A kilencedik hét végével hivatalosan is elkezdődött a szezon második fele, így itt az ideje díjazni. Két szerkesztő (Renningan és katonadani) osztotta ki közösen a legjobbaknak járó FK! Midseason All-Pro címet.
Ahogy a hivatalos All-Pro listánál, úgy itt is első- és második csapatos játékosokat választottunk, teljes 11-11 fős kezdősorral offense és defense oldalon, plusz speciális egységbe is hoztunk játékosokat. A támadósorba a FLEX pozícióba az egyszerűség kedvéért csak elkapót lehetett jelölni, a védőknél pedig szigorúan slot cornerbacket választottunk a FLEX/IDP helyre. Minden esetben figyelembe vettük az adott játékos valódi posztját, tehát nem került például két left tackle sem az első-, sem a második All-Pro csapatba, szigorúan különválasztottuk a posztokat.
QB: Patrick Mahomes (KC)
Csere: Russell Wilson (SEA)
Három, nagyjából egy szinten teljesítő irányító versenyzett két helyért, így nagyon nehéz volt dönteni, kit hagyjunk ki. Így hiába parádés Aaron Rodgers, most lemaradt az elismerésről. Az egyik kiválasztottunk Russell Wilson, aki vezeti a ligát passzolt TD-kben (28), 70,9 százalékos pontossága a harmadik legjobb, de az utóbbi pár meccsen voltak hibái, a nyolc INT már nem néz ki annyira jól. Így egy hajszállal megelőzte őt a regnáló Super Bowl MVP, aki ihletett formában játszik: az elmúlt két meccsen 788 yardot és kilenc TD-t passzolt INT nélkül. Mahomes a szezonban már 25 TD-nél jár mindössze egy INT mellett (bár volt pár elejtett interceptionje), a statisztikailag gyengébb kezdés után visszaküzdötte magát az MVP-verseny favoritjai közé, jelenleg pedig ő van a legjobb formában a három klasszis közül.
RB: Dalvin Cook (MIN)
Csere: Alvin Kamara (NO)
Itt már nem volt kérdés a kezdőben. Cook csak hét meccsen játszott idén sérülés miatt, de 858 futott yarddal és 12 TD-vel vezeti a ligát, neki van a legtöbb 10+ yardos futása (25), 602 első kontakt utáni yardjánál pedig csak az egy meccsel többet játszó Derrick Henrynek van több (643). Elkapásokban is hatékony, egy szörnyeteg a pályán – nagy kár, hogy ehhez a Vikings nem tudott idén felnőni. A cseréje az említett Henryt megelőzve a Saints egyszemélyes támadógépezete, Alvin Kamara lett, aki bár csak 471 yardnál tart, 60 elkapása a legtöbb a futók között, 565 yardja pedig több mint kétszer több, mint a második Mike Davisé. Amit ő nem tud, azt nem is érdemes.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
WR: Davante Adams (GB), Tyreek Hill (KC), DeAndre Hopkins (ARI)
Csere: DK Metcalf (SEA), Julio Jones (ATL), Tyler Lockett (SEA)
Nagyon erős az idei felhozatal, olyannyira, hogy a ligát yardokban vezető Stefon Diggs még csak fel sem merült. A szezon legjobb elkapója jelenleg vitán felül Davante Adams, akinek úgy van 675 yardja (7.) és nyolc TD-je (2.), hogy mindössze hat meccsen játszott. Ez idő alatt háromszor jegyzett legalább 10 elkapást és 150 yardot, dropja egyetlen egy sincs, nem találni hibát a játékában. Mellette a jelenlegi legtöbb hatpontossal rendelkező Hill és a csendes gyilkos Hopkins kapott helyett az első csapatban: egyikükről sem szereztek INT-t idén az ellenfelek, és bár Hillnek már van négy dropja, Hopkins csak egyszer hibázott, ráadásul a 82,2 százalékos elkapási aránya a második legjobb mezőnyben.
A második csapatban a Seahawks két klasszisa, illetve az elmúlt évek egyik legjobbja került be. A nyolc TD-s Metcalf akár az első csapatba is befért volna Hopkins helyén, de a rengeteg nagy játék ellenére elég sok hibával játszik, öt dropja, egy TD-be kerülő fumble-je és három rá dobott INT-je van. Lockett is főleg a hat dropja miatt csúszott ki a top 3-ból, Julio pedig hozzá a szokásos elit játékát, de már annyira talán nem kiemelkedő, mint az utóbbi években – így is csak egy maroknyi elkapó ér fel hozzá.
TE: Travis Kelce (KC)
Csere: Jonnu Smith (TEN)
A legalább 38 targetet kapó tight endek között a legtöbb yard (769), holtversenyben a legtöbb TD (6), a legjobb elkapási arány (76,3%), a legjobb PFF értékelés (91,4), a legtöbb first down (42), a legkevesebb drop (0), a legmagasabb passer rating célbavételkor (128,7) és holtversenyben a legtöbb kikényszerített elrontott szerelés (6) egy emberhez tartozik – Travis Kelce-hez. Nem is érdemes szaporítani a szót, nincs párja. A cseréje viszont már nem volt ennyire egyértelmű, mert bár sérülések hátráltják, George Kittle így is a második legtöbb yarddal (474) és a második legjobb elkapási aránnyal (75,5%) rendelkezett, de végül Jonnu Smith mellett döntöttünk. A Titans kiválósága ugyan csak 304 yardot szerzett, de mindezt 35 targetből, van hat TD-je és Tannehill egyik legmegbízhatóbb célpontjává nőtte ki magát, ráadásul a PFF értékelése alapján futásblokkolásban is Kittle fölé nőtt ebben a fél szezonban.
OL: Laremy Tunsil (HOU) – Quenton Nelson (IND) – Corey Linsley (GB) – Zack Martin (DAL) – Jack Conklin (CLE)
Csere: Andrew Whitworth (LAR) – Ali Marpet (TB) – Frank Ragnow (DET) – Wyatt Teller (CLE) – Ryan Ramczyk (NO)
Bill O’Briennek igaza volt – bár borzasztóan sokat áldozott Laremy Tunsilre, de a falember lassan kezdi megszolgálni az árát. Idén 340 passzblokkoló snapen volt a pályán, összesen hét nyomást engedett, de egyből sem lett sack, a PFF-nél konkrétan a liga legjobban passzblokkoló OT-je. A túluldalán Jack Conklin kapott helyett, aki parádésan játszik a Brownsban, csak egy sacket és kilenc nyomást engedett, ami snapszámra lebontva a legjobb az RT-k között. Ráadásul futáshoz is jól blokkol, nagy szerepe volt a Chubb-Hunt duó sikerében.
Nelson és Martin helye megkérdőjelezhetetlen, mióta a ligában vannak, rendre minimum top 3-as teljesítmény nyújtanak minden téren. Így inkább Linsley-től beszélnék, aki idén 321 snapen egyetlen egy nyomást engedett, ráadásul abban is jól teljesít, ami alapvetően a center legfontosabb dolga: kiválóan blokkol futáshoz is. Idén nincs nála jobb a posztján.
A cseresorban Ramczykről nagyjából azt lehet elmondani, amit Conklinról, Whithworth viszont nem ember, lassan 39 évesen is tarthatatlan, mindössze hat nyomás érkezett az irányából Goffra. Marpet egy minden téren jól teljesítő guard, nem miatta van nyomás Tom Bradyn (ahiánya pedig nagyon érződött a Saints ellen), míg Teller főleg futás ellen remekel (egyedüli negatív vele kapcsolatban, hogy sérülés miatt kevesebbet játszott eddig, de azt sokkal magasabb szinten tette, mint a többiek a posztján). A cserecenter is az NFC North-ból érkezik, Ragnow azon kevés Lions-játékos egyike, aki jól teljesít. Futáshoz és passzhoz is jól blokkolt, a kritikán aluli játékhívásokról és az általános szerencsétlenkedésről nem tehet.
Edge: Myles Garrett (CLE) – TJ Watt (PIT)
Csere: Joey Bosa (LAC) – Khalil Mack (CHI)
A védelem szélén tökéletes egyetértésben voltunk. Garrett vezeti a ligát jelenleg sackekben (9), míg Watt a harmadik (7). Mind a ketten top 3-ban vannak nyomásgenerelásában (Watt a második 46-tal, Garrett a harmadik 38-cal), futásmegállításban is jól teljesítenek, ráadásul mindkettőjüknek csak 1-1 elrontott szerelésük van. Ennél többet nehéz egy pass rushertől kérni, Garrett ráadásul kierőszakolt már 4 fumble-t is, amivel vezeti a ligát.
A csereposzt is erős, a PFF szerint Mack amellett, hogy 37 pressure-nél tart már, a legjobb futás elleni Edge, Bosa meg úgy tart szintén 37 nyomásgyakorlásnál, hogy csak hét meccsen játszott (igaz, ő futás ellen egy fokkal gyengébb).
iDL: Aaron Donald (LAR)– Stephon Tuitt (PIT)
Csere: DeForest Buckner (IND) – Tyson Alualu (PIT)
Többnyire itt is megvolt az egyetértés. Donald Garretthez hasonlóan 9 sacknél jár, illetve 48-cal neki van a legtöbb nyomásgyakorlása nemcsak a posztján, de az egész mezőnyben. Természetesen futás ellen is elit (idén még nincs elrontott szerelése), minden bizonnyal közte és Garrett között dől el az Év Védője cím. Tuitt a második legeredményesebb iDL pass rusher sackek (6) és nyomásgyakorlások (41) tekintetében, a 22 stop pedig a legtöbb a posztján.
Egyelőre úgy néz ki, hogy jó döntés volt egy első körös picket és súlyos dollármilliókat áldozni Bucknerért, aki a Colts egyik legjobbja, a játék minden elemében átlagon felüli. A párja pedig az idén összesen 3,6 milliót kereső Alualu, aki idén karrierévet tart: ugyan inkább csak szituációs játékos és elsősorban futás ellen kiváló, egy tökéletes csapatba ilyen is kell. És a durva az, hogy Cameron Heyward is jogosan pályázhat a Donald mögötti három hely egyikére, jól mutatja, mennyire domináns a Steelers védőfala.
LB: Lavonte David (TB)– Fred Warner (SF)
Csere: Bobby Wagner (SEA) – Blake Martinez (NYG)
Egy modern linebackernél az egyik legfontosabb tulajdonság, hogy passz ellen jó legyen. Idén senki sem jobb coverage-ben Davidnél és Warnernél. Utóbbi idén még nem engedett TD-t, de már szerzett két INT-et, az irányítók 60,5-ös passer ratinggel dobálnak felé, ami egy cornertől is jó teljesítmény lenne. David ugyan már engedett egy TD-t, de ezt úgy, hogy már 47-szer vették célba (5. legtöbb), de csak a felé szálló labdák 68,1 százalékából lett elkapás, ami top 5-ös arány a linebackereknél, de egyik előtte lévő kollégáját sem tesztelték ennyiszer.
Minimálisan maradt csak le Wagner az első csapatól, de igazából itt is az a helyzet, mint az irányítóknál: három top teljesítményből az egyiknek nem maradt helye. Futás ellen nincs párja, már 54 tackle-nél tart, de csak öt elrontott szerelése volt, miközben rendre szállítja a nagy játékokat. Blitzelésben is párját ritkítja, 14 siettetése a harmadik legtöbb, de mindezt 62 snapből érte el, ami parádés. Egyedül azért nem került a top 2-be, mert coverage-ben gyengébben teljesít: ugyan nem engedett TD-t, de már 360 yardot szereztek róla és 79,1 százalékos arányban lesz elkapás a felé szálló labdákból. A negyedik helyet Martinez csípte meg, de Darius Leonard is pályázott a helyre, aki végül a kevesebb meccse miatt nem érhetett ide. Martinez idén futás ellen nagyon jó, de coverage-ben is a a jobbak közé tartozik: ugyan relatíve sok elkapást enged, de engedett passer ratinget figyelembe véve hatodik legjobb a minimum 300 snapet pályán lévők közt, elkapás után pedig a negyedik legkevesebb yardot engedte.
CB: Jaire Alexander (GB) – Kendall Fuller (WAS) – Bryce Callahan (DEN)
Csere: Carlton Davis (TB)– Xavier Rhodes (IND) – Marlon Humphrey (BAL)
A legalább a snapek felén pályán lévő cornerek közül Kendall Fuller 18,9-es, Bryce Callahan 46-os, Jaire Alexander 69,8-as passer ratinget engedett eddig. Előbbi kettő a két legjobb mutató a ligában, Fuller és Callahan együtt nulla TD-t és hat INT-et tudnak felmutatni. Alexander már statisztikailag nem ennyire kiemelkedő, leginkább mert egy engedett TD-je van – igaz, ezt még az első héten hozta össze, azóta nettó életveszély felé dobni. Nem is teszi senki, az elmúlt három meccsén mindössze négy labda szállt felé.
A második csapatra sem lehet különösebb panasz. Davis, Rhodes és Humphrey is remekül játszik, előbbi 52,2-es passer ratinget enged az ellenfeleknek, Rhoders 66,7-est (az utóbbi hetekben volt 1-2 gyengébb meccse), Humphrey pedig 78,6-ost. Davis ráadásul futás ellen is remekel, ami ugyan nem kulcsfontossági tényező, de ártani nem árt. Humphrey pedig négy fumble-t harcolt már ki, ami mutatja playmaker mivoltát, ráadásul nagyon sokoldalúan használja őt a Ravens, igazi ász abban a védelemben.
S: Budda Baker (ARI) – Jessie Bates (CIN)
Csere: Justin Simmons (DEN) – Bobby McCain (MIA)
Baker jelenleg a liga talán legjobb safetyje: 61 tackle-nél, három leütött passznál, két INT-nél, két sacknél és egy fumble-nél jár, 21 stopja a legtöbb a poszton, a játék minden elemében kiemelkedő. Egyedül azt lehet felróni neki, hogy DK Metcalf utolérte a Seahawks elleni rangadón, nem sokkal a gólvonal előtt – bár az a játék is inkább Metcalf szörnyetegségének állít szobrot. Bates szintén remek, a PFF-nél egyenesen az első, még ha nem egy szexi név. 22,1-es engedett passer ratingje a harmadik legjobb a mezőnyben, de felé már 20 labda szállt, míg az előtte lévők esetebén 6-6 passzról beszélhetünk. Futás ellen javulhatna picit, de coverage-ben páratlan.
Simmons helye is megérdemelt, a liga egyik legkiegyensúlyozottabb safetyje, aki a játék minden aspektusában átlag feletti – működik a Vic Fangio hatás (és épp ezért kell óvatosnak lennie annak, aki jövőre új szerződést ad neki). McCain pedig Brian Flores terméke, a Dolphins védelmének csendes gyilkosa, aki 16,7-es passer ratinget engedett eddig az ellenfél irányítóinak. Persze mondhatnánk, hogy csak hat labda szállt felé, de ez mint a jobb cornereknél, inkább dicséret: 284 coverage snappen volt a pályán, aki akarta, igazán célba vehette volna.
K: Jason Sanders (MIA)
Csere: Justin Tucker (BAL)
Bármilyen meglepő, idén nem Tucker a legjobb – persze továbbra is elit, a 15/16-os mezőnygól és 26/26-os extra aránya kiváló, de nem elég az első csapathoz. Jason Sanders az egyetlen rúgó idén, aki még nem hibázott: 17/17 mezőnygólt értékesített, illetve extrákból is 21/21-es a mérlege. Ráadásul nem arról van szó, hogy csak rövideket rúg: a leghosszabb rúgása 56 yardos, összesen négyszer rúgott 50 yardnál messzebbről, ami a negyedik legtöbb a mezőnyben (a legtöbb egyébként hat próbálkozás), illetve a 16 field goaljából tíz is 40+ yardról született.
P: Jack Fox (DET)
Csere: Johnny Hekker (LAR)
Az újonc Jack Fox hihetetlen, az egyetlen, aki a PFF-től 90+-os értékelést kapott (92,2). 52,8 yardos átlaggal puntol (a leghosszabb rúgása 67 yard volt), ami visszahordás után is csak 47,7 yardra csökken – mindkét statisztikában első a mezőnyben. 16 rúgása után jött az ellenfél a saját 20 yardosán belül, ami a hetedik legjobb a mezőnyben, pedig általában mélyen a saját térfeléről kell próbálkoznia. Ez utóbbiban például Hekker meg is előzi (23), sőt neki van a legtöbb ilyen puntja, de a Rams támadósora jóval hatékonyabb a Lionsénél, így ő gyakrabban próbálkozhat a félpályáról.
KR: Cordarrelle Patterson (CHI)
Csere: Isaiah Rodgers (IND)
Patterson a liga legjobb visszahordója, már 652 yardnál tart, amivel vezeti is a mezőnyt, a konzisztenciája kiemelkedő. Rodgers már visszafogottabban teljesít, de egyike annak a két játékosnak, akinek van már visszahordott TD-je, ráadásul egy 101 yardos. Mióta ellehetetlenítették a kirúgások utáni visszahordásokat, már ez is elég az All-Próhoz.
PR: Jakeem Grant (MIA)
Csere: Andre Roberts (BUF)
Jakeem Grant az egyetlen, akinek van már punt után visszahardott TD-je, illetve a 237 yardja is a legtöbb a punterek között. A második csapatba pedig egy igazi mindenes került: Robertsnek 181 punt és 479 kickoff return yardja van, összesítve még Pattersont is megelőzi.
ST: George Odum (IND)
Csere: Ezekiel Turner (ARI)
Odum egy igazi ST-ász, 151 special team snapen volt a pályán, 11 tackle-jével pedig vezeti a ligát. Turner hasonlóan jó teljesítményt nyújt, ő 8 tackle-lel a második. A gunnerek is emberek!
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások