Második napos edge rusherek

Gondod van az irányítók siettetésével? Ez a te draftod! Ugyanis a pass rusherek adják az idei draft legmélyebb egységét. A class legtetején is találni remek tehetségeket, de a top50-be erről a posztról fér fel a legtöbb név.

Mindig izgalmas, amikor egy draft valamelyik prémium poszton igazán mélynek mondható. A class három legtehetségesebb játékosáról külön cikkben is beszámoltunk, így elolvashatjátok Will Anderson, Tyree Wilson vagy Nolan Smith ismertetőit. A ’23-as játékosbörze azonban rajtuk kívül is hemzseg a jobbnál jobb irányítósiettetőktől. Már csak azt kell eldöntenie a csapatoknak, milyen profilra keresnek embert.

A kivétel

Lukas Van Ness, Iowa

A Hawkeyes játékosa abból a szempontból eltér a cikkben később szereplőktől, hogy míg a többiek nagy része inkább lesz 2. napos kiválasztott, esetleg 1-1 becsúszik az első kör végébe, addig Van Ness szinte biztosan első körös, sőt vélhetően top15-ös játékos. Így róla egy picikét hosszabban.

Remek felépítése van. Magas, megvan a tömege és a karjai is megfelelően hosszúak – még ha ez nem is extrán kivételes. Ránézésre Lukas egy igazi 43-as DE, aki erőből dolgozik és jó a futás ellen. Ezek pedig mind igazak is rá. Remek a fizikalitása, van erő a felsőtestében, de képes az egész testét belevinni a kontaktba. Bull rush, push and pull, push and swim move-jaival a legjobb college tackle-ök is megszenvedtek. A class talán legjobb LT prospectje, Paris Johnson Jr. a szezonja egyik leggyengébb meccsét hozta ellene. Sokszor áll fell 5 vagy 7-es technikán Van Ness és gyors első lépései után remek sebességgel támadja a tackle-t, a sebességből erővé való konvertálása talán a legjobb az idei classban. A lendületes játéka mellett azonban remek a futás ellen is. Nem veszti el a labdást és ha mellé ér képes akár egy kézzel is hatással lenni rá. Sok playt csinál a backfielden és nem könnyű elmenni mellette.

Ami azonban megkülönbözteti a hagyományos power rusherektől, hogy baromi atletikus! A 40 yardos ideje (4,58 mp) a felső 10%-ban van, de az irányváltási képességeket felmérő 3-cone és shorts huttle tesztjei is mind a felső 25%-ba repítik. Ez pedig látszódik is időnként. Sokszor robban ki a snapből és a sebességével már most is jól bánik.

A gond, hogy ezt a fajta atletikusságot kevésbé láttuk még a videókon. Kevésszer próbálta meg megkerülni, vagy éles visszavágással belül megverni az ellenfeleit. Picit derült égből érkeztek ezek a teszteredmények. Mindenképp fejleszteni kell még a speed rush technikáit és megtanítani neki nemcsak, hogy hogyan használja őket, de azt is, hogy mikor. Ezen kívül a másik kérdés vele kapcsolatban, hogy milyen lenne teljes idős kezdőnek. Az Iowán ugyanis egy nagyon aktív rotáció részese volt, ahol 4-5 játékos is osztozott a meccs snapjein és mindig az a csapat alapelve, hogy friss láb legyen a pályán. Emiatt 2-300 snappel kevesebbet játszott mint a classból szinte bárki.

Van Ness mindenképp egy projekt játékos, hiszen fiatal és nem volt még 1000 snapje sem az egyetemi ligában. A két éve aktív rotációban feltűnő játékos azonban minden kérdést képes lehet kipipálni amit egy edge rushertől elvárnak. Kérdés, hogy valóban meg tudják-e tanítani, hogy az át mellett a külső és belső területeken is képes legyen nyerni.

[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]

Akik átfutnak rajtad, tehát power rusherök

Keion White, Georgia Tech

A 2017-ben még TE-ként toborzott White mindössze 2019 óta, azaz 4 éve szerepel a poszton. Ennek ellenére egy széles vállú, hosszú végtagokkal rendelkező igazi régi módi fizikális pass rusher. Keion egy nehéz, sűrű, jó izomzattal bíró erős játékos. A bull rushba alkatánál fogva rengeteg erőt tud vinni és nemes egyszerűséggel benyomni a zsebet ellenfelével együtt. Az ereje mellé korábbi skill játékoshoz illően egész jó mozgás is társul. Sebessége megfelelő, bár az első lépései csak időnként sikerülnek igazán jóra, az oldalirányú mozgásai és a visszavágásai korrektek. Ehhez a tömeghez képest mondhatni jó atléta. Ahogy a kevésbé fürge rusherek, így ő is remek futás elleni védő. Nem nyomják el, nehéz kimozgatni a lyukból és bár még csak tanulja a posztot, a szerelési képessége egészen jó.

Az érem túloldala azonban, hogy White egy nagyon nyers játékos, akinek új még a posztja és nincsenek meg a játékában a finomságok. A pass rush repertoárja rövid és nem is túl kifinomult. Nem alakultak még ki az érzékei a poszthoz, így lassan ismer fel játékokat és be lehet csapni. Bár termetéhez képest jobb atlétának mondhatni, nem túl robbanékony. Lassan indul el a snap után és a sebessége összekaparásához időre van szüksége. Karmunkája kezdetleges, sokszor hagyja nyitva a mellkasát, így a tackle-ök képesek megragadni és irányítani a playt. Mindezek azonban nem lennének akkora problémák, ha fiatal lenne, de a kidolgozatlanságához társul, hogy 24 éves elmúlt és újonc idénye végére már a 25-öt is be fogja tölteni. White egy korrekt korai downos defensive end, akit ki lehet csiszolni futás elleni védővé és termete miatt akár pass rush szituációknál beljebb is tolni, amikor jönnek a fürgébb társai, de a játékának a csúcsát lehet hogy csak 2-3-4 év múlva éri majd el.

Isaiah Foskey, Notre Dame

Tömegben kisebb, ugyanakkor hasonlóan jó erővel rendelkező és fizikális játékos Foskey is. Elsődlegesen ő is egy remek futás elleni védő, aki a soha meg nem álló stílusával és erejével ér el sikereket. Egy mindenben korrekt, de semmiben sem igazán kiemelkedő játékos. A kitartása és mentalitása sokáig juttatta (megdöntötte a Notre Dame iskolai sack rekordját, melyet Justin Tuck tartott), de a profik között már ennél többre lesz szükség. Pass rush repertoárja kicsi és kevésre is alkalmas a merevebb alkata. Semmiben sem szenved hiányt, de nincs a játékának egy olyan eleme sem, ami kiemelné a mezőnyből. Az elmúlt két év dupla számjegyű sackje és 7 kierőszakolt fumble-je papíron néz ki inkább jól, a pályán nem volt ilyen domináns. Amikor erősebb ellenfelei voltak, rendszerint gyengébb meccset fogott ki. Egy jó cserejátékos lehet vagy közepes/gyenge kezdő, de a kiemelkedő kezdő potenciálja alacsony.

Derick Hall, Auburn

Hall egy picit már jobban eltávolodik a többi játékostól. A futás ellen egyértelműen kevésbé hatékony és sokszor tudták elnyomni college szinten is. A hajlékonyságnak ugyanakkor ő is híján van, ahogy az atletikussága sem túl kiemelkedő. Kevés pass rush move-ja van, ráadásul a terve sem túl kidolgozott és amint az első próbálkozást kivédték, tanácstalan. Amiben viszont jó és ami miatt sikereket érhet el, hogy remek a sebessége. Igazi speedsterként robban ki a snapből és hamar képes jó sebességre szert tenni. A bull rush-a, a long armja, az arm-over move-jai így tudnak egész hatékonyak lenni. Időnként képes mélyre menni és az ellenfelei mellett bebújva átérni a backfieldre. A kiemelkedő atletikai tényezők nélkül azonban ő is csupán “átmenni” tud a tackle-ökön, nem megkerülni őket, még ha picit másképp is mint a White, Foskey duó.

Akik megkerülnek, tehát gyors és/vagy atletikus rusherek

B.J. Ojulari, LSU

A talán izgalmasabb, atletikus rusherek legjobbja a giantses Azeez Ojulari öccse, BJ. A class talán legjobb hajlékonyságával rendelkezik az alacsonyabb és vékonyabb termetű ex-Tiger játékos. Remek első lépés és igazán éles irányváltások jellemzik a játékát, így a tackle-t kívülről és belülről is képes megverni. Elsősorban 3-4-es OLB-nek való, két pontos állásból indul és képes kirobbanni a snapből. A fürgesége és a kívül/belül veszélyes játéka mellett ráadásul a class egyik legszélesebb pass rush repertoárjával rendelkezik. Bár termetre az alsó 15%-ra elengedő csak, a karja egészen szürreálisan hosszú, így long arm vagy speed to power move-okra is képes lehet, melyek elsősorban erőre alapozó technikák, de ilyen hosszú karokkal és jó sebességgel alkalmazhatók az esetében is.

A hátránya egyértelműen az erő. Ha lehorgonyoznak ellene, minden próbálkozása ellenére sem fogja tudni benyomni ellenfelét. A futás ellen sem olyan hatékony, el tudják mozgatni és nem mindig képes tartani a rá bízott lyukat. Bár remek adottságai vannak, elsősorban kívülről próbálkozott eddig, az inside move-jait fejleszteni és többször alkalmazni kéne. Időnként hezitál a snap után, mintha az elsődleges tervére ha jól reagál a tackle, akkor kizökkenne és nem lenne egyből terve a folytatásra. Sokszor furcsán a bal lába van előrébb, ami után egy fél felesleges lépéssel indítja a snapet.

Myles Murphy, Clemson

Murphy mindennel rendelkezik, amivel egy all-around pass rushernek kell. Felépítése tökéletes, magas, kellően izmos és a karjai sem rövidek. Mindemellé jó sebességgel, atletikussággal és ruganyossággal is rendelkezik. Ilyen alapok mellé egy jó futás elleni védő, akit nehéz elmozgatni, aki a containt is képes tartani, de ha látja fellép a futásra és képes szerelni is a labdást. Azonban mint pass rusher megmagyarázhatatlanul nyers. Úgy távozik a Clemsonról nagyjából, ahogy érkezett. Egy egészen jó atléta, nagy potenciállal, azonban nagyon csiszolatlan. A legtöbb próbálkozása power move: bull rush, long arm, push and pull, pedig a termete sokkal több speed rushra lenne alkalmas. Bár a hajlékonysága talán nem olyan kivételes, összességében sokkal jobb atléta annál mint ahogy kinéznek a pályán a próbálkozásai. Volt már több térdsérülése is, melyek közül a legutolsó miatt nem tudott tesztelni a combine-on sem.

Felix Anudike-Uzomah, Kansas State

Anudike-Uzomah egy kisebb termetű rusher, 6’3″-as magassága, 255 fontja és 33 inches karhossza is az átlag alá sorolja. Ennek ellenére korrekt ereje van. Az első lépései gyorsak és remekül képes erővé alakítani a lendületét. Zömökebb felépítését sokszor nehezebb odébb rakni mint a 20-30 fonttal nehezebb társait. Ezáltal futás ellen jó alapjai vannak, képes tartani a lyukat. Akár késleltetett futásra, akár scramble-öző irányítóra veszélyes. A korrekt futásvédekezés mellé pedig minden tekintetben ad korrekt szintet pass rusherként is. Kiemelni a kézhasználatát lehet, azzal ugyanis folyton próbálkozik, ha le is üti a tackle, képes gyorsan kiszabadulni. Igazi kis kellemetlen technikája van. A mentalitása irigylésre méltó. A playt sosem adja fel, megy és ellentétes oldali futásnál vagy passznál üldözi a játékot. Nyerni elsősorban a robbanékonyságával, egyenes vonalú sebességével és az ebből konvertált erővel fog.

Hátránya azonban, hogy nincs meg a hasonló, undersize pass rushereknél megszokott hajlékonysága. Nem tud olyan éles szögben bekanyarodni, hogy a nagyobb tackle-ök hóna alatt elfordulhasson. Ha nyer is kívülről, azt sebességből teszi, de picit szögletesen kanyarodva. Jó short shuttle és elit 3cone ideje lett, de ez inkább a ruganyosságát igazolja mintsem a hajlékonyságát. Egyensúlyával akadnak problémák és egy térdoperációból lábadozik. Emiatt sem futott 40-es időt.

Will McDonald, Iowa State

Az abszolút speed rusher termettel McDonald rendelkezik, akinek tömege már-már inkább a linebacker posztra emlékezteti az embert. Ennek megfelelően felégette a tesztelési papírját (a pro day eredményeivel). Sebessége, 3cone és shuttle ideje, ugrásai és még a karhossza is mind a poszt minimum felső 10%-ához jók, néhol még jobbak is. Félelmetes milyen mozgással rendelkezik. Kívülről állandó veszélyt jelent az irányítóra. Robbanékony, gyorsan vált irányt és képes be is kanyarodni a fal mögé. Egy abszolút elit speed rusher így néz ki.

A hátránya azonban, hogy inkább néz ki kosarasnak mint focistának. Vékony és kicsik az izmai. Futás ellen szinte emberhátrány, nagyon könnyen el tudják mozgatni. Bár egyértelműen sebességből dolgozó játékos, aki a védőfal szélére született, sokszor állították fel a guarddal szemben az Iowa State-en, ami abszurd. Egyáltalán nem ez a pozíciója, így jóval kevesebb igaz pass rush snapje volt a szélen mint a társainak. Újoncként már 24 éves lesz, így mind fizikailag, mind stílusra vélhetően meg fog maradni ebben a speed rusher szerepkörben. Kicsit talán Yannick Ngakoue-hoz hasonlítható egysíkú rusher.

[/ppp_patron_only]