A draft utáni időszak elsődleges témája a közelgő szezon beosztása. Okosabbnál okosabb emberek beszélnek hülyeségeket a csapatok várható eredményéről, ugyanis a foci ezen részét még nem érte el a kritikus gondolkodás, itt a football guy érinthetetlen. Bemutatjuk nektek, hogy mi alapján lehet valóban belőni a beosztás erősségét.
A legtöbb esetben a SOS (Strength of Schedule) a jövő évi ellenfelek előző évi eredményét veszi alapul. Tehát ha Balatonalmádi Turulmadárs a 16 meccsén 5 olyan csapattal találkozik, akik tavaly 5-11 voltak, 5 olyannal, akik 7-9, és 6 olyannal, akik 10-6, akkor az ő összesített mérlegük 120-136, vagyis a Turulmadárs SOS-e 0.469 (120/256). Nagy átlagban gyengébb csapatokat kapnak, ez egy egészen könnyűnek mondható beosztás. De van értelme így számolni?
Nincs.
Ez a fajta elemzés lusta és hamis. Mivel sok-sok éve így megy, senki nem kérdőjelezi meg a véleményvezérek közül, így csupán egy maroknyi újhullámos elemző számára evidencia a tavalyi mérlegből számolt következtetések hamissága. 16 meccses mintából próbálunk következtetni, minden egyéb körülmény nélkül. A W/L irtó nagyokat tud változni egy-egy év alatt – most például a Packers ellenfeleinek könnyebbnek tűnik a szezonja, hiszen egy ARod nélküli szezont emelnek be a számításokba. Ha egy csapat megnyeri a turnover-csatát, akkor 79% esélye van a győzelemre. A turnoverek szinte mindig a véletleneken múlnak. Komolyan ebből akarjuk megjósolni a jövőt?
A fenti képen láthatjátok Warren Sharp jóvoltából, hogy mi a kapcsolat 2010 óta a szezon eleji SOS és a szezon végi SOS között. Az előző év által megmagyarázott variancia (változatosság) a szezon végiben 5.7%. Igen, jól látjátok, ez gyakorlatilag semmi. Az elmúlt három évben pedig leesett a mutató 3.9%-ra. Tehát az, hogy az ellenfeleid mennyi győzelmet szereznek majd, nem függ az előző évi teljesítményüktől.
Más módon is fel lehet tenni a kérdést: függ a győzelmek száma a szezon elején kikiáltott SOS-től? Lelövöm a poént: nem, nem függ.
Szerencsére van több módja annak, hogy megmondjuk, ki mire számíthat. Többször is írtunk már a pitagoraszi győzelmekről, itt a módszertanról, itt pedig a 2018-as kilátásokról. Figyelmünket ezért fordítsuk Las Vegas felé. A sportfogadás Mekkájában nagyon súlyos pénzek mozognak, így a legsúlyosabb elemzőket is szívesen megfizetik. A vegasi várakozások a legpengébb algoritmusokkal vannak pariban, így mindenképp hitelt kell adnunk a szavuknak. A májusi számaikat nézve itt található Warren Sharp vizualizációja a beosztás erősségéről. Az alábbi ranglistához Sharp a Vegasi oddsokat vette figyelembe.
A Texans jár a legjobban, míg a Cardinals a legszarabbul. A táblázatokban azt láthatjátok, hogy kinek hány Top/Bottom X ellenfele lesz. A Steelers például csak 1 Top 5 csapatot kap, az NFC North pedig 4 vagy 3 bivaly ellenféllel kell megküzdjön.
Sharp azonban nem csupán Vegast használja fel, de olyan mutatókat is, amik évről-évre stabilak (tehát valami lényegit mutatnak, nincs bennük sok véletlen ingadozás), és a szezonmérleget jól magyarázzák. Ez a két tulajdonság léte minden elemző nedves álma, és elég kevés mutató van, ami ezeket teljesíti. Ilyen például a success rate, ami különösen hasznos a futójáték megítélésénél, de a passzjátékban sem elhanyagolható. A lényege a lánc mozgatása, vagyis a folyamatos haladással szerzett első kísérletek. Az a play sikeres, ami az 1-2-3-4. kísérleteken a hátralevő yardok 40-60-100-100%-át szerzi meg. Példa: 1&10, 3 yard nem siker, 4 yard siker, 10 yard siker. A yardhatárokat idősoros adatok alapján számolták ki.
Itt láthatjátok az ellenfelek támadósorainak successrate-ereje alapján számolt sorrendeket. Tehát itt a kedvenc csapatod védelme van porondon, passz és futás alapján. Aki itt a zöld zónában van, az jellemzően olyan csapatokat kapott 2018-ra, akik nehezebben mozgatják az átlagnál a pályaszéli nyalókákat a levegőben vagy a földön. Itt látható, hogy a Gruden-féle Raiders, a Chargers, és a Seahawks a futballpénisz előnyösebb oldalán van a passzjátékban, míg a Dallas és a Saints secondaryje már most elkezdhet bemelegíteni, utóbbi csapategységnek most lehet igazán tűzkeresztség. Futás ellen (bár ugye a futásvédelemnek köze sincs a csapat sikereihez) a Pats kimagaslóan jó helyzetben van, míg a Tampának nagy szüksége is lesz az idénre turbózott védőfalra.
Itt pedig az ellenfelek védelmeinek successrate-sikeressége van porondon. A Jets kezdő QB-ja – valószínűleg Darnold – kellemes fogadtatásban fog részesülni, és hát Cousinsnak se lesz sok gondja a pályán való haladással, papíron. A túloldalon Wentz, Dak, és Brees már most pörgetheti a playeket, amik a tempós haladásra lettek kitalálva. A Panthers részéről CJ Anderson dörzsölheti a tenyerét, miközben a borzasztó hatékonysági mutatókat felvonultató Melvin Gordont továbbra is csak a nagy mennyiségű labda fogja a víz felett tartani.
Köszönet a cikkért! Érdekes ilyen elemzéseket olvasni mindig :)
Köszi. A közeljövőben tervezek elkezdeni egy sorozatot, ahol bemutatom, hogy adott hetente-kéthetente mikre jutottak épp a legpengébb elemzők.
Jo cikk. En is mindig kicsit zavaronak talaltam hogy automatikusan mindenki arra szamit hogy minden pontosan ugyanugy fog folytatodni ahogy az elozo szezon vegen abbamaradt. Csapatok valtoznak,jatekosok eligazolnak, visszavonulnak, van egy draft, uj edzok erkeznek, stb. Fantasyban egyebkent ugyanez a helyzet, a tomeg nagy resze vakon koveti az elmult ev pontjait, nem sokat figyelve a valtozasokra. (Na, hanyan fogjak Kareem Huntot az elso korben kihuzni?)
Őszintén szólva ezek a korai előrejelzések bármennyit vacakolnak a múlttal, mert ugye csak abból indulhatnak ki, sokat nem mondanak a jövőről. Igen vannak kivételek, az hogy a Pats erős lesz, a Browns meg gyenge, ez az utóbbi években elég nyerő tippnek bizonyult, noha nyilván ez is fog majd változni, csak a szokottnál lassabban.
A csapatok erőssége egyik évről a másikra, és ami fontosabb egyik meccsről a másikra, részben váratlan tényezők hatására (legfőképpen sérülés, de van sok másik is) annyira változik, hogy nem igazán lehet szerintem komolyan vehető előrejelzéseket csinálni.
Tavaly a Texans kerete jó volt, de szarul döntött az első meccsre O’Brien a QB kérdésben ami miatt harmatosak lettek, aztán beállt Watson nagyon gyorsan belelendült, egyre erősebbek lettek, aztán kezdtek kidőlni a védők emiatt meg gyengültek, aztán megsérült Watson is és innentől nagyon gyengék lettek. Most akkor tavaly milyen erősségű volt mint ellenfél a Texans? Kinek milyen.
Az utolsó meccseken lehet egy nagyon erős gárda is könnyű, mert már biztos a pozíciója, vannak akik rendre gyengén kezdenek (Saints, Chargers, és a Pats is olykor), vannak csapatok akik képtelenek konzisztens teljesítményt nyújtani egyik héten kiemelkedő máskor pocsék (tavaly az idény nagy részében a Jaguars ilyen volt), és sorolhatnám.
A tavalyi győzelmek indifferensek az idei idény szempontjából, mert rengeteg lehet a változás, de ha nincs komolyabb változás a keretben, akkor egy-egy edző jövetele távozása kaphat egyes esetekben kiemelkedő szerepet (Rams, Falcons tavaly).
És sokszor nem sikerül egy gárda valós erejét felmérni. Teljesen fals volt az általános vélekedés a Philly és a Minnesota erejét illetően, ezek a gárdák simán megoldották az első számú irányítójuk elvesztését is, míg a Giants, vagy a Packers összeomlott a sérülésektől. A Jaguars felemelkedését, a Denver összeomlását, a Raiders mélyrepülését, a Kansas pompás rajtját se jósolta a kutya se.
Úgyhogy szerintem még megközelítőleg sem lehet előre egy tényleg szignifikáns előrejelzést adni, hogy kinek mennyire lesz nehéz ténylegesen a sorsolása, sőt még szezon közben se nagyon. Utólag lehet ezt, akkor is csak alapos elemzéssel megállapítani.
Ez mind teljesen igaz, viszont valamit akkor is kell kezdeni, valamiből ki kell indulni. Nem lehet azt mondani, hogy “majd lesz valami” vagy folyamatosan vakon tippelgetni (persze ha bejön, az jóérzés, lsd. FK Tippverseny :) Ez a cikk pedig bemutatja, hogy az újhullámos elemzők például mivel próbálkoznak, hogy sokkal reálisabban jósolják meg a csapatok teljesítményét.
Köszi a cikket!
Valóban csak a terjedelmi okok miatt hagytam abba ezt a felsorolást. Szerintem tényleg annyi tényező befolyásolja, ráadásul számos és fontos előre nem látható faktor, hogy ezek az elemzések semmivel sem hatékonyabbak Mari néni varázsgömbjénél, hiába múlik rajta akár sok pénz, hiába komplexebb az egyik, mint a másik. Megnéztem Vegas tavaly szeptember elején a Phillyt, a Minnesotát, a Tampat, a Coltsot és a Houstont egyformán 8,5 győzelemre várta, míg a Ramset 5,5-re, a Giantset 9-re, a Packerst 10,5-re. A PO-ba jutás előrejelzések még viccesebben sikerültek a NE-t követő sorrend ez volt Seattle, Pittsburgh, Green Bay, Oakland, Kansas, Giants, Dallas, (azaz az NFC-re vonatkozóan négyből semmi), míg a legesélytelenebbek között ott volt a Rams és a Bills.
Ettől függetlenül én is élveztem a cikket.
Lehet hülyeség, de nincsenek ÉLŐ-pontok a ligára tenyésztve? Egyrészt játékosokra, másrészt csapatokra, ami alapján sok éves minta alapján lehetne meghatározni az egyéni és csapat eredményességet, majd ezek kombinációjából a csapat erejét, végül a riválisok alapján egy-egy konkrét meccsre a “várható”, vagy “elvárt” eredményt, s az alapján ítélni, mennyire nehéz egy csapat sorsolása?