Matt Rhule érkezésével futballreformot vártam a Pantherstől, emiatt elfelejtettük, hogy egy rebuild vette kezdetét Charlotte-ban. Az pedig sosem a nagy durranásokkal kezdődik.
Egy új kezdet
Rengeteg játékos távozott a tavalyi csapatból, így egyáltalán nem túlzás a címadás. Ron Riverát még az előző szezon vége előtt menesztve lett, Luke Kuechly visszavonult, Greg Olsen, Dontari Poe, Eric Reid és Cam Newton a kivágás, Trai Turner pedig a csere sorsára jutott, továbbá mindössze egy korlátlan szabadügynök tért vissza a nem rövid listáról. Brutális átalakulás, de minden rebuild így kezdődik.
Ami a lejáró szerződésű játékosokat illeti, kicsit félve jósoltam a kitekintőben azt, hogy alig fognak újraigazolni embert, de végül így lett – ráadásul az az egy resign elég jól sült el. Ez persze azzal járt, hogy a védelem nagy része távozott, óriási lyukat hagyva a rosteren. Távozott Gerald McCoy, Mario Addison, Bruce Irvin és Vernon Butler a védőfalból, illetve James Bradberry a secondaryből, a kivágott és visszavonult játékosokkal együtt ez összesen 7 fő, és még ott vannak azok, akik egyelőre csapat nélkül várnak szerződésre. A támadók közül talán Greg Van Roten az egyetlen fájó pont, hiszen korrekt szezont zárt tavaly, és nem is lett volna drága újraigazolni, de mást hozott a csapat a helyére.
Egyedül Tre Boston kapott szerződést, de az parádésra sikeredett, évi 6 millióért megtartani számomra meglepő volt a piac safety kínálatát látva.
Tisztázzunk pár dolgot
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Összesen 27 játékos távozott valamilyen formában a tavalyi rosterről, szóval kétség sem férhet hozzá, hogy itt egy újjáépítésről van szó. Ezt fontos megérteni, hiszen egy ilyen folyamat teljesen rányomja a bélyegét az első évre, hiszen azzal kezdődik, hogy kipucolod a keretedet. Elég csak tavaly tavaszra visszamenni, ahol a Dolphins szánta el magát hasonló lépésre, vagy Jon Gruden visszatérésének évére a Raidersnél – egyik sem a bombaigazolásokról volt hangos, és nem véletlenül. Ez ugyanis azzal jár, hogy az elküldött játékosaid halott pénzét is magaddal cipeled, ami nem ritkán annyi helyet foglal a capben, hogy egyszerűen nincs miből szétkölteni magad.
A Panthers esetében ez határozottan igaz, hiszen ~48 millió dollárnyi dead capje van a rosternek, vagyis a salary cap negyede gyakorlatilag olyan játékosokra megy el, akik már nem is játszanak a csapatban. Ez a tény, súlyosbítva azzal, hogy egy fél rosternyi emberrel fel kell tölteni a keretet, alapjában nyomja rá a bélyegét egy FA-időszakra. Ráadásul az is közös a három franchise első évében, hogy egyaránt rövid távú szerződésekben gondolkoztak, nem köteleződtek el hosszú távra senkivel, mert ez a kísérletezés stádiuma.
Matt Rhule egy szezont leszámítva csak a college berkekben tevékenykedett, így nem meglepő, hogy első profi vezetőedzői érájára szeretne olyan arcokat begyűjteni, akikkel valamilyen formában őt, vagy valamelyik stábtagját összeköti a múltja. Így alakult újjá a Temple of the Dog, hiszen három olyan játékos is érkezett, akiket a Temple egyetemről ismerhet. Továbbá a támadókoordinátor Joe Brady, az OL-coach Pat Meyer, illetve azok, akik Rhule korábbi stábjában is voltak, szintén kaptak korábban általuk edzett játékost.
Csapatépítés!
Én szeretem izolálni a körülményeket és csak a tényeket nézni, de itt egyszerűen megkerülhetetlen, hogy ne a kialakult helyzetet figyelembe véve vizsgáljam meg Marty Hurney cselekedeteit. Kis magyarázkodás után vágjunk is bele.
Azt hiszem nyilvánvaló, hogy Teddy Bridgewaterrel kell kezdeni az egészet, mint aki a legnagyobb visszhangot váltja ki. Egy olvasói kommenttel tudok leginkább egyetérteni, ami nagyon jól összefoglalja, miért rá esett a választás: kellett egy olyan valaki, aki ismeri a rendszert. Joe Burrow-ra semmi esélye nincs a csapatnak, mint ahogy egy Tuáért való felcsere sem biztos, hogy okos megoldás lenne drafttőke híján, a szopórollerre pedig nem kíván felpattanni Rhule, így ez védhető lépés a részéről. Egyértelmű, hogy nem ő lesz a franchise arca, de arra az időre, hogy kiforrja magát a stáb elképzelése, tökéletes választás. Drága volt? Mihez képest? Egy kezdőirányító 20 milliónál kezdődik 2020-ban, ez van.
Meglett a kívánt irányító, így a Panthers elkezdett köré igazolni, ami egyben a metszete is a stáb elképzeléseknek, ez mindenképp díjazandó. Szemmel látható, hogy ezúttal is a sebesség lesz az, ami meghatározhat egy Rhule-offense-t. Robby Anderson, Keith Kirkwood és Seth Roberts sem a lassú játékosok közé tartozik, mindhárman a hosszú passzoknál lesznek Bridgewater segítségére, ők kiegészülve a már meglévő sztárokkal figyelemre méltó támadósort hoztak létre. Anderson esetében egy kiváló megállapodás született, megérte kivárni a nagy hullámot, és a hírek szerint már a szezon vége óta ment Rhule részéről a puhatolózás a Jets szabadügynökének irányába.
Persze támadófal nélkül semmit nem érne az egész, egy jó egység ráadásul hiánycikk volt tavaly is. Ide is “haverok” érkeztek, Van Roten helyét John Miller vette át, ami szintlépésnek nem nevezhető, viszont ő már a Louisville-en is védte Bridgewater sejhaját. És akkor elérkeztünk egy másik nagy beszédtémához, ami elkezdte a Panthers free agency-ért: az Okung-Turner csere. Első ránézésre ezt a Panthers bukhatta, de jobban megvizsgálva ez nekik több szempontból is előnyös ügylet. Egyrészt az LT fontosabb poszt mint a RG, másrészt Okung korábbi edzőjével dolgozhat, ami megkönnyítheti az akklimatizációt, harmadrészt pedig lesz egy mentora a szemlátomást még nem felkészült Greg Little-nek.
Zárjuk ezt a részt néhány kisebb nevű játékossal, mint Seth DeValve, aki a blokkolásoknál lesz majd a csapat segítségére, Pharoh Cooper pedig a visszahordásoknál kaphat rivaldafényt, levéve ezzel a terhet a kezdők válláról. Kyle Allen elcserélése nem jött volna létre PJ Walker nélkül, aki Will Grierrel küzdhet a csereirányító posztért.
Ami a védelmet illeti, itt őskáosz uralkodik jelenleg. Ahogy a cikk elején említettem, rengeteg távozó volt az egységből, ráadásul Phil Snow személyében egy szintén olyan edző kezében lesz a defense, akinek nincs NFL-tapasztalata, így pláne fájó lehet a sok veterán játékos elvesztése. Sztárjátékos ide sem érkezett, ellenben olyan igen, aki hasznos eleme lehet az egységnek, és még nincs leterhelve brutális meccsszámmal.
Stephen Weatherly a Griffen-Hunter duó árnyékában élt Minnesotában, a Panthersnél viszont kezdő lehet – ehhez képest viszont backup fizetést kapott. Juston Burris szintén zenész, a Brownstól érkező defensive backnek viszont még annyi szerep sem jutott a pályán, mint Weatherlynek. A korábbi negyedik körös játékosnak négy profi éve alatt kevesebb védősnapje volt, mint Tre Bostonnak csak 2019-ben, ez a rizikó a fizetésén is meglátszik, ugyanakkor a potenciál meglehet benne. Zach Kerr és Chris Smith sem a top tier szabadügynök védőfalemberek között volt, de mélyítésnek elmennek, bár a korukból fakadóan náluk nem áll fenn a potenciál lehetősége. Kerr ráadásul duplán szükséges volt, hiszen a Panthers futás elleni védelme tavaly romokban hevert, ő pedig ebben erős.
A legnagyobb nevű érkező (és ez mindent elmond) Tahir Whitehead, aki nem klasszikus szabadügynökként érkezett, hiszen kivágta őt a Raiders. Kuechlyt nem lehet pótolni, egy olyan játékossal pláne, aki a passz elleni védekezésben semmit nem tud hozzátenni, ellenben egy újabb ex-Rhule játékos került a csapathoz, még ha neki nem is a főedzője volt a Temple-nél. Ezzel együtt a védelem az csak mennyiségre lett meg, minőségre hatalmas lyukak vannak minden poszton.
Rhule két romokban lévő programot is fel tudott húzni elég magas szintre, de egyiket sem azonnal érte el. A kultúra, ami nála sokszor felmerül, nem egy free agency alatt épül fel, így nem is várható el, hogy a rájátszásért fognak hajtani – nem is elég jó ahhoz a keret. Én nagyon kíváncsi vagyok mi lesz ebből, mert ez az ablak első ránézésre nem lett túl erős. Mint mondtam, a Panthers esetében nem szabad figyelmen hagyni a körülményeket, így nem nevezném őket a szabadügynök-piac veszteseinek. Látszik a tudatosság, a szerződéseik rendben vannak, én ezt szeretem, és megelőlegezek egy pozitívabb értékelést.
Értékelés: B-
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások