A liga öt legjobb védőfala

Folytatjuk a legjobb (és legrosszabb) egységeket összegyűjtő sorozatunkat, immár a védőoldalon, azon belül is a legjobb védőfallal (Edge+iDL, összesen öt játékos). A legjobb és legrosszabb elkapószekciókról itt és itt írtunk, a legjobb és legrosszabb támadófalakról pedig itt és itt.

 5. Denver Broncos
 Edge: Von Miller, Bradley Chubb
 iDL: Derek Wolfe, Shelby Harris, Adam Gotsis

Nagyon sokra tartom Khalil Macket, de nálam a liga legjobb pass rushere vitán felül Von Miller. Tavaly 64 siettetése volt (10. legtöbb), szerzett 14,5 sacket, futás ellen is jó és coverage-ben sem elveszett, ritka komplex játékos. Chubb már messze nem ilyen jó, de ha pass rushról van szó, őt sem kell félteni: 57 nyomást és 12 sacket jegyzett tavaly, ami félelmetes egy újonctól (bár a 11 elrontott szerelésére nem lehet büszke, ennél csak hárman hibáztak többször). A belső védőfal is rendben van, még ha nem is a legnagyobb nevekből áll. Wolfe egy kiváló run stopper, aki passzsiettetésben is vállalható, Shelby Harris pedig messze a legjobban öli a futást az egész csapatban. Gotsis is képes egy minimum átlagos szintre, Vick Fangióval félelmetes lesz az egység.

 4. Carolina Panthers
 Edge: Mario Addison, Brian Burns/Bruce Irvin
 iDL: Kawann Short, Gerald McCoy, Dontari Poe

Miután a Carolina Panthers leigazolta Gerald McCoyt közel 10 millió dollárért egy évre, így a csapat büszkélkedhet a legdrágább belső védőfallal a ligában – a Panthers hat legjobban kereső játékosából három a belső védőfalat erősíti. Kawann Short évi 16,1 milliót, McCoy 10 milliót, Dontari Poe pedig 9,3 millió dollárt keres évente, hármójukra megy el a cap 18 százaléka (35,4 millió dollár). A csapat szerencséjére ezért a pénzért minőséget is kap, ennél jobb belső hármasa senkinek sincs: Poe egy elit NT, futás ellen hibátlan, McCoy és Short pedig top 5-10 körüli játékosok, akik futás- és passz ellen is hibátlanul teljesítenek. A fal széle már nem olyan jó, Addison a tavalyi 9 sackjével és 45 nyomásgyakorlásával ugyan átlag feletti, de nem több annál, Bruce Irvin pedig középszint. Kis szerencsével utóbbi helyén az idei első körös Brian Burns játszik majd, aki óriási tehetség, ő lehet a hiányzó láncszem a egységben.

 3. Chicago Bears
 Edge: Khalil Mack, Leonard Floyd
 iDL: Akiem Hicks, Eddie Goldman, Bilal Nichols

Mack Von Millerhez fogható klasszis, tavaly 68 nyomást generált, 12,5 sacket szerzett, valamint hat fumble-t erőszakolt ki – konstans Év védője-jelölt, minden téren hibátlan. Floydra ez már nem igaz, elég nagy csalódás a korábbi első körös, nagyjából a felére képes, mint amire Mack, bár utóbbi számaiból kiindulva ez így is egy tűrhető kategória. Őt viszont bőven ellensúlyozza a Hicks-Goldman páros, a liga legalulértékeltebb duója. Pass rushban és futás ellen is elit mindkettő – nem feltétlenül All-Pro kaliber playmakerek, de velük a fal közepén semmitől nem kell félni. Így gyakorlatilag mindegy, hogy ki az ötödik elem, Bilal Nichols viszont a pályán képes egy jó szintet hozni, bár nem véletlenül csak 300-400 snapre lett belőve.

 2. Jacksonville Jaguars
 Edge: Calais Campbell, Yannick Ngakoue, Josh Allen
 iOL: Marcell Dareus, Abry Jones

Az elmúlt két évben Calais Campbell hozni tudta a Mack-Miller páros szintjét, ráadásul ő a fal belsejében is halálos aduász. Mellette pedig ott van az első három szezonjában 29,5 sacket gyűjtő Ngakoue – aki ezzel a teljesítménnyel eredményesebb, mint Joey Bosa, DeForest Buckner vagy Chris Jones –, illetve az idei class második legjobb edge játékosa, Josh Allen. Hihetetlenül mély és sokoldalú a fal széle, a fal közepe pedig szintén kifogástalan. Dareus falja a blokkokat középen, ő gyakorlatilag a futás elleni védelem a csapatban, Abry Jones pedig egy szolid mindenes.

 1. Philadelphia Eagles
 Edge: Brandon Graham, Vinny Curry, Derek Barnett
 iDL: Fletcher Cox, Malik Jackson

Az Eaglest elsősorban a Graham-Cox duó repítette az élre, talán nincs még egy ilyen erős páros az egész ligában. Coxnál jelenleg csak Aaron Donald jobb a fal belsejében, Grahamtől pedig egyedül a sackek hiányoznak, ketten együtt tavaly 165 nyomást generáltak mindössze 1136 pass rush snappen, ami felfoghatatlanul sok. Melléjük érkezett az idei FA-ról Malik Jackson, akinek tavaly úgy volt 51 nyomásgyakorlása, hogy karrierje egyik leggyengébb szezonján volt túl – Pro Bowler kaliber, aki ilyen szintű csapattársak mellett pont úgy fog tündökölni, ahogy tette azt a Super Bowlt nyerő Broncos védelmében. Az ötösbe még a Curry-Barnett páros került be, egyiküket sem gondolom jelenleg átlagosnál jobbnak, de Barnettben van potenciál, ilyen társak mellett minden adott, hogy kiteljesedjen.

 +1 Cleveland Browns
 Edge: Myles Garrett, Olivier Vernon  
 iOL: Sheldon Richardson, Larry Ogunjobi

A Browns nem véletlenül kap óriási hype-ot, a csapatnak nem igazán van gyenge pontja – a védőfal pedig egyenesen félelmetes. Ha egészséges lesz Vernon, akkor Garrettel kiegészítve a liga egyik legjobb edge-duója a Brownsé lesz, a védőfal közepén pedig Sheldon Richardson jobb napjain All-Pro szinten játszik, és Ogunjobi is egy jó játékos. A kezdőkön kívül viszont nem nagyon van vállalható szintű játékos, a mélységgel vélhetően lesznek problémák, ettől függetlenül egy kivételesen izgalmas egységről van szó.