Connect with us

A 7 játékai

Playbook – Így rakta üresbe Bill Belichick Sean McVayt

A New England Patriots hétfő hajnalban hatodszor ülhetett fel az NFL trónjára. Ehhez pedig a tökéletes védőmunka miatt elég volt egyetlen egy valamirevaló drive Tom Bradyéktől.

 

Első pont: Nullázd le a futást!

A Patriots védelmének történelmien sikerült az ellenfelek futójátékának megállítása a rájátszásban. A teljes playoff alatt 122 yardot tudtak megtenni ellenük talajon. Ez három yarddal kevesebb, mint amennyit a ’85-ös Bears engedett és mindössze eggyel több, mint amit a ’86-os Giants vagy a 2008-as Steelers.

 

Ez a futás elleni védekezés pedig a Super Bowlon is kulcsfontosságúnak bizonyult. És ami mindebben a legfontosabb, hogy a Pats védelme mind a zóna, mind a gap futásokat is kiválóan fogta.

A futásmegállításhoz a New England folyamatosan 6 embert küldött fel a line of scrimmage-re, és egy játékos maradt a linebacker sorban, de ez tulajdonképpen egy mezei 4-3. Amíg Chung (23) egészséges volt, addig ő és Van Noy (53) játszott külső linebackerként (mindketten sárgával) és Hightower maradt a linebacker sorban.

A Ramsben heten blokkolnak ennél a játéknál. A snap elindítása után jól látszik, hogy Hightoweren kívül mindenki elindul a futójátékos felé. Ezekben a szituációkban a Patriots 54-esének nincs más feladata, mint a középső lyukat betömni, hogy ne tudjon elfutni ott egy gyors visszavágással az ellenfél futója.

Gurley-nek így nem maradt más opciója, mint jobbra futni, ahol Wise-t (zölddel) duplázzák, így ott pont nyílik egy üres terület a futó számára. Jason McCourty azonban azonnal fellép és megállítja a running backet. Érdekesség, hogy a Rams szinte mindig azt az oldalt támadta futójátékok során, ahol Chung állt fel, hiszen még ha strong safetyről is beszélünk, de jóval könnyebb eltakarítani az útból, mint egy linebackert. De még ezzel sem tudott beljebb kerülni a Rams. Azt követően pedig, hogy Chung megsérült, már a fizikális fölény sem volt meg egyik oldalon sem a Los Angeles részéről.

Mindössze annyit változtattak Belichickék, hogy Chung helyére felmozgatták Hightowert külső linebacker posztra, a helyére pedig Elandon Roberts állt fel (pirossal), aki ugyan coverage-ben használhatatlan, a futásmegállításra alkalmas. Ennek köszönhető, hogy a Rams egy-két kivétellel alig tudott előre haladni a talajon.

A Rams az egész mérkőzésen összesen 9 zone futást hívott, melyből mindössze 34 yardot tudtak előre haladni, míg a 8 gap futásból még kevesebb, 24 yardot. A Patriots futás elleni védekezése jelesre vizsgázott, aminek köszönhetően nem volt más választása a Ramsnek, mint Goff kezébe adni a labdát és megpróbálni passzokkal megverni a Patriotsot.

Második pont: Verd agyon az irányítót!

A New England védelmére a kiváló futás elleni védekezés mellett a meglepően jó pass rush is jellemző volt. A védőfalban bemutatott stuntokkal és folyamatos safety és linebacker blitzekkel totális zavart okozott az ellenfél támadófalában, különösen annak közepén. A mérkőzésen ezeket harmadik kísérletek során alkalmazta leginkább a Patriots. Általában 4-5 stunttal dolgozott, melyeket 3 defensive linemannel és 2 linebackerrel hajtott végre kivétel nélkül.

Állatorvosi lónak vegyük az alábbi játékot, ahol ötemberes stunttal operál a Patriots. Egészen pontosan ötemberes pass rush-sal és egy double gap stunttal Van Noy részéről.

A snap után a két szélső defensive end egyenes vonalban megindul Goff felé, akiket felvesz a két tackle. A két belső játékos pedig elindul középre és elkezdi betolni az emberét, mindezzel helyet csinálnak a keresztbe mozgó Van Noynak, aki sebességből nagyon könnyen megveri emberét 76-ossal a piros útvonalon.

Mindemellett Hightower is veri az emberét, így szempillantás alatt már ketten vannak Goff arcában, plusz a bal szélről megérkezik Adrian Clayborn is.

Minderre azért van ideje a Patriotsnak, mert a secondary kiváló munkát végez coverage-ben (erről nemsokára bővebben). De a Rams irányítójának így is lenne egy menekülő opciója, a teljesen üresen álló Anderson személyében. Goff azonban nem is néz a futó felé, csak a mélységi célpontjait figyelte a play során, mire pedig a kékkel bekarikázott csapattársát célba venné, már hárman vannak a nyakán és sack lesz a játék vége.

Persze nem lesz minden ilyen play vége zsákolás, de az, hogy folyamatos nyomás alá tudta helyezni a védelem Goffot, alapjaiban határozta meg a Rams irányítójának pontatlan játékát. Ahhoz viszont, hogy legyen ideje a Patriots frontjának odaérnie az ellenfél backfieldjére, elengedhetetlen a jó secondary. Belichickék azonban ezen a téren is szinte hibátlanul teljesítettek.

Harmadik pont: Verd át az ellenfelet!

A Patriots az egész ligát figyelembe véve a legtöbbet emberező csapat volt az alapszakaszban és a rájátszásban egyaránt. Ezen a Super Bowlon sem változtatott drasztikusan, az elveivel viszont valamilyen szinten szakított Belichick. Öreg Bill ugyanis imádja úgy kialakítani a WR-CB párosokat, hogy hasonló fizikai paraméterekkel bírjanak a felek. Ennek ellenére az egész meccsen azt láttuk, hogy a 6’1” magas Gilmore az 5’10” magas Cooksszal megy, Jon Jonesnak (5’10”) Woods (6’0”) a párja, Jason McCourty pedig a maga 5”11-es magasságával Reynoldsot (6’3”) fogja. A meglepetések sorának pedig itt nem volt vége.

Abban semmi váratlan nincs, hogy Gilmore és Jason McCourty a két szélső cornerback, ahogy abban sem, hogy Devin McCourty a safety. A line of scrimmage-re fellépő Chung (lsd Pats run D) helyett viszont a cornerback Jonathan Jones látta el a safety feladatokat a Rams első és második downjai során. A Patriots védőfala pedig úgy áll fel, hogy az ellenfél centerének alapvetően nincsen embere, akit blokkoljon – ezt jelenti az even front.

A mérkőzés előtt az egyik legnagyobb kérdés az volt, hogy a Patriots hogyan tudja majd megállítani a Rams play-actionjeit. Ezt Cover 2, Cover 3 valamint a quarters variálásával tette. Cover 3-ban Jones feladata kivétel nélkül a keresztező útvonalat futó elkapó felvétele volt, miközben Gilmore és a két McCourty a pálya hátsó részére ügyelt. Ezzel sikerült a Rams két kedvenc útvonalát kiiktatni, a post és az over route-ot. Lássunk erre is egy példát!

A felállás a szokásos. Pirossal bekarikázva Jones, kékkel fentebb a cornerback Gilmore, lejjebb pedig D. McCourty. A játék során a két kékkel bekarikázott patses feladata a fenti elkapó hosszú útvonalának felügyelete lesz, míg Jones dolga a keresztező útvonalat futó tight end (Higbee) korlátozása lesz.

A snap után mindenki elindul az utvonalára, megvan a play-action. A running back balra mozog, Goff ezzel ellentétesen csak a pálya jobb oldalát nézi, ahova a két célpontjának az útvonala fel van rajzolva. Igen ám, de Reynolds nemes egyszerűséggel lepattan Van Noyról (zöld), valamint Wise (sárgával) is nagyon könnyen verekszi át magát az emberén. Eközben a linebacker sorban maradó Hightower miután észleli, hogy Goff nem adta át a labdát a running backnek, elindul visszafelé és besegít a coverge-ban Jonesnak.

Innentől kezdve pedig a játék halott. Van Noy és Wise jól zárja le Goff mozgási területeit, a két célpontját pedig duplázzák, így nem marad más választása az irányítónak, mint megindulni előre. Miután Hightower ezt észleli, ő is fellép az irányító felé.

Eddig arról volt csak szó, hogy milyen kiválóan védekezett a Patriots futásban és passz ellen egyaránt. Lássunk most arra példát, hogy mivel lehetett volna őket igazán megégetni, ha csak egy kicsit is élesebb Goff.

A quarterst (más néven Cover 4) már nem játszotta ilyen magabiztossággal a New England, sőt. Azzal hogy a két safety minden alkalommal nagyon agresszíven próbált fellépni, lehetőség nyílt arra, hogy egy-egy alkalommal a mögéjük bepasszolt labdából TD-t vagy egyszerűen csak nagy játékot tudjon csinálni a Rams.

Ennél a szituációnál jól látszik, hogy a két safety a pálya középső részét támadó Woodsra (fekete) lép fel, hogy az elkapó semmilyen esetben se tudja megkaparintani a labdát. Csakhogy a mögöttük lévő üres területet támadó Cooks (zöld) teljesen üresen kaphatta volna a labdát, mert Gilmore lépéshátrányban van vele szemben, miközben Jason McCourtynak esélye sem lett volna odaérni erre a játékra. A Patriots ebben az esetben a frontjának köszönhette, hogy nem lett ebből nagy játék, mivel gyorsan nyomás alá tudta helyezni Goffot a már bemutatott stuntoknak köszönhetően.

A mérkőzés legnagyobb védekezése is egy ilyen cover 4-es játék után alakult ki.

Ugyanaz a szituáció, a két safety már fellépett. Gilmore ugyan látja, hogy Cooks meglóg a két safety mögött, de mivel zónázik a Patriots, ezért nem követi az elkapót, így nagyon tiszta TD lett volna a játékból. Összességében tehát ez egy rossz védekezés volt a Patstől, amit Jason McCourty endzone-ban bemutatott zseniális játéka mentett meg.

A meccset viszont nem ez, hanem két egymástól csak egy hajszálnyival különböző defensive play döntötte el, melynek kulcsa Duron Harmon.

Az első játékban a Patriots Cover 1-et játszik, ahol a safety mélyen védekezik hátul, a többi defensive back pedig emberezik. A mérkőzés során, Cover 1 esetén így alakultak a párok alapesetben: Gilmore – Cooks, Jones – Woods, Jason McCourty – Reynolds, J.C. Jackson a tight enden, valamint Devin McCourty hátul mélyen. Kétféle hívást gyakorolt a mérkőzésen erre a szituációra. Vagy négyemberes pass rush, és akkor Woodsot duplázzák, vagy 5 emberes pass rush és akkor mindenki 1v1-ben van az elkapójával.

Ez a játék utóbbira példa: tisztán látható, hogy megvannak a párok, és abban a pillanatban ahogy Goff elnéz Cooks felé, Harmon (pirossal) azonnal elkezd hátrafelé zárni. Ketten Gilmore-ral pedig pont annyira tudják megzavarni a Rams elkapóját az endzone-ban, hogy az elejtse a labdát.

A következő playben viszont mélységi safety nélkül áll fel a New England. Harmon (pirossal) ugyanis a snap előtt Gilmore (kékkel) mellett áll fel, azt sugallva, hogy Cooksot majd duplázni fogja a Patriots ebben a játékban. A valóságban viszont az történik, hogy a snap pillanatában Harmon megindul az irányító felé, és senki sem akadályozza meg az irányítósiettetésben, mivel a támadófalban megvan mindenkinek a saját embere, a running back pedig a szélről érkező linebackert veszi fel. A blitz miatt Goff nem tud rendesen beleállni a dobásba, ívesen dobja, amit végül Gilmore lehúz és tulajdonképpen 4 perccel a vége előtt bebiztosítja a győzelmet a Patriotsnak 10-3-as állásnál.

Összességében a Patriots védelme minden téren, minden sémában és minden szituációban abszolút uralta a pillanatot, amikor pedig homokszem került a gépezetbe, akkor az egyéni kvalitások mentették meg.

A védelemmel szemben a támadókról már kevesebb jót lehet elmondani, az egész mérkőzésen felemás, de inkább halvány teljesítményt nyújtottak. Azonban amikor igazán kellett, akkor a kulcsemberekből előjött a clutch teljesítmény.

Egy play (ami igazából három), ami Super Bowl győzelmet ért

A mindent eldöntő TD drive-ból fel lehetne hozni azt a 15 yardos Gronk elkapást, amivel beindult a szekér, vagy éppen a támadássorozatot lezáró Sony Michel touchdownt, de egyikben sincs semmi extra trouvaille, amire kifejezetten fel kéne hívni a figyelmet. Előbbi játéknál Gronkowski 1v1-ben maradt az őt fogó linebackerrel (Ebukam) – ezt a mismatchet pedig 10-ből 10-szer megdobja Brady. Michel hatpontosa pedig egy egyszerű goal line játék, ahol az újonc futónak nem volt más feladata, mint követni a full backet.

Na de a kettő közötti három play?

Ugyanaz. A Hoss Y-Juke.

Mi kell ahhoz, hogy jól működjenek ezek a playek?

  • Egy kiváló támadófal, amelyik pass protectionben elég időt biztosít az irányítónak.
  • Olyan running backek, akik folyamatos veszélyt jelentenek elkapások során.
  • Olyan tight endek, akik képesek horizontálisan kinyújtani a pályát a hosszú útvonalak során és tényleg valódi fenyegetést jelentenek a passzjátékban.
  • És egy olyan irányító, aki gyorsan tud jó döntést hozni empty backfield esetén is – ilyenkor ugyanis nincsen meg a quarterbacknek a checkdown opció.

És mindehhez vegyük hozzá a liga (egyik, ha nem a) legjobb slot receiverét, aki ezen playeknél bejátssza a pálya középső területeit.

Szinte a félpályánál járunk, a Patriots 22-es personnellel támad 1&10-nél, egy running back motiont követően empty backfielddel áll fel. Develin (kékkel) eredetileg is a pálya bal szélén áll fel, és Burkhead (sárgával) az, aki kimozog a másik szélre. Gronk (feketével) a pálya jobb oldalán, Allen (pirossal) a balon beljebb, míg a bal oldali tackle-höz legközelebb Edelman (zölddel) áll fel.

A play rendkívül egyszerű route-futás szempontjából. A két running back a szélen egy-egy hitch-et fut, a két tight end seam-et. Az egyetlen kötetlen pont ebben a felállásban Edelman, aki a slotból indulva egy option route-ot fut, kihasználva, hogy egyedül marad egy linebackerrel szemben.

A Rams 4-3-as base defense-zel védekezik ebben a játékban. A két külső linebacker megy ki a két futóra, a két mélységi útvonalat futó tight endet pedig duplázza a Rams, így alakulhat ki egy légüres tér a pálya közepén, ahol az Edelman – Littleton mismatchet rögtön észreveszi Brady és meg is csinálja a first downt belőle a Patriots az elkapás után hozzátett yardoknak köszönhetően.

A következő playben ugyanezt játssza el a Patriots csak tükrözve (az egyértelműség kedvéért a színkódokat végig meghagytam).

Patriotsszal szemben a Rams viszont változtat a védekezésén.

Az előző játékhoz képest a Los Angeles egy mélységi safetyvel áll fel, miközben a többiek embereznek. Kialakulnak a párok és az is jól látszik, hogy a mélységi safety Gronk felé néz, hogy arra az oldalra segítsen be adott esetben, lezárva a hosszú játék lehetőségét. Peters viszont mélyebb útvonalra számít Burkheadtől. Utóbbi viszont visszavág, így kb 6 yardra le tudta szakítani magáról a cornerbacket. Ennek köszönhetően zavartalanul tudta elkapni a labdát és aztán még hozni 1-2 yardot az elkapás után.

Érezhető volt, hogy a Ramsnek valamiért nagyon nem fekszik ez a fajta játék, így a Pats a következő playben csak egy apró változtatást eszközölt.

A running backek már nem is foglalkoztak a motionökkel, rögtön a pálya szélére álltak fel. Ahogy a két tight end is a megszokott helyén. Edelman viszont, először a drive során ugyanarra az oldalra állt fel, mint Gronk.

Ez azonban nem tartott sokáig. Edelman átment a fal túloldalára, így végül egy az egyben ugyanazzal a felállással várta a labda feladását Brady, mint egy játékkal korábban. Az útvonalak is ugyanazok voltak. A Rams eközben továbbra is base defense-zel próbálta meg megállítani ellenfelét igaz, ebben a játékban folyamatosan mozogtak a védők a snap előtt. Ezzel próbálták elbizonytalanítani Bradyt, hogy vajon honnan jöhet plusz nyomás a defensive line-on kívül. Végül onnan érkezik, akivel a labda elindítása előtt szemben állt Edelman (rózsaszínnel).

Csakúgy, mint az iménti játékban, a mélységi safety ezúttal is Gronkra figyel, de annyi a különbség, hogy ezúttal Gronk meg tudta verni Littletont egy az egyben. Peters későn hagyja ott Burkheadet, így nem tudja utól érni, a safety pedig hiába nézi, nem ér oda elég időben ahhoz, hogy megakadályozza az elkapást. Ezt a játékot csak Littleton tudta volna megakadályozni, de Brady passza annyira pontos volt, hogy azt csakis a tight end kaphatta el.

Így tulajdonképpen nem is a bevezetőben említett egy drive kellett a Patriotsnak a Super Bowl LIII megnyeréséhez, hanem egyetlen play, amit kiválóan tudtak végig alkalmazni a legkritikusabb szituációban.

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások