A 7 játékai – Így jutott Super Bowlba a Chiefs

A Kansas City Chiefs az alapszakaszban talán kicsit altatott, a rájátszásban viszont ismét teljes gőzzel haladt előre. Míg Mahomesék ősszel nem tudtak konzisztensen TD drive-okat vezetni, ha az ellenfél arra késztette őket, hogy ne dobjanak mélyeket, addig a Bills túl biztonságos védelmét most tökéletesen precíz játékkal szedték szét. Persze ne feledkezzünk el a védelemről sem, amely talán az idei legjobb teljesítményét nyújtotta. 

A Bills azzal a taktikával érkezett a meccsre, amivel a 6. héten is kiállt és amire én is azt hittem, hogy a legjobb stratégia lehet Mahomesék ellen. Lehet, hogy így van, bár a vasárnap látottak alapján már vannak kétségeim. Teljesen elvették a mély passzokat, arra késztetve a Chiefst, hogy rövid játékokkal menjenek végig a pályán. És láttuk az alapszakaszban, hogy voltak ebből problémái a Chiefsnek, most egyáltalán nem ez volt a helyzet.

Mahomes mindössze egy 20+ yardos labdát eresztett el (az sem volt sikeres), a passzai átlagosan mindössze 5,8 yardot haladtak a levegőben és átlagban 2,47 másodperc alatt szabadult a labdától. Mindkettő a negyedik legalacsonyabb szám volt a karrierjében! Nem is volt szükség a hosszú passzokra, mert Mahomes tökéletes volt a rövidebb játékoknál, és az offense többi része is kiválóan játszott – így jöhetett létre egy 8,5-ös passzonkénti yardátlag.

A Kelce faktor

A két mély safetyvel felálló csapatok ellen egész évben Travis Kelce volt a fő célpont, hiszen így a rövidebb, középtávoli zónák közt több volt a hely, amiket nagyon jól talált meg a kiváló tight end – ő volt a legjobb targetekben, elkapásokban, yardokban, TD-kben és EPA-ben is 2 high lookok esetén az egész ligában. Ezen a meccsen is parádés volt, 15 targetből 13 elkapást, 118 yardot és 2 TD-t tett fel a táblára – a 15 célbavételéből mindössze kétszer voltak közel hozzá védők (1 yardon belül).

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

A tight end kiváló képességei és Andy Reid remek rendszere mellett kellett Mahomes zsenialitása is ezekhez a számokhoz. Nézzük meg például ezt a passzt:

Vagy ezt:

De hogy belemenjünk egy adott játék elemzésébe is – amiről ez a rovat végső soron szól -, nézzük meg Kelce egyik TD-jét.

A Chiefs a Mesh játék egy továbbfejlesztett / átalakított változatát hívta (a Meshről a Patriots-Eagles Super Bowl elemzésénél írtam hosszabban), ahol van két line of scrimmage-hez közeli keresztező útvonal, egy mélyebb középre menő és egy backfieldről induló szélre menő (általában wheel route-tá alakuló). Reid úgy fűszerezte ezt, hogy Hardman egy jet motiont fut a snap előtt / közben, ami arra készteti a védőket, hogy gyorsan kommunikáljanak és átadják egymásnak az embereket. Emellett az egyik keresztező útvonalat késleltette, ebből szerzett TD-t Kelce.

A Bills cover0 védelmet hívott, azaz nem volt hátul zónázó safety, hanem minden skill pozíciós játékosra jutott egy védő, mindenki más ment blitzelni Mahomest. Mivel a futó Williams bent maradt blokkolni, így az első blitzet fel tudták venni, aztán a Williamsért felelős Edmunds érkezhetett volna ugye késleltetve Mahomesra, ha hosszabb lefutású a játék, de mire odaérhetett volna, már rég nem volt az irányító kezében a labda.

A secondarynek rendkívül nehéz dolga volt az említett jet motion miatt, láthatjuk is a videón, ahogy igyekeznek integetni egymásnak, hogy ki kit vegyen fel. Ez nagyrészt jól sikerül egyébként, hiszen Hardmant jól átadják a túloldali cornerbacknek, Hillt Hyde (#23) veszi át elméletben jól (habár gyakorlatban nem sikerült a dolog), viszont Jordan Poyer (#21) azután, hogy átadta Hillt, nem figyelt Kelce-re, mivel a tight end először úgy tett, mintha maradna blokkolni és csak késleltetve indult el az útvonalára. Ez a mindenféle emberátadás és kommunikáció pedig pont elég volt arra, hogy Poyer szem elől tévessze Kelce-t, aki így senkitől sem zavartatva kaphatta el a TD-t. A NextGenStats adatai alapján 8,8 yardra volt tőle a legközelebbi védő az elkapás pillanatában, ami így a gólvonal közelében elég abszurd.

Andy Reid, a “negyedik és egy” szituációk mestere

Múlt héten Chad Henne-vel oldott meg meccsnyerő negyedik és egy helyzetet a Chiefs, most pedig újra ilyen szituációba került a csapat, és nem meglepő módon most is könnyedén sikerült megoldani ezt. Akkor is egy gyors, rövid passz érkezett jobbra a flat zónába és most is, csak itt kicsit máshogy.

Shotgunban állt fel a Chiefs, azonban Hillt bemozgatták a backfieldre egy motionnel, amiből egyrészt kiderült, hogy zónázás lesz, másrészt a védőknek számolniuk kellett Hillel, hogy kvázi bármit csinálhat a backfieldről. A Chiefs eladta a futást balra a fal mozgásával és egy play actionnel, de Mahomes nem adta át a labdát Hillnek, hanem kiforgott jobbra és a tök üresen álló Williamsnek dobta a labdát.

A linebackerek természetesen reagáltak a futás eladására, de a kulcs inkább Pringle volt. Már az is fontos, hogy nem a szélen, hanem a falhoz közel állt fel, ugyanis így nem volt a szélen védő, így nagy üres terület nyílt meg.

Másrészt meg is blokkolta röviden a defensive backet, akinek így esélye sem volt odaérni a futóra, és utána el is indult egyenesen “útvonalra”, hogy a másik DB-nek is rá kelljen figyelnie.

Igazából ez egy nagyon egyszerű játék volt, de megspékelte Reid a Hill motionnel, ami segített elrejteni Williamst a snap után.

Hardman’s redemption

Mecole Hardman nagy hibát vétett a mérkőzés elején egy elejtett punttal, azonban Andy Reid megadta neki a lehetőséget a bizonyításra. Most nem a TD-jét, hanem a hosszú futását emeltem ki.

A Chiefs egy úgynevezett GY Counter játékot akar elhitetni a Billsszel. A G betű a guardot, a Y pedig a tight endet jelöli, tehát ők húznak az egyik irányba, jelen esetben jobbra. A counter játékokról az utóbbi hetekben sok szót ejtettem már, Mahomes itt is előbb balra fordul, majd jobbra adná a labdát Williamsnek.

Azonban itt nem erről van szó, ezt csak el akarja hitetni a Chiefs. Helyette egy reverse játék jön, azaz a futó nem kapja meg a labdát, helyette az elkapó Mecole Hardman igen, és indulhat is a túloldali oldalvonal irányába. Fontos kiemelni Kelce-t, aki az első lépésével elhiteti a GY countert, de csak egy “blöff” blokkról van szó, megfordul és indul blokkolni Hardman előtt.

Ez a blöff blokk jó volt arra, hogy a linebackereket, főleg Edmundsot behúzza a counter futás irányába. Kiemelhetjük még a bal oldali tackle-t és a centert, ahogy mennek előre blokkolni Hardmannek, vagy Hillt, aki szintén kivesz egy DB-t a játékból.

Hardman előtt végül óriási terület nyílik meg, igazából három blokkolója van két emberre, kissé talán meglepő is, hogy nem lett belőle TD, habár nyilván az 50 yardos futás miatt sem kell szégyenkezni a Chiefsnek.

A védelemről se feledkezzünk el

A Chiefs defense talán a legjobb meccsét hozta egész évben. Sok nyomást tudtak helyezni Allenre és rengetegszer el tudták venni az első olvasását, további gondolkodásra és hibákra kényszerítve az irányítót. A dropbackjei bő harmadán nyomás alatt volt és 10-szer ütötték meg (ebből 5 sack lett). Emellett hét leütött labdát regisztráltak a Chiefs védői és Allen passzainak közel 20%-a ment szoros őrizetbe. Spagnuolo nagyon jól váltogatta a coverage-eket, sokszor csak későn mutatta meg szándékait és agresszív volt press man coverage-ekkel.

Tökéletes példa erre a negyedik negyed eleji interception, amikor a Bills fenyegetett, hogy 16 pontos hátrányból visszajön a meccsbe egy TD-vel és egy kétpontossal.

A Bills egy RPO játékot hívott (erről bővebben itt), ahol az egyik opció egy jobb oldali sweep futás volt, a másik pedig egy double slant koncepció a bal oldalon. A Chiefs 2-high lookot mutatott a snap előtt, a snapnél viszont váltottak, Mathieu felmozgott az LoS-hez közelebb, hogy felvegye a “robber” szerepet, Thornhill pedig maradt hátul, hogy elvegye a postot.

Az RPO lényege, hogy Allen a linebacker mozgását olvassa és annak alapján dönt, hogy futás vagy passz lesz. Mivel az LB elindult a futás irányába, így egyértelmű volt, hogy passzolni kell. Allennek ilyenkor gyorsan kell eleresztenie a labdát, ugyanis ha a támadófal túlságosan előretör, akkor sárga zászló miatt visszafújják a játékot.

Allennek ilyenkor legtöbbször az első slantet kell megdobnia, hiszen az azért a területért felelős linebacker elmozgott a futás irányába, tehát alapesetben üresen lesz Beasley. A Chiefs úgy oldotta meg ezt a problémát, hogy Thornhill nem mozgott túlságosan hátra, hanem “flat footed” maradt, tehát kvázi ráült a zónára és ezzel ellehetetlenítette a passzt. Allennek így a második opciójára kellett hagyatkoznia és Brown felé passzolt. Breeland azonban nagyon jól alkalmazta a press man technikát, megütötte Brownt a vonalnál és kitérítette az útvonalából, így oda tudott érni a passzhoz és leütötte azt – hogy interception is lett belőle, az már inkább a szerencsének köszönhető.

Ez egy elég agresszív hívás volt Spagnuolótól a linebacker helyének betöltésére, és a hívás veszélye, hogy a szélen Brown mélyen megégethette volna a védelmet (vagy a túloldalon Diggs egy másik koncepció esetén). Nem így lett, helyette pedig végleg eldőlt a találkozó.

*A Buccaneers győzelmének elemzése csütörtök reggelre várható.*

[/ppp_patron_only]