Connect with us

Összefoglaló

A Bears és a Panthers maradt nyeretlen, csoportmeccset nyert a Bucs, a Ravens és a 49ers

A nyeretlenek csatáját a Broncos és a Vikings nyerte két őrült meccsen, de ennek a Bears is örülhetett azért valamilyen formában. A Buccaneers, a Ravens és a 49ers pedig csoportmeccset nyert vasárnap, ami sosem jön rosszul.

Denver Broncos @ Chicago Bears 31-28

Az igen! A Broncos a meccs elején 7-0-ra vezetett és úgy tűnt, hogy a várakozásoknak megfelelően simán összejön Sean Payton első denveri győzelme. A Bears védelem azonban idegállapotba került, Justin Fields pedig hirtelen megtanult irányítót játszani és a következő 28 pontot a hazai csapat szerezte. Szűk 20 perccel a mérkőzés vége előtt tehát 21 pontos előnye volt a Chicagónak, a Broncos azonban előbb feltett két TD-t két nagyon szép támadásból, majd Justin Fields elhagyott labdájából a vendég védelem is feliratkozott a pontszerzők közé.

28-28 volt az állás 6:55-tel a végső sípszó előtt és minden a Bearsnek kedvezett. A pillanatnyi rövidzárlat ellenére egyértelműen a Chicago tűnt a jobb csapatnak, az egyenlítés után el is jutott a Broncos 18 yardosáig és mindössze egy 4&1-re volt attól, hogy végleg bebiztosítsa a győzelmet (a first down után már nem maradt volna ideje visszatámadni a Denvernek és egy mezőnygóllal nyert volna a Bears). A negyedik kísérlet azonban sikertelen volt, az ellentámadásból Russell Wilson vezetett egy FG-drive-ot, de még így is lett volna esélye a Chicagónak minimum hosszabbításra menteni a meccset. Fields azonban visszavedlett régi önmagára és egy csúnya INT-vel lezárta a találkozót.

A mérkőzés sok szempontból anomáliának számít az eddigiekhez képest. A Bears támadósor eddig semmilyen kreativitást és összeszedettséget nem mutatott, gyakorlatilag folyamatosan könyörgött a pofonért. A Broncos DC Vance Joseph feltehetően az ellenfél ezen rossz tulajdonságát akarta kihasználni, amikor úgy döntött, hogy kitart az ész nélkül blitzelős taktikája mellett (ha már a Dolphins ellen bejött, ugye). Igen ám, csakhogy erre kivételesen Chicagóban is készültek és Justin Fieldsék három negyeden keresztül darabjaira szedték a Broncos teljesen vakon lévő védelmét.

Fields ugyanis a 35 kísérletéből 28-at értékesített 335 yardért és négy TD-ért (9,6 yardos átlag), míg a földön 5,5 yardos átlaggal 171 yard került a közösbe. Persze négyszer sikerült sackelni az irányítót, amiből lett egy fumble return TD is, de összességében Joseph-ből így is sokkal több kár van, mint haszon. Még az 1/1-re hajtó, romokban lévő Bears ellen is csak elvétve jött be a taktikája, három értékelhető játék nem teszi semmissé a 28 engedett pontot és a benyelt közel 500 nettó yardot.

Chicago Bears – Ez mindennek a legalja

A Broncos támadósora sem lehet összességében büszke magára. A Bears védelme az egyik legrosszabb a ligában, Wilsonnak most nem nagyon kellett tartania attól, hogy agyonverik, de így is kellett 45 perc ahhoz, hogy sikerüljön megtalálni az egység gyenge pontjait. Nyilván a 20 perc alatt szerzett három TD-t nem kell magyarázni, de Sean Paytontól azért ennél többet várna az ember.

Aminek lehet örülni, hogy Wilson nem csinált butaságot, végig a rendszeren belül játszott és ki is hozott belőle mindent. A meccset 223 yarddal és három TD-vel fejezte be turnover nélkül, ami teljesen rendben van. A nagy játékok még mindig hiányoznak, nem szerves részei az offense-nek, de legalább látszik a fejlődés.

(renningan)

Minnesota Vikings @ Carolina Panthers 21-13

Ha valaki szereti a látványos védőjátékot, akkor mindenképp nézze meg a meccset, de ha színvonalas találkozót szeretne, akkor messziről kerülje el. A mérkőzést a Vikings kezdte, egy gyönyörű drive végén azonban Kirk Cousins dobott egy 100 yardos pick sixet.

A mérkőzés hátralévő részében is leginkább csak puntokat és turnovereket láttunk, és mivel Bryce Young is összehozott egy visszahordott TD-t az ellenfél védelmének (51 yardos fumble return TD úgy, hogy a Vikings 28 yardosánál volt a Panthers), így az döntött a két 0-3-as gárda között, hogy Cousins az ordas hibái mellett azért két jó drive-ot is ki tudott szenvedni magából.

Úgy tűnik, a Vikings nem tud olyan gyenge ellenféllel találkozni, amit képes magabiztosan megverni. Pedig most Alexander Mattison is jól játszott, 5,6 yardos átlaggal 95 yardot tett be a közösbe turnover nélkül, és a nemrég megszerzett Cam Akers is jól mutatkozott be (nem kizárt, hogy ő hosszú távon megszerzi magának a kezdőt). A támadófalra sem lehetett különösebb panasz – még ha nem is volt ideális a helyzet, de menedzselhető volt. Viszont Cousins most a primetime formáját hozta és rendre elrontott olyan helyzeteket, amik kulcsfontosságúak lettek volna egy-egy sikeres drive-hoz.

A meccset 139 passzolt yarddal, két TD-vel és két INT-vel fejezte be, amiből 85 yardot és két TD-t a rendre üresen lévő és megállíthatatlanul játszó Justin Jefferson jegyzett. Nagyon nehéz lenne olyan irányítót találni, aki egy Jeffersonnal adott körülmények között ne hozott volna össze ennyit. Pedig nem lenne rossz ez a támadósor, de négy forduló alatt még nem sikerült összehozni, hogy egyszerre legyen jó Cousins, Mattison, a futójáték, a támadófal, a skill személyzet és a gameplan. Egyedül Justin Jefferson örök és állandó, de ez nagyon kevés a boldogsághoz.

A minnesotai védelemnek jó napja volt, ötször is sikerült sackelni a liga egyik legrosszabb fala mögött játszó Bryce Youngot, és még a futójáték megállítására is maradt erő. Mondjuk hosszú távú következtetéseket ebből nem lehet levonni, az 1/1-es újonccal felálló offense-t eddig mindenki lealázta, ami több problémát is felvet.

Egyrészt Frank Reich rendszere egyáltalán nem tűnik irányítóbarátnak. Andy Dalton elkaristolt benne, de ő egy 10+ éves tapasztalattal rendelkező veterán. Young eközben csak szenved: lassan olvas, sokat dajkálja a labdát, nem kezeli jól a nyomást és ha gyorsan is szabadul a labdától, akkor is elhamarkodottan dönt. Nincs egyszerű dolga, a támadófala pocsék és Reich se sokat segít neki, de még ezekkel együtt is óriási csalódás.

Az 1/4-es Anthony Richardson a sérülékenysége ellenére egy fiatal Cam Newtonként játszik és sorra hozza a nagyobbnál nagyobb játékokat, egyértelműen látszik benne a potenciál. Az 1/2-es CJ Stroud pedig pontos, tökös, már most igazi vezérként viselkedik és összességében rendkívül érett és biztató játékot mutat, pedig neki sincs jó skill személyzete, a kezdő támadófalának 4/5-e meg sérült. Young teljesen egyértelmű 1/1-es volt a draft előtt, de három meccs alapján nem lehet elégedett vele a Panthers, egyelőre semmi biztatót nem tett le az asztalra.

Egyedül a védelmével lehet részben elégedett a Panthers, a mindössze 14 engedett first down és az 1/8-as harmadik downos hatékonyság nagyon jól mutat, ráadásul a csapat pontjainak több mint feléért is a defense volt a felelős.

Ennek az eredménynek egyébként a Bears örülhetett nagyon, ugyanis a saját vereségükkel társítva jelenleg ők birtokolják a 2024-es draft első és második cetlijét is!

(renningan)

Baltimore Ravens @ Cleveland Browns 28-3

Az előzetesen szoros, izgalmas védelmi találkozónak várt csoportrangadó csak részben jött be. A védelmek ugyan dominálták a találkozó nagy részét, Deshaun Watson hiányával elég egyoldalú lett a találkozó. Noha a Browns eddig legendás védelme ezúttal is helytállt, a labdaeladások és hazai impotens támadósor lehetetlen helyzetbe hozta Myles Garettéket is.

A három gyors puntváltás után a Watson helyett játszó Dorian Thompson-Robinson passzát Brandon Stephens húzta le, majd vissza is vitte egészen a vörös zónáig, ahol Lamar Jackson rögtön megfutotta első TD-jét. Ezt követően a Browns összehozta legjobb drive-ját, a probléma az, hogy ez is csak 40 yardra és egy mezőnygólra volt elég, és ezzel mára ki is fújtak a hazaiak.

A Baltimore Ravens is döcögött, az első öt drive-ból három 3&out és egy Lamar labdavesztés jött össze az egy rövidpályás TD mellett, azonban a félidő végére beindult a futójáték. Ennek köszönhetően háttérbe szorult az elkapó-probléma a Ravensnél, Lamar pedig két 70+ yardos drive-ot is levezetett, egyet ő vitt be, egyet pedig Mark Andrewsnak osztott ki. Ez a félidei 18 pontos különbség nagyrészt el is döntötte a mérkőzést.

A szünet után DTR második eladott labdája okozta rövid pályát ismét kihasználta a Baltimore, újfent Andrews kapta el Lamar passzát, így a mérkőzés végére jöhetett Tyler Huntley. A Cleveland védelme ugyan a maradék négy második félidős vendég labdabirtoklás alatt összesen nettó 5 yardot engedett, azonban Watson hiányában teljesen meg volt lőve a Browns.

Az ötödik körös választott Thompson-Robinsonnak semmi ideje nem volt, de az elkapók sem tudtak elszakadni, ráadásul a földön sem tudtak hatékonyan yardokat termelni. DTR három labdaeladással fejezte be a meccset, de az egész támadósor összesen csak 166 yardot tudott megtenni, aminek a harmada az utolsó drive-ban jött. A támadósorban egyedül David Njokut lehet kiemelni, aki az égési sérülése ellenére vállalta a játékot, és 6 elkapásával 46 yardot tett a közösbe. A védelem ugyan háromszor is bezsákolta Lamar Jacksont és ideig-óráig korlátozta a futást is, csodát ők sem tudtak tenni. Egy biztos: jól fog jönni a pihenőhét a Brownsnak.

Ki kell emelni a Baltimore védelmét, akik négyszer sackelték DTR-t, emellett Brandon Stephens és Geno Stone a két interception után összesen közel 90 yardon hordták vissza a labdát, így megágyazva a pontszerzésnek. Mike Macdonald védőkoordinátornak csemege volt az újonc QB. Lamar Jackson egészen remek játékot nyújtott, 19 passzából 15 sikeres volt 186 yardért és 4 total TD-vel zárt, emellett a futójáték is négyes átlaggal termelt 131 yardot. Mark Andrews mind az öt felé szálló labdát lehúzta, közte két TD-vel és egy 36 yardos elkapással. A Baltimore tehát Odell Beckham Jr. és Rashod Bateman hiányában is megszerezte harmadik győzelmét (másodikat csoporton belül), így magabiztosan várhatja a jövő heti Pittsburgh elleni újabb AFC North találkozót.

(bandrew)

Arizona Cardinals @ San Francisco 49ers 16-35

Az Arizona eddig mindhárom idei meccsén előnyben ment a félidei szünetre, azonban a San Francisco már az első pillanattól kezdve esélyt sem adott a Cardinalsnak, míg a Joshua Dobbs vezette támadósor lassan kezdett. Az Arizona első két puntjára egyaránt TD-vel válaszolt a 49ers: Christian McCaffrey mind futójátékban, mind passzjáték során megállíthatatlan volt.

A második negyedben megérkezett a meccsbe a vendég támadósor is. A San Francisco védelme elvette a nagy játékokat Dobbstól és James Connertől is, így szépen, akkurátosan termelte a yardokat az Arizona és előbb egy mezőnygóllal, majd az újonc Michael Wilson elkapott hatpontosával kozmetikáztak az eredményen.

A baj a labda másik oldalán volt, ugyanis az Arizona kicsit sem tudta lelassítani a 49erst, és a második félidő eleji puntot leszámítva minden labdabirtoklásukat TD-re váltották. A Cardinals Wilson második elkapott TD-je után visszajött öt pontra, de a San Francisco újabb két hatpontosára már nem volt válaszuk, így simán nyertek a hazaiak és készülhetnek a Dallas elleni NFC-rangadóra.

Nem újdonság, de McCaffrey továbbra is elképesztő. A negyedik meccsén is 100+ total yarddal zárt (106 futott, 71 elkapott), emellett az öt hazai TD-ből négyet is ő szállított. Brock Purdy is makulátlan meccset zárt, 21 passzából 20 sikeres volt, az egy passzolt hatpontosa mellett egyet lábbal is hozott. Mellettük Brandon Aiyuknak volt még kimagasló meccse: az elkapó mind a hat felé szálló labdát elkapta 148 yardért, köztük ilyen nagy játékokat szállítva.

Az Arizonából a 300 total yard felett záró Dobbs mellett a 2 TD-vel záró Wilsont és a hét elkapásból 96 yardot termelő Marquise Brownt lehet kiemelni. Alapvetően nem teljesített rosszul a Cardinals, egyszerűen kijött a két csapat kerete és edzői stábja közötti különbség.

(bandrew)

Tampa Bay Buccaneers @ New Orleans Saints 26-9

Hiába tudta vállalni a játékot Derek Carr, hiába tért vissza Alvin Kamara, a Saints nagyon simán kikapott a csoportrivális Bucs ellen. A hazai támadósor abszolút képtelen volt bármire is, egész meccsen mindössze 197 nettó yardot sikerült haladni úgy, hogy nulla TD mellett háromszor is eladták a labdát, aminek köszönhetően a védelem remek sorozata is megszakadt.

A Saints Bill Belichick trónjára pályázik

A Saints támadósora már eddig sem villogott különösen (igazából ez Sean Payton távozása óta így van), a mostani teljesítmény viszont ligaszinten is csapnivaló lett. Ebben szerepe van egyrészt a borzalmas támadófalnak, ami futásblokkolásban egy gyenge közepes szintet néha képes hozni, de passzblokkolásban teljes káosz az egész. Ez sackekben és QB-hitekben most annyira nem nyilvánult meg (bár kétszer így is bezsákolták Carrt, amiből egy fumble vesztés is lett), mert Carr nagyon gyorsan szabadult a labdától, de cserébe haladni se tudott a gárda.

A veterán irányító 37 labdát eresztett el, amiből csak 127 yard született – ez 3,4 yardos átlag! Ebben nyilván benne volt az is, hogy sérült vállal játszott, de az is, hogy a Saints offense-ben nincs semmi kreativitás úgy, hogy Michael Thomas és Chris Olave mellett már Alvin Kamara is bevethető volt (aki amúgy elég jól játszott). A playbook konzervatív és kiszámítható, a Bucs védelmének még csak különösebben meg sem kellett erőltetnie magát ahhoz, hogy kvázi lenullázza Carrékat.

Ez ilyen bengalsosra sikerült és talán érdemes lenne elgondolkozni mindkét gárdának, hogy mennyi értelme van erőltetni egy egyértelműen sérült irányítót, aki a gyors rövid passzokon kívül nem tud megoldani semmit. Persze egy kreatív támadóguru ebből is ki tudna ideig-óráig hozni valamit, de hosszú távon nem lehet azzal mit csinálni, ha az ellenfél teljes védelme 10-15 yardon védekezik, mert tudja, hogy annál messzebb úgy sem megy a labda (oké, Jameis Winston az első és egyetlen passzából INT-t dobott a garbage time-ban, de ez pont irreleváns).

Az offense mellett egyébként a védelem sem csinált semmi hasznosat. Baker Mayfielden alig volt nyomás, pedig más dolga nem nagyon lett volna a defense-nek, ha meg akarja állítani a nem túl combos Bucs támadósort. Mivel azonban a korábbi 1/1-es nyugodtan dobálhatott, így 32 passzából 25 jó lett 246 yardért, három TD-ért és egy INT-ért, ráadásul nyolc futásból még 31 yardot is betett a közösbe.

A Bucs támadósor összességében kifejezetten jól nézett ki és ez már nem az első meccs idén. Nyilván nem kell Kyle Shanahan-i magasságokat elvárni, de ahhoz képest, amit Baker Mayfieldből kinéztünk a szezon elején, ez teljesen rendben van. A fal kifejezetten életképes, a QB-játék is rendben van, Rachaad White képes egy korrekt szintet hozni, az elkapósor pedig még mindig top (remélhetőleg Mike Evans sérülése nem komoly).

Mindezt kiegészítve egy jó kis védelemmel a Bucs abszolút rájátszásesélyes (legalábbis a csoportját bőven behúzhatja). Antoine Winfield végre egészséges és elit szinten játszik, a kilenc tackle-je, egy sackje, egy negatív yardos szerelése, egy fumble-je és egy leütött passza akár a hét védője címhez is elég lehet. De mellette nagyot játszott Vita Vea és úgy általában a front7 is – nagyon kellemetlen ellenfél lehet a Tampa idén.

(renningan)

Click to comment
0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Notify of
0 Comments
Inline Feedbacks
View all comments
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x