Legutóbb a szezon elején csináltunk egy díjfigyelő cikket, ahol a korai benyomások alapján néztük meg, hogy kik érdemelték volna meg a díjat két forduló után. Az egyik cél az volt, hogy lássuk a trendeket, és a szezon felén túlesve úgy gondolom érdemes ismét számot vetni.
A formátum változatlan az előző cikkhez képest, ugyanúgy 3-3 játékost/edzőt fogok hozni, akiket esélyesnek gondolok az első kilenc forduló után. Utóbbit fontos kiemelni, mert nem feltétlen az utolsó fordulós bolondokháza döntött, hanem a teljes kép az első fordulótól kezdve a Steelers-Bears meccs végéig. Nyilván az nem hátrány, ha valaki teljesítménye javuló tendenciát mutat, na de lássuk a listát!
MVP
Továbbra is kaotikus a helyzet, az én szememben ugyanis nincs kiemelkedő favorit, cserébe vagy hat játékost, ha nem többet simán fel lehet sorolni, és egyikbe sem tudnék belekötni. Az én szűkített listámon inkább az “egyszemélyes hadseregre” koncentráltam, aki olyan szinten alfája és ómegája nem csak a passzjátéknak, de a teljes támadósornak is, hogy az angol titulusban lévő “legértékesebb” szó érvényesül esetükben.
1. Lamar Jackson, QB, Baltimore Ravens
Nála nagyobb one man army jelenleg nincs a fociban. Amit a futásaival hozzátesz, azt nem tudja senki reprodukálni, ami miatt nagyon nehéz fogást találni a Ravensön. Hajlamosak lennénk azt gondolni, hogy azért fut ennyit, mert a passzok nem mennek, de ez nincs így. Máshogy játszik mint akkor, sokkal több turnover veszélyes labdája van, ami miatt már most majdnem annyi interceptionje van, mint az MVP szezonjában, cserébe sokkal több a tökéletes passz is a részéről, megnövelte az átlagos passztávolságát, ami miatt yardokban karrierévet zárhat. Box score statisztikákat nézve nem olyan látványos mint 2019-ben, cserébe most jóval dominánsabbnak érzem a pályán, mint akkor.
2. Tom Brady, QB, Tampa Bay Buccaneers
Egészen elképesztő, hogy még mindig nagyon magas szinten tud játszani. Lehet itt sok dologra fogni, sorsolás, a csapata erőssége, amit akartok, de kihagyhatatlan egy ilyen beszélgetésből. Amit Jackson esetében hiányoltam a látványos statisztikákban, azt Brady hozza: övé a legtöbb passzolt yard meccsenként (331), a legtöbb TD (25), és csak 5 interceptiont dobott. Bármennyire is mélyre akarunk ásni a játékosok statisztikáiban, a szavazó újságírók első sorban ezeket veszik figyelembe. És tegyük szívünkre a kezünket, ha ezt a tempót hozza, akkor esélyes, hogy megdönti Peyton Manning alapszakasz rekordját minden értelemben, az pedig egyenes út lehet az MVP cím felé.
3. Kyler Murray, QB, Arizona Cardinals
Őszinte leszek, nagyon hezitáltam azon, hogy betegyem őt ide. Nem azért, mert statisztikailag ne lenne jó szezonja, hiszen az egyik legjobb a játék megannyi aspektusában. Ami elbizonytalanított, az a “valuable” jelző, hiszen ez a Cardinals Colt McCoy-jal a pályán is lesimázott egy ellenfelet, még ha az érdem nem is az övé volt a 49ers ellen. De végül maradt, bár csak harmadik helyen, mert valami egészen elképesztő, hogy milyen tökösen játszik, nem lehet kizökkenteni őt nyomással sem, elképesztően pontos minimális hibaszázalékkal. Ha őt is elkezdenék úgy futtatni mint eddig, akkor még komolyabb fejtörést okozna, hogy ki érdemelné meg a díjat.
OPOY
Mivel nincs kiemelkedő MVP teljesítmény, ezért megnyílhat az út arra, hogy az OPOY nyertese ne legyen egyenlő az MVP-vel. Na de ha az MVP-nél azt mondtuk, hogy megannyi opció van, akkor itt ez pláne igaz. A fenti hármasból senkit nem hozok ide a változatosság kedvéért, de itt is nehéz három játékosra szűkíteni.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
1. Cooper Kupp, WR, Los Angeles Rams
Az a durva Kuppban, hogy ő a surranópályán ért olyan magasságokba idén, ahol most tart. Nem ő a leggyorsabb, nem ő a legnagyobb, nem ő a leglátványosabb elkapó, cserébe meg olyan technikás, mint nagyon kevesen, és ezt használja ki. Matthew Stafford nagyon hamar megtalálta vele az összhangot, 9 meccs után már 1000 elkapott yard fölött van 10 TD mellett, ilyen ütemben képes lehet megdönteni Megatron (1964 yard) és akár Randy Moss (23 TD) csúcsát is, amit sok embertől várhattunk a megemelkedett alapszakasz-meccsek után, de tőle nem. Zseniális.
2. Nick Chubb, RB, Cleveland Browns
Nem győzöm eléggé hangsúlyozni mekkora szívfájdalmam az, hogy őt rotálják, mert így esélye sincs olyan számokat hozni, mint Derrick Henrynek. Szó se róla, King Henry egy őrült, de amennyi lehetőséget kap futni, nem csoda, hogy ilyen statokat szed össze. Chubb átlagban 1,7 yarddal többet tesz meg futásonként nála, több a kiharcolt missed tackle-ök és a 10+ yardos futásainak száma is, és átlagban másfél yarddal többet tesz meg nála kontakt után. Yardban és TD-kben elmarad, bár ez Henry sajnálatos sérülése miatt változni fog, de csak azért nincs vele egy lapon említve (értsd: az egekig magasztalva), mert nem olyan látványos. Óriási hiba emberek!
3. Josh Allen, QB, Buffalo Bills
Tetszés szerint beilleszthető ide egy csomó más játékos, én most őt hoztam ide. A bevezetőben említett felfelé ívelő pályának ő speciel pont ellent mond, mert nem a Dolphins, pláne nem a Jaguars elleni játéka alapján van itt, ettől eltekintve viszont ő jelenti egymaga a buffalói támadósort, hála a futásainak, amivel nem sokkal marad el házon belül Singletarytől. Az előtte lévő meccsekbe nehéz belekötni, így nálam ő még mindig nagy favorit az MVP címre is.
DPOY
Az az érzésem a védőknél, hogy van sok magas szintű teljesítmény, de ebből kiugró csak kevés. Sokaknak becsúszik 1-1 olyan találkozó, ahol az egyéni statisztikákat sikerült brutálisan megtolni, de kevés játékos tudja ezt egynél többször megismételni.
1. Kevin Byard, S, Tennessee Titans
Nagyon örömteli látvány, hogy ismét visszatért az elitbe. Elképesztő ahogy játszik, interceptionöket szerez, a felé szálló labdák kevesebb mint feléből enged csak elkapást, van két visszahordott TD-je is már. Rendkívül sokoldalú a játéka, ami miatt nálam most ő a legjobban teljesítő védő a ligában.
2. Myles Garrett, Edge, Cleveland Browns
Imádom Maxx Crosbyt, aki nyomásokban Garrett fölött ál, ugyanakkor a Browns szupersztárja ezt nehezebb ellenfelek ellen érte el, ráadásul ő ezeket képes sackekre is váltani, és ő nyeri meg a legnagyobb százalékban a párharcait a passzsiettetők között. Jelenleg 12 zsákolással vezeti a ligát, szóval ő is egyéni rekordot dönthet ha így folytatja, ami elég jó katalizátora egy Év Játékosa díjnak.
3. Jalen Ramsey, CB, Los Angeles Rams
Igen, Trevon Diggsnek van 7 interceptionje, ami nem mindennapi mutató, de ezeken kívül az embernek eszébe sem jutna őt itt emlegetni. Ebben különbözik Ramsey-től, aki viszont a sokoldalúságával egy teljesen új szintre emeli a cornerback posztot, már ha őt tekinthetjük annak sok esetben, amikor berakják a boxba. Szerintem nem igazán volt mit bizonyítania, a legjobb CB-nek gondolom a ligában, de most nagyon sok kétkedőjének mutatja a fityiszt.
OROY
A második fordulóban nem volt olyan kecsegtető a helyzet, de ahogy azt várni lehetett, sok srác felvette a profi tempót, és megmutatták tudásukat. Eddig egyértelműnek tűnt számomra ez a díj, de az elmúlt hetek alapján lehet trónfosztás lesz szezon végén.
1. Ja’Marr Chase, WR, Cincinnati Bengals
Egyelőre viszont változatlanul Chase nálam a favorit, akinek a számai picit visszaestek a rekordokat halmozó első fordulókhoz képest, de még így is a legjobb rookie támadó a ligában. Hozza a yardokat és a TD-ket, illetve borzasztóan nehéz őt szerelni, ha a kezébe kerül a labda, egy igazi vadállat.
2. Justin Fields, QB, Chicago Bears
És akkor a trónkövetelő, amit nem sokan gondoltunk volna. Fields az elmúlt meccseken kegyetlen jól játszott, azt érezte az ember, hogy a hátára vette a csapatot, és nagyon jól állt neki. Ehhez kellett Matt Nagy távolléte is (khm, enyhe célzás), de azóta sikerült meglovagolnia ezt. Az egyetlen baja az, hogy győzni nem tud, márpedig az nem árt ebben a sportban, de ha csak a teljesítményét nézzük, akkor simán felzárkózhat Chase-hez, a posztja miatt biztos elő lesz véve a voksolás során.
3. Mac Jones, QB, New England Patriots
Sokáig megingathatatlan volt a helye, de túlságosan “belekényelmesedett” ebbe a helyzetbe, amíg a többiek játéka viszont javult. Egyelőre még dobogós nálam, de ha nem tud fejlődni a szezon második felére, akkor ki fog csúszni innen. Nem látom azt a fejlődést rajta mint Fieldsen, cserébe viszonylag magasra rakta újonc mércével a lécet, amit nehezebb átugrania mint kollégájának, akinek nem hogy a nulláról, negatív tartományból kellett visszajönnie.
DROY
Kicsit olyan érzésem van, hogy megfordult a laposztás az újoncok díjazásánál. A szezon elején jó támadókból láttunk kevesebbet, míg a védők berúgták az ajtót, az idő előrehaladtával viszont a támadók fejlődtek, a védőknél ezt kevésbé látom, és elég messze vannak az éllovastól.
1. Micah Parsons, LB/Edge, Dallas Cowboys
Hacsak nem sérül meg, szerintem kizárt dolog, hogy ezt a díjat elbukná Parsons. Olyan szinten jól játszott egy másik poszton, hogy az elképesztő, minden ötödik pass rusher snapjén képes nyomást kiváltani, a párharcai 24,6%-át nyeri meg a blokkolójával szemben, mindkettő liga teteje a posztján. Most már inkább csak szituációs rusher, de jól is áll neki ez a szerep, más kérdés, hogy off ball linebackerként vajon mennyire lesz jó a profik között.
2. Odafe Oweh, Edge, Baltimore Ravens
Az előző cikkben úgy zártam a Rousseau-ról való értékelést Oweh-val szemben, hogy “Ugyanakkor könnyen lehet, hogy a következő cikkben már helyet cserélnek…”. Jelentem, megtörtént. Oweh minden várakozásomat felülmúlja, sokkal lassabb akklimatizációt vártam volna tőle, de nagyon hamar sikerült felvennie a ritmust, és a Ravens is remekül menedzseli eddig a karrierjét. Parsonstól messze van, mögötte viszont nincs szakadék a posztján, sőt, de egyelőre nálam ő a második legjobb passzsiettető.
3. Jevon Holland, S, Miami Dolphins
Holland kapcsán inkább a látvány és az emlékezet az erős bennünk, hiszen a RedZone körkapcsolások során többször is láthattuk, mert voltak nagy játékai. Igen ám, csak coverage-ben meg el van veszve, amit igyekeznek kihasználni az ellenfelek. A fejlődés látszik nála, de egyelőre rajta nagyon érződnek a rookie mistake-ek. Amennyiben ezeken nem tud javítani, a “big playek” sem fogják itt tartani.
HCOY
Továbbra sem lett egyértelmű ez a díj, mikor az AFC-ben folyamat helycserék vannak, az NFC-ben pedig öt csapat is kimagaslik a mezőnyben. Még akár az is lehet, hogy vadiúj hármast olvashattok majd, ebből mondjuk két személy esetében nem lepődünk meg.
1. Kliff Kingsbury, Arizona Cardinals
Múlt héten amikor a vasárnapi meccsekről beszéltünk a podcastünkben, megemlítettem, hogy várom a Cardinals-49ers csoportrangadót, főleg ha Colt McCoy fog irányítani. Mégpedig azért, mert Kingsbury bizonyíthatja, hogy az MVP-favorit quarterbackje nélkül is képes nyerni, és sikerült neki. Nem gondoltam volna ilyen szintű javulást nála, de ezzel a múlt heti győzelemmel nálam fél szezon után megnyerte az Év Edzője díjat.
2. Mike Vrabel, Tennessee Titans
Ahogy indult a csapat szezonja, nem néztük ki belőlük azt, hogy féltávnál az AFC tetején fognak csücsülni, még akkor sem, hogy a csoportjukon belekalkuláltuk, hogy átmasíroznak. Azonban Vrabelék megverték a Chiefst, a Billst és a Ramst is, ami megsüvegelendő, a csoportjukat már kvázi megnyerték, a hátralévő sorsolásuk alapján pedig simán lehet, hogy nem engedik ki a kezükből a kiemelést.
3. Brandon Staley, Los Angeles Chargers
Sok kiemelkedő csapat van, akiknek az edzői mind sorban állnak a díjért, de nem tudok köztük különbséget tenni. Így a választásom egy újoncra esett, akiknek a jó teljesítménye felkelti a figyelmet a szavazók körében, és Staley eddig imádnivaló. Jól használja az analitikát, néha talán túlságosan bevállalós is a kelleténél, de én ezt mindig többre értékelem. Mint vezető remek, azonban a Chargers védelmén egyáltalán nem látszik, hogy amúgy ez Staley szakterülete.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások