegszer megütötték. Csakhogy míg a Rams QB-ja ettől össze is zuhant (14/26, 178, 0 TD, 2 INT), addig Smith többnyire villogott. A korábbi második körös QB 367 yardot passzolt három TD és egy önhibáján kívüli INT mellett 9,4 yardos átlaggal. Valami hihetetlenül jól játszik, konkrétan miatta tart ott a Seahawks, ahol – leírni is fura, hogy középszerű futójáték mellett is hasítani tud a csapat, Tyler Lockett és DK Metcalf is kivirágzott Smith mellett (127-128 yardot és egy-egy TD-t tettek a közösbe).

Ami ennél is bizarrabb, hogy a Rams 5,2 yardos átlaggal 171 yardot és két TD-t szerzett a földön, miközben eddig bottom 3-as volt minden téren a csapat futójátéka. Ebben alighanem szerepe volt a Seahawks nem túl combos védelmének, de ettől még tény, hogy idén először sikerült normálisan futni. Emellett pozitívum, hogy az eddig ordas nagy bustnak tűnő Tutu Atwell egyre több szerepet kap és néha még jó dolgokat is csinál: a 48 elkapott yardja a legtöbb volt a csapatban, plusz volt négy futása 23 yardért (ő és a szintén elkapó Brandon Powell 68 yardot szereztek a földön hét kísérletből, míg a futók 20 labdacipelésből 69 egységet termeltek). Ha mást már idén nem is, legalább a Tutuhoz hasonló játékosokat be lehet dobni a mély vízbe, hátha csinálnak valami hasznosat.

(renningan)

Pittsburgh Steelers @ Atlanta Falcons 19-16

Nem ez volt a legvárósabb mérkőzés a vasárnapi felhozatalban, ehhez képest kifejezetten érdekes meccs lett belőle. A Steelers kezdte a találkozót, és egy 16 playből álló, 7:27-ig tartó mezőnygól drive-val kopogtatott be a Falcons ajtaján (mondjuk játékonként csak 3 yardot sikerült átlagban haladni). A Falcons erre csak egy mezőnygóllal tudott reagálni, sőt az egész félidőben csak két FG-t sikerült elérni, miközben a Steelers szó szerint hasított.

Az első drive-ot egy 12 játékból álló támadósorozat követte, ami szintén mezőnygóllal ért véget, majd jött egy négy playből álló villám TD-drive, majd belefért még egy field goallal végződő támadás. Magyarán a Steelers minden drive-jából pontot szerzett, és bár 3-1-volt az arány a mezőnygólok javára, ez pittsburghi mércével így is megsüvegelendő teljesítmény.

A második félidőben aztán visszaállt (?) a világ rendje és a Falcons nem túl jó védelme csupán egyetlen pontszerző drive-ot engedett a Steelersnek. Igaz, ezt a teljesítményt árnyalja, hogy a vendégek csak háromszor támadtak az egész második játékrészben, mivel mind a két csapat rendre 5-10 perces támadásokat vezetett. Az izgalmat tehát az Atlanta szolgáltatta, ami kétszer is támadhatott a győzelemért, de 19-13-as hátrányban először csak mezőnygólt sikerült elérni, majd 42 másodperccel a meccs vége előtt Marcus Mariota eladta a labdát, eldöntve ezzel a találkozót.

Nagyon együtt volt a két csapat, szinte egymás tükörképei voltak a pályán. Egyik védelem sem tudott konzisztensen nyomást gyakorolni az ellenfél irányítójára (egy sacket és négy QB-hitet szerzett összesen a két defense), cserébe pedig a földön is úgy nyelték a yardokat, mintha kötelező lett volna. Hogy mégis nem lett ebből egy pontgazdag mérkőzés, az a két QB-nak volt köszönhető.

Egyik irányító sem lépte át a 200 yardos határt, ami annak függvényében nem meglepő, hogy mindkét offense többet futtatta a labdát, mint ahány passzjátékot hívott be, de ettől függetlenül azért a lehetőség adott volt. Viszont sem az újonc Kenny Pickett, sem a veterán Marcus Mariota nem játszott jól. Előbbi 28-szor passzolt, de csak 16 ment emberhez 197 yardért és egy TD-ért – egy átlagos game manager teljesítménynek elmegy, de ennyi. Pedig reális esély nincs a rájátszásra, most lehetne tét nélkül próbálgatni az újoncot, hadd szokja az NFL-t és tesztelje a határait – lehet, hogy elúszik ezzel egy amúgy teljesen érdektelen (sőt a draft szempontjából káros) győzelem, de legalább körvonalazódna, hol van Pickett plafonja.

Ami Mariotát illeti: vele nem az volt a baj, hogy túlságosan konzervatív volt a játékhívás, hanem hogy nem tudta megoldani a kötelezőt. 24 passzából csak 13 volt jó két TD-ért és egy meccsdöntő INT-ért. Mindezt úgy, hogy a Falcons 5,2 yardos átlaggal futott a földön, tehát már csak egy Pickett szintű teljesítménnyel is be lehetett volna húzni a győzelmet. Viszont még a kötelezők sem jöttek, és mivel a földön sem tett hozzá a meccshez, így nyugodtan mondhatjuk azt, hogy rajta ment el a győzelem (Arthur Smith ki is jelentette, hogy benne van a pakliban egy QB-csere) – pedig itt még tét is volt, a csoport ugyanis nyitott és az a szezonbeli hatodik győzelem nagyon kellett volna.

Akit még érdemes kiemelni, az a Steelers futó Najee Harris, aki mintha kezdené érteni azt a futójátékot, amit a csapat szeretne. Szemre kevesebbet táncolt, mint korábban, erőszakosabban robbant be a lyukakba, aminek meg is lett az eredménye: 17 futásból 86 yardot gyűjtött 5,1 yardos átlaggal, és ami számára ennél is fontosabb, hogy ő volt az egyértelmű kezdő futó ma. A túloldalon az újonc Drake Londont lehet dicsérni, aki egy szörnyeteg volt és egyedül több yardot gyűjtött, mint minden kollégája együtt. Ha Mariota kicsit jobb arányban találja el, akkor az bőven érhetett volna győzelmet, mert ha valakire, rá nem volt ellenszere a Steelersnek.

(renningan)

Indianapolis Colts @ Dallas Cowboys 19-54

Kicsit csalóka a végeredmény, ugyanis a negyedik negyed elején még csak 21-19 volt a Cowboys javára. Előtte meglepően meccsben volt a Colts, az elején 3-0-ra és 10-7-re még vezetett is (a 10 szerzett pont a vendégek idei legjobb első negyedes termése volt). Összességében egy egész kiélezett meccs volt három negyeden át, amire nem feltétlen számítottunk, még ha az is volt az ember érzése, hogy a Cowboys itt jobb csapat és előbb-utóbb ez meg fog mutatkozni. Sokáig nem volt így, hiszen egy kétpontosra volt az egyenlítéstől a Colts a harmadik végén, és addig a pontig Prescott(ék) sem játszott(ak) jól. A kétpontos azonban nem sikerült, itt pedig lehúzták a rolót.

A Cowboys levezetett egy hosszú TD drive-ot, így 9 pontosra növelte az előnyét, ami már akkor szinte behozhatatlannak tűnt. Egy játékkal később pedig Mo Alie-Cox fumble-t vétett, amit a Cowboys visszahordott touchdownra, hogy tényleg eldőljön a meccs. De itt nem volt vége. A Colts következő három támadása két interceptionnel és egy fumble-lel zárult, és mindegyikből gyors touchdownt szerzett a dallasi együttes. Így eshetett meg, hogy 33 pontot szerzett a Cowboys a negyedik negyedben, ami az NFL történetének második legtöbb pontos negyedik negyede.

A Colts összesen öt labdát adott el – mindegyikből TD-t szerzett a ‘Boys – és már 30 fumble-nél járnak idén, amiből 12-t vesztettek el, mindkettővel vezetik a ligát. Pedig jól kezdték a meccset, de aztán eléggé megállt a tudomány és végül 3,5 yardos játékonkénti átlaggal zártak. A turnoverek jelentették nyilván a legnagyobb különbséget, de amúgy is gyengébb volt a Colts. Az újonc elkapó Alec Pierce-t lehet kiemelni 86 yardjával és egy TD-jével. A védelem nem jó, mindössze egy sack jött össze, de Stephon Gilmore-t ki lehet emelni pozitív irányba, jól védekezett és interceptiont is szerzett.

A Cowboysnál Malik Hookernek volt nagy meccse volt csapata ellen, szerzett egy interceptiont és visszahordott egy fumble-t. Mellette az újonc DaRon Blandnek volt két interceptionje. Leginkább a védelem szállította a győzelmet, a támadóknál CeeDee Lambet kell kiemelni 71 yardjával és egy TD-jével, illetve a futójátékot, hiszen 220 yardot tettek fel a táblára, Pollard 91-et, Elliott 77-et kettő-egy touchdown megoszlásban.

A Cowboys így az NFC harmadik legjobb mérlegével rendelkezik, mégis csak ötödik kiemelt, hiszen az Eaglestől még két meccsel le van maradva – nem örültek a Titans vereségének a héten. A Colts pedig bekúszott a top10-be a drafton.

(katonadani)

Cleveland Browns @ Houston Texans 27-14

Deshaun Watson 700 nap után visszatért a pályára, ráadásul épp volt csapata ellen, azonban ez a visszatérés egyáltalán nem sikerült diadalmasra. Ugyan a győzelem összejött, viszont a Watson vezette támadósor egyetlen egy touchdownt sem tudott összehozni, és pontokat is csak két negyedik negyedes mezőnygólból. Watson (12/22, 131 yard, INT) kifejezetten rozsdás volt, nem érezte jól magát a zsebben, pontatlanul játszott, elkapói helyett többször a műfüvet vette célba, egyszer pedig Jalen Pitre-t, a Texans újonc safetyjét. Érdemes megnézni ezt az összeállítást, mennyire formán kívül is játszott Watson.

Egyébként a meccs első két támadása tökéletesen kivetíthető a teljes mérkőzésre. A Texans az első játékból egy elég vicces turnovert hozott össze, aztán a Browns three-and-utra és puntra kényszerült. Azért jó modellje ez a rövid időszak a meccsnek, mert a Browns támadósor nem igazán tudott haladni még a gyenge houstoni védelem ellen sem, a Texans pedig halmozta a turnovereket. Az első playen kívül volt a Brownsnak egy fumble után (Denzel Ward) és interception után (Tony Fields) visszahordott touchdownja, plusz egy punt return hatpontosa is (Donovan Peoples-Jones).

Ez három defense/special team TD a Barnáktól, amivel nem tudott mit kezdeni a Houston támadósora. Egyébként 1999 óta nem szerzett még csapat ennyi pontot (27) úgy, hogy nem szerzett támadó TD-t.

A Texansnál Kyle Allen szörnyű volt, a sok turnovere mellé csak a legvégén garbage time-ban sikerült a szokásos touchdownját megszereznie, de az egész offense harmadik kísérletekre 1/11-es mutatót tudott felmutatni. A védelem jól teljesített, safetyt is szereztek, de Watson tényleg elég gyengén muzsikált, így nehéz mélyremenő következtetéseket levonni a liga legrosszabb csapatáról.

A Brownsnál Watson rozsdás játéka valamilyen szinten várható volt, de mégis lehangoló volt nézni. A futójáték a számok alapján nem volt rossz, mégis többet vártunk a Texans ellen. A védelem és a speciális egység viszont kitett magáért és megnyerte a meccset. A linebacker Tony Fieldset lehet például kiemelni, aki pick6-et szerzett és kierőszakolt fumble-je is volt, meg egyébként is jól játszott. Persze a Kyle Allen vezette Texans offense ellen elvárás is lehet a jó játék meg a szerzett labdák, de a Barnák védelme idén elég ramatyul nézett ki. És hát Donovan Peoples-Jones punt return TD-jét is mindenképp emeljük ki, nagyon szép volt.

(katonadani)

Denver Broncos @ Baltimore Ravens 9-10

Nehéz sok értékelhetőt írni erről a mérkőzésről. A Broncos meglepő módon mindössze 28 másodpercet játszott hátrányban a találkozón, azonban mind a 28-at a meccs legvégén. Az első támadásukból ugyanis egy mezőnygólt elértek, majd a félidő végéig láttunk nyolc puntot (ebből 5 three-and-out) és egy-egy mezőnygólt. A leginkább meghatározó pillanat az volt, hogy Lamar Jacksonnak megsérült a térde, így Tyler Huntley-nak kellett beállnia a Ravensbe irányítani a nagyon jó Broncos védelem ellen.

A második félidőben már kicsit több minden történt, bár nem a Broncos támadorától, ami egy mezőnygólra volt még képes. A védelem azonban még jobban odatette magát és két interceptiont is szerzett – ebből egyik egy borzasztó trükkös játék volt, ahol az elkapó James Proche dobta be nagyjából négy védő közé a labdát, épp Justin Simmons kezébe. Ha nem interception, akkor punt lett a Ravens támadásainak vége, tehát nem úgy tűnt, hogy sikerül a fordítás. Huntley azonban az utolsó lehetőségét kihasználta és egy 91 yardos drive-ot levezetve végigmasírozott a pályán és megszerezte a meccs egyetlen touchdownját (ő maga futott be a célterületre), megnyerve a találkozót.

A Broncos hozta a szokásos gyenge támadójátékát, ami egyértelmű a 9 szerzett pontból, azaz három mezőnygólból, de még csak a red zone-ba sem sikerült eljutni – Wilsonnak még mindig bőven több wc-je van a házában, mint passzolt touchdownja idén, mondjuk legalább most nem adta el a labdát. Egyedül Greg Dulcichot érdemes kiemelni, az újonc tight end fénypontja a denverieknek, most is 85 yardot szerzett. Persze a Ravens védelme dicsérhető, jól is teljesítettek, de azért ezt a Broncos offense-t nem nagy kihívás megállítani.

A Ravens támadósorát lehetett kritizálni eddig is, és most sem adtak okot ennek ellenkezőjére. És igen, a Broncos védelme a liga egyik legjobbja, de nem csak Tyler Huntley-val, hanem Lamar Jacksonnal sem sikerült haladni. A futójáték egyáltalán nem működött, a passzjátékban pedig nincsenek komoly veszélyt jelentő fegyverek, ráadásul még csak jó játékok sincsenek felrajzolva. Huntley tavaly biztatóan ugrott be Jackson sérülésekor, de most az utolsó drive-ot leszámítva semmi értékelhetőt nem tudott mutatni. Ez egy rendkívül csúnya győzelem volt a baltimore-iaktól, bár legalább győzelem az idei szezon csúnya leolvadásai után.

(katonadani)

 

Related Topics

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!