Russell Wilsont két darab első- és második körös pickért, valamint több kezdő szintű játékosért cserébe szerezte meg a Broncos 2021-ben. A Seahawks korábbi sztárirányítója ráadásul azonnal kapott egy 5 éves, 245 millió dolláros, sőt kifejezetten játékosbarát szerződést. Szűk két évvel később pedig ott tartunk, hogy a Russell Wilson-projekt minden idők egyik legnagyobb melléfogása lett. Most megnézzük a válás okait pénzügyileg (amit Józsi vezet le) és szakmailag is (amit meg én).
A Broncosnak úgy általában pozitívan értékelhető, biztató szezonja legutóbb 2015-ben volt, amikor a kiöregedő Payton Manninggel és No Fly Zone becenevű elit védelemmel megnyerte az 50. Super Bowlt. Az ezt követő hat évben több irányítóval is próbálkozott a gárda, de egyik sem vált be, a Broncos pedig a rájátszás közelében sem járt. Így érkeztünk el a 2022-es holtszezonhoz, amikor George Paton úgy döntött – látva többek között a Rams Super Bowl győzelmét a két első körért megszerzett Matthew Stafforddal –, hogy minden zsetonját felteszi Russell Wilsonra.
Ez az akkori tudásunk alapján teljesen jó döntésnek tűnt. 2018 és 2020 között Wilson szinte minden idényben MVP szinten teljesített, 106 TD mellett csak 25 INT-t passzolt, konszenzus top 5-ös irányítónak számított. A 2021-es szezonja már nem volt ilyen jó, több meccset kihagyott sérülés miatt és a játéka is inkonzisztensebb lett, de Staffordnak sem ment olyan jól Matt Patricia irányítása alatt. Sokkal hihetőbb volt az a narratíva, hogy az edzők nem tudják kihozni Wilsonból a maximumot, mint az, hogy kvázi elkezdett villámgyorsan kiöregedni (a 2021-es idényének második felén már láthatók voltak az intő jelek és a limitációk, de ekkora visszaesés nem tűnt reálisnak).
Végül Paton elszánta magát és egy visszautasíthatatlan ajánlatot tett le az asztalra. Wilsonért (és egy 2022-es negyedik körös választási jogért) feláldozta
- a 2022-es 1/9-es picket,
- a 2022-es 2/40-es cetlit,
- a Broncos 2023-as első és második körös választási jogát,
- a Denver 2022-es ötödik körösét, illetve
- Drew Lock (QB), Shelby Harris (DL) és Noah Fant (TE) játékjogát.
Ezért még talán nem is lehet hibáztatni, a konszenzus vélekedés az volt, hogy óriásit szakított a Broncos Wilsonnal. Mint kiderült, a valóság teljesen máshogy alakult az elvárásokhoz képest (ennek okairól is lesz szó), de talán nem itt követte el a legnagyobb hibát a Broncos menedzsmentje. Paton ugyanis nem követte a Rams politikáját, nem várt egy évet az elköteleződés mellett, hanem azonnal adott Wilsonnak egy 5 éves, 245 millió dolláros szerződést – aminek az ígérete nélkül mondjuk nem jöhetett volna létre a csere.
Soha senki nem bukott még ennyit egyetlen játékoson
Wilson a Seahawksban nagyon megbízható, mindig játszatható, remek irányító volt. Mindenki emlékszik a parádés évekre. Ehhez képest nagyon megöregedett és az önbizalma is elpárolgott, sajnos rossz volt nézni. Ezért amikor a Broncos összekapta magát, a borzalmas kezdés után, meglepve olvastam itt, mondjuk a buffalói győzelem után, hogy az O-nál minden rendben. Ez a Wilson trade nagyon nem jött be, de legalább megpróbàlták. Ami előtte volt annál sokkal jobb volt. Ráadásul a Broncosnak történelme van kiöregedő irányítókkal.
Láttunk már látványosan leépülő QB-kat, nekem eddig Brees és PM volt a legrosszabb, de ez határeset, ez is elég durva.
PM esetében egyértelmű volt a nyaksérülés. Ráadásul neki egyetlen év alatt omlott össze a játéka. Brees tartós süllyedés volt. Ben esetében könyök és térd sérülés. Saját állítás szerint inkább utóbbi.
De Wilson esetén semmi ilyen nincs.
Ez most nagyon jó cikk lett!
Szépeket írtál Cousinsról :D
Soha! Ismétlem soha ne bízz olyan irányítóban aki abból él, hogy nyolcas alakban szaladgál a fal mögött a hosszú passzra várva, de a pálya közepét már kihagyja.