Draft
Szerencsével, de sikerült – Titans draftértékelő
A Titans idén belekezdett egy kisebb újjáépítésbe, aminek az egyik legfontosabb eleme egy új franchise irányító megtalálása volt. Ez végül, ha szerencsével is, de sikerült, ráadásul ezen kívül is nagyon jó draftja volt a csapatnak.
1/11 Peter Skoronski, OT/G, Northwestern
A draft előtt arról szóltak a pletykák, hogy a Titans fel fog cserélni a Cardinals helyére, hogy az 1/3-as cetlivel kiválassza CJ Stroudot. Ebből aztán nem lett semmi, a Texans ugyanis mindenki meglepetésére kiválasztotta az Ohio State irányítóját. Ettől függetlenül még felmozoghatott volna a Titans Will Levisért vagy Anthony Richardsonért, de a Texans effektíve all int mondott a pass rusher Will Andersonra, és az 1/12-es, a 2/33-as, illetve egy 2024-es első- és harmadik körös pickért megszerezte a Cardinals 1/3-as cetlijét.
Egy franchise irányító természetesen mindennél többet ér, talán Stroudért még bele is ment volna a licitháborúba a Titans, de a maradékért nem volt értelme ilyen ellenértéket feláldozni. Sem Levis, sem Richardson nem ért effektíve három első kört (egyébként Anderson sem), pláne nem úgy, hogy a Texans jövőre is jó eséllyel a top 10-ben fog húzni, amit Arizonában is nyilván tudtak, tehát ennél is többet kellett volna feláldoznia a Tennessee-nek.
[ppp_patron_only level=”1450″ silent=”no”]
A csapat így végül el is engedte a felcserét, de szerencséjére lecsúszott hozzájuk az előzetesen top 5-be várt Levis. A Titans viszont helyette a class talán legjobb támadófalemberét, Peter Skoronskit draftolta. A Northwestern sztárja egyetemi szinten Trent Williams-i magasságokban mozgott, az egész idényben csak hat nyomást engedett 474 passzblokkoló snapen. Mindent tud, amit egy left tackle-től elvár az ember, a technikája kifogástalan, a lábmunkája félelmetes, ráadásul évről évre folyamatosan fejlődött és nagyon magasan van a plafonja. Viszont a karjai rövidek, ami az NFL-ben nem biztos, hogy elég lesz a fal szélére, ráadásul nem egy tipikus power blokkoló alkat, amit a Titansnél szeretnek, így kicsit azért kérdéses, hogy mennyire illik a rendszerbe és mennyire lesz jó futásblokkolásban (bár elképzelhető, hogy a csapat új irányba indul el).
Hiányposztra érkezett, talán a legjobb elérhető játékos volt, a bust faktor nagyon alacsony nála és összességében azért bőven van esély arra, hogy sikeres legyen a profik között a fal szélén is. Legrosszabb esetben egy prémium guard lesz, ami szintén egy elég fontos poszt, így önmagában is egy teljesen jó húzás a Titanstől, hisz azért egy prémium tehetséget sikerült leakasztani. Igazán kiválóvá viszont a következő pick tette ezt a lépést.
2/33 Will Levis, QB, Kentucky
A Titans tehát kiválaszthatta volna az első kör elejébe várt, top 3-ra is esélyesnek tartott Will Levist, de végül nem tette. Szerencséjére viszont a Lions, a Commanders, a Bucs, a Seahawks és a Vikings is elengedte, így pedig mindössze egy extra harmadik körös pickért a csapat fel tudott cserélni a második kör elején és kivinni azt az irányítót, akit az elsőben is jó lépés lett volna megszerezni.
Levist sokan Josh Allenhez vagy épp Carson Wentzhez hasonlítják és nagyjából ezen a skálán is mozoghat a játéka. Hihetetlen karereje van, gyorsan szabadul a labdától, nem fél az ütésektől, nehéz a földre vinni, van tapasztalata a profikéra hajazó rendszerben és rendszeren kívül is képes szép dolgokra. Ellenben borzalmas a lábmunkája, a dobómunkáján is sokat kell javítani, pontatlan, rosszul olvas és gyakran arcpirítóan amatőr hibákat csinál nyomás alatt.
Ha ráismertek Wentzre vagy a korai Allenre, az tehát nem a véletlen műve. Allen végül két év alatt rengeteg extra munkával képes volt javítani a lábmunkáján és a dobómozdulatán, sőt szinte irreális módon a plafonja 100 százalékát sikerült kiaknáznia. Wentznek ellenben volt egy jó fél szezonja, majd a dobómozdulata és a lábmunkája évről évre egyre inkább szétesett, nyomás alatt pedig olyan borzalmakat csinált, ami konkrétan egy baráti flag focin is kínos lett volna. Ezen két szélsőség közül bármelyik lehet Levis és ami a legrosszabb, hogy nem igazán látni a köztes átmenetet: vagy jó lesz, vagy rossz, de mondjuk erős közepes aligha.
Mellette szól, hogy a fizikai adottságaival nincs probléma, a hibáit pedig ki lehet javítani. Azonban a Josh Allen féle karrierív inkább kivétel, mint szabály, rengeteg munkát kell beleölnie abba, hogy konzisztensen átlag feletti teljesítményre legyen képes. A plafonja magasabban van, mint Ryan Tannehillé, abszolút elképzelhető, hogy ő és Richardson lesz a class új Josh Allenje és Patrick Mahomesa, viszont a bust faktor is hatalmas. Nem lenne baj, ha egy Tim Kellynél jobb OC lenne a csapatban.
3/81 Tyjae Spears, RB, Tulane
A Titans nem tudta/nem akarta elcserélni Derrick Henryt, így továbbra is rá fog épülni az offense. Bizonyos szempontból tehát ez a pick fölösleges, mert nem nagyon van olyan futó jelenleg a ligában, akit Henry helyére betennél a kezdőbe, ráadásul Tyjae Spears nem is egy workhouse kaliber, nem ő fogja átvenni a király helyét a jövőben. Rövid távon viszont lehet érvelni a pick mellett.
A Titans nem kezdett teljes rebuildbe, ahhoz ugyanis Ryan Tannehillt is ki kellett volna vágni. Emellett a roster nem rossz, ha nem dől ki megint minden kezdő, akkor azért lesz némi esély ebben a gyenge AFC South-ban a rájátszásra. Mike Vrabelék pedig szeretnének győzni, ehhez pedig illik Spears.
A fiatal futó 175 centis és 88 kilós, vagyis 16 centivel és 24 kilóval könnyebb, mint Henry. Ennek megfelelően a skill setje is más: egy fürge, robbanékony, nagyon nehezen szerelhető (63 kikényszerített missed tackle tavaly) játékos, aki az utolsó egyetemi évében 6,9 yardos átlaggal 1581 yardot és 19 TD-t szerzett a földön, előbbiből ráadásul 1052 yard kontakt után született (emellett volt 256 elkapott yardja és két TD-je 22 elkapásból). Nem egy kezdő kaliber, de értéken rendben van és nagyon jól ki tudja majd egészíteni Henryt, pláne ha egy kicsit még sikerül javítani a drop problémáin.
5/147 Josh Whyle, TE, Cincinnati
6/186 Jaelyn Duncan, OT, Maryland
7/228 Colton Dowell, WR, Tennessee-Martin
A Titans még háromszor húzott a 2023-as drafton. Az ötödik körben Josh Whyle érkezett, aki kis szerencsével a távozó Austin Hoopert próbálhatja meg pótolni. A majd’ 2 méteres játékosnak jó kezei vannak, az ütemérzéke, az atletikussága és az útvonalfutási skilljei is egészen jók, aminek köszönhetően már újoncként is egész sok szerepet kaphat. Viszont csak 111 kiló körül mozog, ami ha nem is alulméretezett, de azért elég vékony, aminek is köszönhetően nem egy jó blokkoló, ami Tennessee-ben azért elvárás. Egy nagydarab WR-ként rendben lehet, az úgy is hiányposzt a csapatnál.
A harmadik nap egyik legnagyobb fogása lett a harmadik kör végére, negyedik körbe várt Jaelyn Duncan megszerzése. A Maryland falembere remek egyensúlyérzékkel, atletikussággal és lábmunkával rendelkezik, ugyanakkor ő sem egy izomkolosszus. Bőven van benne kezdő potenciál, egy zónablokkoló rendszerben kifejezetten hatékony lehet és elképzelhető, hogy Tennessee-ben pont emiatt választották ki. A Titans ugyanis egy tipikus old school erőfutó csapatként indult Henryvel a fedélzeten és már régóta próbálták diverzifikálni az offense futósémáját. Ez a ground-and-pound izmozás viszont fenntarthatatlanná vált Taylor Lewan és Roger Saffold távozásával, ráadásul a piacról jövő Andre Dillard, az első körös Skoronski és Duncan sem ebben jó igazán. Könnyen lehet, hogy teljes rendszerváltás jön a csapatnál, ebben pedig Duncannek komoly szerepe lehet.
Végül pedig említsük meg Colton Dowellt, aki ideális esetben arra lesz hivatott, hogy megnyújtsa a pályát. Az egyetemen 15,3 yardos átlaggal kapta el a labdákat, 3 yardot átlagolt megfutott útvonalanként, emellett elég nagydarab (191 centi, 96 kiló), papíron a védelem széthúzásánál többre is képes lehet. Hogy mégsem kelt el korábban az elsősorban annak köszönhető, hogy egyelőre nagyon egydimenziós, a termetéhez képest nem elég fizikális, ráadásul hiába a jó sebesség, nem egy óriási playmaker labdával a kezében.
Összegzés
A Titans nagyon sokat kockáztatott az első körben azzal, hogy nem vitte el Levist, de végül minden a lehető legjobban alakult a csapat számára. Sikerült szerezni egy prémium játékost a támadófalba, ami rövid és hosszú távon is hasznos lesz, a franchise jövőbeli arca is a kosárban, illetve mindenki minimum értéken érkezett, sőt Levis és Duncan még stealnek is számít. Hogy miért nem tudom ezt tökéletesre értékelni, annak a harmadik körös RB az oka. Teljesen védhető a dolog, rövid és hosszú távon is lesz/lehet releváns hozzáadott értéke, de ilyen kaliberű kiegészítő embereket pár millió dollárért is lehet találni a piacon, és azért még volt hiányposzt a csapatban (például érkezhetett volna egy kicsivel tehetségesebb elkapó). Ezzel együtt ez így nagyon jó lett, szerencse ide vagy oda.
Értékelés: A
[/ppp_patron_only]