A leggyengébb láncszem – NFC North

Az NFC North-szal folytatjuk A leggyengébb láncszem sorozatunkat. A csoport tavaly két csapatot adott a rájátszásnak, az egyik ráadásul az NFC döntőjéig menetelt, ennek ellenére hegyomlásnyi Achilles-sarkakat találunk mindenhol. Könnyen lehet, hogy az NFC North lesz a liga egyik leggyengébb csoportja. 

Chicago Bears

A leggyengébb láncszem: Matt Nagy

Nagy támadó mesterelmeként érkezett Chicagóba, és bár kétszer is rájátszásba juttatta a csapatot, pont nem az offense-nek köszönhetően. Természetesen ezt lehetett Mitch Trubiskyre fogni, de Nick Folesszal sem váltotta meg a világot, viszont legalább belátta a csapat, hogy középszernél is gyengébb irányítókkal nem juthat messzire. Így Nagyék első köröket feladva draftolták a nagyon tehetséges Justin Fieldset az idei drafton, de a főedző mégis szilárdan kitart az idén teljesen garantált szerződést kapó Andy Dalton mellett.

A legutóbb kijelentette: hacsak nem sérül meg a vörös hajú QB, akkor kizárt, hogy Fields elvegye tőle a kezdő posztot, meg különben is az Alex Smith-Patrick Mahomes módszer a követendő példa. Ha Dalton legalább fele olyan jó lenne, mint Smith, akkor ez érthető lehetne, de nem ez a helyzet és Nagy sem egy Andy Reid, így nem nagyon látni, miért lenne vele akár csak rájátszás esélyes a csapat.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Miben lehet bizakodni?

Abszolút el tudom képzelni, hogy Nagy hisz ebben a Smith-Mahomes dologban és egy évig pihentetné Justin Fieldset. Ugyanakkor azt is abszolút reálisnak tartom, hogy mindössze így akarja már jó előre magyaráznia a bizonyítványt a Bears 98 éves tulajdonosának, Virginia Halas McCaskey-nek, akit nyilván nem érdekel annyira a futball, hogy a GM Ryan Pace-en átnyúlva kivágja Nagyt, miközben az épp Daltonra keni a gyenge szezont.

A fentiekből adódóan a Bears szurkolók leginkább abban reménykedhetnek, hogy Nagy csak azért erőlteti Daltont, hogy az első heti Rams elleni találkozón őt pusztítsa el Aaron Donald, majd a második heti Bengals elleni találkozón jöhet Fields, mint megmentő. Nem mintha utána könnyű dolga lenne a Bearsnek, a Lionst és talán a Raiderst leszámítva csupa PO-esélyes csapattal találkozik a bye week előtt (Browns, Packers, Buccaneers, 49ers, Steelers), de Fieldset akkor is jobb a Bengals ellen bedobni a mélyvízbe hazai pályán, mint a Rams vendégeként.

A sorsolás brutális, ugyanakkor egy legalább átlagos Fieldsszel és a top védelemmel összejöhet egy 9-8 körüli szezon, ami a tavalyi idényhez hasonlóan kis szerencsével elég lehet az utolsó PO-helyre.

Ki/mi lehetett volna még a leggyengébb láncszem?

Amennyiben kivesszük Nagyt és Daltont a képletből, akkor a támadófal miatt lehet aggódni, ahol az újonc LT Teven Jenkins és a center Cody Whitehairen kívül nem nagyon van minőség. A védelem is gyengült, különösen a CB-sor tűnik gyengének Desmond Trufanttal, Duke Shelley-vel és Jaylon Johnsonnal, bár papíron Trufant és Johnson is lehet korrekt.

Ha választani kellene, akkor inkább a támadófalat mondanám. A védőfal még mindig elit Chicagóban, a linebacker- és a safety sor is jól néz ki, nyolc átlagon felüli játékos képes lehet kompenzálni három gyengébbet, még ha nem is ideális a helyzet. A támadófal esetében ugyanakkor erről nem beszélhetünk. Tavaly a 20. legjobb volt az egység a PFF szerint és rövid távon inkább gyengült, mintsem erősödött volna.

Detroit Lions

A leggyengébb láncszem: Jared Goff

A Lions elcserélte a távozni vágyó Matt Staffordot többek között két első körös pickért és Jared Goffért. A stáb állítólag kedveli a korábbi 1/1-est, de sok mindent elárul a fiatal irányítótól, hogy Sean McVay tavaly inkább a 2018-ban draftolatlan John Wolfordot kezdette helyette a rájátszásban. Az eddigi tapasztalatok alapján egy jó rendszer nélkül teljesen elveszett, nem képes a hátán vinni a csapatot – egy átlagos game manager, akit ráadásul még csak playmakerek sem vesznek körül.

Miben lehet bizakodni?

Leginkább abban, hogy a meccs előtt minden ellenfél térdkalácsát elharapják a Lions játékosai. A támadófal egyébként nagyon jól néz ki Taylor Deckerrel, Jonah Jacksonnal, Frank Ragnow-val és Penei Sewellel, de még Halapoulivaati Vaitai is vállalható lehet guardként. Az egység könnyen top 5-ös is lehet, ami egy átlagon felüli futójátékkal kiegészítve hozhat pár meccset a csapatnak. Már amennyiben ez a cél.

Nem igazán látok olyan forgatókönyvet, amivel ez a keret rájátszásért küzdene, ahhoz egy nagyon jó Goff és egy átlagon felüli védelem is kevésnek tűnik jelenleg. A legoptimistább scenario 4-5 győzelem és egy jó öltözői kultúra kialakítása lehet (bár azon lehet vitatkozni, hogy csapatépítés szempontjából kell-e a 4-5 győzelem).

Ki/mi lehetett volna még a leggyengébb láncszem?

Az elkapószemélyzet kritikán aluli. A futó D’Andre Swift ügyes, a cserefutó Jamaal Williams is rendben van, TJ Hockenson pedig az egyik legtehetségesebb TE a ligába, de ennyi. Jelenleg a három kezdő elkapó Breshad Perriman, Tyrell Williams és Geromino Allison, mellettük pedig Quintez Cephus és az idei negyedik körös Amon-Ra St. Brown jöhet szóba – ha azt mondom, hogy bottom 3-as az egység, még hízelegtem.

Ez az offense összességében Stafforddal sem nézne ki túl bizalomgerjesztően, pedig ő képes extra teljesítményre. Goffnak nem nagyon lesznek üresen álló elkapói, nem élhet csak könnyű passzokból, ez az elkapószemélyzet minden hiányosságát ki fogja domborítani.

Green Bay Packers

A leggyengébb láncszem: Aaron Rodgers

Furcsa lehet Rodgerset itt látni egy MVP-szezon után, de mivel nem tud csendben szenvedni (akár jogosan, akár nem), nagyon kellemetlen helyzetbe hozza a csapatot. Szinte minden egyes hír arról szól, hogy a veterán QB visszatér-e, óriási a bizonytalanság, miközben úgy tűnik, hogy Jordan Love még nem áll készen az éles bevetésre. Hihetetlen, hogy egy szinte semmit nem gyengülő, sorozatban kétszer is NFC döntőbe jutó csapatnál nem az a fő kérdés, hogy sikerül-e idén a Super Bowlt megnyerni.

Miben lehet bizakodni?

Leginkább abban, hogy sikerül Rodgerst megbékíteni, aki visszatér az edzőtáborra, csúcsformában lesz és teljes erőbedobással próbálja győzelemhez segíteni a csapatot. Minden más opció egyenlő a katasztrófával. Ha csak a szezon előtt tér vissza a csapathoz, ha enervált és kedvetlen lesz, ha bomlasztani fogja az öltözőt, akkor nemhogy a bajnoki cím, de még a rájátszás sem lesz meg.

Ki/mi lehetett volna még a leggyengébb láncszem?

Az elkapósor továbbra sem az igazi és a támadófal is gyengült, de egy Rodgersszel a fedélzeten ez nem olyan nagy probléma. Ellenben a front7 nem az igazi, a linebacker poszt továbbra is lyukas, a futás elleni védelemmel lehetnek komoly problémák, illetve Jaire Alexander mellett sincs igazán minőség, az idei első körös Eric Stokesba elég nehéz belelátni a vadállatot, pláne újoncként.

Minnesota Vikings

A leggyengébb láncszem: Secondary

Hihetetlen vagy sem, jelenleg messze Minnesotában uralkodnak a legnormálisabb körülmények. Nagyjából mindenki boldog, Danielle Hunter igényeit is sikerült kielégíteni, Anthony Barr belement egy fizetéscsökkentésbe, mindenki visszatért a holdoutból, érkezett játékos a támadófalba – minden adott, hogy idén a hullámvasút csúcsán legyen a gárda (bár Super Bowl contendernek így sem tűnik a Vikings).

Lyukak természetesen vannak a rosteren, a legnagyobbak talán a secondaryben. Nem is annyira lyukak, inkább kérdőjelek. Safety poszton Harrison Smith pályája lefelé ível, mellette Xavier Woods visszalépés Anthony Harrishez képest, míg Patrick Peterson és Bashaud Breeland neve nem cseng rosszul, de tavaly egyikük sem nyújtott top 50-es teljesítményt a PFF értékelése alapján. A fiatalok közül Cameron Dantzler jól mutatkozott be tavaly, ellentétben Jeff Gladney-val, akinek ráadásul pályán kívüli ügyei is vannak.

Miben lehet bizakodni?

A mélység rendben van, papíron jó lehet a secondary, de szinte mindenkinek meg kellene ehhez újulni, ami azért annyira nem valószínű forgatókönyv. Így leginkább az offense-ben lehet bízni, ami Dalvin Cookkal, Adam Thielennel és Justin Jeffersonnal brutálisan jó lehet. Egy jó offense mellé egy közepes defense is elég lehet, tavaly is leginkább ez hiányzott, nem véletlenül mondta Mike Zimmer azt, hogy a 2020-as Vikings D volt karrierje legrosszabb egysége. Az immár egészséges Hunterrel, az opt outból visszatérő Pierce-szel és piacról igazolt Tomlinsonnal a védőfal nagyot léphet előre, a CB-sor sem lehet gyengébb a tavalyinál, abszolút benne van a védelemben a szintlépés és ezzel együtt a csapat a csoport talán legnagyobb favoritja jelenleg.

Ki/mi lehetett volna még a leggyengébb láncszem?

A támadófal belseje tehetségben nem lenne rossz, Garrett Bradburry első körös volt 2019-ben, Ezra Cleveland második körös tavaly, míg Mason Cole 2018-ban a harmadik körben lett kiválasztva. A jó játék ugyanakkor egyelőre hiányzik tőlük, különösen pass protectionben, ami okozhat kellemetlen pillanatokat Cousinsnak.

[/ppp_patron_only]