Elsőéves főedző mustra – NFC

Hét forduló után kezdenek kirajzolódni az erőviszonyok és már van annyi adat a birtokunkban, hogy értékelni tudjuk az elsőéves főedzők – Brian Daboll, Kevin O’Connell, Dennis Allen, Matt Eberflus – teljesítményét az NFC-ben. Van, aki év edzője díj esélyes, mások csak a kötelezőt hozták, van aki pedig már most retteghet a Fekete Hétfőtől.

New York Giants: Brian Daboll

Mérleg: 6-1

“Az látszik, hogy érti a támadósort és a modern focit, jó érzékkel rakja össze az edzői gárdát, győztes kultúrákból érkezett és közelről látta, hogyan lehet sikeres csapatot építeni. Top irányító nélkül persze nehéz lesz sikeresnek lenni, de ez mindenkire igaz, ezért sem kötötték Jones sikerességéhez a New York-i karrierjét. A padlója magasan van, és ugyan a plafonja kérdéses, de jó eséllyel ő volt a legmagasabb polcon az elérhető főedzők között, amit az eddigi döntéseivel igazolt is. Ez így nagyon rendben van. Értékelés: A+” – Renningan

Én odáig voltam Daboll megszerzésétől, az egyik legjobb főedzőjelöltnek tartottam. És bár őszintén szólva szerintem New Yorkban sem értik, hogyan sikerült 6-1-es mérleget összehozni és szinte a szezon felénél bebiztosítani a rájátszást, magyarázkodnia csak a veszteseknek kell.

Amennyiben objektíven ítéljük meg a helyzetet, akkor elég nehéz azzal vitatkozni, hogy ez a Giants az elmúlt 10-20 év leggyengébb 6-1-es gárdája. A csapat 6-1-es az egy labdabirtoklásnyi különbségű meccseken, abszurd mértékben állnak össze a csillagok a negyedik negyedben és még Bears vagy Panthers szintű ellenfeleket sem sikerül dominálni. Ez semmiképp nem fenntartható, és hosszú távon (vagy akár már idén is) vissza fog ütni. Emiatt benne van a pakliban az, hogy megismétlődjön a Ben McAdoo féle történet, amikor 2016-ban 11-5-tel végzett a csapat (ebből kilenc győzelem volt egy labdabirtokláson belül), majd jött egy 3-13-as összezuhanás.

Nem hiszem, hogy ez megtörténne, de mindenképp helyén kell kezelni az eredményeket. Ezzel együtt nem lehet nem dicsérni Daboll munkáját, aki eddig abszolút év edzője szinten végzi a munkáját. Gyakorlatilag sikerült egy offseason alatt teljesen megváltoztatni a Giants toxikus öltözői mentalitását egy egészségesen kompetitív, győztes kultúrává. Ez meglátszik a játékosok hozzáállásán és a playcallingon is: többek között hezitálás nélkül leültette a 18 milliós Kenny Golladay-t, jelezve, hogy itt mindenkinek tepernie kell, míg a Titans elleni meccset egy 20-19-es hátrányban behívott sikeres kétpontossal sikerült megnyerni.

Szakmai szempontból is elég sokat tett hozzá a támadósorhoz Daboll, de a kevés tehetség miatt ez annyira nem látszik a statisztikákban . A támadósor így is gyenge közepes (ami az elvártakhoz képest komoly előrelépés), de úgy nem egyszerű, ha messze átlagon aluli skill személyzeted van, illetve egy olyan támadófalad, ahol Andrew Thomas jó, mindenki más csapnivaló. Ellenben a futójátékot még így is szépen összerántotta, Saquon Barkley a régi csúcsformáját idézi, Daniel Jonesra is sok személyre szabott játék lett írva, így pedig azon a szinten teljesít, aminél már el lehet gondolkozni egy középkategóriás szerződéshosszabbításon.

További pozitívum, hogy nagyon kiegyensúlyozott és fegyelmezett a csapat. Kiemelkedően kevés az elveszített labda és a szabálytalanság, így az eddigiekkel szemben a Giants egyike azon kevés csapatnak, ami ha nem is csinál extrát, de nem is veri meg magát. Emellett nagyon bejött Don Martindale megszerzése, aki ebből az átlag alatti tehetségű keretből egy top 10 közeli védelmet rakott össze. Nagy kérdés lesz jövőre az irányítóhelyzet, illetve sok fog múlni a draftokon és a piacon, de régóta nem nézett ki ennyire jól a Giants jövőképe. Értékelés: A+

[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]

Minnesota Vikings: Kevin O’Connell

Mérleg: 5-1

“Kifejezetten optimista vagyok a kinevezéssel kapcsolatban. Nem hiszem, hogy O’Connell lenne az új támadózseni, de ez nem is lehet reális elvárás. A segédedző-kinevezései jól néznek ki, kialakíthat egy jó kultúrát a csapatnál, a támadófelfogása miatt pedig minden rejtett potenciál előjöhet az offense-ből. Nem lepne meg, ha Kirk Cousins karrierévet tartana, és bár nem vagyok meggyőzve arról, hogy van annyira jó irányító, akivel Super Bowlt lehet nyerni, de a Vikings O’Connellel így is contender lehet. Teljesen jó fitnek tűnik, és bár egy Jim Harbaugh-t például egy magasabb padlójú és közel azonos plafonú kinevezésnek tartottam volna, de ezért a kinevezésért is lehet lelkesedni. Értékelés: B+” – Renningan

Ha nem is pont úgy, ahogy vártam, de az eredmények önmagukért beszélnek. Az edzői kinevezések tényleg jól sültek el, mert bár a védelem a rendszerváltás óta nyeli a yardokat (6. legtöbb), de csak 19,7 pontot enged meccsenként (12. legkevesebb). Lehetne ez jobb is, de összességében komoly előrelépés történt az előző szezonhoz képest.

Az offense is átalakult, már csak 36,24 százalékban fut a csapat, ami a 6. legkevesebb. Emellett jól működik a támadófal, nagyon szép játékokkal van tele a playbook, ami főleg a red zone-ban jön elő, ahol a 11. leghatékonyabb a támadósor. Kirk Cousins is jól játszik, még ha nincs is karrieréve, ráadásul a liga egyik legkevesebbet szabálytalankodó csapatáról van szó, ami szintén a főedzőt dicséri.

Ezek alapján azt hihetnénk, hogy a Vikings egy top csapat és Super Bowl contender, de ez egyelőre még nincs így. A Packers elleni első heti gálát leszámítva a gárda egyszer sem dominált, pedig a Lions, a Saints, a Bears és a Dolphins is messze rosszabb csapat. Vagy bealszanak Cousinsék a meccs elején és utána kell kapaszkodni, vagy egy nagy előny kiépítése után megy át ultrakonzervatívba O’Connell, hogy az utolsó pillanatig izgulni kelljen. Jelenleg 4-0 a csapat az egy labdabirtoklásnyi különbséggel eldőlő meccseken, ami nem fenntartható, és bár a könnyű menetrend miatt a rájátszás szinte biztos, de ilyen hozzáállással nem lesz ebből nagy menetelés.

O’Connell tehát nagyon sok dolgot jól csinált eddig, és amennyiben a csapat képes lesz egyszer 60 percen keresztül jól futballozni, akkor a Vikings sokáig juthat ebben a gyenge NFC-ben. Amennyiben viszont marad ez a hektikus, a szurkolókat szívrohamba kergető hozzáállás, akkor nincs értelme nagyot álmodni, pláne hogy a PO-ban már minden meccs főműsoridőnek számít. Értékelés: A-

New Orleans Saints: Dennis Allen

Mérleg: 2-5

“A 49 éves Allen jó eséllyel egy bridge HC-ként kapta meg a pozíciót. Védőkoordinátornak kiváló, de főedzőként egyszer már csúnyán megbukott még 2012 és 2014 között, és azóta sem sikerült helyreállítani a renoméját (feltehetően nem véletlenül). Alighanem ő is tisztában van azzal, hogy ez a hajó már számára elúszott, viszont most volt lehetősége egy kis extra pénzre, és még a DC állása miatt se nagyon kell aggódnia, már amennyiben bejönnek a New Orleans-i remények és Payton visszatér. De igazából akkor sincs baj a kinevezéssel, ha utóbbi nem tér vissza, mert sokkal jobb opciók úgy sem voltak és érdemes akkor belevágni egy új korszakba, amikor az ahhoz szükséges források rendelkezésre is állnak. Értékelés: B-” – Renningan

A franchise abban az illúzióba ringatta magát, hogy Sean Payton nélkül és Jameis Winstonnal sikerül majd Super Bowlért küzdeni, így jöttek a nagy FA-igazolások és a cserék a drafton. A terv tehát még véletlenül sem az volt New Orleansban, hogy Allen kap némi extra pénzt azért, hogy egy átmeneti évet szép csendesen lehozzon, hogy aztán vagy Peytonnal vagy valaki mással bele lehessen vágni egy újjáépítésbe.

Mindez azért baj, mert a tavaszi értékelésem és projekcióm a csapat teljesítményéről tökéletesen bejött. Dennis Allen egyrészt nem lett jobb főedző és szemlátomást nem tudja egyszerre kezelni a csapat menedzselésével és a védelem felkészítésével járó terheket (most épp azon dilemmázik, hogy ki legyen a csapat kezdő irányítója, miközben a védelem 28,6 pontot enged meccsenként, ami a második legtöbb a ligában). Másrészt hiába maradt Payton teljes stábja a támadóoldalon, hiába jött/tért vissza sérülésből pár elkapó, a korábbi főedző nélkül ez az offense nem képes konzisztensen jó teljesítményt nyújtani.

Az összkép tehát úgy néz ki, hogy van egy végtelenül hektikus, leginkább a garbage time-ban pontokat termelő offense, ami a legrosszabb turnover mutatóval és a legtöbb eladott labdával rendelkezik a mezőnyben. Ehhez jön egy középmezőnybe tartozó védelem, miközben overall a harmadik legtöbb büntetést kapja a csapat. Végeredményben minden úgy történik, ahogy várni lehetett, csakhogy a Saints nem ezzel számolt, így az all-in épp most temeti maga alá a franchise-t.

A csapat már most 68 millióval túllépi fizetési plafont, ráadásul a pocsék eredményekért járó első körös picket (ami jelenleg az 1/4-es cetli) még tavasszal odaadták az Eaglesnek. Ennek fényében még rosszabbul néz ki Allen kinevezése, mert komolyan bíztak benne és 19-re két lapot is húztak, hátha megváltja a világot. Így most hiába zuhan össze a csapat, hiába vágják ki egy év után Allent, 2023-ban sem pénze, sem drafttőkéje nem lesz a Saintsnek egy újjáépítéshez. Értékelés: F

Chicago Bears: Matt Eberflus

Mérleg: 3-4

“Tetszik az irány, ahová szeretne tartani a franchise ezekkel a kinevezésekkel, és nem a focit akarja megreformálni, hanem a saját játékosaiból kihozni a legtöbbet – a reform küldetéstudat ráér később. A védelemért szinte egy az egyben azok az emberek felelnek majd, akik a Coltsnál, ezt döntsétek el, hogy előre- vagy visszalépés a tavalyi egységet látva. De minden bizonnyal senkit nem érdekel milyen a defense, csak Justin Fields hozza a benne rejlő potenciált, és itt picit tartok a rutintalan stábtól, aki ezért felelni fog. Így ez egy picit lehúzza nálam az összképet, de remélem nem lesz igazam. Értékelés: A-“ – chester

A Bears abban a furcsa helyzetben van, hogy amivel kapcsolatban optimisták lehettünk a kinevezéskor, az hibátlanul jött, amivel kapcsolatban viszont tele voltunk kérdőjelekkel, az továbbra is homályos. Matt Eberflus négy évig volt a Colts védőkoordinátora, hozta magával a fél stábot és meg is lett az eredménye: annak ellenére, hogy egy csomó sztárt kivágott és elcserélt a csapat (mint Khalil Macket), a védelem teljesen rendben van.

Mindössze 19,7 pontot enged a D meccsenként, ami a 12. legjobb és úgy összességében is a középmezőnybe tartozó egységről van szó. Ez egyértelműen Eberflust dicséri és nagyon valószínű, hogy amint elkezdik tehetséggel feltölteni az egységet, egy igazi top védelem lesz Chicagóban – ahogy a történelem során szinte mindig. Cserébe viszont a támadóoldalon is az van, amihez hozzászokhattak a helyi szurkolók: homály, kétségek és kérdések.

Luke Getsy támadókoordinátornak való kinevezése teljesen jó döntésnek tűnt és most sem lehet azt mondani, hogy ne lenne az. Igaz, az ellenkezőjét sem állíthatja senki, mert a menedzsment effektíve semmilyen forrást nem invesztált a támadósorba, így Justin Fieldsnek egy gyenge támadófal mögött egyetlen szem Darnell Mooney-val kellene megmutatni, hogy van benne jövő.

Ez már önmagában nagyon nehéz helyzet, de ha ehhez hozzátesszük, hogy mindössze a playek 41 százalékában van passzjáték (32. a ligában), így konkrétan ott tartunk, hogy semmit nem látunk Fieldsből, mert nem engedik dobni. Ehhez persze hozzátartozik, hogy amikor próbált passzolni, akkor többnyire szörnyű volt, de ez meg visszavezethető a fentebb taglalt problémákra. Szóval az van, hogy ki kellene deríteni, mennyi van Justin Fieldsben, de nem passzoltatják, amikor pedig megkapja az esélyt a fiatal QB, akkor meg nem tud élni a lehetőséggel vagy egyéni hibák, vagy a körülmények miatt.

Szóval a Bearsnek lesz egy jó védelme, de ahogy Chester is írta, az pont nem érdekel senkit, ha a két első körbe került franchise QB nem válik be. Eberflusnak pedig pont az lenne az egyik fő feladata, hogy megoldja a csapat QB-gondjait, de már a kísérletre is legalább még egy évet kell várni, mert nem engedik passzolni, így ez az idény olyan, mint egy meghosszabbított előszezon a Chicago szempontjából. A defense-ért jár a kredit, a többi meg majd kiderül. Értékelés: B-

[/ppp_patron_only]