Connect with us

Történelem

Ott van John Candy! – Super Bowl XXIII Bengals vs 49ers

Folytatódik Minden Idők Legjobb Super Bowlja játékunk, és ezúttal a “B” csoport harmadik versenyzőjét ismertetjük veletek, ahol mester és tanítványa újra találkozott egymással a pálya két különböző szélén állva, és egy híresség is fontos szerepet játszott a végkimenetelben. Ez volt a 23. nagydöntő, a Bengals és a 49ers összecsapása.

 

A cikk folytatódik! Mindössze havi 3$ (+ÁFA) és több tucat extra cikket olvashatsz el, illetve korlátlan hozzáférést kapsz minden korábbi anyagunkhoz. Vagy légy a támogatónk további előnyökért! Ha már előfizető vagy, ne felejts el bejelentkezni (fent a menüben)!

 

A Bengals útja a döntőbe

Az 1988-as szezon egyik legnagyobb sikertörténete a Bengalsé volt. Egy évvel korábban egy katasztrófális 4-11-es szezont zártak, és teljesen kilátástalannak tűnt a helyzet, főleg az edző Sam Wyche, és az irányító Boomer Esiason rossz kapcsolata miatt. ’88-ban azonban rendezték a nézeteltéréseiket, és közösen kitaláltak egy új támadófilozófiát, ami a „No Huddle” volt. Ez nem volt nagy újdonság, de nagyon kevesen használták, így a gyors támadójátékokra az ellenfél védelmeinek nem igazán volt esélyük felkészülni. A Bengals pedig végig ezt használta, ráadásul eredményesen. Ennek köszönhetően egy év alatt a Bengals 4-11-ből 12-4-re váltott, és magabiztosan nyerte az AFC-t. A Seahawksot 21-13-ra, a Billst pedig 21-10-re verték a playoffban, aminek köszönhetően pakolhattak a miami túrára.

A 49ers útja a döntőbe

A San Francisco 1987-ben toronymagas esélyesként kapott ki a playoffban a létező legkönnyebb ellenféltől. Ez pedig olyan mértékben demoralizálta a csapatot, hogy még ’88-ban is éreztette hatását. A legnagyobb probléma irányító poszton volt, ugyanis a HC Bill Walsh egyszerűen nem tudott dönteni Joe Montana, és Steve Young között. Hol az egyiket, hol a másikat kezdette. Végül 6-5 után ráébredt, hogy ezt nem csinálhatja tovább, és letette a voksát Montana mellett. Jól tette, ugyanis Montana a bizalomtól újjáéledt, és a vezetésével 10-6-ra sikerült javítani a mérleget. A playoffban aztán gyorsan megverték 34-9-re a Vikingst, majd a chicagói hidegben a Bearst is könnyedén, 28-3-mal búcsúztatták. Nehezen indult a szezon, de végül ők is eljutottak Miamiba.

A Super Bowl

A 23. nagydöntőn mester és tanítványa találkozott egymással. A Bengals HC-je, Sam Wyche ugyanis assistant coach volt a 49ersnél 1979-82 között. Wyche és Walsh közeli barátok voltak, és mikor elindult a 49ers dinasztia, akkor Wyche volt a felelős Joe Montanaért. Ő tanított meg mindent a fiatal irányítónak, és lényegében neki köszönhetően lett Joe Montanából az egyik legjobb játékos. Most viszont a pálya két különböző oldalán áltak, és mindenki tudta, ha van valaki, aki pontosan ismeri Montana összes erősségét és gyengeségét, akkor az Sam Wyche.

Mielőtt azonban elkezdődhetett volna a Super Bowl, egy szomorú eset történt, amit a Bengals egyik futója, Stanley Wilson szolgáltatott. Wilson korábban már el volt tiltva kétszer is droghasználat miatt, de ’88-ban vissza tudott térni a ligába, és egész évben teljesen tiszta volt, így hasznos tagja tudott lenni a Bengals csapatának. A nagydöntő előtti este azonban valamiért nem bírt ellenállni a kísértésnek, és újra kokainhoz nyúlt. Az edzők bódult állapotban találtak rá a szobájában, és ezután Wyche nem tehetett mást, mint hogy eltiltja a meccstől. A Bengalsnak így nélkülöznie kellett az egyik futóját, akire több fontosabb play is épült.

Wilson hiánya meg is látszott a csapat támadójátékán, ugyanis a Bengals offense semmit nem tudott előre haladni egész meccsen. Ám a 49ers támadógépezete is rendre elakadt, ugyanis Wyche tökéletesen felkészítette a védőit Montanából. Így az első félidő egy 3-3-as döntetlennel ért véget.

A második félidő nagyjából ott folytatódott, ahol az első abbamaradt, egy-egy mezőnygól érkezett mindkét csapattól. Ám a 3. negyed végén végre megindultak a csapatok. A 49ers FG utáni kickoffból Stanford Jennings 93 yardos TD-t szerzett, aminek köszöhetően 13-6-ra elhúzott a Bengals. Csakhogy erre azonnal érkezett a válasz, ugyanis Montana megtalálta Jerry Rice-t a célterületen belül. Újra egyenlő volt az állás, idő azonban már kevés volt hátra. 3:20-al a vége előtt aztán a Bengals újabb mezőnygólt ért el, és már csak annyi volt a dolguk, hogy az egész meccsen jól játszó védelem még egyszer megállítsa Montanát.

A 49ers nehéz helyzetben volt, ugyanis a saját 8 yardosáról kellett elindítania a támadást. Montana azonban nem volt kétségbeesve, ő teljesen nyugodt volt, mikor befutott a pályára. A csapattársain azonban érezhető volt a feszültség. Főleg a másodéves RT-n, Harris Bartonon látta Montana azt, hogy nagyon ideges. Tudván, hogy ilyen állapotban nem fog tudni rendesen koncentrálni, Montana a reklámszünet idején odament hozzá, és azt mondta neki:

Hé Harris! Nézd, ott a másik endzone-nál! Látod? Ott van John Candy!

John Candy egy híres színész volt, és egyike azoknak a hírességeknek, akik kilátogattak a döntőre. Barton imádta a hírességeket, és a döntő előtti szabadidejét mind arra használta fel, hogy minél többel találkozhasson. A találkozásairól aztán beszámolt a társaknak is, így Montana pontosan tudta, Barton kivel találkozott, és kivel nem. Mivel John Candyről Barton nem mondott semmit, ezért Montana leszűrte, hogy vele nem találkozott. A meccs hevében azonban kiszúrta a színészt a nézők között, és úgy gondolta, jó hatással lesz Bartonra, ha megmutatja neki őt.

A terve bevált. Barton amint meglátta Candyt, azonnal elfelejtette, mennyire ideges, az arca felderült, és innentől Montana tudta, hogy jobbról nem fogja baj érni. A rövid beszélgetés után elindult a játék, és a 49ers megkezdte a hosszú menetelést.

A Bengals védelem egész meccsen sikeresen állította meg Montanát, de az utolsó drive-ban tehetetlenek voltak. Wyche ahogyan előtte a 49ers edzőjeként oly sokszor, úgy most is végignézte, ahogyan egykori tanítványa a legfontosabb pillanatban hibátlan játékkal halad előre és előre. Egy ponton egy erős „deja vu” kijelentés is elhagyta a száját. Nem tudott semmit tenni ellene, és ezúttal már a védelem sem volt képes megállítani Montanát. Végül 34 másodperccel a vége előtt Montana 10 yardos TD passzt osztott ki John Taylornak, amivel megnyerte a meccset.

Montana sok csodát hajtott már végre korábban is, de lényegében ezzel a győzelemmel írta be magát örökre a legendák közé. Bár ekkor játszotta az egyik legjobb játékát, mégsem ő lett az MVP, hanem Jerry Rice, aki 215 yarddal, és 1 TD-vel járult hozzá a 20-16-os győzelemhez.

A döntő véget ért, ám egy fontos pillanat még hátramaradt. A két egykori kolléga, Walsh és Wyche a meccs végén összetalálkozott, és a szokásos kézfogás helyett átölelték egymást, majd végül egymás vállán támaszkodva, együtt hagyták el a pályát. Ez volt Walsh utolsó momentuma a 49ers edzőjeként, a döntő után ugyanis bejelentette a visszavonulását. Így ő ténylegesen a csúcson hagyta abba.

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások