Matt Stafford, a Lions 1/1-es franchise irányítója egész életében az extraklasszis elkapónak, Calvin Johnsonnak dobálhatta a labdát. Johnson zsenialitása miatt Staffordot a legtöbben alul értékeltek, pedig nem volt igazuk. Stafford egy top irányító.
Ezzel a véleményemmel, ami lassan ténnyé érik, sokáig egyedül voltam. Kicsit abban a helyzetben voltam, mint az elkapóból tévés szakértővé váló Nate Burleson: gyakorlatilag ő volt az egyetlen, aki azt mondta, hogy Stafford jó lesz Megatron nélkül. Én a szerkesztőségben voltam ezzel egyedül. Lássuk azért be, hogy nekem nem hittek a többiek az érthető, de hogy Burlesonra, aki játszott együtt Stafforddal és Megatronnal is, ennyire nem figyeltek kint, az azért meglepő volt még akkor is, ha nem ő a legelismertebb tévés szaki.
„Van, aki szerint jobb lesz most a csapat játéka, mert nem “kell” a valaha volt egyik legjobb elkapót keresni minden labdával és vészhelyzetben sem fogja rá Stafford csak úgy felhajítani a disznóbőrt.” – írta egyik szerkesztő kollégám korábban, utalva rám.
Megatron egyszerűen túl jó volt
Calvin Jonhson olyan, mint egy ingyen segély. Olyan, mintha az éhezőnek halat adnának ahelyett, hogy megtanítanák horgászni. Ám ezzel az a probléma, hogy így az ember elkényelmesedik, nem törekszik a jobbra, a fejlődésre. Minek kreatív playbook és játékhívás, amikor dobhatjuk Megatronnak a labdát? Minek futójáték? Minek jó támadófal? Minek jó második és harmadik számú elkapó?
Staffordnak van a ligában talán a legerősebb karja. Ez egyszerűen tökéletesen passzolt Megatron elképesztő sebességéhez és atletikusságához. Viszont ennek a vertikális játéknak az lett az eredménye, hogy Stafford pontatlan volt a ligaátlaghoz képest is, szorult helyzetben pedig inkább kereste a hosszún triple coverage-ben Megatront, mint bárkit 10-15 yardon belül. A támadófelfogás zsigerből Megatron központúvá és ezzel egysíkúvá vált.
Tom Brady nagyszerű volt mindig is Gronkowskival, de kivétel nélkül volt mellette egy Wes Welker, egy Julian Edelman vagy akár egy Brandon LaFell. Ha megnézzük Tom Brady elkapóinak a számait az utóbbi 5-6 évből és Matt Stafford elkapóinak a statisztikáit, rájövünk egy alapvető különbségre. Míg Bradynek mindig is volt statisztikailag elkülöníthető első, második és legtöbbször harmadik számú elkapója, plusz elkapó futója, addig Staffordnak volt egy domináns Megatronja, míg a második és harmadik számú elkapója esetenként a futó Theo Riddick és Joique Bell voltak.
Persze ki ne használná a legjobb elkapóját? Ezzel nincs is baj, Megatron arányaiban pont ugyanannyi labdát kapott, mint Antonio Brown, Julio Jones vagy Rob Gronkowski: a targetek olyan 20-25%-át. És érdekes módon, Brown, Jones, Gronk és Megatron is az irányítójuk interceptionjeinek legalább 35%-át adják. Tehát ez normális. A Lions többek között ott szúrta el, hogy nem volt képes vagy nem akart igazi minőséget tenni Calvin Johnson mellé. Hogy ezt ostobaságból vagy a Megatron képességeibe vetett hitből, azt nem tudom. Talán mindkettő.
Bob Cooterrel minden megváltozott
Miután Joe Lombardi megbukott Detroitban, egy olyan támadókoordinátor vette át Stafford menedzselését, aki egyensúlyra és konzisztenciára törekedett. Az idei szezonra a Lions végleg szakított a megatroni hagyományokkal és egy olyan offense-t rakott össze, ahol Marvin Jones, Aquan Boldin, Golden Tate egyenlő, kiegészítve Theo Riddick-kel. Nincs első számú elkapó, a matchup dönt, valamint az, hogy ki van szabadon.
A Lions minimalizálta a hosszú, vertikális játékokat és inkább az elkapók catch and run skilljeire alapoznak. A passzok gyorsak, pontosak és rövid- vagy középtávúak. Stafford folyamatosan olvas a célpontjai között, talán karrierje során most először kapott rá, és nem egy sztárelkapóra szabott playbookot. Aminek meg is lett az eredménye:
1. Stafford jelenleg második az irányítók között a 68,9 százalékos passzpontosságával. 14 TD-je és 106-os passer ratingje pedig a harmadik. Mindezt úgy, hogy az ő elkapói droppolják az ötödik legtöbbet.
2. Lions offense a legjobb a ligában 3&10 vagy hosszabb szituációkban. Az esetek 40%-ában sikeresek a próbálkozásaik, míg a ligaátlag csak 20,7 %.
3. Statisztikailag Cooterrel Stafford MVP formában játszik:
4. Stafford, ha így folytatja, karrierje legjobb szezonját hozza majd mind pontosság, mind pedig labdaeladások terén.
5. Jelenleg az offense 25 pontot átlagol meccsenként. Ennél jobb csak egyszer volt Stafford karrierje során, 2011-ben, amikor 5000 yardot és 41 TD-t passzolt.
Persze mit sem érnek a jó számok, ha a csapat nem nyer, legalábbis nem sokat javít az irányító megítélésén. Pedig nem Brees miatt tart évek óta ott a Saints, vagy Rivers miatt a Chargers, ahol. Ha a Lions idén sem jut rájátszásba, az legkevésbé sem Staffordon fog múlni.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások