Analitika Akadémia I.

Ahogy ígértük korábban, lehetőségeinkhez mérten megpróbáljuk elhozni nektek időről időre, hogy mit hoztak össze a focianalitika nagyágyúi éppen. Ezen a héten Warren Sharp meglátásairól értekezünk.

Warren Sharp az egyik legjobb dolog, ami a focival történt. Nem hoz létre kacifántos mutatókat, egész egyszerűen nagyon jó szeme van a trendek felfedezéséhez. Már írtunk cikket, amihez felhasználtuk zseniális tweetjeit, most pedig a legfontosabb, futballhatékonysághoz kapcsolódó vizsgálatát írjuk itt le.

Passzolj az első kísérleten!

A “megalapozni a futással, hogy jól passzolhass” már a liga ereiben van, miközben semmilyen adat nem támasztja alá, hogy ez működne is. Az elmúlt két évben az első kísérletes passzok 53%-a lett “sikeres”, míg a futásokból csak 45%-nak jött ez össze.

[quote]A success rate lényege a lánc mozgatása, vagyis a folyamatos haladással szerzett első kísérletek. Az a play sikeres, ami az 1-2-3-4. kísérleteken a hátralevő yardok 40-60-100-100%-át szerzi meg. Példa: 1&10, 3 yard nem siker, 4 yard siker, 10 yard siker. A yardhatárokat idősoros adatok alapján számolták ki.[/quote]

A félidők utolsó két percét eldobva és kizárólag az egybirtoklásos különbségre koncentrálva a passz előnye 9%-ra nő, és 7.2 yardot hoz 4 helyett. Ennek ellenére a csapatok az ilyen játékhelyzetekben 54%-ban futnak. Ez a hatékonyság ellentéte, bőven lehetne alakítani az arányokon, amíg nem lesz ennyire nyilvánvaló a passz előnye. Ez a trend kiszámíthatóságot is eredményez, főleg az első negyedben, ahol 57%-ban futnak, 44%-os sikerrel – miközben az első negyedes első kísérletes passzok sikeraránya 55%. A liga az ellentéte a hatékony rendszereknek: az edzők többsége olyan dolgokból akar többet, amik kevesebbet hoznak. (Tartsuk észben, hogy ugyan az 50-55% futás nem tűnik soknak, de a liga mostanra már passzerős lett, és az elmúlt 5 évben csupán 45%-ban futnak.)

Tovább szűkítve: az első negyedben a saját negyven yardoson belül 57%-ban futnak, miközben csak 43% a siker…a passzé pedig 57%, mily meglepő! Sharp a Bucs csapatán és Koetter zsenijén szemlélteti nagyon jól ezt az antihatékony megközelítést. A Bucs az elmúlt két évben 67%-ban futott az első negyed első kísérletein. 43%-ban voltak sikeresek, és futásonként 3.6 yardot hoztak. A passzok ezzel szemben 67%-ban sikeresek voltak, és 7.5 yardot hoztak. Nem kellett volna addig dobáltatni Winstonnal ezekben a helyzetekben, hogy ne legyen ennyire egyértelmű a passz dominanciája? 2017-ben látszott meg nagyon a különbség, itt yardban a passzok a futások háromszorosát hozták, sikerességben pedig majdnem kétszeresek voltak. Mégis 63%-ban futottak.

Nem meglepő, hogy ezek után többen felhorkantok: de ennek mi értelme van? Bizonyos helyzetekben kiszámíthatóak a csapatok, na és? Hát pont ez az. Ha egy ilyen helyzetbe kerülünk – és valljuk be elég sok 1&10 van a saját térfeleden az első negyedben – akkor lényegében csukott szemmel fel lehet küldeni a védelmet a pályára, és lehet egy nagyon jó becslésed arról, hogy mi fog történni. Nehezebb lesz eladni a passzt, 2 RB-re jobban fog figyelni a LB-sor stb. Egy ilyen profi ligában ez a kis előny is meccseket, szezonokat dönthet el.

[quote]Nem futással kell alapozni, hanem előnnyel. Egy sikeresebb play segíti a következő lépéseket is. Ez a sikeresség pedig a korai passzolásból ered.[/quote]

Ne fuss 2&10-re, ha dobtál előtte egy sikertelen passzt!

A támadókoordinátorok annyira félnek a passz-passz-passz-punt sorozattól, hogy inkább meghajolnak a tömeg nyomása alatt. Egy rontott első kísérletes passz különösen a drive elején fájdalmas, hiszen nem sikerült beröffenteni a motort, mentálisan és matematikailag is hátrányba kerültek. Ilyenkor beülnek a posványba, ugyanis félnek, hogy ha még egy sikertelen passzal folytatják, a harmadik és hosszú sokkal nehezebb lesz, ezért a jól bevált távrövidítő futás mellett döntenek.

Ami logikusnak hat, viszont butaság. Az első három negyedben 28%-os sikerrel futnak itt, 54%-os arányban. A 28%-os siker azt jelenti a 2&10 helyzeteknél, hogy a futások kevesebb, mint harmada szerez legalább 6 yardot. A passzok ugyanilyen helyzetekben 50%-ban sikeresek, kísérletenkénti 7.8 yarddal. A szégyenpadra a Bills kerül, ők ugyanis (nyilván a rosterből fakadóan is) 82%-ban futottak. NYOLCVANKETTŐ. Átlagosan 3.4 yardot szereztek, miközben ha Tyrod Taylor meglódította a karját, ez azonnal 5.5-té vált. Találós kérdés: melyiket könnyebb konvertálni, a 3&7, vagy a 3&4? Ki kell emelni azonban a Patset, mert Belichick és McDaniels értette a dolgát. Közel 70%-ban passzoltak, és nyilván Brady is szerepet játszik ebben, de felismerték, hol az előny: bő háromszorosát szerezték meg a futás yardjainak így átlagban.

De ez nem csak a rosteren múlik. A Bills gyenge elkapósora is jobb volt a futásnál. A Cards egy QB-rotációval és egy darab használható elkapóval is előnyösebben passzolt, mint futott 2&10-re.

Többet passzolj a pálya közepére!

A pálya közepe minden megközelítés szerint hatékonyabban használható a passzjátékra, mint a széle. Sikeresebb, és több yardot eredményező passzokat dobhatsz ide. Az egyetlen kifogás az lehet, hogy az edzők nem akarják a darálóba küldeni az embereiket. A játékosok itt teljesen védtelenek a passz közben, ahogy azt Dallas Clark is elmondhatja. Sharp szerint a rövid középső passzok (max 15 yard) az oka annak, hogy Flacco még a ligában van. Ő kihasználja a lehetőségeket, és másfélszer hatékonyabb ide dobálva első kísérleteken, mint a széleken, és közel kétszer annyit dob ide, mint a ligaátlag.

Dobj többet a futóidra, különösen a korai kísérleteken!

Egyre nagyobb teret nyernek a harmadik kísérletes futók, akik plusz egy célpontot jelentenek a játékban a húzós helyzetekben. A harmadik kísérleteken ők azonban csak 32%-ban szereznek első kísérletet, miközben ez elkapóknál ez az arány 10-%kal, TE-knél 11%-kal magasabb. Ha akkor dobod a futóra, amikor nyakig állsz a pöcegödörben, szarul csinálod. 1&10-re kell rájuk dobni, amikor az elkapóknál is ügyesebbek abban, hogy yardokat hozzanak. Ennek ellenére a labdák ötödét sem kapják meg ilyen helyzetben, pedig az ilyen playek tökéletesek. Fárad a védőfal, a sacknek minimális az esélye, és a sokszor futásra berendezkedő LB-sor úgy fog lecsúszni a futóról, mint a takony. A futód tovább fog élni, nem fog az egyik hülye falembered ráseggelni a bokájára, és hatalmas előnyt adsz neki azzal, hogy repülőrajtból futhat neki a védelemnek. A futók nem csupán hatékonyak, de az irányítóikat is segítik. 1&10 esetén futókra 0.9%-ban dobnak eladott labdát, míg elkapókra ez már 2.4%.

A Pats és a Saints érti a dolgát, és látható is, hogy milyen hasznosan építik be Kamarát, White-ot, és Burkheadet a gameplanbe. A Seahawks viszont (ahol Pete Carroll még mindig hetvenes évekből származó dolgokat mantrázik) dühítően kezelte ezt. Alig dobtak a futóikra első kísérletekkor, pedig ilyenkor ligaelit teljesítményt hozott össze McKissic és Davis.