A foci egyszerű, csak az edzők nem értenek hozzá

Már az előző cikkemben is említettem (amiben a Lionst sirattam), hogy a foci baromira egyszerű valami, csak az edzők hülyék hozzá. Persze mondom ezt én az ágyon ülve, laptoppal az ölemben, de megnézve bizonyos tendenciákat és elemzéseket, azért lehet, van valami a fenti megállapításban. Most épp a védelmi oldalon voltak teljesen tévúton az adott edző.

 

A Houston Texans csütörtök este nem tudta tartani az Andrew Luckot nélkülöző Indianapolis Coltst, pedig még egy J.J Wattjuk, Vince Wilforkjuk és Jadeveon Clowney-juk is volt, miközben a Csikók támadófala alapjáraton pocsék, az offense-t pedig nyugdíjasok cipelték a hátukon. Watt mindösszesen -2.1-es osztályzatot kapott a PFF-től, és 2014-es szezon második hete óta most először nem csinált tackle-t (csak két assistja volt), csapata pedig nem tudta sackelni Matt Hasselbecket. Igaz, ez a Jetsnek sem sikerült, mégis a szart is kiverték a Coltsból. Mégis miért? Mert Romeo Crennel csúnyán benézte.

 

Leonidasz már írt egy nagyon tanulságos posztot Wade Phillipsről és arról, hogy mire jó a blitz. A blitz az egy olyan valami, amivel nagyon meg lehet zavarni egy irányítót, ugyanis azok nem szeretik, ha egyszerre nagyon sokan akarják megütni őket. Ebben speciel Jack del Rio nem hisz és igaza is lenne, ha olyan védelem állna a rendlkezésére, mint amilyen Seattle-ben van és lennének tökei. Persze nem lehet ész nélkül blitzelni, de néha azért nem árt. Mondom miért.

 

A Colts támadófala nem egy pozitívan minősíthető dolog. A falembereknek duplázni, sőt néha triplázni kell az ellenfelet. Ezt tudja az Indianapolis edzői stábja, ezért a pályán tart egy TE-et és egy futót (ahogy a Lions posztban is írtam, hogy értelmes lenne), hogy megvédjék szerencsétlen irányítót. Az alábbi videón erre láthatunk példát:

 

 

 

 

Nos, egyszerű matematikával kiszámíthatjuk, ha JJ Wattot három ember fogja, Clowney-t egy, a nose tackle-t kettő, akkor úgy körülbelül elfogyott a Colts támadófala. Nos, ha azokon a rohadt nagy lyukakon a védőkoordinátor beküld 1-2 linebackert vagy safetyt, akkor az irányítót nagy eséllyel megüti valaki. Ezt csinálja Wade Phillips, ezt használja Teryl Austin, és ezért van Russell Wilson vagy Teddy Bridgewater 6-8-szor beleverve a földbe, mint a karó. Ez nyilván nem működik olyan jól mondjuk a Giants ellen (Eli 2 mp alatt szabadult a labdától), de tökéletes a Colts féle csapatok ellen.

 

Vegyük például a Colts – Jets meccset. Luckot egyszer sem sackelték, viszont hatalmas volt rajta a nyomás. 41 dropbackjéből 21-szer volt nyomás alatt, ekkor 17 kísérletből csak 7 volt sikeres 68 yardért, 1 TD-ért és 3 interceptionért. A passer ratingje kemény 29.2-es volt. A Jets főedzője, Todd Bowles 18-szor hívott blitzet a meccsen, Luck ratingje 48.8-as volt (1 TD/ 2 INT). Ez kb. így néz ki:

 

 

A  végeredmény egy Calvin Pryor interception. Vagy ott az első heti Bills elleni blama. Rex Ryan a Colts passzjátékok felénél hívott blitzet, ez idő alatt Lucknak 10 jó átadása volt a 25 kísérletből és 1 TD-re megint két INT jutott. Amikor pedig nem volt blitz hívva, akkor 16/24 és 1TD/0 INT.

 

Felrajzolva láthatjuk a Bills védőinek későbbi mozgását. Anno Jim Schwartznál egyértelmű volt, hogy ki megy pass rushra, ám Rex Ryan más tészta. Hét lehetséges passzsiettető van és a támadóknak halvány lila gőzük sincs róla, hogy ki fogja Luckot támadni, mint láthatjuk:

A kicsit gonosz módon rózsaszínnel bekaríkázott blokkoló játékosok épp azzal vannak elfoglalva, hogy morfondíroznak azon, “Most mi van?”. Eközben Luckot épp terrorizálják.

Persze tavaly sem volt jobb a Colts támadófala, de mégis szárnyalt Luck és az offense. Ám úgy tűnik, ez idén nem fog menni. Lehet csak fél másodpercen múlik, de ez elég ahhoz, hogy az adott Colts QB köpni-nyelni ne tudjon. Romeo Crennelnek ezt észre kellett volna vennie és agresszívabb játékokat hívni, pláne Hasselback ellen. Ez (részben) a csapat győzelmébe került, pedig egy ilyen gyenge csoportban ez aranyat ért volna.