Egy NFC-döntő mindig óriási izgalmakat tartogat, főleg akkor, ha a két csapatnak van egy elszámolatlan ügye az alapszakaszból. A kilencedik héten a Saints legyőzte az addig veretlen Ramst, így tehát jöhet a visszavágó, egy egészen nagy színpadon. Jöhet a lehengerlő támadófoci, offense vs offense, Brees vs Goff, Kamara vs Gurley, a gigászok csatája, ahol a sebzett fenevad el fogja számoltatni a korábbi legyőzőjét.
Messzemenő következtetéseket nem szabad levonni a Rams és a Saints kilencedik heti találkozójából, ahol a New Orleans hazai környezetben 45-35-re verte a Los Angeles-i csapatot, hiszen azóta sok víz lefolyt a Dunán és a Mississippin is, de még több változáson ment keresztül a két csapat. Hiába nyerte a Saints a konferenciát, a Rams végig ott loholt a nyakában, azonos mérleggel zárták az alapszakaszt és a playoff meccseik is arra engednek következtetni, hogy az NFC döntőjében sincsen egyértelmű favorit. Tekinthetjük a Ramst egy fokkal kevésbe esélyesnek, de minden fegyverük megvan ahhoz, hogy leküzdjék azt a New Orleanst, ami olyan menetelésben van, amilyet legutóbb 2009-ben láthattunk… de ehhez végre kell hajtani néhány feladatot.
A Saints támadósora nagy feladat lesz, de menedzselhető
Az NFL egyik legjobb wide receiverének a megállítása már-már lehetetlen feladat, hiszen lelassítani sem könnyű, nemhogy teljesen kivenni a játékból. Ezt tapasztalhatta meg a Rams is, hiszen a legutóbbi randevújuk során Can’t Guard Mike szó szerint foghatatlan volt, 15 targetből 12 labdát húzott be, mellyel 211 yardot és egy hatpontos ért el. Egészen elképesztő statisztikák, de figyelembe kell venni azt, hogy Aqib Talib azon a meccsen nem volt, Marcus Petersre hárult Thomas őrzése, aki a szezon elején teljesen formán kívül játszott, boldog-boldogtalan megégette, nemhogy egy elit elkapó. A nagy reményekkel igazolt corner az első kilenc héten 47 targetből 34 elkapást, 591 elkapott yardot, 6 TD-t és 145,2-es passer ratinget engedett, miközben csak egy interceptiont húzott be. A pálfordulás azonban pont ezen a meccsen következett be, hiszen azóta a statisztikái 17/28, 149 yard, 0 TD, 2 INT, 45,1-es passer ratinggel egyenlőek. Ennek a formának a fenntartása elengedhetetlen lesz, hiszen a Saitns szereti Thomast mozgatni az oldalak között és a slotba is, ezért fontos lesz, hogy ha Peters marad rá, épkézláb teljesítményt tudjon felmutatni.
De még fontosabb lesz Peters és a csapat számára is, hogy ezúttal ott lesz a kezdőben Aqib Talib is, akinek a jelenlétében egy egészen más védelmet láthatunk a Rams részéről. A Talib nélküli meccseken 30,8 bekapott pontot, 272,6 engedett passzolt yardot, 111,6-os engedett irányítómutatót átlagoltak, és benyeltek 23 TD-t, ráadásul mindössze 6 interceptiont szereztek. Ehhez képest Talibbal a csapatban hatalmasat fordul a világ. Meccsenként mindössze 17,3 bekapott pontot és 199,9 benyelt passzolt yard, az ellenfelek irányítói mindössze 74,5-ös passer ratinggel dobáltak a 8/12-es TD/INT arány mellett. Egyértelmű tehát, hogy Talib jelenléte létfontosságú Thomas és a Saints passzjáték feltartóztatásában.
Amiben még bízhat a Rams a Brees&Co vezette légitámadások lelassításában az, hogy ha bár csak egy meccsen, de eddig sikerült az ellenfél legnagyobb fegyverének eltompítása, az ellenfél támadójátékának ellehetetlenítése. A Zeke Elliottra épülő Cowboys futójáték megfogása nem nagyon sikerült sokaknak a szezon során, de a Rams olyan tökéletes gameplant hozott, hogy gyakorlatilag nem tudott haladni az offense a földön, teljesen kihúzták a dallasi gépezet méregfogát. Világos, hogy a Saints passzjáték nem azonos kategória a Cowboys futójátékával, de ha egyszer sikerült egy kiváló védelmi gameplant megalkotni, akkor az előrevetítheti azt, hogy ez sikerülhet újra, még akkor is, ha rettentően nehéz lesz. És ha már a Cowboysnál tartunk, akkor McVay és Phillips is biztosan rengeteget filmezte a New Orleans meccsét a Dallas ellen, ahol tökéletesen zavarta meg a védelem a Saints támadófalát és Breest, ezzel majdnem teljesen semlegesítve az egész offense-t.
Eddig csak a passzjátékról volt szó, de hiba lennie kifelejteni az n+1 tényezős egyenletből a futójátékot, amit eddig szintén nem sok csapatnak sikerült feltartóztatnia, mert hát mégis csak ott van Alvin Kamara és Mark Ingram, akik nem a nyeretlen kétévesek kategóriáját képviselik. De ha valamiben bízhat a Rams, akkor az a futók elleni védelme, már ami a passzjátékot illeti, ahol mindkét runnging back, de főleg Kamara hatékony fegyvernek bizonyul. A Football Outsiders statisztikái alapján a Rams védelme a negyedik legjobb a futó passzok elleni védelemben DVOA (Defense-adjusted Value Over Average) alapján, ami arra utal, hogy milyen hatékonyak tudnak lenni a down&distance tekintetében adott szituációknál.
Ami pedig a földön való haladást illeti a Rams védelem ellen, lényeges lesz, hogy a futójáték elleni védelmet megint ráncba tudják szedni, mert a Kamara és Ingram fémjelezte rushing attack nagyon veszélyes, azzal a formával, amit az alapszakaszban mutattak, nehéz lesz feltartóztatni őket. Múlt héten tökéletesen scheme-eltek a Cowboys ellen, ami Phillips felkészültségét és merészségét igazolja, hiszen sikerült úgy belenyúlnia a csapatba, hogy azzal teljesen megfojtották Elliottot és Prescottot. A korábban alkalmazotthoz képest, más lyukfelelősséget kaptak a védőfalemberek, ezt pedig olyan jól tudták alkalmazni, hogy egyszerűen semmi válasza nem volt rá a Cowboysnak. Most ugyan nem volt két hét felkészülési ideje a Rams stábjának, de az új alapokra helyezett futás elleni védelem bőven bizakodásra adhat okot.
A védelem részéről a nyomásgyakorlásról nem esett még sok szó, de természetesen ennek is nagy szerepe lesz a meccsen, ha Breesnek hosszú estét szeretnének okozni. Nem lesz egyszerű feladata Donaldéknak, hiszen a Saints támadófalának kezdő ötöse mikor a pályán volt, a passz snapek mindössze 3,5%-ában engedett nyomást, ami elképesztően alacsony arány. De, és a legfontosabb de ebben az érvelésben az, hogy hiába van jó támadófalad, ha az ellenfél védőfalában ott van a liga legjobb védője, Aaron Donald. Ő az a játékos, aki ellen minden játék során 101%-ot kel adni, mert mindennél jobban le akar győzni téged, hiába vagy te a liga legjobb falembere. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a szezon során 107 total pressure-nél jár, amiből hetet (6,5%) éppen a kilencedik héten jegyzett a Saints ellen. Ha hozzávesszük, hogy ott van még Brockers és Suh is a fal belsejében, akkor pedig lesz bőven feladata az Unger-Warford-Peat triónak, főleg akkor, ha hatékonyan tudja Phillips hívni a stuntokat, amik korábban már okoztak elég galibát a New Orleans leggyengébb pontjának, a támadófal belsejének.
A McVay Magic fogja megfűszerezni a Rams parádéját
Sean McVay egy zseni, ez a gondolat pedig eléggé elcsépelt, de a főedző nélkül sem Gurley, sem Goff, sem pedig az elkapók nem lennének olyan magas szinten jegyezve, mint amúgy…láthattuk ez nem is oly rég. A stratéga olyan rendszert kreált meg, amiben a játékosok azon kvalitásaira helyezte a legnagyobb hangsúlyt, amelyek a leginkább kiaknázhatók.
Kezdjük a futójátékkal, ami az egyik legkülönlegesebb az egész ligában. McVay és a futójátékért felelős edző, Aaron Kromer alapfelfogása az, hogy olyan personnelt kell választani, amiből nagyon nehéz rájönnie a védelemnek, mit akar az offense, milyen játékot fognak választani. Hiába van fenn a snapek nagy hányadán ugyanaz a tizenegy játékos, mégsem egyszerű levédekezni a Ramst, hiszen a közkedvelt 11-es personnelből sikeresen futnak és passzolnak is. Olyannyira, hogy a három elkapós felállásokból hozták össze a futott yardjaik 82,8%-át, ami elképesztő arány, egyik csapat sem tudott 70% fölé jutni, sőt, átlagban mindössze 50,4%-nál jár a liga összes többi csapata. McVay tehát tökéletesen ismerte fel, hogyan kell a boxot tehermentesíteni, a linebackereket és safetyket kintebb húzni, hogy több hely, lyuk maradjon a futójátéknak.
A futójáték azonban önmagában nem létezhet, kell hozzá egy olyan támadófal, ami megalapozza az egészet, ez pedig a Ramsnek tökéletesen megadatott, hiszen a liga legjobb run blocking támadófala éppen a Los Angelesnek van. Ezért is lehetett az, hogy sokáig Gurley-t MVP-kandidánsként tartottuk számon, vagy hogy Cortrelle Javon Anderson az elmúlt három meccsen 66 futásból 422 yardot (6,4 YPC) és 3 TD-t hozott össze, miközben a Dallas egészen futás jó elleni védelmét is tökéletesen állva hagyta. Láthattuk a Cowboys elleni playoff meccsen, hogy Kromerék milyen jól variálták a futójátékokat, milyen jól hoztak létre extra lyukakat, mennyire jól mentek a húzások és mekkora szerepe van az ellenfél megzavarásában a backfielden történő elterelő motionöknek. Azon a meccsen minden működött, amit nagyon nehéz lesz átmenteni a Saints ellen, mert ha csak egy erősségről beszélhetünk Dennis Allen egységében, akkora az pont a futójáték megfogása.
Anderson’s balling, but Gurley is still Gurley.
House call ?
(Via @NFL)pic.twitter.com/PcjZeE9ueh
— Bleacher Report (@BleacherReport) January 13, 2019
Viszont nem csak azért bizakodhat a Rams, mert a futójátékuk és a futásblokkolásuk elit, hanem azért is, mert egy nagyon fontos pillérét elveszítette a Saints az Eagles ellen, Sheldon Rankins ugyanis Achilles-ín sérülés miatt kidőlt, őt majd Onyematának és Davisonnak kell helyettesítenie. És még valami, ami érdekes a Rams futójátékában: a hazai és idegenbeli meccsek között a Los Angeles-i csapat +0,97-es yard per carryt tud felmutatni az idegenbeli találkozók javára. Tehát az idegenbeli találkozókra olyan gameplant tud hozni a csapat, amivel egy futásra lebontva hatékonyabban tud mozogni a támadójáték.
A lehengerlő futójáték mellett a Rams olyan passzjátékra alapozza a támadójátékát, amely rengeteg mismatchet generál, ami természetesen a kiválasztott personnelből is fakad. Maradva a 11-es formációnál, ahol ugye egy futó, egy tight end és három elkapó van a pályán, a Saints a passz ellen szinte egész szezonban szenvedett, hiszen az ellenfél támadói nettó 6,9 yardot értek el játékonként ellenük a levegőben, ami liga szinten a 28. helyre sorolta őket. Ami rossz hír számukra, hogy a Rams legkedveltebb felállása során Gurley, Higbee, Woods, Cooks és Reynolds van egyszerre a pályán, ez pedig az esetek 90%-ában van így. Lesz tehát bőven fejfájása Paytonnak, ha meg akarja fogni a 11-es personnelből induló Goff vezette passzjátékot.
A personnel fontos, de a megfelelő játéktípus kiválasztása még fontosabb, amiben szintén elit Sean McVay és gárdája. A Rams meccseire jellemző, hogy rengeteg a play action, a backfield motion, a mesh concept (egymást keresztező útvonalak) és észrevehető az is, hogy a bizonyos távolságokra hívott targetek is jól vannak elosztva, ezzel elkerülve az esetleges kiszámíthatóságot. Ami fontos lesz a meccsen, hogy a Saints egész szezonban szenvedett a mély passzok (+16 air yards) ellen, ligautolsók voltak DVOA mutatóban ebben a kategóriában. És ekkor lép be fontos tényezőként a képletbe Brandin Cooks, akit jól ismernek Louisianában, biztosan nem felejtették el, milyen sebességgel van megáldva. De nem csak ő, hanem a többiek is fontosak lesznek, hogy a pálya középső, mély zónáit támadják, ahol a Saints összességében 122-es passer ratinget engedélyezett az ellenfeleknek. Érdekes lesz megnézni, hogy milyen gyakorisággal fognak Woodsra, Reynoldsra vagy tight endekre post, deep in vagy éppen deep curl útvonalakat hívni, és mi lesz ezekre a válasza a New Orleans védelmének.
Volt szó a play actionről, ami esszenciális eleme a Rams támadókoncepciójának, ezért érdemes kicsit bővebben is foglalkozni vele. A passzjátékot alapjaban határozza meg a play action, főleg akkor, ha van egy jó futód a backfielden, mert tényleg kiszámíthatatlan, hogy most mihez nyúl az offense. A Ramsnél jelenleg az a szerencsés helyzet állt elő, hogy az alkalmazott sémát tekintve nem egy, hanem két jó running back is bevethető, ami azért is érdekes, mert Anderson ugyanúgy futhat a labdával, mint Gurley, nem az van, hogy bizonyos szituációkra behívnak egy pass catching futót. A futók cseréje tehát nem fogja megborítani a play action fake-ek alkalmazását. Ez a “csel” annyira bevált a Los Angelesnek, hogy a támadójátékok 34%-ában alkalmazzák, ezzel természetesen vezetik az NFL-t. Mikor play action után passzol Goff, átlagban 9 yardot haladnak (harmadik legjobb a ligában), mikor nincs play action, mindössze 7,1-et (hetedik legjobb a ligában). A Saints passzvédelme pedig átlagban 1,1 yarddal többet enged játékonként, mikor az ellenfél “eladja a futást”, amivel a ligaátlagot tudják csak hozni, tehát nem kiemelkedő a védekezésük ellene. Fontos lesz, hogy a Rams megfelelően alkalmazza ezeket a játékokat, mert ezzel könnyen nyithatnak üres teret a secondary és a linebackerek között, pont ott, ahol leginkább sebezhető a védelem.
Összességében arra lehet számítani hogy a két csapat támadói végig egy-egy lépéssel az ellenfél védelme előtt fognak járni, egyáltalán nem kizárt a pontzuhatag. Sean Payton sem ma kezdte a szakmát, de úgy érzem, hogy McVayben van annyi kiszámíthatatlanság és kreativitás, hogy a zseniális húzásaival zsinórban a második másodéves főedző legyen, aki magasba emeli a Lombardi trófeát.
[quote]
Új olvasóink kedvéért mondjuk, hogy sokéves hagyomány az FK!-nál, hogy minden rájátszásmeccs elé mindkét oldalról írunk beharangozót, így ha ez a cikk túl egyoldalúra, esetleg elfogultra sikerült, akkor az direkt van.
Van egy párja is, azt pedig ERRE A LINKRE kattintva találjátok. Vagy keressétek fel a KIEMELT cikkünket, ahol minden mai meccshez találtok beharangozót, illetve a tippjeinket és bold predictionjeinket is ott találjátok, ráadásul a meccsek alatt a kibeszélő is ott lesz.
[/quote]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások