Az egyetemi fociban kis túlzással Urban Meyer csettintett egyet, majd a legjobb prospectek gyilkolni kezdték egymást azért, hogy nála játszhassanak. A profik között hiába csettintett, hiába állt közel 90 millió dollárnyi cap space a rendelkezésére, olyan pofont kapott a valóságtól, hogy még mindig panaszkodik miatta.
Az NFL-ben a piacnyitás előtt van a legal tampering időszaka: ekkor a GM-ek őrült módjára tárcsázzák a legjobb szabadügynökök ügynökeinek telefonszámát és villámtempóban próbálnak üzleteket kötni. Eközben Urban Meyer ült a kényelmes fotelében és kisboci szemekkel nézte, hogy most mi van. Le is nyilatkozta nem sokkal a piac nyitása után, hogy ez a folyamat “borzalmas” – ő úgy képzelné ezt el, hogy leül a potenciális új igazolásokkal egy ebédre vagy vacsorára, eldiskurálnak az élet fontos dolgairól, megismerik egymást, majd sok-sok tapasztalattal gazdagodva döntenek a közös folytatásról.
Míg Meyer az előételen törte a fejét, addig Bill Belichick leigazolt mindenkit is, a többi GM pedig ökölharcot vívott azokért, akiket a Patriots nem vett észre. Így történhetett meg, hogy 90 millió dollárnyi cap space-szel a Jaguars, és különösen Trevor Lawrence lett a piac első hullámának egyik legnagyobb vesztese.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A legfontosabb távozók
Mivel a Jaguarsnak annyi pénze volt, amennyit szinte lehetetlen volt elkölteni, így egyetlen játékos sem került lapátra. Emellett fontos saját szabadügynökökben sem dúskált a gárda, így gyengülni effektíve lehetetlen volt.
Bár három elkapó is távozott Jacksonville-ből, egyikük sem képviselt WR3-nál magasabb színvonalat. Hasonló a helyzet Mike Glennonnal, aki csak azért látott pályát, hogy az 1/1 biztosan összejöjjön. Josh Oliver két év alatt szerzett 15 yardja is a pótolható kategória, míg a Rashan Melvin-DJ Hayden duó által tavaly engedett öt TD és átlag 120-as passer rating nélkül is el lesz a védelem.
A legfontosabb érkezők
A távozók közül senkiért nem kár, roster végi játékosok egytől egyig. Az érkezők névsora már érdekesebb, bár sok örömöt aligha fognak okozni.
A kitekintőben azt írtam, hogy a Jaguarsnak nem most kell nyernie, nem kell minden áron bankot robbantani: fiatal, fontos posztokon játszó játékosokat kell megcélozni, akik hosszú távon megoldást jelenthetnek a franchise-nak. A fenti táblázatban szereplő 10 érkező körül egyedül Shaq Griffin teljesíti az imént említett feltételeket.
A mindössze 26 éves játékos tavaly hét TD-t és 99-es passer ratinget engedett három INT és öt leütött labda mellett. Nem a legjobb számok, de összességében egy tehetséges, magas plafonnal rendelkező cornerről van szó, aki CJ Hendersonnal párban jó kis párost alkothat. A 13,3 millió dolláros éves fizetése sem vészes, egy prémium poszton játszó, átlagon felül teljesítő, fiatal játékosnak ennyi belefér.
Griffinen kívül mindössze a veterán Marvin Jones leigazolását és a DT Malcom Brown megszerzését lehet igazán pozitívan értékelni. Előbbi remek mélységi és red zone célpont, Lawrence kedvence lehet rövid távon, akitől a többi elkapó is tanulhat, miközben az évi 6,2 milliós bére nettó alulfizetés. Utóbbi főleg futás ellen jó, kapásból a csapat legjobb run stoppere lesz.
Ez utóbbi cím egyébként Tyson Alualut illette volna meg, aki két évre 6 millió dollárért megegyezett a csapattal a piac elején. A DT ugyanakkor covidos lett, nem tudta véglegesíteni a megállapodást, majd 10 napnyi pittsburgh-i karantén után úgy döntött, jó neki a Steelersnél és inkább visszaigazolt a volt csapatához. Bár már bőven 30 fölött járt, érte kifejezetten kár volt: olcsó és minőségi, extrán tapasztalt játékos, aki nemcsak a pályán, de az öltözőben is hasznos lehetett volna. A Covid-19 eddigi legfurcsább vesztesége, legalábbis Jaguars szempontból.
A csapat legdrágább igazolása az óriási bust Cam Robinson lett egy franchise tagnek köszönhetően. Ennyi cap space-szel természetesen belefért, az üzenet is érthető (megbecsüljük a saját tehetségeinket), de ez borzasztóan sok egy legjobb esetben középszerű LT-ért. Robinson tavaly a 62. legjobb OT volt a PFF értékelése alapján, ami öt engedett sack és 30 nyomásgyakorlás után egyáltalán nem meglepő. Emellett futáshoz sem tud blokkolni, a fal baloldala egy 13 millió dolláros átjáróház.
A gyenge safety-sort Rayshawn Jenkinsszel erősítette meg a gárda, aki úgy kapott top 15-ös szerződést, hogy a legtöbb NFL-szerető ember azt sem tudja, ki vagy mi ő. És ez nem azért van így, mert egy meg nem értett zseniről van szó, hanem mert kis túlzással szóra sem érdemes. Egy középszerű játékos egy értéktelen poszton, aki reális 3-4 millió dollárnál nem érhet többet – nem meglepő, hogy ő ráért Meyerrel ebédelni, más csapatnak jó eséllyel eszébe sem jutott a leigazolása, pláne nem 8,75 millióért évente.
Roy Robertson-Harris évi 7,8 millió dolláros szerződése is vicc kategória. Karrierje során soha nem volt 544 snapnél többet a pályán, pass rush-ban átlagos, futás ellen sem különösen kiemelkedő – sokan 1-2 millió dolláros szerződést jósoltak neki, 3-4 millió dollár már a legoptimistább becslés volt, ehhez képest szinte top fizetést kapott csökkentett plafon mellett.
Mindezt ráadásul megfejelte a Jaguars Jamal Agnew leigazolásával, aki ismét együtt dolgozhat így Darrell Bevellel. Utóbbi ötlete volt a cornerként használhatatlan, fakezű, fumble-gyáros Agnew-ból egy offensive weapont csinálni, és bár rendszeresen felküldte a pályára harmadik és negyedik kísérleteknél is, taszította a labdát. Visszahordónak jó, de ez 1,5-2 milliónál nem ér többet, és már azért is húznánk a szánkat.
A Chris Manhertz, Carlos Hyde, CJ Beathard trióért sem lehet különösebben lelkesedni. Előbbi egy sokadrangú tight end, Hyde egy cserefutó, míg Beathard egy átlagon aluli, unalmas QB, aki 2,5 millióval keres többet, mint kellene. Érthetetlen, miért ragaszkodnak a csapatok a nulla hozzáadott értékkel rendelkező, 2,5-4 millió dollárba kerülő csereirányítókhoz: egy hátsó körös újonc olcsóbb, kisebb csoda folytán akár még be is válhat és legalább némi izgalommal szolgál.
A Jaguarsnál maradva: Gardner Minshew-t nem lehet olyan ellenértékért elcserélni, hogy igazán megérje, ellenben közönségkedvenc és átlagon felüli csere. Emellett a következő két évben kevesebbet keres, mint Beathard egyetlen szezon alatt, egyszerűen semmi nem szól az ex-49er mellett.
Összegzés
A Jaguars egyetlen igazán fiatal és prémium poszton lévő játékost szerzett a világ minden pénzének birtokában. Lehetett volna Lawrence-nek hozni top elkapót (Kenny Golladay) vagy tight endet (Jonnu Smith, Hunter Henry), míg a védelemben olyan nevekre kellett volna rárepülni, mint Dalvin Tomlinson, Carl Lawson vagy John Johnson. Természetesen nem lehet mindenkit leigazolni, de a Jaguarsnak effektíve nem is volt esélye, Urban Meyer nagyon nem érzett rá még erre a dologra.
Így bár papíron több posztot is megoldott a csapat, Cam Robinson és Jawaan Taylor a liga egyik legrosszabb OT-párosát alkotja, a kezdő tight end James O’Shaughnessy, míg a védelem Griffent leszámítva csak drágult, erősödni nem tudott. Ennél sokkal többet lehetett volna tenni ilyen anyagi lehetőségekkel. Értékelés: D+
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások