A védelem RPO-ja: a szimulált nyomások

A mai NFL a támadófociról szól elsősorban. A szabályok is egyre inkább ezt segítik elő és olyan cheat code-okat találtak ki az offense guruk, mint az RPO-k, ahol a támadók a futás és a passzjáték előnyeit egy koncepcióban tudják kihasználni. A védelmeknek pedig reagálniuk kellett és meg kellett találniuk a saját cheat code-jukat, amivel problémákat okozhatnak az offense-eknek. Egy ilyen válasz a szimulált nyomások koncepciója.

A védelmeknek passzjáték esetén két dolguk van: nyomást generálni az irányítóra és hátul megoldani a coverage-et. Az alapfelállás az, hogy négy védőfalemberrel igyekszel átjutni a támadófalon, hátul pedig heten embereznek / védik a területet. Azonban a négy védőfalember nyilvánvaló hátrányban van az öt támadófalemberrel (és esetleges extra blokkolókkal) szemben, és ha nem érnek oda a QB-ra, akkor ő egy idő után biztosan megtalálja a rést a coverage pajzsán.

Ezért szeretnek a csapatok blitzeket küldeni az irányítókra, hogy felgyorsítsák a folyamatukat, megzavarják őket és belekényszerítsék egy rossz passzba. Azonban ez azzal jár, hogy plusz egy (vagy több) embert kell az irányítóra küldeni, így pedig eggyel (vagy többel) kevesebb ember marad hátul coverage-ben, ami alaposan megnehezíti a feladatukat. És ha a támadók felveszik a blitzet, akkor az irányítónak jóval egyszerűbb dolga van üres embert találni. A jó irányítók pedig manapság már nagyon jól reagálnak a blitzekre és a statisztikák alapján nem is érdemes rájuk plusz embert küldeni, mert gyorsan megtalálják a szabad elkapót.

Ha pedig olyan gyorsan szabadulnak a labdától, hogy nincs ideje odaérni a plusz embernek, akkor mi értelme van blitzelni? És ha ez nem működik, akkor mégis hogyan lehet felpörgetni a nyomások arányát úgy, hogy közben nem szenvedünk hátrányt coverage-ben? El lehet érni egy olyan ideális állapotot, hogy plusz ember feláldozása nélkül is jobban meg tudjuk zavarni az irányítót? Lehet “biztonságosan” extra nyomást küldeni?

A védőguruk erre találták ki a szimulált nyomásokat és a creepereket.

A védelmek eddig vagy bíztak a négy fős pass rushban, hogy odaérnek a QB-ra, amíg a coverage-ben heten elveszik a területet, vagy bíztak a coverage-ben, hogy kibírja addig, amíg a blitz odaér az irányítóra. A szimulált nyomásokkal és a creeperekkel viszont úgy erősítheted a pass rusht, hogy nem áldozol fel hátul embert, tehát mindkét “világnak” kihasználod az előnyét. Mint Smart Hulk. 

Na de mik is ezek?

A szimulált nyomások és a creeperek esetében is egy (vagy több) nem-hagyományos pass rusher védőt (tehát linebackert vagy defensive backet) küldünk az irányítóra úgy, hogy közben egy (vagy több) hagyomány pass rusher védőt (tehát falembert) hátraküldünk coverage-be. Úgy is fogalmazhatunk, hogy kicseréljük egy első- és egy másod- vagy harmadvonalas védő feladatkörét.

A különbség a két fogalom közt mindössze annyi, hogy szimulált nyomások esetében blitzet mutatunk az ellenfélnek, a creepereknél pedig nem. A nevük is erre utal, hiszen előbbinél azt mutatjuk, hogy mondjuk hatan mennek a QB-ra, de végül csak négyen, míg utóbbinál “ólálkodnak” a blitzelő védők, akikre nem számít a fal.

Tehát szimulált nyomások és creeperek esetén a védők továbbra is négy védőt küldenek az irányítóra és megtartanak hét játékost coverage-ben. Csak nem ugyanazok az emberek vannak az adott feladatkörökben, mint megszoktuk. És épp ezért nehéz a támadófal dolga.

Kiegészítésképp megjegyezném, hogy általában a szimulált nyomásokat emberezéssel, a creepereket zónázással azonosítják, de nem kell ennek így lennie, mindkettő mögött lehet emberezést és zónázást is használni.

Nézzünk két példát! 

Szerencsére meg tudom könnyíteni a saját dolgomat, mert elemeztem már szimulált nyomást tavaly a 7 játékai rovatban, amikor a Dolphins zavarta össze Jared Goffot.

A Dolphins zero blitzet mutat, azaz nincs mély safety, a szélen emberezés az elkapókon, a line of scrimmage-en pedig 6 védő állt fel az öt támadófalemberrel szemben.

Az OL-nek valamit ki kell találnia, hogyan blokkolja az esetleges 6 rushert 5 emberrel. Ilyenkor a prioritást középre helyezik, tehát középen senki nem jöhet át (mivel ez a legrövidebb út az irányító felé), a hatodik emberért az irányító “felel”, azaz ha ő is jön, akkor gyorsan kell szabadulnia a labdától (hot route). Jelen esetben a fal jobbra tolódik és a bal oldali Ogbah-t hagyja szabadon.

Igen ám, de mégsem jön hat védő, csak négy, ugyanis a támadók szerinti jobb oldalról ketten is hátralépnek zónába. Ez a szimulált nyomás. Hat rushert mutattak, de csak négy ment végül az irányítóra, és nem a négy védőfalember.

Goff a play előtt tudta, hogy lesz/lehet egy szabad rusher, így gyorsan kell szabadulnia a labdától. Tankönyv szerint jól csinálta a dolgát, hiszen jött a szabad pass rusher, az irányító pedig az ő helyére dobta be a labdát az elkapójának.

Csakhogy a Dolphins nem hat embert küldött, csak négyet, ketten pedig visszaléptek a rövid útvonalak elvételére. Goff így épp a defensive tackle Christian Wilkinst találta meg a labdával.

Jól látszik az utolsó képen, hogy öt támadófalember három védőt blokkol, tehát kettőnek nincs feladata (egyik besegített, de a jobb guard senkit sem blokkol). A védelem tehát sikeresen elérte, hogy legyen egy szabad rushere, miközben ugyanúgy megtartott 7 embert coverage-ben.

A Dolphins mellett a Panthers is gyakran használja a szimulált nyomásokat és a creepereket (nagyon jó az emberanyaguk is hozzá). Ezt is elemeztem már idén (egy másik, még bonyolultabb playt is találtok ebben a linkelt cikkben), és igazából itt vegyítve van a sim pressure és a creeper koncepció, hiszen blitzet is mutat a Panthers, és olyan ember is érkezik, akire nem számított az offense.

Ennél a playnél úgy néz ki, hogy öt rusher lesz, érkezik majd a két belső falember, a két pass rusher, illetve az egyik középső linebacker. A támadóknál öten maradnak protectionben, a tight end elmegy majd útvonalra, de ez rendben van, hiszen öten vannak öt védőre, így nem lehet nagy baj – legalábbis az offense így gondolja. Mivel a linebacker Jermaine Carter (#4) a támadók szerinti jobb oldalra mozgott a snap előtt, így a center is jobbra fog tolódni a snap után, hogy őt felvegye.

A Panthers viszont nem a felállás szerinti várható embereket küldi az irányítóra. Középről a linebacker Carter és szélről a pass rusher Reddick visszalép coverage-be, ellenben a másik linebacker, Shaq Thompson (#7) érkezik, ráadásul a visszalépőkkel ellentétes oldalról.

Mivel ketten a támadók szerinti jobb oldalról léptek vissza coverage-be, így onnan csak egy rusher érkezik, viszont hárman is blokkolnak arra az oldalra a támadóktól. Ellenben a túloldalon 3 védő van két támadóval szemben, ami nyilvánvalóan szabad rushert eredményez – a játék pedig sackkel végződik.

Így tehát négy emberrel sikerült elérni azt öt támadóval szemben, hogy valaki blokkolatlanul érkezhessen meg az irányítóra. Itt is érdemes megemlíteni, hogy Reddick és Carter, a két hátralépő védő pont elveszi azt a területet, ahová az irányító gyorsan bedobhatná a labdát, ha észleli a protekció hibáját. Bal oldalon a slant üresen lenne, ha nem lépett volna oda vissza Carter.

Miért olyan jók ezek?

Ez a két play kiválóan mutatja meg, hogy milyen az, amikor tökéletesen működik egy szimulált nyomás vagy egy creeper. Ideális esetben a falat össze tudják zavarni és lesz egy szabad rusher, aki vagy sackeli a QB-t vagy gyors passzra készteti, amit pedig le lehet fülelni a falból visszaküldött védőkkel.

A protectiont nagyon jól lehet manipulálni a pressure lookokkal, hiszen ez nagyon bekorlátozza, hogy mit tud a támadófal csinálni (főleg ha az offense nem tart bent extra blokkolókat). És ha tudjuk, mire készül a támadófal, akkor azt ki is tudjuk használni. Ha sikerül egy blokkolatlan blitzert küldeni, az szuper (ahogy látjuk fent is), de még ha fel is venné a támadófal mind a négy védőt, akkor is biztonságban van a defense, hiszen hét ember van coverage-ben.

Ezért írtam a címben, hogy ez a védelem RPO-ja. Hiszen ott is az a helyzet, hogy ha mehet a gyors passz a sebes elkapónak, akkor tök jó, de ha nem, akkor is haladhatunk a földön. Vagy a másik irányból megközelítve: ha mehet a futás könnyű box ellen, akkor tök jó, de ha nem, akkor is ott a rövid passz opció üresen.

A szimulált nyomásnál nagyon örülünk, ha lesz egy szabad rusher, hiszen akkor szinte biztosan kikényszerítünk egy sikertelen játékot, de egész jó eséllyel egy nagy játékot (sack, int) is össze tudunk hozni. Ha nincs szabad rusher, akkor meg beáll az alaphelyzet és a 7 hátsó védőnek le kell védekeznie az elkapókat, a négy rushernek pedig meg kell nyernie a matchupját, hogy odaérjen a QB-hoz.

Az is előnye ennek, hogy nagyon sokféleképpen keverhetők a kártyák, a vonalra felálló hat védő közül bármelyik négy jöhet szimulált nyomással, de jöhet egy emberes blitz és két emberes blitz is, tehát a támadófal nem tud felkészülni a snap előtt, hogy épp ki fog jönni. Nehezen tudják meghatározni, hogy kinek mi lenne a feladata a protectionben.

Double mug looknak hívjuk, amikor a négy védőfalember mellett a két linebacker is feláll a line of scrimmage-re az A lyukakba. Ennek az atyja egyébként Mike Zimmer. (kép via Ben Solak)

És nem csak a támadófal, hanem ami talán még fontosabb, hogy az irányító sem tudja ki jön és honnan. Ez azt is eredményezheti, hogy akkor is nyomást érez, ha épp négyen jönnek és a fal is fel tudja venni az embereket, így pedig feleslegesen sietteti a folyamatát, ami kapkodáshoz vezet (szellemeket látnak).

Plusz a 6 (vagy akár 7) veszélyeztető védő miatt a támadók sokszor bent fognak tartani egy futót és/vagy egy tight endet blokkolni, ezzel pedig azt is eléri a defense, hogy kevesebben mennek route-ra, így a coverage feladata is könnyebb.

Annyi hátránya persze van ennek az egésznek, hogy ha a fal jól felveszi a rushereket, akkor nem az arra szakosodott emberek lesznek adott feladatkörökben. Tehát egy-két védőfalember lesz coverage-ben, ami nem ideális állapot, de azért hellyel-közzel ők is megoldják ezt (elveszik a gyors passzokat, lehetőséget nyújtva a blitzelőknek odaérni). Meg ugye egy-két nem-védőfalember küzd majd támadófalemberrel, ahol szintén kisebb a győzelem esélye.

Ezt a problémát ráadásul lehet azzal csökkenteni, ha különleges, sokoldalú védőid vannak, akik el tudják látni ezeket a feladatokat. A Panthersnél például a két edge rusher, Brian Burns és Haason Reddick is vissza tud lépni coverage-be, a két belső linebacker pedig jó blitzelésben. A Dolphins is tele van ilyen sokoldalú emberekkel, de a Vikingsnál Anthony Barrnak is elsősorban ezért van ilyen nagy szerepe és ezért szereti Zimmer. A Patriotsnál hasonló a helyzet Van Noy-jal, de említhetjük a safety sorban Jamal Adamst a Seahawksból, Chuck Clarkot a Ravensből vagy Jabrill Pepperst a Giantsből, akik szintén elég jól blitzelnek a másod- és harmadvonalból, így nagyon jól használhatók ilyen feladatkörre.