Ha van egy Gronkowski – Howard vagy épp egy Ertz-Goedert párosod, akkor alap, hogy minél többször el akarsz térni a bevett háromelkapós felállásoktól és két tight endet akarsz a pályára küldeni, hiszen ilyen fegyverekkel nem mindennap találkoznak a védelmek. De mi van akkor, ha azt mondom, hogy akkor is érdemes két tight endes felállásokat használnod, ha nincs két elit opciód a posztra? Így van, már az is zavarba hozza a védőket és megnehezíti a dolgukat, ha felpakolsz két TE-t a pályára! A 12 personnel rejtelmeivel megyünk bele egy újabb sakkjátszmába mai cikkünkben!
Múlt héten írtam arról, hogy a mai passzorientált NFL-ben a háromelkapós felállás lett az alap, a védelmek pedig erre válaszul átálltak nickel defense-re, és mára ott tartunk, hogy körülbelül 75%-ban van legalább 5 defensive back a pályán, tehát mindössze a játékok negyedében van hagyományos front7. Ezt egyes támadósorok úgy próbálják kompenzálni, hogy spread formációkból futnak „könnyű” boxok ellen, ezzel előnyt kialakítva a földön, mások pedig úgy mozgatják ki a védelmeket a komfortzónájukból, hogy „nehezebb” formációkat alkalmaznak, lekapnak elkapó(ka)t a pályáról és felküldenek helyette fullbacket vagy tight endet.
Legutóbb a 21 personnel (2 futó, 1 tight end, 2 elkapó) előnyeit mutattam be – ha nem olvastátok, mindenképp csekkoljátok, ehhez a cikkhez is vannak benne hasznos információk –, most pedig a még felkapottabb 12 personnel (1 futó, 2 tight end, 2 elkapó) lesz terítéken.
Kezdjük talán azzal, hogy kik használják ezt a legtöbbet és legjobban, utána pedig rátérünk a miértekre is. Warren Sharp adatai alapján tavaly magasan az Eagles használta ezt a felállást a legtöbbet (52%), majd a Vikings (34%), a Texans (30%), a Titans (29%) és a Chiefs (28%) következett. Mind az öt bejutott a rájátszásba, nem mellesleg. Ha pedig jósolni szeretnénk a következő évre, akkor érdemes lehet kiemelni, hogy a szezon utolsó négy meccsén a Rams és a Cardinals is 36%-ban volt 12 personnelben a pályán, így várhatóan ők is többet fogják ezt használni idén.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Érdekes megfigyelni azt is a következőkre való tekintettel, hogy melyik csapat mennyit passzolt és mennyit futott ilyen felállásból.
- Az Eagles 57,6%-ban passzolt 12 personnelből, miközben minden playt figyelembe véve 58,7%-ban passzolt, tehát megtartotta az arányait.
- A Vikings 66,9%-ban passzolt 12 personnelből, miközben összesen csak 51,6%-ban, tehát ebből a felállásból erősen passzorientált volt a gárda.
- A Texans 51,7%-ban passzolt 12 personnelből, miközben összesen 57,8%-ban passzolt.
- A Titans csak 37,4%-ban passzolt 12 personnelből, miközben összesen 51,1%-ban passzolt, tehát ebből a felállásból erősen futásorientált volt a gárda.
- A Chiefs 56,1%-ban passzolt 12 personnelből, miközben összesen 61,2%-ban passzolt.
Érdekes filozófikus különbség figyelhető meg különösen a Vikings és a Titans esetében, de az Eaglest is érdemes kiemelni, ahol szinte teljesen megegyeztek az arányok. Ezek a példák is jól mutatják, hogy többféleképpen is lehet jól és hatékonyan használni a 12 personnelt és mindhárom megközelítésnek lehet sikere – hogy hogyan, arra mindjárt rátérünk.
A 12 personnelt hagyományosan elsősorban futójátékra használták, hiszen egy „nehezebb” felállásnak mondható a két tight enddel. Az utóbbi három évben 45-48%-ban passzoltak a csapatok ilyen felállásból, ami messze elmarad az 11 personnelben látott 66-67%-os mutatótól.
A 12 personnelt egyébként a Patriots népszerűsítette leginkább Rob Gronkowski és Aaron Hernandez idején, de nyilván ez alaposan elterjedt azóta a ligában (ahol egyébként a játékok ötödén használják ezt a felállást). És ugyan gondolhatnánk, hogy kell ehhez két nagyon jó tight end, ami szinte egyik csapatnak sincs, ez igazából nem feltétlen van így. Persze nem rossz, ha van egy Ertz-Goedert duód, de két éve a Texans úgy használta (hatékonyan) a 12 personnelt a legtöbbet a ligában, hogy Ryan Griffin és Jordan Thomas játszottak TE poszton a csapatnál. Top játékosok nélkül is működhet tehát a dolog, elsősorban nem a játékosok képességére, hanem egyéb előnyökre épít ez a felállás – ha a tight endjeid elitek, az persze egy szép bónusz.
Ami viszont számít, az az, hogy a védők hogyan reagálnak arra, hogy két tight end jön fel a pályára. Ahogy azt a 21 personnel cikkben is bemutattam, a védők ilyenkor jóval nagyobb százalékban állnak fel base formationben (tehát teljes front7-nel, csak 4 defensive backkel), hiszen ez alapvetően egy futásorientált felállás, így a védőkoordinátorok úgy gondolkodnak, hogy a futást kell elsősorban megfogni. Ugyan összességében már csak nagyjából 25%-ban áll fel a védelem base formationben, 12 personnel ellen a játékok bő felén base defense-t láthatunk a pályán, tehát feljön egy defensive back helyett egy linebacker a gyepre.
Ezzel elérik, hogy nehezebb lesz futni, ami viszont azt jelenti, hogy a passzjátékban lesz előnye a támadósornak, amit ki lehet használni. Aztán később, ha sokat passzolsz 12 personnelből, a tendenciák alapján a védelem elkezd jobban foglalkozni a passz megállításával és többször fog nickel defense-t alkalmazni, amikor pedig a futásnál lehet előnyöd, hiszen egy linebackert egy defensive backre cserél a védelem, így az offense lesz erőfölényben.
Hagyományosan 12 personnelben az egyik tight end inkább elkapásokban jeleskedik, egyik pedig inkább blokkolásban, de persze az ideális eset az, ha mindkét tight end jó mindkettőben, csak erre nyilván kevés példát látunk. A lényeg viszont az, hogy a támadósor futásnál nyer egy extra lyukat a szélen, passznál pedig mismatcheket tud kialakítani, hiszen egy jó útvonalfutó és elkapni tudó, atletikus tight end sebességben előnyben van a linebackerekkel szemben, defensive backekkel szemben pedig erőfölényben.
A 12 personnel lényege abban rejlik, hogy a védelemnek fel kell készülnie egy erős futójátékra 8 potenciális lyukkal, miközben azzal is foglalkoznia kell, hogy akár 4 játékos is elindulhat útvonalra és vertikálisan megnyithatja a pályát. Ezt a kettősséget pedig nagyon nehéz kezelni.
Ha a támadók megérkeznek a pályára 12 personnellel, akkor 8 lyukat tudnak kreálni az öt falember és a két tight end révén. A védelem viszont base formationben alapesetben csak 7 emberrel rendelkezik, hogy lefedje ezeket a lyukakat. Tehát egy lyuk szabadon fog maradni, ha a defense nem változtat semmit, így pedig lehet futtatni a labdát, hiszen lesz egy szabad lyuk – már csak ki kell alakítani azt.
Erre láthattok egy példát az alábbi rajzon. A négy védőfalember és a három linebacker felel a saját lyukáért, de marad egy szabadon, ahol elfuthat a running back és nagy terület nyílhat meg előtte.
Természetesen a védőkoordinátorok ezt nem hagyják annyiban, a 12 personnel és az ezzel járó 8 lyuk arra készteti őket, hogy feltoljanak még egy védőt a boxba, ez általában a strong safety lesz. Ezzel mind a nyolc lyukat tudja fedezni a defense, alaposan megnehezítve a támadók dolgák, amennyiben futójátékot terveznek. Ez így nézne ki felrajzolva, mindenkinek megvan a felelőssége és a defense tudja fogni a futást, előnyben van.
Ez viszont újabb lépéshez vezet a sakkjátszmában, ugyanis így a védelem sebezhető a passzjáték ellen, hiszen a támadósor megnyújthatja a pályát négy vertikális útvonallal, amit nagyon nehéz levédekezni 8 emberes box-szal, single high safetyvel, akár cover1-ről, akár cover3-ról van szó. Hiszen nem elég, hogy a pálya két szélén a két elkapót safety segítség nélkül kell fogniuk a cornerbackeknek, a pálya közepén is lesz két mély útvonal, és a tight endekkel a linebackereknek nem egyszerű tartaniuk a lépést. Persze itt már lesz egy safety segítség, ő viszont nem tudja egyszerre mindkét tight endet fedezni.
A támadósor tehát már azzal egy futás/passz konfliktusba hozza a védelmet, hogy két tight endet küld fel a pályára, hiszen 8 lyukat kellene levédekezni, miközben négy vertikális útvonalra is fel kell készülni, amit a snap után azonnal lehet támadni.
És akkor még csak a sémabeli előnyökről beszéltünk, arról alig, hogy mi van akkor, ha elit személyzeted van a 12 personnel előnyeinek kihasználására. Erre a legjobb aktuális példa a Tampa Bay Buccaneers, hiszen a Mike Evans – Chris Godwin – Rob Gronkowski – OJ Howard négyesnél senki nem tud felmutatni ütősebb kvartettet két tight end és két elkapó felhasználásával (a Browns, az Eagles és a Vikings rendelkezik még elég jó emberanyaggal erre).
Ilyen személyzet ellen a defense nem igazán tud hatékonyan emberezni, hiszen a linebackereknek kellene felvenniük a versenyt Gronkkal és Howarddal, két atletikus szörnyeteggel. A legtöbb csapatnál egy ilyen linebacker sincs, nem hogy kettő. Ez pedig azt jelenti, hogy nagy többségben zónázást fog választani a defense. Másik opcióként rájuk lehet állítani egy strong safetyt, akinek lehet esélye, így viszont kiszámíthatóvá válsz a single high felállásokkal.
Ilyen esetben – akár cover3, akár cover1 – Tom Brady pontosan tudni fogja már a snap előtt is, hogy az egyik seam útvonalat kell megdobnia. A rutinos irányító a szemének mozgásával el tudja terelni a safetyt, amerre akarja, a linebackereket pedig arra készteti, hogy jó ideig menjenek hátrafelé a tight endekkel, aztán elereszt egy dobást a hashmarkoknál annak, akire nem figyel a safety. Brady és Gronk már New Englandben is ezekből a dobásokból éltek, Howarddal kiegészülve még veszélyesebbek lehetnek ezek a playek.
Base formationben a single high felállások másik előnye az offense szempontjából, hogy nem lehet duplázni a szélső elkapókat (illetve persze lehet, hiszen mindent lehet, de nem fog megtörténni). Így Mike Evans és Chris Godwin is egy az egyben lesz a cornerbackjével szemben, és kvázi nincs olyan csapat a ligában, amelyiknek van két olyan cornerbackje, aki egy az egyben fel tudja venni velük a versenyt hosszú távon. Ebből főleg Evans profitálhat, aki a mély labdák mestere, így idén várhatóan elég sok feldobott labdát láthatunk majd az irányába.
Ha pedig a defense nem single high felállást választ, hanem valamilyen 2-high formációt, tehát cover2-t, vagy cover4-et, akkor egyrészt a boxban lesznek kevesen a védők, így a futás működhet jobban, másrészt passzjátéknál a high/low koncepcióknak lehet nagy sikere, ahol például a tight end fut egy hitch útvonalat, az azonos oldali elkapó pedig egy postot, vagy ketten futnak keresztező route-ot egymástól 5-8 yard mélységre (és még rengeteg variáció van erre), ezekkel a zónázó védők nagyon nehéz helyzetbe kerülnek. Brady pedig ezeket már a snap előtt nagyon jól fogja tudni.
A védelmek a Buccaneers és a hasonlóan kiváló 12 personnel csapatok ellen elsősorban zónázni fognak, hiszen egyszerűen nem tudják felvenni velük a versenyt emberezésben, folyamatos mismatchek fognak keletkezni, a linebackereket pedig nem merik ráállítani a top tight endekre. Ha a Buccaneersnél maradunk, akkor ez plusz előnyt jelent, hiszen Brady híresen jó zónázós védelmek ellen, mindig megtalálja az üres réseket. Gronk és Howard mellett pedig itt érdemes megemlíteni Chris Godwint, aki halálos a pálya közepén zónázás ellen, így minden bizonnyal neki is jó kapcsolata lesz Bradyvel. A védelmeknek így az lesz a feladatuk, hogy megpróbálják átverni az irányítót és elrejteni az elképzeléseiket, hogy pontosan milyen coverage-et is fognak használni. Sok szerencsét!
(Források: Warren Sharp, Jon Ledyard, Kurt Twichell)
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások