5 gondolat: Mike White játéka, a Buccaneers edzőproblémái és csapat erősorrend polcozva

A hét témái:

• Mike White átvette Zach Wilson helyét és egyből a hét legjobbja lett. De mennyire is volt jó? 💪
• A Ravens újabb megnyert meccset engedett ki a kezéből és baromi nehéz kiigazodni a csapaton.🤷
• A Buccaneers edzői stábja kritikán alulit nyújtott.🤦
• A következő hetek sok mindent elárulhatnak a Dolphinsról és a Vikingsról.🤔
• Végül pedig összeállítok egy polcos erősorrendet konferenciánként.📈

Vágjunk is bele! 

Mike White! 💪

Mike White ismét jött, látott, és győzött. A Jets irányítója a Bears ellen 22/28, 315 yard, 3 TD lőlapot tudott felmutatni, emellett a forduló legjobb YPA és EPA/dropback mutatója is az övé lett, amilyen magasságokba Zach Wilson sosem tudott eljutni.

Ettől függetlenül elájulni nem kell tőle. Mármint persze sokkal jobb Zach Wilsonnál, működőképessé tudja tenni az egyébként nagyon szépen felrajzolt támadósort, ami több, mint amit az 1/2-es el tud mondani magáról. De egyrészt a Bears defense volt az ellenfél, ami a liga talán legrosszabbja jelenleg (2. legrosszabb EPA szerint, de a kezdő secondary nagy része még hiányzott is), másrészt pedig a saját főedzője, Robert Saleh is annyit mondott a meccs után, hogy “vele könnyűnek tűntek a könnyű dolgok”. Ami egy tökéletes leírása annak, amit láttunk White-tól.

[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]

A 2018-ban ötödik körös QB a passzai 78%-át emberhez juttatta, de a várható pontossága is 74% volt a Next Gen Stats szerint – ami a forduló legmagasabb értéke volt –, tehát gyakorlatilag hozta a várhatót. És ez leginkább a Jets támadórendszerének dicsérete. Az offense eddig is adott volt könnyű játékokkal, felrajzolt és üresre játszott elkapókkal, csak az eddigi irányító még ezt sem tudta elvezetni. Ebben a rendszerben nem kell az irányítónak a hátán cipelnie a csapatot, a társak megteszik ezt, ha egy kellő minimumot fel tud pakolni a QB. Erre Wilson nem képes, White viszont igen.

A legtöbb passza rendszeren belül jött, az átlagos passzolási ideje 2,43 másodperc volt, ami a forduló negyedik leggyorsabb értéke, miközben Wilsoné 2,98 másodperc idén, ami Justin Fields után a második leghosszabb. White passzainak 58,3%-a ment középre, míg Wilsonéinak csak 41,5%-a, ami 26. a ligában. Wilson egyszerűen nem tudott rendszeren belül dolgozni, csak ha RPO-król és screenekről volt szó. White ennél többre képes és tudja futtatni a rendszert. Ami egy ilyen védelemmel elég is lehet a playoffra a továbbiakban.

És igen, a Bears ellen könnyebb dolga volt, mint Wilsonnak a Patriots ellen, de Wilson az egyszerű dolgokra sem volt képes és sokszor aktívan szabotálta a saját csapatát, ezért kellett mennie. White viszont rájátszásba fogja vezetni a New York-iakat.

Meg tudjuk mondani, mi ez az idei Ravens?

A hétvégén beharangoztam, hogy tervezek a Ravens védelméről írni ebben a rovatban, de a Jaguars elleni meccs után úgy éreztem, nem ennek van itt most a helye, így inkább overall a csapatról írnék. Hogy mégis mit gondoljunk erről a gárdáról? Nem tudnak jó csapatok ellen nyerni, mert folyton leolvadnak, így a playoffban sincs esélyük? Vagy igazi contenderek, mert ezek csak rohadt nagy balszerencsék és majd megfordul? Meg úgy általában, mit gondolunk a támadósorról és a védelemről?

Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a Ravensnek mindenféle advanced mutató szerint jobb mérleggel kellene rendelkeznie, mindeközben nem tudom a Chiefs, Bills stb. csapatok szintjére emelni.

Ez a Ravens bizony rohadtul szerencsétlen. A négy vereségük alkalmával a negyedik negyed egy pontján mindig legalább 75%-os nyerési esélyük volt, és többször 90% felett. Ha a legnagyobb csúcspontokat nézzük, akkor annak, hogy ezt a négy meccset onnan mind elvesztik, 0,00081% esélye volt. #mindblown

És nem arról van szó, hogy Lamar nem tud nagy meccset nyerni vagy az edzői stáb hülyeségeket csinál, egyszerűen rohadt szerencsétlenek.

Tehát a mérlegnek jobbnak kellene lennie a jelenleginél, ráadásul a Football Outsiders DVOA mutatója alapján a 2. legjobb csapatról van szó. Mégsem tudom igazán elhinni, hogy a legmagasabb polcon kellene emlegetni őket. Ennek elsődleges oka, hogy a támadósor rendkívül frusztráló.

Lamar szuper, nagyon magas szinten játszik, de hihetetlen, mennyire nincs kisegítve. Rashod Bateman sérülése nagyon fájó, most a legjobb elkapója gyakorlatilag a 68 éves DeSean Jackson. Na jó, talán Devin Duvernay, de így sem sokkal rózsásabb a helyzet. És igen, Mark Andrews nagyon jó, de neki is van minden meccsen csúnya dropja vagy hibája, mögötte pedig tényleg nincs senki, amit jól mutat, hogy Josh Oliverek kapnak 6 targetet egy meccsen.

Vagy épp az, hogy a 135 kilós fullback Patrick Ricardra vannak wheel route-ok és screen játékok felrajzolva. Ez átvezet a másik problémához, Greg Roman támadókoordinátorhoz, akinek a passzjáték koncepcióit rossz nézni. Emellett ráadásul a futójáték sem működik, red zone-ban meg aztán tényleg semmi. Túlzónak tűnhet ez az egész, kicsit az is, de ezt a támadósort Lamar Jackson viszi a hátán és csak ő tudja kihúzni a csávából az egységet, ha arra kerül sor.

A védelemmel kevesebb probléma van, főleg Roquan Smith érkezése óta, de igazából a kezdeti nehézségek óta beletanultak Mike MacDonald rendszerébe. Ami nagyon jól működik, és nagyon jó hibridnek mondható. Korai downokon a Fangio-féle alapelveket használja, majd harmadikra elszabadul a pokol és jönnek a Wink Martindale elemek a blitzekkel és hasonlókkal – nagyon jól látszanak MacDonald két oldalról jövő benyomásai. Smith érkezése pedig egyrészt jó volt arra, hogy az eddig óriási bustnak tűnő Patrick Queen sokkal szabadabban és jobban tud játszani, másrést hogy jóval kevesebb dime formációt kell használni, ami a secondary mélységének hiánya miatt problémás volt. A legnagyobb probléma épp ez egyébként, hogy hátul Humphrey és Peters mögött nincs senki a CB-sorban, ráadásul most a Jaguars ellen még Peterst is alaposan szétszedték Lawrence-ék.

Összességében tehát nagyon kettős érzéseim vannak a Ravens kapcsán. Egyrészt látszik, hogy szerencsétlenek és a 7-4-es mérlegnél jobbat kellett volna produkálni, ami azt mutatja, hogy nagyon jó csapat. Másrészt viszont ott vannak az offense limitáltságai, ami miatt nehezen látom, hogy konzisztensen (tehát mondjuk három meccsen át, ami a Super Bowlba kerüléshez kell) tudják tartani a lépést a Chiefs, Bills, Dolphins, vagy akár Bengals csapataival. Hacsak Lamar ki nem húzza őket a csávából, vagy a defense nem nyújt emberfelettit, amit persze nem lehet kizárni.

A Buccaneers edzői problémái

Nem feltétlen gondoltam Bruce Arianst egy szuper főedzőnek, de úgy tűnik nagyon hiányzik a Buccaneers éléről. Ugyanis Todd Bowles és Byron Leftwich egyértelműen rosszabb munkát végeznek a csapat élén. Ez pedig a Browns ellen minden eddiginél egyértelműbb volt.

Kezdjük a főedzői feladatokkal, amik Bowles kezében landoltak. Na már most, Arians sem volt jó ebben sosem, de Bowles most másik szintre emelte a hülyeséget. Vegyünk három példát a meccsről, bár az utolsó kettő összefügg.

1) Negyedik negyed eleje, vezetsz hét ponttal, a labda az ellenfél 37 yardosán, a szituáció negyedik és kettő. Mit teszel? A legjobb, ha nekimész. A második legjobb, ha megpróbálkozol egy mezőnygóllal. És ott a harmadik opció, hogy direkt delay of game büntetést csinálsz, majd puntolsz. Na ez utóbbit választotta Bowles, a punt touchback lett, tehát 17 yardot nyert mindössze a védelmének ahhoz képest, hogy nekiment volna és nem sikerült volna (és ugye könnyen lehet, hogy sikerült volna, amivel gyakorlatilag megnyerte volna a mérkőzést). Ja és utána a Browns két játékból visszajutott a 37 yardosáig.

2) A Browns támad az egyenlítésért a meccs legvégén, el is jutott a Buccaneers 11 yardosáig. Harmadik és 9-re viszont egy mínusz 1 yardos passz jött csak össze, az óra pedig ment tovább 1:15-ről. A Brownsnak nyilván az a taktikája, hogy leviszi az órát az utolsó pillanatig és utána indítja el a játékot, hogy ha sikerül, akkor a Bucs ne tudjon visszatámadni. Na már most, nem lenne érdemes kikérni azt az időt Bowlesnak? Hogy ha esetleg megoldja a Browns, akkor még vissza tudjon támadni és ne kelljen hosszabbításra hagyatkozni? De, kéne. Volt még három időkérése. Bowles nem így döntött, a Browns lepörgette az órát majd TD-t csinált. Így kanyarodunk a harmadik esetünkre.

3) Maradt tehát 32 másodperce a Buccaneersnek arra, hogy eljusson mezőnygól-távolságba. Sokkal jobb lenne, ha 1:15 lenne még az órán, de mindegy, ez van. Ott a GOAT a pályán, a Rams ellen is megmutatta, hogy simán elég ennyi idő. Első passz egy screen, hátha haladunk előre. Nem sikerült, csak egy yard jött össze. Oké, kérjünk időt, hátha a következő sikerül. De Bowles ezt nem teszi meg. Brady a következő játékra kioszt egy 26 yardos passzt Juliónak, amivel már félpályán vannak. De csak 8 másodperc van az órán, mert nem kért időt Bowles. Innen nem sikerült mezőnygólig eljutni, így jöhetett a hosszabbítás, ahol meg kikaptak. Érthetetlen, minősíthetetlen időkérés-használat – mármint nem-használat.

De a legjobb az egészben, hogy Bowles azzal magyarázta azt, hogy nem kért időt, hogy hát Tom Brady dobhat ám interceptiont, azt pedig nem akarjuk. Mr. Bowles, Brady idén 470 passzból kettő interceptiont dobott, ami 0,4%-os arány. Ezt nem merte megkockázatni a Buccaneers főedzője. De most komolyan, ne már…

Van ugye az a régi mondás, hogy ha passzolsz, akkor három dolog történhet, és abból kettő rossz (sikertelen passz, interception). Na Bowles ezt a begyöpösödött felfogást most tökéletesen megmutatta ország-világnak.

És akkor már alig maradt itt helyem, hogy Byron Leftwichet kritizáljam. Pedig itt is lenne mit, és ő is le van maradva a fociban, mint Bowles. Mármint egyébként baromi jó edzők meg nagyon értenek a focihoz és sematikailag tök jó dolgokat tudnak csinálni, de könyörgöm, egy kicsit legyünk már modernebbek. Ezt értsd úgy, hogy tudják, mi az az EPA (mert hogy Leftwich nem tudja és ezt nyíltan vállalja és gúnyolja azt, aki ezt felhozza). Vagy hogy a play actionhöz nem kell megalapozni a futást (a Buccaneers a liga egyik legrosszabb futó csapata, ehhez képest Brady top5-ös play action számokat produkál).

Ha konkrétan erre a meccsre akarok fókuszálni, akkor érthetetlen, hogy nem tudtak futni a Browns ellen, ami a liga legrosszabb futás elleni védelme. És amikor meg akartak, akkor a szélre futottak, miközben középen vannak tátongó lyukak a védelemben. Ráadásul a Bucs egész évben azt mutatja, hogy futni akar. Ehhez képest most csak 30%-ban futottak, és amikor megtették, akkor csak 21,4%-os sikerességi rátát értek el, ami nekem csak a felkészületlenséget tudja mutatni. És így play actionnel sem próbálkoztak, hiszen hát azt nem lehet, ha nem megy a futás…

Az, hogy a liga egyik legrosszabb védelme ellen az első felrajzolt drive után 11 próbálkozásból 9 puntra futotta, egyszerűen kriminális. Ezért pedig nagyon nehéz (lehetetlen?) a Buccaneerst komolyan venni a Super Bowlért folytatott harcban, Brady ide vagy oda.

A következő hetekben megtudjuk, mennyire kell számolni a Dolphinsszal és a Vikingsszal

A Dolphins a liga legjobb támadósora Tuával a kezdőben. Az utóbbi négy hétben a legjobb EPA-t mutatták fel, teljességgel megállíthatatlannak tűnnek. Azonban tegyük hozzá azt is, hogy elég könnyű volt a sorsolásuk az utóbbi hetekben, tehát Tua visszatérése óta (Texans, Lions, Bears, Browns), szóval ha valaki még kételkedni akar, akkor erre tudja fogni. A szezon hátralévő részében viszont elválik a sz*r a májtól, ugyanis bivaly védelmek jönnek szembe: ezen a héten a 49ers (4. EPA/play alapján), két hétre rá a Bills (10.), majd év végén a Patriots (1.) és Jets (6.). Ez tehát hat hét alatt négy meccs top10-es védelmek ellen, akik nagyon jól teljesítenek és fegyelmezettek coverage-ben. Kíváncsian várom, képesek-e lelassítani ezt a támadósort.

A Vikings kicsit más hajóban evez. A minnesotaiak nem nyertek még egyetlen meccset sem 8-nál több ponttal idén. Azt tudjuk, hogy egy meccsen bárkit képesek elkapni, de én tartom, hogy nem a jó csapatok elleni egy labdabirtoklásnyi meccseken tudunk meg sokat a csapatokról, mert ezek minimális dolgokon múlnak és egy-egy szerencsés vagy szerencsétlen helyzeten dőlnek el. Sokkal több következtetést tudok abból levonni, hogy a gyengébb és közepes ellenfeleket képesek-e dominálni. Az igazi kontenderek ezt rendszeresen megteszik. A Vikings előtt most itt van a lehetőség, hiszen a maradék hat ellenfelükből csak a két New York-i áll pozitív mérleggel, rajtuk kívül Lions, Colts, Packers, Bears a menetrend. Ha magabiztosan verik őket, sokkal inkább elhiszem majd, hogy a rájátszásban lehet esélyük odaérni a végjátékhoz.

Polcozott power ranking konferenciánként a playoffra való tekintettel

AFC

A teteje szerintem egyértelmű, a Bengalst még nem tudtam idetenni, de mindenképp felfelé tendálnak és egyre jobban néznek ki – gondolkodtam is, hogy írok róluk, de most nem fért bele. A Ravenst végül nem tudtam meglépni, hogy eggyel lejjebb tegyem, de nagyon közel voltam hozzá a fent említettek miatt. A Patriots és a Chargers küzdhet még a playoffért, de szerintem ők le fognak maradni – játékerőt is figyelembe véve helyesen.

NFC

Nálam egyértelműen háromesélyes az NFC idén, de egyik sem az a három csapat, amit év elején várt mindenki. A Vikings talán felléphet melléjük, a Buccaneersből ezt nem látom, de a gyenge csoport miatt ott lesznek ők is. A wild card harc nagyon érdekes lesz a három említett csapattal, én most a Seahawks-Commanders duóra tippelnék, hogy bejutnak, de itt mindhárom elég nagy gyengeséggel rendelkezik már.

+1: Trevor Lawrence parádé volt!

Szerintem nem is kell írnom semmit, csak beszéljenek magukért a játékok.

Vagy ha nem elég, itt egy nyári cikkem Lawrence-ről.

A mocsárból nehéz kitűnni – Trevor Lawrence különös újonc éve

+2: A Love-helyzet

Eredetileg ebbe a rovatba akartam írni a Jordan Love-helyzetről, de kissé megszaladt, így külön cikk lett belőle.

A Jordan Love helyzet – hogyan tovább, mik a Packers opciói?

[/ppp_patron_only]