Connect with us

Playoff Ranking

FK! Power Ranking – I. rész

Javában zajlanak a csapatok edzőtáborai, jövőhéten pedig már megkezdődik az előszezon, így időszerűnek láttuk, hogy összeállítsunk egy szezon előtti power rankingot az eddigi tapasztalataink és részben elvárásaink alapján. A pontozás a TOP50-es listáinkhoz hasonló módon zajlott, vagyis az első 32 pontot, a második 31, a harmadik 30 pontot kapott, majd a végén összesítettük a hat szerkesztő listáját, így jött ki a végeredmény.

 

 

Colts 32. New York Jets
 Pontszám: 6 (Mindenkinél a 32.)
 Tavalyi helyezés: 13.
            

Nem létezik jelenleg kilátástalanabb sorsú franchise a ligában a Jetsnél, így nem meglepő, hogy mindenki egyetért abban, hogy New York zöldebbik fele a legesélyesebb arra, hogy ők válasszanak jövőre először a Drafton. Tavalyi előkelő helyezésükhöz képest egy év alatt a liga legaljára zuhantak. Todd Bowles megkezdte a teljes újjáépítést a csapat háza táján azzal, hogy Forte, McCown, McLendon és a long snapper Purdum kivételével 30 fölötti játékos nincs is a keretben.

Legnagyobb erősség: Belső védőfal

Nehéz bármi pozitívat is mondani a részükről, de ha valami mosolyt csalhat a csapat szurkolóinak arcára, az a védőfal, amely még mindig kiváló játékosokból áll, a Richardson-Williams-Wilkerson hármas bármelyik más csapatban is megállná a helyét és jobb napjaikon tényleg a liga legjobbjai között lehet említeni őket.

Leggyengébb pont: Az irányító poszt

Egymást múlják alul a Jets irányítói a kezdő pozícióért folytatott harcban, Hackenberget hiába húzták ki tavaly potenciális franchise QB-nak, egyelőre terített betli, de sem Petty sem McCown nem jelenthet hosszú távon minőségi megoldást.

Kulcsember: Matt Forte

Furcsa, de mégis az a helyzet áll elő, hogy a 31 éves játékoson áll vagy bukik a Jets támadásainak sikeressége. A running back ehhez már hozzászokhatott Chicagóban, azonban ő sem lesz már fiatalabb, így hiába van a vállán nagy felelősség, lehet már kevés lesz egyedül.

Legnagyobb erősítés: Jamal Adams

Mivel a piacról nem érkezett semmi erősítés a rebuild szellemében, így maradt a draft, ahol viszont az idei class legjobb safetyjét sikerült behúzni.

Legnagyobb veszteség: Brandon Marshall és Eric Decker

A Redskinshez hasonlóan a Jetset is elhagyta két legfontosabb célpontja, azonban New Yorkban nem tartották fontosnak a távozók pótlását, így Quincy Enunwára vár a feladat, hogy egyedül töltse be a két remek elkapó távozásával keletkezett űrt. Neki nagy szezonja lehet, azonban a teljes elkapósor – és ezzel együtt a passzjáték – egészen kellemetlen helyzetbe került.

 

Colts 31. San Francisco 49ers
 Pontszám: 16 (28., 30., 31., 31., 31., 31.)
 Tavalyi helyezés: 32.

A 49ers szép lassan küzdi fel magát a listánkon a liga legjobbjai közé, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy idén már csak a liga második legrosszabb csapatának gondoljuk. Habár tavaly nagyszerűen kezdték a szezont a Rams 28-0-ás kifilézésével, azért az idő és a szezon minket igazolt.

Legnagyobb erősség: Front seven

Bármilyen furcsa a tavalyi szezon legrosszabb futás elleni védelméből felhozni a front sevent, a 49ersnél most ez a helyzet és nagy reményteljesen tekinthetnek a szurkolók a csapat védelmére. A tavalyi évhez képest mindenképp változás lesz észrevehető, hiszen az eddigi 3-4-es védelmi sémáról átállnak 4-3-ra, és a keretet is ennek megfelelően alakították, mind a piacról, mind a draftról. A jól teljesítő veteránok és a fiatal tehetségek fúziója pedig jó elegyet alkothat az elkövetkezendő évekre. Ha megnézzük, négy első körös játékos és NaVorro Bowman így papíron nem hangzik rosszul.

Leggyengébb pont: Secondary

A 49ers teljes védelme szörnyű volt tavaly, azonban amíg elöl van remény a fejlődéssel kapcsolatban, addig a secondary csak romlott.

Kulcsember: Pierre Garcon

A passzjáték terén egyértelmű előrelépés várható, ennek pedig a Washingtonból szerződtetett elkapó lehet a letéteményese. Igazi első számú célpontja évek óta nem volt (vagy csak papíron volt) a gárdának, Garcon érkezésével egy igazi playmaker került a csapathoz.

Legnagyobb erősítés: Kyle Shanahan

Védelmi sémák változtatása ide, támadósorba történő igazolások oda, a legnagyobb változás az edzői stábban ment végbe. Az NFL történetének egyik legnagyobb kóklerét ugyanis páros lábbal rúgták ki, hogy az egyik legkreatívabb vezetőedzővel helyettesítsék. Az Atlantánál láthattuk, hogyan építette fel a liga legjobb támadósorainak egyikét. Itt ugyanez a kihívás áll előtte, kérdés, hogy már ebből az emberállományból képes lesz-e valami meglepőt összerakni, vagy pár év még kell neki.

Legnagyobb veszteség: Tramaine Brock

A 2016-os szezonban csapata legjobb védője és egyetlen vállalható cornerbackje volt, azonban áprilisi letartóztatását követően a csapat kivágta, így Brock a 49ers helyett lehetséges, hogy valamelyik börtönnel ír alá hosszú távú szerződést.

 

Colts 30. Cleveland Browns
 Pontszám: 21 (28., 29., 29., 30., 30., 31.)
 Tavalyi helyezés: 31.

 

A Browns is halad lassacskán felfelé a létrán, ők is a rebuild első fázisainak egyikében járnak, hasonlóan az eddig említett csapatokhoz annyi különbséggel, hogy itt már jobban körvonalazódnak a dolgok és a koncepció is világos.

Legnagyobb erősség: Támadófal

Joe Thomas személyében eddig is a liga egyik legjobb bal oldali tackle-jével rendelkezett a Browns, azonban az idei free agencyn hozzá méltó játékostársakat (Tretter, Zeitler) szerződtetett a vezetőség, aminek köszönhetően ligaszinten top5-ös egység is lehet.

Leggyengébb pont: Elkapó poszt

Pryor mögött nem igazán tudott kiteljesedni senki sem, így a most már másodéves Corey Colemanből sem láttunk eleget ahhoz, hogy biztonsággal kijelenthessük, hogy hosszabb távon legit első számú opció lehet. Mellette pedig ott a frissen érkező Kenny Britt, akinek nevetségesen nagy szerződést adtak ahhoz képest, hogy 8 évet kellett a ligában töltenie ahhoz, hogy megszerezze első 1000 yardos szezonját.

Kulcsember: Jamie Collins

A Clevelandben eltöltött fél szezonja során is nyilvánvalóvá vált, hogy ennek a védelemnek nélkülözhetetlen tagja és kapitánya lesz. Nincs még egy olyan játékos, aki képes lehetne azt a feladatot olyan magas szinten ellátni, mint ő.

Legnagyobb erősítés: David Njoku

Egészen 2014-ig kell visszamennünk az időben, hogy értékelhető tight end játékról tudjunk beszélni a Brownsnál, akkor Jordan Cameron hozott fényt az éjszakába. Njoku az elmúlt évek egyik legtehetségesebb tight endje, így nem lenne meglepő, ha már első évében is a Browns go to guy-a lenne passzjáték során.

Legnagyobb veszteség: Terrelle Pryor

A Brownst is elhagyta a legjobb elkapója, azonban ezt maguknak köszönhetik. Garasoskodásukkal csak azt érték el, hogy távozzon Pryor, miközben a pótlására egy sokkal rosszabb játékost hoztak, arányait tekintve jóval több pénzért cserébe.

 

Colts 29. Chicago Bears
 Pontszám: 22 (28., 29., 29., 30., 30., 30.) 
 Tavalyi helyezés: 28.

 

A Bears igazából egy helyben toporog évek óta. Annyira nem rosszak, hogy a legjobb prospectek közül választhassanak a draftról, azonban annyira nem is jók, hogy komoly nevek érkezzenek hozzájuk a piacról. Így az újjáépülés nehézkes, contenderré viszont nem lehet válni, így kerülnek két szék közt a pad alá. Arról nem is beszélve, hogy a kulcsembereik folyamatos sérülései még az ígéretes szezonjaikat is tönkre teszik.

Legnagyobb erősség: Futójáték

Matt Forte után aggódhattak a Bears szurkolói, hogy nem lesz még egy olyan produktív játékosa a csapatnak, mint a veterán futó volt, azonban Jordan Howard rácáfolt mindenféle előítéletre és parádés szezonnal robbant be az NFL világába. Feladatát persze megkönnyítette a támadófal belseje, a Long-Whitehair-Sitton hármas.

Leggyengébb pont: Irányító poszt

Jay Cutlerhez rendkívül ellenszenvesen és méltatlanul viszonyultak a Bears szurkolói, így igazából meg is érdemlik azt, ami most a csapat háza táján uralkodik. Szereztek egy Glennont, aki kezdőként 2014-ben látott utoljára pályát és hoztak egy 13 kezdő egyetemi mérkőzéses tapasztalattal bíró újoncot.

Kulcsember: Jerrell Freeman

A 31 éves játékos még mindig csapata motorja, tavaly pedig az egyik legjobb volt ligaszinten a posztján, ami vele kapcsolatban meglepő, hogy coverage-ben is remekül teljesít, pedig kora már nem feltétlen erre predesztinálná. Képességei mellett pedig az a legnagyobb erénye, hogy strapabíró játékos, tavaly is csak eltiltása miatt kellett 4 mérkőzést kihagynia a szezon vége felé. Trevathan mellett is az egyik legfontosabb játékosa a Bears védelemnek, de mivel Trevathan a szezon elején biztosan nem fog pályára lépni, ezért egyértelmű, hogy Freemannek kell ismét előlépni.

Legnagyobb erősítés: Quintin Demps

A Bears secondaryje azért alaposan megerősödött, a piacról rögtön két kezdő kalibert sikerült szerződtetni, pedig tavaly is inkább a futás elleni védekezéssel voltak problémák, mintsem a passz ellenivel. A hátsó, mély zónákat ettől függetlenül elég sikeresen támadták az ellenfelek, Demps pedig mind a futások megállításában és coverage-ben is nagyszerűen teljesített tavaly, így vele két legyet ütöttek egy csapásra.

Legnagyobb veszteség: Alshon Jeffery

A Bears is elvesztette első számú elkapóját, akivel már korábban sem feltétlen volt zökkenőmentes az alkudozás, igazából csak idő kérdése volt, hogy mikor hagyja el a hajót. Cutler visszavonulásával pedig az egyetlen ok is megszűnt, ami Chicagóban tarthatta volna.

 

Colts 28. Los Angeles Rams
 Pontszám: 26 (27., 28., 28., 29., 29., 31.)
 Tavalyi helyezés: 25.

 

Az első offseason, amire nincs ráhatása Jeff Fisher hozzá nem értésének, ráadásul a stábba sem csak új vezetőedző, hanem az egyik legjobb védőkoordinátor is megérkezett, de ez sem menti meg őket a visszaeséstől.

Legnagyobb erősség: Wade Phillips

Ahová betette a lábát, ott nagyszerű védelmek álltak össze, a liga legjobb belső védőfalembere köré pedig simán top egységet építhet fel.

Leggyengébb pont: Tight end

A Rams már jó ideje nem az ellenállhatatlan passzjátékáról híres, így értelemszerű, hogy tight end poszton sem a legjobb kezű játékosokat tudhatják magukénak. De ez nem gond, nem lehet mindenki Rob Gronkowski vagy Jordan Reed, viszont vannak kiválóan blokkoló játékosok ezen a poszton, akik tökéletesen illenének a Gurley-re épülő támadójátékhoz főleg úgy, hogy a running back a támadófaltól sem kapja meg azt a segítséget, ami járna neki. A Ramsnél azonban nem gondolják, hogy erre így szükség lenne.

Kulcsember: Todd Gurley

A Rams támadójátékának legfontosabb eleme, nem véletlen, hogy amikor újonc évében nagyon ment neki a játék, rögtön 1000 yard fölötti szezont teljesített és csapata is összeszedett 7 győzelmet, addig tavaly egész szezonban szenvedett és a Rams is megállt 4 győzelemnél. Persze Gurley is akkor tud igazán kiteljesedni, hogyha megfelelő fal segít neki, de a 2016-os visszaesését nem lehet csak ezzel magyarázni.

Legnagyobb erősítés: Andrew Whitworth

A vezetőség azonban megtett mindent azért, hogy Gurleynek is kényelmesebb legyen meg Goff is nagyobb védelmet kapjon, így a liga egyik legjobb tackle-jére azonnal rárepültek. Azt pedig nem kell magyarázni, hogy mekkora minőségi változás keletkezett a bal oldali tackle poszton Robinsonhoz képest.

Legnagyobb veszteség: William Hayes

A kevés távozó közül ő fájhat a legjobban, Aaron Donald után a második legtöbb sacket szerezte a Ramsben 2016-ban és ugyan már 32 éves ő is, pass rushban még mindig értékelhető szintet hoz. Hogy mennyire érte meg az ő elcserélése, az nagyban függ majd a helyére igazolt Connor Barwin teljesítményétől is.

 

Colts 27. Buffalo Bills
 Pontszám: 41 (22., 26., 27., 27., 27., 28.)
 Tavalyi helyezés: 22.

Új rezsim köszöntött be Buffalóban, ugyanis a Bills és Rex Ryan valamint a GM Tim Murray útjai is szétváltak. Ha csak a vezetőségben történt változásokat értékelnénk és az alapján állítanánk össze rangsorunkat, akkor egyértelműen előrébb léptek volna 2016-hoz képest. Szerencsétlenségükre amennyi pozitív változás történt a felsőbb szinteken, annyi negatív a játékoskeretben.

Legnagyobb erősség: Futójáték

A ligaelit futójátékról szóló oktatófilmeket Buffalóban forgatják, ez biztos. Legyen bárki a backfielden, az zicher, hogy 100-120 yardot összegyűjt az adott mérkőzésen. Az más kérdés, hogy pass protectiont tekintve nagyon féloldalas a Bills fala, de futásblokkolásban a liga talán legjobb ötszemélyes egységével büszkélkedhet a Bills.

Leggyengébb pont: Run defense

A legnagyobb probléma a Bilsszel kapcsolatban az volt, hogy amennyire jól futottak ők, ellenfeleik is legalább ennyire teljesítettek jól ezen a téren, a liga egyik legrosszabb futás elleni védekezését sikerült bemutatniuk 2016-ban és sok minden nem utal arra, hogy ez idén is változna.

Kulcsember: Sammy Watkins

Rendkívül kétarcú játékos. Ha olyan napja van, a liga legjobbjai közé emelkedik, ha viszont rájön a hiszti, akkor többet árt, mint használ csapatának. Azonban mivel rajta kívül nem igazán van használható elkapója a csapatnak, nagy teher van rajta, hiszen lehet bármennyire is produktív a futójáték, csak azzal nem lehet meccseket nyerni.

Legnagyobb erősítés: Micah Hyde

Egyre jobban terjednek el ligaszerte a hibrid játékosok, Hyde-ot ezen az elven haladva szerezte meg a Buffalo. Mivel kivágták mindkét kezdő safetyjüket, ezért erre a posztra mindenképp kellett valaki, viszont Hyde egy személyben lehet linebacker és slot corner is ha a szükség úgy hozza.

Legnagyobb veszteség: Stephon Gilmore

Top játékost vesztett a Bills a secondaryjéből. Darbyval félelmetes párost alkottak, a fizetési plafon miatt azonban képtelenség volt megtartani.

 

Colts 26. Jacksonville Jaguars
 Pontszám: 44 (24., 25., 25., 26., 27., 27.)
 Tavalyi helyezés: 16.

 

Idén is a Jaguars nyerte az offseasont, azonban már mi sem hisszük el nekik, hogy bármi érdemlegesre képesek lehetnek a nagy költekezés ellenére, így 10 helyet zuhantak a tavalyi évhez képest.

Legnagyobb erősség: Defense

Nevek alapján mindenképp. Minden sorba jut egy elit játékos és egyébként egyesével, posztonként lebontva is mindenhol jó játékosok alkotják a védelmet. Az más kérdés, hogy ebből a sok jó névből, milyen csapatot fog gyúrni Doug Marrone, de ilyen mély és minőségi kerettel nehéz lenne nagyon mellényúlni. A problémák inkább akkor kezdődnek, amikor a labda túloldalára tekintünk.

Leggyengébb pont: Blake Bortles

És akkor el is jutunk a Jaguars legnagyobb kerékkötőjéhez. Bortles évről évre egyre rosszabb, borzasztóan teljesít és mégis, valamiért meg sem fordul a vezetőség fejében új irányító után nézni. Oké, ezzel lehet beismernék, hogy hatalmas hiba volt 1/3-on kihúzni őt 2014-ben. Marrone tisztában van Bortles alkalmatlanságával, így azon már nem is kell feltétlen meglepődni, hogy az irányító helyett az újonc running backje kezébe adná minél többször a labdát.

Kulcsember: Leonard Fournette

Épp ezért lesz rendkívül fontos az újonc futó. Gus Bradley ugyan Yeldont és Ivoryt is bevette a rotációba, nem tudott egyikőjük sem kiteljesedni annyira, hiszen a passzjáték élvezett előnyt. Az új edzővel együtt új szemlélet is érkezett Floridába, így a csapat running backjei is sokkal több teret kaphatnak.

Legnagyobb erősítés: A.J. Bouye

Ha valahol elfért az erősítés az a secondary, azon belül pedig a cornerback sor. A kisgömböc pedig nem is habozott sokat, a piac nyitását követően azonnal bekebelezte a tavalyi év egyik nagy felfedezettjét.

Legnagyobb veszteség: –

A Jaguarsszal csak jó történt a tavalyi évhez képest.

 

Colts 25. Cincinnati Bengals
 Pontszám: 50 (20., 25., 25., 26., 26., 26., 
 Tavalyi helyezés: 10.

 

Sokáig nevethettünk azon, ahogyan a Dalton-Lewis páros szégyenteljesen ballag le a pályáról a divisional roundot követően, most azonban már az is meglepő lenne, ha csoporton belül a harmadik helynél jobban szerepelnének.

Legnagyobb erősség: Running back trió

Ami miatt viszont mégis jó lehet a csapat, az a Bernard-Hill-Mixon hármas. Az ugyan kérdés, hogy milyen arányban fogják egymás között elosztani a snapeket – az sem kizárt, hogy az így telítetté vált futóposzt miatt Bernard inkább a slotban fog szerepelni – de az biztos, hogy rendkívül tehetséges és egyben jó kezű játékosok szerepelnek a backfielden.

Leggyengébb pont: Támadófal

Azzal, hogy elengedte két kezdő falemberét a Bengals, gyakorlatilag megásta Andy Dalton sírját a következő szezonra. Whitworth és Zeitler is hatalmas veszteség a csapat számára, akkor is nehéz lenne pótolni a két játékost, hogyha egy év különbséggel távoztak volna, így meg rögtön két kezdő kalibert szerezni és eredményesen beépíteni szinte lehetetlen.

Kulcsember: A.J. Green

A tavalyi szezon tökéletesen megmutatta, hogy a csapat támadójátéka semmit nem ér Green nélkül. Sérülésével a Bengals passzjátéka gyakorlatilag megszűnt, a futójáték nem volt képes a kármentésre, a csapat rájátszásreményei pedig tovaszálltak.

Legnagyobb erősítés: Nincs

Egy értelmes húzása sem volt idén a Bengalsnak.

Legnagyobb veszteség: Andrew Whitworth és Kevin Zeitler

Nem részletezném, a támadófalnál kitértem rájuk.

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások