Connect with us

Összefoglaló

Nincs több veretlen csapat az NFL-ben, és a Bills is éppen csak nyert

Tegnap ilyenkor még két veretlen csapat is volt az NFL-ben, ma reggelre azonban már egy sincs, hiszen a 49ers a PJ Walker vezette Brownstól, az Eagles pedig a Zach Wilson vezette Jetstől kapott ki. A Bills is közel volt egy csúnya vereséghez a Giants ellen az éjszakai rangadón, a Dolphins pedig egy negyednyi rövidzárlat után magabiztosan verte a Pantherst.  

New York Giants @ Buffalo Bills 9-14

Kiütést vártunk, ehelyett egy nagyon gyenge színvonalú meccset, de legalább őrült izgalmakat kaptunk.

Kezdődött az egész azzal, hogy a játékosok bemutatásánál Justin Pugh annyit mondott a neve után az egyeteme helyett, hogy “egyenesen a kanapéról”, hiszen a héten igazolta a Giants és azonnal kezdenie kellett előbb guardban, aztán Josh Ezeudu sérülése miatt left tackle-ként, ami jól körülírja, mi folyik az Óriások támadófala körül. Nyilván nem sok esélye volt Von Millerékkel szemben.

Pár three-and-out után az első említésre méltó esemény Gabe Davis fumble-je volt, ami után a Giants mezőnygólt tudott szerezni, és mivel ezt követően a Bills megint puntolni kényszerült, így a New York-iak idén először jöttek fel úgy a pályára, hogy vezettek.

Majd jött még néhány three-and-out, aztán a Bills kihagyott egy mezőnygólt, a Giants pedig berúgott egyet. Josh Allenék bénázását tetézve az irányító dobott egy interceptiont, így a Bills egyetlen szerzett pont nélkül ment a nagyszünetre. Azt pedig megköszönhetik a Giantsnek, hogy csak 6 pont volt a hátrány, hiszen amit az Óriások csináltak az utolsó másodpercekben, az botrány.

Szépen végigmentek a pályán, el is jutottak az egy yardos vonalig 14 másodperccel a vége előtt. Itt már nem fér bele olyan játék, amivel pörög tovább az óra, tehát futni csak akkor lehet, ha abból fix TD lesz. Nos, a Giants futott, nem lett TD, az óra pedig lepörgött, így nem hogy touchdownnal, de még csak mezőnygóllal sem tudták növelni az előnyüket. Brian Daboll feje rákvörös volt, ahogy leordította Tyrod Taylor fejét, de az edző is hibás volt (vagy legalábbis a támadókoordinátor). Mert Taylor ugyan valóban áthívta a játékot futásra, de ez úgy működik, hogy behívnak egy playt, amihez van társítva egy “kill”, amire át lehet hívni, ha a védelem felállása alapján az első játék nem működik. Tyrod is gondolhatott volna arra, hogy ne hívja át futásra, de az edzőknek ilyenkor a fülére kell mondaniuk, hogy ebben az esetben nincs áthívás.

Szóval 6-0 volt a félidőben, sőt ez volt az állás a harmadik negyed végén is. Sok esemény nem történt ebben a 15 percben, mivel a Giants puntolt egyet, a Bills pedig egy nagyon hosszú támadást vezetett, egy touchdownnal pedig a negyedik negyed legelején át is vették a vezetést. A Giants visszatámadott, Brian Daboll viszont érdekes módon az ellenfél 11 yardosán negyedik és 1-re nem mert nekimenni. A vezetést megszerezték ugyan, de már egy field goallal is visszavette volna ezt a hazai gárda.

Ők pedig nem csak mezőnygólt, hanem touchdownt szereztek Allen (mai egyetlen) hihetetlen passzából. Allen nagyon gyengén játszott ezen a meccsen, de ilyen passzra talán ketten képesek az egész világon.

A negyedik és 1-re rúgott mezőnygól pedig visszaütött, ugyanis a Giantsnek most negyedik és 8-ra kellett rámennie, ami viszont már nem sikerült. A Bills így egy first downnal lefuttathatta volna az órát, erre viszont nem voltak képesek, sőt még a mezőnygólt is kihagyták, ami azt jelentette, hogy nem 8, hanem csak 5 pont volt a különbség másfél perccel a vége előtt, tehát egy esetleges Giants TD (és kétpontos) nem csak a hosszabbítást, hanem a győzelmet jelentené.

Az Óriások pedig el is jutottak a 10 yardos vonalig két másodperccel a vége előtt, majd még egy időn túli lehetőséget is kiharcoltak az 1 yardosról (védelmi pass interference büntetés miatt). Onnan viszont már nem jött össze a sikeres passz, még ha itt is lehetett volna reklamálni az újabb zászlót, a játékvezetők ezt már nem dobták be. Persze nem érdemes erre fogni, amikor így elcseszték a félidő végi gólvonalas helyzetet és mezőnygólt rúgtak negyedik és 1-re.

Így ért tehát véget ez az őrült vasárnap esti rangadó, ahol sima kiütést vártunk, de nagyon nem azt kaptunk. Josh Allen és a Bills offense borzasztó volt a mérkőzésen. Úgy tűnik az irányítónál és a támadósornál sincs átmenet, vagy lehengerlően játszanak, vagy hihetetlen módon szenvednek – most utóbbi történt, egyedül Stefon Diggsre (100 yard) lehet mindig számítani. Hatalmas szerencséjük, hogy így is meg tudták nyerni a meccset a csereirányítóval felálló és eddig 1-4-es mérleggel álló Giants ellen. A New York-iaknak a kezében volt igazából a mérkőzés és végső soron csak magukat okolhatják a vereségért, mert ez bizony meglehetett volna. A védelmet és kiváltképp az LB-duót (Bobby Okereke, Micah McFadden) nagy dicséret illeti egyébként.

A meccs krónikájához hozzátartozik, hogy a Bills futó Damien Harrist mentőautóval kellett levinni a pályáról. A helyzethez képest már jól van, tudja mozgatni a végtagjait.

(katonadani)

Philadelphia Eagles @ New York Jets 14-20

A 49ers korábbi vereségével (erről mindjárt bővebben) az Eagles az utolsó veretlen csapatként futott ki a gyepre a MetLife Stadiumban, azonban ezt a címet csak három óráig viselhették, hiszen meglepetésre kikaptak a Jetstől, miután négyszer is eladták a labdát.

Pedig jól kezdtek a Sasok, hiszen egy kierőszakolt punt után levezettek egy majdnem 10 perces drive-ot, aminek a végén Hurts futott be a célterületre (kalandos úton). A Jets egy mezőnygóllal válaszolni tudott, itt pedig elkezdődött az Eagles offense vesszőfutása. Egy névben interception, valójában inkább egy Dallas Goedert fumble-lel kezdtek, ami a védőfalember Quinnen Williams kezében kötött ki. Zach Wilsonék viszont nem tudtak ezzel mit kezdeni, az Eagles védelme kivédekezte a helyzetet, hogy aztán a támadók D’Andre Swift révén feltegyenek egy újabb TD-t a táblára.

Bő öt perccel a félidő vége előtt tehát 14-3 állt az eredményjelzőn, azonban azt ekkor még nem tudtuk, hogy a vendégek innentől már nem fognak többször feliratkozni a táblára. Ellenben a Jets két mezőnygólt még tudott rúgni a nagyszünet előtt, amihez kellett a következő turnover, most Swift kezéből ütötték ki a labdát, név szerint CJ Mosley-t kell dicsérni.

A 14-9-es félidei eredmény után puntok sorozata következett, majd a Jets még egy mezőnygóllal két pontra tudott zárkózni a harmadik negyed végére, hogy aztán elkezdődjön az őrült negyedik játékrész. Ez pedig egy Hurts interceptionnel indult, habár itt sem feltétlen lehet az ő számlájára írni a dolgot, mivel a Lane Johnson helyére beálló Jack Driscollt verte meg a másodéves Jermaine Johnson, megütötte a QB kezét, a labda felrepült az égbe és azt húzta le Bryce Hall.

A Jets ezzel a turnoverrel sem tudott mit kezdeni, itt pedig azért érdemes megdicsérni az Eagles védelmét is, ugyanis az eddigi három labdavesztés után mindössze három pontot engedélyeztek a hazaiaknak. Tetézve a Sasok problémáit a mindig biztos lábú Jake Elliott kihagyott egy rövid mezőnygólt. Ezt sem tudta kihasználni a Jets, ugyanis Haason Reddick sackje után puntra kényszerültek. Ekkor úgy tűnt, hogy ha nyögvenyelősen is, de az Eagles végül csak behúzza a meccset és a kiváló támadófal mögött lefuttatja az órát, ahogy szokta.

Ám nem ez történt, a 2 minute warninghoz érve már csak egy first down kellett, az viszont egy harmadik és hosszú volt. És ha eddig nem lehetett különösen Jalen Hurtsöt hibáztatni a turnoverek miatt, akkor itt abszolút lehet és kell is, hiszen ez az interceptionje teljesen érthetetlen volt.

Ezzel pedig a Jets a győzelem kapujába került, hiszen egy mezőnygóllal megnyerték volna a meccset. De még itt is sikerült hibázni és nem lemenni az 1 yardoson. Az Eaglestől okos volt, hogy beengedték Breece Hallt a touchdownra, hogy még legyen esélyük visszatámadni és megnyerni a meccset. Ez a remény viszont nem sokáig élt, négy sikertelen játék után a Jets tényleg megnyerte a meccset és elvette az Eagles veretlenségét!

Ha csak azt nézzük, hogy 4-0 volt a turnoverek aránya, akkor ez gyakorlatilag meg is magyarázza az eredményt. Az utóbbi három évben ugyanis 29 csapat volt, amely mínusz 4-es turnover-mutatót hozott össze egy meccsen, közülük 28-an kikaptak. A Jetsnél is megvan a recept a győzelmekre idén, hiszen amikor legalább 3 turnovert erőszakolnak ki, akkor nyernek (3-0), amikor nem, akkor meg vesztenek (0-3).

A labda egyik oldalán nincs sok mindenről beszélni, az Eagles védelem összességében elég jól teljesített, a védőfal dominálni tudott. Garrett Wilsonnak volt pár szép elkapása, ő 90 yardig el is jutott, de ezen kívül nem sok babér termett, amit nyilván jól leír, hogy az utolsó beengedős TD-n kívül csak mezőnygólokra és puntokra futotta a Jetsnek. Összesen 17 first downt szereztek, 11-ből csak 2 sikeres harmadik kísérletet oldottak meg, játékonként 4,1 yardot haladtak, Wilsont pedig ötször sackelték.

A másik oldalon viszont több mindenről lehet beszélni. Egyrészt hogy az Eagles mennyire meg van lőve az elit jobb oldali tackle Lane Johnson nélkül. Ha ő nincs a kezdőben, akkor 2016 óta 10-22 a csapat mérlege, és akár ezt is hozzácsaphatnánk a statisztikához. Még az első félidőben sérült meg, az Eagles viszont semmit sem tudott kitalálni a hiányára. Lehet beszélni DeVonta Smith dropjairól kulcsszituációban, de összességében nyilván a turnovereken ment el a meccs. A Sasok egész évben nem tűntek olyan dominánsnak mint tavaly, és eddig ugyan sikerült hozniuk a győzelmeket, most minden egyben zuhant a nyakukba. Lehetne hozni a sok sérültet is, de a Jetsnél talán még több volt, szóval nem lenne túl igazságos. Hogy pozitívat is említsek, AJ Brown még mindig egy állat, zsinórban négy meccse szerez 125+ yardot – ennél többre csak Calvin Johnson volt képes valaha.

Ezzel együtt a Jets védelme hatalmasat játszott. Valamennyire volt szerencséjük a turnoverekkel, de nagyobb részt azért maguknak köszönhetik őket, nagyon jól utaztak a labdára. És nem csak a turnoverek, azokon kívül is nagyon jól állították meg az Eaglest (két első félidős drive-ot leszámítva), amit nagyon jól mutatott a meccs végi jelenetsor is. Robert Saleh egy top védelmet rakott össze, ami most teljesen csere-, de néhol gyakorlócsapatos CB-sorral volt kénytelen kiállni az elit Gardner-Reed duó helyett. Egyénenként hosszan lehetne sorolni a neveket, de nagyot játszott Jermaine Johnson, Bryce Huff, a Williams-tesók, CJ Mosley és Tony Adams is.

(katonadani)

San Francisco 49ers @ Cleveland Browns 17 – 19

A héten kiderül, hogy a Browns kezdő irányítója Deshaun Watson nem tudja vállalni a játékot, és P.J Walker fogja helyettesíteni. Így mindenki számára világossá vált, hogy a Brownsnak csak egy kevés pontos meccsen van esélye. Az első drive alapján úgy tűnt ezek a remények mehetnek a kukába. Christian McCaffrey mint kés a vajon ment át a hazai védelmen, majd egy Purdy shovel passz után a célterületre is bejutott.

A 49ers azonban többé nem tudott ilyen szép drive-ot levezetni. A Browns védelem ezután összeszedte magát, főleg a D-line, ami a meccs hátralévő részében dominálta az ellenfél támadófalát. McCaffrey futásai ezután 1-2 yardon elhaltak, Purdyt pedig folyamatosan kimozgatták a komfortzónájából, és egyik rossz passz követte a másikat.

Az első félidőben még valamennyire értékelhető volt a 49ers támadójátéka, de a második félidő teljes katasztrófa volt. A 3. negyedben csak hátrafelé haladtak, és még pár perccel a vége előtt is csak 1 passzolt yardjuk volt a második félidőben. Egyedül abban lehetett bízni, hogy a védelem majd valahogy megoldja.

Ebben okkal bízhattak a vendégek, hiszen Walker sem a pontos átadásiról volt híres. Viszont egy-két jó drive-ot neki is sikerült levezetnie, az egyikből például Kareem Hunt 16 yardos TD-t szerzett.

A Browns az utolsó negyedet 13-10-es vezetéssel kezdhette meg, és a meccs képe alapján ez már győzelmet is ért volna. Csupán annyi dolga lett volna Walkernek, hogy ne hibázzon. De hibázott. 11 perccel a vége előtt egy csúnya INT-et dobott, amit Deommodore Lenoir a 8 yardosig vitt vissza. Egy játékkal később Jordan Mason befutott a célterületre.

Ez akár győzelmet is érhetett volna a 49ersnek, de nem tudták kihasználni ezt a nagy hibát. A Browns ezután két FG drive-ot is levezetett, miközben a vendégek -1 yardot termeltek. A 2. mezőnygólt azonban egy furcsa bírói ítélet előzte meg. Saját térfélen 3&10-re Walker passza sikertelen lett, de repült egy zászló Tashaun Gipsonra, aki túl keményen ütötte meg Elijah Moore-t. Az élőképen valóban úgy tűnt, hogy sisak a sisaknak ment az ütés, viszont a lassításnál már tiszta vállvédőre mért ütésnek látszott. A zászlót azonban nem vették föl, 4&10 helyett folytathatta a drive-ot a Browns, és végül egy mezőnygóllal átvették a vezetést.

A 49ersnek még volt egy utolsó esélye, és a meccs eleje óta először sikerült egy értékelhető drive-ot összerakni, ami előkészített egy 41 yardos GW mezőnygólt. A harmadik körös újonc Jake Moody azonban kihagyta, így maradt a 19–17, és nyert a Browns.

A 49ers először a szezon folyamán rosszul játszott. Főleg a támadók, és főleg Purdy. Vitán felül ez volt eddigi karrierje legrosszabb meccse. 27 passzából csak 12 volt jó 125 yardért (aminek jó része az utolsó drive-ban jött össze) 1 TD-ért és 1 INT-ért. Továbbá volt egy olyan fumble-je, amikor a labda dobás közben egyszerűen kicsúszott a kezéből (igaz, legalább gyorsan rá tudott vetődni). Úgy tűnik az esős időjárás nagyon nem fekszik neki. Minden irányítónak van ilyen meccse, és most Purdy is megtapasztalta, milyen az, amikor minden elromlik. Évente egy ilyen belefér. A kérdés csupán az, hogy lesz-e még ilyen, meg mennyi.

Ami a Browns illeti, a lehetőségekhez képest kihozták a maximumot. Walker nem franchise irányító, és most is ha rajta múlt volna, akkor ez egy vereség lett volna (pl. 2 csúnya INT). A védelem azonban erőn felül játszott. Főleg a belső Dline, ami minden utat lezárt, és folyamatosan nyomás alatt tartotta Purdyt. Ez sackekben nem mutatkozott meg (3 jött össze csupán), de annyira megzavarták őt, hogy nem tudta rendesen megdobni a passzait. Nem igazán lehetne senkit kiemelni ebből az egységből, mert nem egyéni szinten volt erős ez a Browns defense, hanem csapat szinten. Mindenki tette a dolgát, és együtt képesek voltak megállítani azt az offense-t, ami eddig 30 pontokat termelt meccsenként. Ez pedig a védőkoordinátor Jim Schwartz érdeme.

Ezzel pedig a 49ers elvesztette veretlenségét, miközben a Browns 3-2-es mérleggel nem áll rosszul a rájátszásért folytatott harcban.

(jarred)

Carolina Panthers @ Miami Dolphins 21 – 42

“Making it look easy.” Ez írja le legjobban a Dolphins támadósorát, amely erős védelmek ellen is dominálni képes, a közepesen gyenge Panthers-defense egyáltalán nem tudott faktor lenni ezen a mérkőzésen. Passzjátékkal és futójátékkal is úgy mentek át a pályán, mint kés a vajon, a playcalling szokásosan remek volt Mike McDanieltől és a trükkös játékok is ültek. Nem szabad elmenni amellett, hogy a Panthers támadósora sem úgy nézett ki ezúttal, mint egy 0-5-tel álló csapaté: Bryce Young az első pár fordulóban nagyon gyenge volt, de ezen a mérkőzésen kifejezetten biztató játékot mutatott és csak azért nem lett szorosabb a párharc, mert a Dolphins passzsiettetése magasabb fokozatra kapcsolt a második félidőben.

Míg az első negyedben a Miami csak 3&out-okig jutott, a Panthers rögtön berúgta az ajtót, Young többször találta meg a legszebb napjait idéző Adam Thielent, aki konkrétan a liga legtermékenyebb slot-elkapója a szezonban. Frank Reich sok run pass optiont hívott, a Sanders hiányában kezdő Chubba Hubbardnak több hosszú futása volt és az első touchdownt is ő szerezte. A Dolphins újabb eredménytelen drive-ja után Young megint magabiztosan osztogatott, és a támadófal is remek munkát végzett passz- és futásblokkolásnál egyaránt. Vic Fangiónak ekkor abszolút nem volt válasza a Panthers támadásaira. A Young-Thielen kapcsolat nagyot ment a meccsen és ennek egy újabb TD lett az eredménye, Young éppen kellően magasan passzolt ahhoz, hogy a corner ne érje el. A Panthers 14-0-s vezetése az első negyed után az eddigi legnagyobb előnyük volt a szezonban, és azt lehetett gondolni, hogy érik egy óriási meglepetés.

A realitás és a Dolphins támadósora a második negyed legelején megérkezett a meccsre, zsinórban 35 pontot pakoltak fel szebbnél szebb játékokkal, miközben a passzsiettetésük is fellépett és nem engedtek több pontot Youngnak és a Panthersnek. Az összes touchdown közül az elsőnél volt a legszebb a play design, a tight end Smythe volt a motion man, majd Mostert kapta a passzt, Smythe pedig blokkolta a labdásra fellépő linebackert. Következőnek play action után Waddle-t találta meg Tua, a Dolphins pedig pillanatok alatt egalizálta az állást. Pedig többször is érkezett a nyomás a Panthers védőfalától, de Tua mindig időben szabadult a labdától, a secondary pedig képtelen volt levédekezni elsősorban Tyreek Hillt. Cheetah simán legyorsulta az őt őrző cornerbacket és elkapta Tua Tagovailoa harmadik touchdown-passzát.

21-14-es Dolphins vezetéssel érkeztünk meg a kétperces figyelmeztetéshez, Bryce Young pedig továbbra is nagyon jól mutatott, Thielenhez passzolt jól egymás után háromszor, el is juttatta a csapatát mezőnygól-távolságba, de Eddy Pineiro kihagyta 43 yardról.

A második félidőben a Dolphins passzsiettetés még nagyobb nyomást helyezett Youngra, akinek így már nem sok babér termett. A másik oldalon Tuáék rendületlenül mentek előre, rengeteg snap előtti mozgást használva. Hirtelen megijedhettek a hazai drukkerek, mert Hill egy nagy játék után a combjához kapott: úgy tűnik, hogy nagy baj nincs, mert vissza tudott jönni, de utána is sántikált azért. A második félidő egyértelműen Raheem Mosterté volt, két touchdownt futott az elkapott hatpontosa után, de egyébként az egész mérkőzésen megállíthatatlan volt.

A támadófalat is csak dicsérni lehet, két kezdőjátékost is nélkülözniük kellett, de nagyon sokat hozzátettek a futójátékhoz (is). A negyedik negyedben, 35-14-es Dolphins vezetésnél végleg eldőlt a mérkőzés. Ezután már Mike White irányított a hazaiaknál, dobott is egy pick six-et Troy Hillnek, aztán még Salvon Ahmed futott egy touchdownt, így alakult ki a végeredmény.

Hiába nézett ki üdítően a Panthers, a Dolphins egészen más, historikusan kiemelkedő szintet képvisel idén. Mindenki hozta, amit már szinte megszoktunk: Tua (21/31, 262 yard, 3 TD) továbbra versenyben van az MVP-címért, Tyreek Hill (6 elkapás, 163 yard, TD) levédekezhetetlen, Raheem Mostert (115 yard, összesen 3 TD) pedig konkrétan ott tart, hogy a liga (!) történetében neki van a második legjobb yard/futókísérlet mutatója (5,38 YPC) karrierszinten. Egy így működő támadósorral még az sem számít, hogy amúgy a védelem nem túl acélos, bár a második félidő passzsiettetése most eredményes volt. A vereség ellenére a Panthers-drukkereknek sem kell keseregni, Bryce Young (23/38, 217 yard, TD) egyértelműen éledezik, érett és labdabiztos játékkal irányította a támadókat, Adam Thielen (11 elkapás, 115 yard, TD) személyében pedig úgy tűnik, hogy mégiscsak van egy első számú elkapó Carolinában.

(nadubinszky)

Related Topics

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!