Eagles szurkolónak lenni nem könnyű dolog. A csapatunk sosem nyert még Super Bowlt, ellenben a divízióban lévő riválisokkal, akiknek a szurkolói ezt csak nagyon ritkán felejtik el az orrunk alá dörgölni. Hiába mondjuk, hogy de háromszoros NFL-bajnokok vagyunk még a Super Bowl éra előttről, mi is tudjuk, mindez csak magyarázkodás. Vendégcikk.
[quote]A vendégcikket köszönjük picksixnek.[/quote]
Azért sem könnyű Eagles szurkolónak lenni, mert egy lenézett, lesajnált állatfaj vagyunk az NFL-drukkerek körében. Míg más csapatok szurkolói minden disznóságot megtehetnek – legyen az agresszió vagy bármilyen kihágás -, addig ha mi teszük, akkor kezdődik a szokásos nóta, hogy mi vagyunk az egész liga legbutább, legbunkóbb szurkolótábora. Mindezt azért, mert egyszer megdobáltunk egy télapót, miután a játék vállalhatatlan volt, hó meg éppen akadt.
Az érzés már a múlté és amikor ezeket a sorokat írom, Eagles drukkernek lenni a legjobb dolog a világon. Sikerült megnyerni az 52. Super Bowlt. De hogyan jutott el idáig a csapat és hogyan élte meg ezt és a közelmúltat egy drukker?
Az Andy Reid éra alatt egy sikeres franchise-t láthattunk, hozzászoktunk a rendszeres playoff-szerepléshez, sikerült bejutni a Super Bowlba, de az áttörés, a végső győzelem sosem született meg. Miután Reid papa tankja lassan kiürült, nagy reményekkel leszállt közénk Chip Kelly, hogy űberbrutál tökös-halálos trükkös offense-ével végre elhozza nekünk az áhított címet. Az elképzelése az volt, hogy ha már a franchise arcaival eddig nem ment, akkor kivagdossa-eltrade-eli őket és hoz olyanokat, akikkel menni fog. Kis túlzással az NFL történetének legnagyobb GM-i ámokfutását kellett végignéznünk. A szeretett sztárjainkat is elvesztettük és emellé kaptunk egy botrányos produkciót. Szerencsére hozzá méltó körülmények között sikerült eltávolítani még a szezon közben az utolsó forduló előtt.
Aztán egy roppant hosszúnak tűnő HC keresés után szerződtette a csapat Doug Pedersont. Jó húzásnak bizonyult, hogy nem kapkodtunk. Adam Gase volt talán a legjobban hype-olt név, Pederson csak minket érdekelt. Megvártuk, míg a Chiefs kiesik a playoffból és szerződtettük. Akkor még ez a döntés megosztotta a szurkolókat valamint sokat nem tudtunk Pedersonról, hogy milyen felfogást fog képviselni. Három évig volt a Chiefs támadókoordinátora. Ez idő alatt a Kansas City offense elég sok furcsaságot mutatott és semmiképpen sem lehetett ligaelitnek nevezni. Szerzett yardban az alsóházhoz, pontokban a középmezőnyhöz tartozott a csapat. Emellett olyan érdekességekről voltak híresek, hogy nem volt WR által elkapott TD egy egész szezonon keresztül 2014-ben.
A védelem vezetésére megszerezték az elismert Jim Schwartzot. Ezek a lépések mind annak voltak köszönhetőek, hogy Howie Roseman visszakapta a GM posztot erős jogosítványokkal. Érdekes, hogy Jim Schwartz érkezése jobban feltüzelte a szurkolótábort, mint Pederson személye a HC poszton.
Valahogy így kezdődött a diadalmenet, ami Carson Wentz draftolásával folytatódott. Széles körben vitatott lépés volt a felmozgás, de utólag konszenzusos, hogy abszolút megérte. Ez egy külön írást megérdemel, hogy miután Nick Foles lett a Super Bowl MVP, hogy lehet az, hogy nem kérdés Wentz kezdő posztja? Aki nem tudja, nézze meg a Sasok összes meccsét Wentz irányításával. Amit a pályán varázsol az a srác, az valami emberfeletti. Minden megvan benne, hogy Hall of Famer legyen. Foles bebizonyította, hogy tud kezdő szinten játszani, ha a körülmények megfelelőek, SŐT bebizonyította, hogy tud Super Bowl MVP szinten játszani is, de ahhoz egy olyan intelligens stábra van szükség, mint Pederson és az Eagles staff. Wentz >> Foles és nem véletlen, hogy a sérülése ellenére is felvetődött a neve, mint lehetséges alapszakasz MVP.
A 2016-os szezon tökéletes felvezetése volt az ideinek. Pederson tapasztalta a playcallt, Wentz az NFL szintet. Szépen indult minden, aztán összeomlást láthattunk. Kiderült, hogy mik a csapat hiányosságai és ezeket sikerült tökéletesen pótolni az offseason során olyan szinten, hogy a sérüléscunami után is ide jutott a csapat. Jövőre néhány kivételtől eltekintve mindenkinek van szerződése. Ezért Roseman el is nyerte a PFWA NFL Executive of the Year címet.
Itt kell megemlíteni a siker egyik kulcsát. Pederson a látottak alapján jó pedagógus és hisz a fejlődésben. Sok tehetség vész kárba rossz felfogású edzők kezei közt, legyenek játékbeli vagy viselkedésbeli hiányosságaik. Erre a legjobb példa Nelson Agholor, aki első körös WR-hez képest hatalmas bustnak tűnt a lyukas kezeivel és hülyeségeivel (2015-2016-ban összesen 2 TD-t vettek el az csapattól azért, mert Agholor a line of scrimmagre állt fel, egyik esetben az oldalbíró még jelzett is neki, hogy nem lesz ez így jó). Ehhez képest idén az egyik legnagyobb playmakere a csapatnak és az egyik legmegbízhatóbb célpont remek elkapás utáni megoldásokkal. A szezon közbeni fejlődésre pedig a sok példa mellett Folest és Vaitait kell megemlíteni. Ahogy a csapat és a szurkolók körében mondták a sérülések esetén: Next man up! Így az egész szezon MVP-je szerintem egy Eagles játékos lett, akinek a mezén az áll: Next Man.
A 2017-es szezon fantasztikus, meggyőző játékkal indult. Pedersonról kiderült, hogy azt hozza, amit eredetileg Kellytől vártunk: változatos, kreatív offense, ütős húzásokkal. Bár a második fordulóban kapásból becsúszott egy vereség a Chiefs ellen, de a szezon elején a Kansas lehengerlő volt, nem volt fájó. A csapat ment nagyon, Wentz varázsolt. Akadt ritkábban szoros meccs is, de akkor éppen egy 61 yardos utolsó másodperces mezőnygóllal nyertük a meccset. A Seahawks elleni vereség fájt nagyon, főleg mert egy hatalmas kulcsjátékot nézett be mindenki, de nem okolok senkit, mert challenge nélkül azt nem állapítja meg földi ember ott a helyszínen, hogy Russell Wilson átadása előre történt-e a line of scrimmage-en túl.
Aztán a 14. héten megtörtént a tragédia. Wentz lesérült a Rams ellen. Mindenki úgy gondolta, hogy megy a szezon a levesbe. A hátralévő 3 fordulóban nem túl acélos csapatok voltak az ellenfelek és az első kiemelés hozhatónak látszott, ami sikerült is (ez kulcsfontosságú lett később). Foles a Giants ellen jól látszott és elkezdtünk reménykedni, de a Raiders és a Dallas elleni produkciónak hála még az Eagles szurkolók egy része is hitét vesztette.
A rájátszás során a hazai pálya és a védelem kulcsszerepet játszott, hiszen sikerült az Atlantát 10, a Minnesotát 7 ponton tartani. A Falcons ellen rezgett a léc, de az előny nálunk volt. A támadósor előrelépése az NFC döntőn hihetetlen volt. Foles elit szinten játszott és a Vikings ligaelső védelme ellen sikerült az offense-nek 31 pontot felpakolni a táblára, a csapat feltámadt és váratlanul sima módon gyalogolt be a Super Bowlba.
Itt kell szólni az underdog jelenségről, ami tovább erősítette a csapatot. Wentz kiesése után majdnem minden szakértő, fogadóiroda és lényegében bárki aki tippelt-jósolt (még az állatkerti állatok is!!!) temette a csapatot. Olyan egyhangú tippsorok jelentek meg, mintha a Browns játszott volna az Eagles helyében. Mintha a támadósor vezére nélkül nem érne semmit ez a csapat, holott állítólag a védelmek nyerik a bajnokságot. A cáfolat vágya még jobban hajtotta az egész csapatot és a jelenséget sikerült meglovagolni.
Ilyen körülmények között a szurkoló élete nehéz. Ilyen rossz a kedvenc csapatom? Ennyire ellenünk szól minden? Ilyen gyenge volt a sorsolásunk? Kicsit kezdtem elhinni minden meccs előtt, hogy itt a vég, eddig tartott. És ami a legjobb az egészben, hogy így még nagyobb az ajándék, amit kapok.
Bizony, ez a szezon nem az elismerésekről szólt. Meglátásom szerint ha Wentz ebben a formában végignyomja a szezont, akkor sem lesz MVP és Pederson egy szavazattal sem kap többet az év edzője választáson.
Nyitott szemmel és füllel járva tapasztaltam a Pats szurkolók egészséges önbizalmát. Ez teljesen természetes, miután a csapatuk 5-szörös Super Bowl győztes és hát nem a 70-es 80-as években nyertek legutóbb, hanem mind az ötöt a jelenleg regnáló QB-HC páros zsebelte be. Akkor úgy gondoltam, hogy egy dologban nagyot tévednek és be is igazolódott. Azt mondták, hogy a coaching lesz, ahol hozni fogják a meccset, ez lesz különbség. Aki ismeri a csapatot és Pedersont az tudhatja, hogy ő az egyik legfőbb erőssége a csapatnak és ebben igenis méltó vetélytársa lesz Belichiknek.
A mérkőzést megelőző 2 hét idegrendszeri és érzelmi hullámvasútja már-már elmondhatatlan. Jönnek az esélylatolgatások és az ember nem tudja minek van súlya, miben higgyen, mit reméljen. Magamban csak azt mondogattam, hogy az nem lehet, hogy most ne jöjjön össze. Lehet mondani, hogy majd jövőre, de azt tudjuk mit jelent. Ezt mondtuk a 39. Super Bowl után is aztán eltelt 13 év. Eljött a nagy nap és már babonából azt mondtam, hogy itt nem lehet esélyünk, de magamban abban reménykedtem, hogy Tom Brady arcában lesz a pass rush, szétszedjük darabokra és a végén már könyörögni fog a bíróknak, hogy fújják le a meccset. Mindenki szokott álmodozni…
Aztán Brady úgy játszott, ahogy kell. Mintha az Eagles védelme a pályán sem lett volna. A félelmetes pass rush sehol sem látszott, a Pats OL gyönyörűen megoldotta. Ment az adok-kapok, mindenkinek volt válasza mindenre. Borzasztó volt nézni, rettegtem, hogy kifogy a kakaó az Eagles offense-ből. A védelem sehogy sem segített, a második félidőben Gronk is előkerült. Egyértelmű volt, hogy ha a védelem nem mutat semmit, akkor ez nem lesz meg. De jött egy play a legjobbkor és a védelem megnyerte a bajnokságot. Az álom valóra vált. A legyőzöttek a mindenkori legnagyobbak és a dicsőséget növeli, hogy ugyanúgy csúcsformájukban sikerült felülkerekedni rajtuk. Mennyivel volt jobb az Eagles? Pont egy strip sackkel.
Hogyan tovább? Az Eagles szurkoló lelkivilágának egyik meghatározó eleme, a Super Bowl győzelem hiánya megszűnt létezni. Kellemes probléma, de ezt a lyukat valahogy be kell tömni.
Ha magamtól nem sikerül, szerencsére adnak segítséget az újságírók, irigyek, haterek (bár halkan megjegyzem a Pats legyőzése okán ilyen össznépi gratulációt és szeretet cunamit még nem tapasztaltam, mint most). Tegnap az ESPN honlapján megjelent a legfrissebb Power Ranking. Nincs rajta semmi különös, csak 1 nappal a Super Bowl után második helyen szerepel szeretett csapatom, míg a New England az első. A második hely oka, hogy a kezdő irányító egészsége és felépülése kérdéses. Gondolkodtam, hogy tegyek-e itt fel költői kérdést a Super Bowl MVP személyére vonatkozóan de fölöslegesnek tartom inkább kérem ezt az indoklást mindenki rágja meg egy kicsit: Why No. 2? We need to see Wentz back healthy.
Underdognak érzem magam most is, de ilyen underdog szeretnék lenni minden évben.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások