Connect with us

Minden ami NFL

Nehéz szülés volt, de megérte – a Shane Steichen kinevezés

A Colts kisebb meglepetésre a szezon közben kivágta a top 12-15-ös edző Frank Reichot, majd a helyére kinevezte ideiglenes főedzőként a mindössze gimis tapasztalattal rendelkező Jeff Saturdayt. A szezon végén aztán Jim Irsay-ék 13 jelöltet interjúztattak meg és abszolút benne volt a pakliban, hogy Saturday lesz a befutó, de végül győzött a józan ész és sikerült az egyik legjobb elérhető embert kinevezni a csapat élére – Shane Steichent.

Az idei főedzői kinevezések összességében meglepően racionálisak és potensek lettek. A Broncos szerzett magának egy top 5-ös főedzőt Sean Payton személyében, a Panthers egy rutinos, ligaszinten elismert és sokra tartott szakemberrel gazdagodott (Frank Reich), míg a Texans lenyúlta a 49ers top főedzői potenciáljával rendelkező elit védőkoordinátorát, DeMeco Ryanst. Ezt követően már csak a Cardinals és a Colts maradt HC nélkül és az időhúzás miatt várható volt, hogy az Eaglesből érkezik majd valaki: előbbi végül elvitte az Eagles remek vezérnek tartott, de összességében középszerű védőkoordinátorát, Jonathan Gannont, utóbbi pedig a Philly támadókoordinátorára, Shane Steichenre csapott le.

Ennél jobban nem is alakulhatott volna az Indianapolis edzőhelyzete, de ez közel sem volt egy egyszerű szülés. A csapat több mint egy tucat embert hívott el interjúra, ráadásul rendkívül középszerű volt a felhozatal: Raheem Morris vagy Brian Callahan még két kör rövid után elment volna, de például a Lions védőkoordinátor Aaron Glenn, a Packers speciális egység koordinátor Rich Bisaccia vagy a már említett Jeff Saturday még viccnek is rossz volt. Ilyen társaságból nem volt nehéz kitűnni, de a tulajdonos Jim Irsay-nél soha nem lehet tudni, és alighanem rengeteg szurkoló fellélegzett, hogy nemcsak hogy egy vállalható tag érkezett a csapat élére, de Sean Payton után talán a legígéretesebb szakembert sikerült megszerezni.

Miért lesz parádés főedző Shane Steichen?

[ppp_patron_only level=”1450″ silent=”no”]

A 37 éves főedző 2007-ben kezdett edzősködni az egyetemen, majd 2011-ben a Chargershez került, de akkor még a védelemmel kapcsolatos kisebb munkákat látta el. Két évvel később a Brownshoz került, ahol már a támadókkal foglalkozhatott, de még mindig marginális szerepet kapott, így 2014-ben visszatért a Chargershez. Az áttörést a 2016-os idény hozta el neki, amikor QB-edzőnek nevezték ki, majd 2019-ben megbízott támadókoordinátor, egy évvel később pedig főállású támadókoordinátor lett.

Először tehát Philip Riversszel kezdett dolgozni, ami alighanem nagyon hasznos tapasztalat volt a számára, rengeteget tanulhatott az irányítóposztról – Rivers egyébként kardoskodott is mellette a Colts vezetőinél. Aztán 2020-ban megkapta Justin Herbertet, akiről most nehéz elhinni, de újoncként nem igazán lelkesedett érte senki:

  • chester: Bármennyire is adta magát a helyzet, nem hittem volna, hogy tényleg Herbert lesz a Chargers választása. Jobban díjaztam volna, ha Love-ot választja később, mert ő hiába gyengébb prospect, jobban illene Lynn rendszerébe. Értékelés: C+
  • katonadani: Sajnálom, mert nagyon szerettem volna Tuát a Chargersben. Szerintem fel kellett volna cserélnie a Chargersnek érte, mert Herberttel pórul járhatnak, én nem látok benne egy top10 szintű irányítót. Értékelés: C
  • Renningan: Inkább igazolták volna le Cam Newtont. Értékelés: C

Ennyire voltunk érte oda az FK!-n, de az amerikai szakértők sem tartották sokra a fiatal irányítót. Bár fizikailag rendben volt, de a mély labdái pontatlanok voltak az egyetemen, az underneath dobásait rossz volt nézni, meg úgy általában a futball IQ-jával és a fejleszthetőséggel kapcsolatban is óriási kérdőjelek voltak. Ekkoriban előszeretettel hasonlították a 2020 előtt még ordas nagy bustnak tartott Josh Allenhez és a legtöbben a fejüket fogták, hogy a Chargers miért nem cserélt Tuáért.

Aztán kiderült, hogy Herbert egy brutálisan tehetséges, okos és hatékonyan fejleszthető irányító, de nagy tételben mernék fogadni arra, hogy a 32 csapat legalább kétharmadánál bust lett volna belőle. Hogy a Chargersnél nem ez történt, az jó eséllyel Shane Steichennek volt köszönhető, amit csak megerősít az, hogy milyen parádés munkát végzett Jalen Hurtsszel. A korábbi második körös irányító az kezei alatt rengeteget fejlődött a levegőben, emellett sikerült maximálisan kihasználni a lábaiban lévő potenciált, ami tavaly egy elit támadósorban és egy MVP-formában játszó Hurtsben csúcsosodott ki.

Továbbá nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy az Eaglesnél ő hívta a játékokat, vagyis releváns tapasztalattal rendelkezik és nyugodtan vallhatja a sajátjának a gárda tavalyi teljesítményét. Ehhez persze kellett egy elit támadófal és rengeteg minőségi skill player (ami a Coltsnál nem igazán adott), de az irányítóképzése már önmagában aranyat ér egy olyan csapatnak, ami épp most szeretné kiválasztani a franchise arcát. Ez pedig releváns különbség például egy Jonathan Gannon kaliberű edzőhöz képest, ugyanis Steichennek azon kívül is van hozzáadott értéke, hogy egy jó vezér és képes jó öltözői kultúrát létrehozni – a Colts támadósora és az irányító fejlődése aligha fog beleroppanni abba, ha lenyúlják majd Steichen koordinátorait.

Mi várható a csapattól?

Steichennek nincs saját, csak rá jellemző rendszere – a mismatchekre megy rá. Nagyon precízen és koncepciózusan építi fel a gameplanjeit és nem szívbajos addig erőltetni egy jól működő koncepciót, ameddig arra az ellenfél védelme nem talál megoldást (már ha egyáltalán tud). Emellett kreatív és nemcsak, hogy nem fél, de még tud is meccs közben változtatni, ami egy igazi rémálommá tette tavaly az Eagles támadósorát. Ebből adódóan szinte lehetetlen megmondani, hogy mit fog csinálni ezzel a Coltsszal, az ugyanis nagyban függ attól, kit sikerül megszerezni a drafton (mondani sem kell, hogy egy Jalen Hurtsre írt playbook nem igazán funkcionálna egy Philip Rivers vagy Justin Herbert stílusú és adottságú irányítóval).

Akármi is lesz, jó eséllyel nem lesz rá panasz. A támadóoldali stábja is elég jól néz ki a Jaguarsból megszerzett Jim Bob Cooterrel, aki ugyan kreativitásban nem veszi fel a versenyt az igazán jó OC-kkel, de egy rutinos, nagy tudású és nagyon hasznos jobbkéz lehet belőle. A csapat futóedzője az a DeAndre Smith, aki tavaly a Giantsnél töltötte be ugyanazt a pozíciót (Saquon Barkley részben neki köszönheti a leendő 12+ millió dolláros fizetését), az elkapóedző pedig maradt a legendás Reggie Wayne. Az irányítókkal pedig az 50 éves, brutális egyetemi tapasztalattal rendelkező Scott Milanovich fog foglalkozni, ami kifejezetten szerencsés egy újonc QB esetében.

Ami pedig a védőoldalt illeti: jelenleg senki nem távozott a tavalyi stábból, vagyis jó eséllyel ismét Gus Bradley fog a védelemért felelni. Ebbe sem lehet különösebben belekötni, a Colts defense egy átlag alatti emberanyaggal a 13. legjobb volt tavaly EPA-alapon, így teljesen jó döntés a stáb megtartása.

Összegzés

Gannonnal ellentéten Steichen egy kiváló szakember, aki nemcsak a támadósoraival, de a fiatal irányítókkal elért eredményeivel is ki tud tűnni. Emellett analitikus felfogású, játékosközpontú és saját jogon is kellő releváns tapasztalattal rendelkezik, valamint nem ragaszkodik minden áron a saját embereihez és ennek is köszönhetően egy jól kinéző stábot rakott össze maga köré. Nagyon ritkán sikerül egy ennyire hibátlannak tűnő főedzőt találni, ez szinte túl szép, hogy igaz legyen. Értékelés: A+

[/ppp_patron_only]

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!