„Ha megfizeted az irányítód, halálra vagy ítélve, nem fogsz Super Bowlt nyerni.” Ez jön fel minden évben, ha valaki nagy összegű hosszabbítást ad a QB-jának, vagy ha épp egy nagy fizetésű irányító csapata kizúg a rájátszásban és például újonc szerződésen lévő quarterback hódítja el a Lombardi trófeát.
De tényleg igaz ez a mítosz? Tényleg halálra van ítélve a franchise és nem lehet sikeres, ha kitömi az irányítóját? Hülyeség lenne rekordszerződést adni Mahomesnak? Minden irányítónak le kellene mondania fizetése egy részéről? Ezekre a kérdésekre próbáljuk megadni most a választ.
A fizetési sapka bevezetése óta (1994) hatszor fordult elő, hogy olyan irányító nyerje a Super Bowlt, aki legalább 11%-ot foglalt a fizetési sapkából – Tom Brady kétszer, Peyton Manning kétszer, illetve Eli Manning és Steve Young egyszer-egyszer (Steve Young foglalta el a legnagyobb helyet 13,1%-kal). Ezt az adatsort – vagy valami ehhez hasonlót – szokták általában felhozni a fenti állítások igazolásaként.
Viszont ha 2011-től, tehát az előző CBA bevezetésétől nézzük a számokat, akkor 9 szezonból négyszer foglalt el legalább 11%-ot a fizetési sapkából a Super Bowl-győztes irányító. Vagy másképp nézve ötször nyert veterán szerződésen lévő QB (a 2017-es Eaglest újonc szerződéssel számolva). Ez tehát azt jelenti, hogy nagyjából fele-fele arányban nyer Super Bowlt „kitömött” és „olcsó” irányító is.
Megnyerni a nagydöntőt azonban nagyon nehéz feladat és úgy gondolom, hogy nem lehet egyedül ez a sikeresség mértékegysége. Nem gondolom, hogy egyedül a Super Bowl megnyerése számít sikeres szereplésnek az NFL-ben. Nyilván mindenkinek ez a célja, de a 32-ből nem csak 1 csapat szerepel jól minden évben. Szerintem a Super Bowl vesztese, vagy a konferenciadöntőbe bejutott csapatok is sikeresnek számítanak (a divisional körben elhasaltak pedig határeset), ezért érdemes kiterjeszteni a kutatást.
Ráadásul könnyen tudunk példákat felhozni, hogy az irányító fizetésének és ezáltal a keret összetételének semmi köze nem volt egy-egy vereséghez. A Chiefs azért nyert februárban a 49ers ellen, mert Mahomes jóval kevesebbet keresett Garoppolónál, ezáltal erősebb kerete volt a Kansas Citynek? Vagy azért fordított 28-3-ról a a Patriots, mert Brady kevesebb helyet foglalt a sapkában Ryannél? Vagy azért hasalt el a főcsoportdöntőben a Saints, mert Brees többet keresett Goffnál? Nem gondolnám.
Úgyhogy megnéztem, hogy 2011, azaz az előző CBA bevezetése óta a legalább divisonal körig eljutó csapatoknál mennyi pénzt foglaltak el a kezdő irányítók. Külön jelöltem azt is, hogy melyik csapat meddig jutott el, így könnyen olvashatók a táblázatok.
Lehetett volna teljes QB-roomot is nézni, tehát a cseréket is belevenni, de az egyszerűség kedvéért az adott szezonban legtöbbet foglaló irányító fizetését vettem alapul (ezt azért emelem ki, mert például a 2017-es Eaglesnél vagy a 2012-es 49ersnél nem ez a QB játszott a döntőben, de csapatépítés, keretösszerakás és „irányítók megfizetése” szempontjából ők számítottak fontosabbnak).
Kattintásra a kép nagyobb formában megnyílik külön ablakban!
A táblázatban
- zöld színnel jelöltem a legfeljebb 6%-ot elfoglaló irányítókat, akik mind újonc szerződéssel játszottak abban az évben,
- sárgával jelöltem a 6-11% között elfoglaló irányítókat, akik mind második, veterán szerződésüket taposták, de nem kerestek jelentősen sokat (kivéve Flaccót, aki viszont a régi Kollektív Szerződés szerinti újonc fizetést kapta), illetve
- pirossal jelöltem a 11% felett elfoglaló irányítókat, akik nyilván mind veterán szerződéssel játszottak abban az évben.
Nézzük hogyan alakultak a színek a vizsgált 9 évben:
- a Super Bowl nyertesei között 3 zöld, 2 sárga és 4 piros oszlopot látunk,
- a Super Bowl vesztesei között 2 zöld, 3 sárga és 4 piros oszlopot látunk,
- a konferenciadöntőben elbukó csapatok közt 8 zöld, 2 sárga és 8 piros oszlopot látunk,
- a divisional körben elbukó csapatok közt 11 zöld, 6 sárga és 19 piros oszlopot látunk.
Hogy mit lehet ebből leszűrni? Azt, hogy totális mítosz, hogy nem lehet jól megfizetett irányítóval sikeresnek lenni. Jóval több veterán szerződésen lévő, a sapkából jelentős összeget elfoglaló irányítót találunk az adott évek legjobb 8 csapatai közt, de a legjobb négyben, a legjobb kettőben is fölényben vannak ezek a QB-k, ami azt jelenti, hogy bizony egy sokat kereső irányító mellé is lehet sikeres csapatot építeni.
Jason Fitzgerald (Over The Cap) is csinált egy kutatást, ahol 2014 és 2019 között vizsgálta az összes csapat sikerességét egy pontrendszer alapján (1 pont az alapszakasz teljesítéséért, 2 pont a wild card kiesésért, 4 pont a divisional kiesésért, 6 pont a konferenciadöntőben való kiesésért, 8 pont a Super Bowl vereségért és 10 pont a Super Bowl győzelemért) és ezt viszonyította az adott idő alatt irányítóra elköltött pénzmennyiséghez.
Az alábbi ábrán látható az eredmény, ahonnan a Patriotsot ki kellett venni, mert elrontotta volna az egész ábrát (kicsit átlag feletti fizetéssel közel 50 pontig jutottak).
Ezek alapján elég könnyen megállapítható, hogy nincs korreláció az irányítóra költött összeg és a sikeresség között. Vannak csapatok, amelyek sokat költenek és sikeresek (pl. Packers, Steelers), vannak, amelyek sokat költenek és sikertelenek (pl. Lions, Giants), vannak keveset költő sikeresek (pl. Chiefs, Seahawks) és vannak keveset költő sikertelenek is (pl. Jets, Buccaneers, Bills).
Ha kicsit bonyolultabb matematikára vágytok, akkor ezen a linken megtaláljátok Timo Riske kutatását, ami kimutatja, hogy a csapatok nem lettek rosszabbak attól, hogy többet fizettek az irányítójuknak. Még a védelemben sem! A Ravens egy jó példa erre, hiszen a körülvevő csapat nem lett rosszabb annak ellenére, hogy Flaccót megfizették Newsome-ék. 2015 óta ugyanis egyetlen olyan csapat sem volt, amely több várható pontot kreált volna a Hollóknál, ha a passzjátékot kivesszük az egyenletből (tehát korlátozzuk futásra, védelemre, special teamsre, szerencsére).
Azaz a Ravens annak ellenére kiváló keretet rakott össze, hogy megfizették Flaccót. A csapat tehát nem azért hozott gyengébb eredményeket, mert volt egy magasan fizetett irányítója, hanem azért, mert az az irányító gyengén játszott.
A PFF-nél azt is kimutatták (szintén bonyolultabb matematikával, mint hogy azt most itt kifejtsem), hogy ha igazán jó irányítód van, akkor jobb esélyeid vannak a jobb teljesítményre akkor is, ha sokat fizetsz neki. Tehát ha az irányítód legalább 11%-ot foglal a sapkából, de az utóbbi három évben 2,2 WAR-t (Wins Above Replacement, tehát csereszint feletti győzelmek száma) átlagolt, akkor a következő évben nagyjából 60% eséllyel nyersz minimum 10 meccset, míg ilyen irányító nélkül nagyjából 30% eséllyel.
Szintén PFF-es, bonyolultabb matematikai kutatás szerint az irányítók fizetése korrelál a győzelmek számával (még ha csak kis mértékben is), tehát bizonyos keretek közt minél többet fizetsz az irányítódnak, annál jobb. Ennek persze van egy egyszerű oka: általában ha megfizeted az irányítód, akkor az egy jó irányító, így jól is fog teljesíteni.
Ettől függetlenül itt is megmutatkozik, hogy nem igaz a cikk első mondatában feltett tézis. Az adatok tehát egyáltalán nem támasztják alá, hogy jobban jár egy franchise, ha egy jó irányítót a megfizetése helyett lecserél egy olcsó, gyengébb opcióra, illetve egy irányító megfizetése egyáltalán nem jár együtt azzal, hogy akkor minden esélyed elveszted a sikerességre. A nehéz kérdés inkább az, hogy a megfelelő játékost fizeted-e meg alaposan.
Szinten érdekes kérdés, és minden ilyen esetnél előjön vitatémaként, hogy az irányítónak le kellene mondania (monnyonle!) a fizetése egy részéről, hogy a csapata sikeresebb tudjon maradni, több jó játékost tudjon bezsúfolni a fizetési keretbe. Most abba ne menjünk bele, hogy ez az irányítónak is üzlet és minél többet akar keresni karrierje során, és tegyük fel, hogy lemond pár millióról. Évi 1-2 millió nyilván semmi sem jelent, mikor egy veterán minimum is már 1 millió körül van. De ha mondjuk Prescott 35 millió helyett 30-ért írna alá, az mennyiben segítené a Cowboyst? Tudnának szerezni egy rotációs védőfalembert, aki fent van a pályán 30%-ban, esetleg egy olcsóbb/gyengébb harmadik számú elkapót, vagy egy csere támadófalembert. Ez minimálisan segíti csak a csapatot a Super Bowl elérésében, nem mutatkozik meg győzelmekben.
Az meg a másik probléma, hogy minden egyes csapatnál vannak rossz/borzasztó szerződések, amikkel jobban rontanak a cap-helyzeten, mint egy irányító megfizetésével (nyilván továbbra is tartva, hogy nem teljesen középszerű irányítót fizetnek top szinten). Az irányítót megfizetni okos dolog, ellenben például egy futónak 15 milliót adni több évre garantáltan nem az, csak hogy egy banális példát említsek.
Az persze továbbra is teljesen egyértelmű, hogy a legnagyobb versenyelőny a futballban egy jó irányító újonc szerződésen. Egyszerűen nincs ennél jobb forgatókönyv, hiszen az irányítódon rengeteget spórolsz és fel tudod tölteni a keretet top játékosokkal. De ez az állapot csak 2-3 évig tart maximum, utána meg kell fizetned – ha nem akarsz pórul járni és újabb újoncot keresni, ami jobb eséllyel nem válik be, mint igen, és első évében, amikor tele a roster top játékosokkal, nem is tud jó játékot hozni még.
A második legnagyobb versenyelőny a futballban pedig egy top irányító, bármilyen fizetéssel. Ez a hosszútávú sikeresség első számú indikátora. Nehéz nyerni top fizetésű irányítóval, de sokkal nehezebb Super Bowlt nyerni jó irányító nélkül. Konzisztensen jó irányítót pedig nagyon nehéz találni az NFL-ben.
Legfrissebb cikkeink
- 2025-ben is az irányítók fogják uralni a piacot
- Hosszabbított futójával a Panthers
- Még félelmetesebb lesz a Rams offense: két kezdő támadófalemberük is visszatér
- A meccs végi térdelés miatt nem állított fel NFL-rekordot a Ravens
- Ja’Marr Chase-re nincsenek szavak
- Zseniális, őrült, kiélezett meccsen egy kétpontos döntött a Ravens javára a Bengals ellen
- A cserék után idén 5 játékos is 18 meccset játszhat az alapszakaszban
- Egyre biztosabb, hogy McCaffrey visszatér a héten, viszont Trevor Lawrence kihagyhatja a fordulót
- MVP és további díjfigyelő a szezon felénél
- Jó kis Ravens-Bengals rangadóval indul a hét
- Bryce Young marad a Panthers kezdőjében
- A forduló legjobbja címet ért a szezon két legzseniálisabb megmozdulása
- Preston Smith kérte az elcserélését a Packerstől
- Playoff Ranking #9
- Így néz ki a Raiders új támadóoldali edzői stábja
Legutóbbi hozzászólások
- atis123juve on Hosszabbított futójával a Panthers
- atis123juve on Ja’Marr Chase-re nincsenek szavak
- Fetyke on 2025-ben is az irányítók fogják uralni a piacot
- Csakeztne on Zseniális, őrült, kiélezett meccsen egy kétpontos döntött a Ravens javára a Bengals ellen
- Fetyke on 2025-ben is az irányítók fogják uralni a piacot
- AntalKovacs21 on 2025-ben is az irányítók fogják uralni a piacot
- chester on A cserék után idén 5 játékos is 18 meccset játszhat az alapszakaszban
- Kopi3.14 on A cserék után idén 5 játékos is 18 meccset játszhat az alapszakaszban
Köszönjük ezt a jó írást Dani! Ezen a mítoszon én is néha elgondolkoztam, s hogy erre választ kaptam kifejezetten örülök. Lehet, hogy azért él az emberek fejében ez a kép, mert utóbbi pár évben néhány nagyobb QB record fizetés után a csapat eredményessége lényegesen csökken és a korábbi PO csapat kizuhan a rájátszástól, mint pl. 2019-ben a Rams, 2018-ban a Vikings, 2017-ben a Raiders. De vannak ellenpéldák is, mint a 2019-es Seahawks, 2017-es Falcons, akik az irányító megfizetése után is még legalább 1 évig sikeresek voltak. Lehet inkább az a kérdés csapatépítés szempontjából, hogy hogyan lehet sikeresen menedzselni a csapathelyzetét az egyes szituációkban, mert láthatóan nem egyetlenegy jó stratégia van. Érdemes lenne egyszer utána nézni, hogy az ezen csapatok kapcsán, hogyan oszlott meg cap az újoncok és veteránok, támadók és védők között is.
Ui.: Viszont elnézést, hogy korán reggel ezzel kezdem, de egy hiba van a táblázatban. 2017-es szezonban még nem Kirk kapitány volt a Vikings Qb-ja, hanem kvázi Case Keenum, aki azt a Sam Bradfordot és 14 milliós cap hitjét helyettesítette, aki a sérült Teddy Bridgewatert helyettesítette. https://www.pro-football-reference.com/teams/min/2017_roster.htm
Ha máshonnan nem, a Gridiron Heights 52 SB. utáni epizódjából lehet erre a szituációra emlékezni :D
https://www.youtube.com/watch?v=MXn4xIs3HVg&list=PLoqDIJHlyN3M3A9bYYppxS0WPBEQEp6zr&index=23
A 2017-es Vikingst ráadásul nem is jól gondolod példaként. Persze mindenkiben az marad meg, hogy Kirk milyen sokért írt alá. De! 2017-ben a 3 irányítónk (Bradford, Keenum és Bridgewater) összesen több, mint 22 millió cap-et foglalt, míg Kirk 2018-ban 24 milliót (Siemiannel együtt is nem egész 26 milliót). Ha a cap növekedésével is számolunk, akkor itt gyakorlatilag alig történt emelkedés, egészen pontosan a 2017-es 13%-ról 13,6%-ra nőtt az irányítókra költött összeg aránya. Viszont az előző évben, amikor Cousins már egymaga elvitt 15,1%-ot, már ismét divisional körbe jutottunk. Szóval mi pont arra vagyunk jó példa, amit Dani megpróbált alátámasztani.
Itt arra akartam kilyukadni, hogyha 1 irányító kap valamilyen nagy/record szerződést, akkor a csapat kizuhan és ez meg is történt, de fel is hoztam ellenpéldát, hogy ez nem tendencia, csak egy jelenség, amit az emberek megjegyeznek, pláne ha instán jön egy olyan poszt, ahol mutatják az azévi top 10 fizetést és abból minimum 5 nincsen rájátszásban.
2017-es Vikings javítva :)
Carr 17-ben 15M-t Goff tavaly nevetséges 10M-t foglalt. Az új szerződéseknél az első év általában alacsony cap hittel fut.
Nem az adott évi cap hitre gondoltam, csak arra, hogy összeségében egy rekord, vagy aközeli szerződést kaptak.
De most ezen neked tényleg el kellett gondolkodnod? Vagy ez a cikk adta meg a választ? Ezt a mítoszt csak azok hiszik el, akik majd a Mahomes és Watson szerződéskor jönnek majd károgni, hogy “na így nem lesz újabb SB”. Én átlátom annyira a szerződéseket, hogy ha egy QB rekord szerződést kap miközben újonc szerződése is érvényben van, akkor tudom, hogy első évben nem terheli nagyon a sapkát.Ha pedig a csapat még is visszaesik, akkor le tudom vonni azt a következtetést, hogy nem az irányító megfizetése okozta azt.
Hát gondolkodásra van idő, ha napi szinten min. 2×1 órát töltesz közlekedési eszközön munkába/egyetemre menet valamint vissza, amíg a gondolat rendőrség meg nem tiltja. A válasz már jóval tisztább, de 100% sohasem lehetünk biztosak benne. A nagy QB szerződés utáni nagyobb visszaesések inkább a csapatépítési stratégiák bukásaként látom, melynek legutóbbi példája a Rams, akik az all innen hosszútávon befürödtek.
“…első évben nem terheli nagyon a sapkát.”
Ha agyon nem is terheli, de mondjuk Mahomes 5. éves opciója alapból nem egész 25 milliós cap-et jelent jövőre a csapatnak. Ha ehhez hozzáteszünk egy 10 milliós aláírási bónuszt, akkor azért az már 35 milliót jelent. És akkor nagyon óvatos voltam szerintem. Azért ez nem kevés…
Ha megadod a hosszabbítást, akkor az alapfizetést tudtommal úgy osztja le ahogy szeretné.
Ez a cikk (mint a többség) nyilván nem neked íródott, hanem nekünk.
Az ábránál volt egy jó mondat. A Peccet ki kellett venni. A táblázatban meg érdekes módon sokat szerepelt Piros Tibi és Sárga Tibi. Meg párszor Peyton. Nem lehet értelmesen statisztikát számolni amikor 5-6 ember olyan skewt okoz, hogy eltör minden grafikont és táblázatot. A kiindulási az volt, hogy spórolás az irányítón az út e a sikerhez? Ezt ha szó szerint értelmezzük, alaposan félrevisz. Komolyan. Az irányító egy része a csapatnak és a másik sláger szerződés-téma a futó pedig egy másik része. Tehát ha a csapatok rendszerben gondolkodnak és például a sztár játékosokon spórolnak, az irányítóval kezdve és onnan lefelé csorgatva akkor már teljesen elszakadtunk a kiinduló feltevéstől. Ehhez hozzá lehet venni, hogy vannak balfasz csapatok és ügyesek. És máris ott vagyunk, hogy a bleacher, a Pff és bárkinek az olyan számítása ami nem arra épül, hogy nem helyezi ezeket rendszerbe az olyan lesz mint egy üzenet a kék óriásplakáton. Rövid. Könnyen értelmezhető. És alapvetően hm….. Nem igaz.
Ó. És köszi, hogy dolgozol a mi szórakoztatásunkra. Én pl szeretem amikor vad analitikákat írsz playekről vagy szerződésekről.
ez csak azé van mert 16 meccses az alapszakasz és az önmagában kevés bármilyen statisztikai mutatóhoz, a többi major sportot inkább rá lehet húzni az ilyenekre, leginkább a bézbózt
Bocsi, de a 2017-es Vikingsnak nem Cousins volt az irányítója… :)
hoppá, valóban :D javítva, szerencsére a színeken nem változtat :D
Ha egybe számolod az irányítóinkat (szerintem ott így helyes), akkor valóban nem.
Bradfordnak 18 milliós cap hitje volt, mint legjobban kereső QB, az már 10% felett van
mer a 2018asnak igen? mindenki tudja, hogy igazából MVP Trub önnön maga volt az, szimplán megszánta a lilákat, hogy felvette az ő mezüket is
Parades munka Dani, ilyenkor ugy erzem jo helyre postazom a havi 1200 hufot😉
Az még kicsit árnyalná a képet, hogy az adott évben mennyi “piros-sárga-zöld” irányító játszott, mert szélsőséges esetben, ha pl. három zöld irányító volt a 32 csapatból, de abból egy SB-ba jutott, akkor hiába piros a táblázat többi része, mégis fajlagosan eredményesebb volt a zöld szekció. (tudom, nem volt ilyen eset, csak a példa kedvéért)
Ebben a cikkben azért jó lett volna látni az összes irányítóra a 3 kategóriában, hogy hol végzett a csapata.
Azért megnézném mikor néznél meg egy 9 táblázatot 32 csapattal. :D
erre ott van az OTC grafikonja az összes csapattal sikeresség és qb fizetés vonatkozásában :)
bRaDy Is CsAk ÚjOnCkÉnT nYeRt SuPeRbOwLt
A múltkori Prescott-os cikknél se értettem a cím választást és most se. :) Nyilván senki se gondolja azt, hogy tönkre teszi a csapatát azzal, ha megfizeti a QB-ját. Ez nem is lehet kérdés, ha találtál egyet akkor megfizeted. Valamint az se vitatja senki, hogy ha megfizeted a QB-dat, akkor nyilvánvalóan kevesebb mozgástered lesz csapat építésre, mint amíg újonc szerződéssel futott.
Minden egyes QB szerzodesnel elojon ez a dolog, hogy hulyeseg ennyit adni neki, igy biztos nem lesz super bowl, megasta maganak a sirjat a csapat stb :)
Prescottnál még konkret idezeteket is hoztam a kommentek kozul :D