Az NFC szokta a szokásos felfordulást, és nyugodtan dőlhettünk hátra, a kiemelt meccsek mindegyike hozta a kívánt színvonalat.
Vikings – Panthers 24-31
A Vikings szokatlanul sok hibát követett el a mérkőzésen. Keenum rendre aluldobta az embereit, a szép passzokat pedig Thielen és Rudolph is elejtették kritikus helyzetekben. Simán hozható meccs lett volna, mert a gameplan ott volt, a hívások jók voltak, egyszerűen a kivitelezés volt gyatra. Kihagyott mezőnygól, OL-sérülések, egész egyszerűen sok volt a hiba. A védelem sem volt ott fejben, számos lecsúszott szerelés, a Panthers pedig vagy tucatszor megetette őket futásoknál – amikor már Harrison Smith is a rossz oldalra fordul, akkor az nagyon jó fake. A meccs végén megpróbáltak visszajönni, majdnem sikerült is, igazából hálás lehet minden Vikes-drukker, hogy elhibázott játékkal is csak 7 pontos a vereség. Az NFC North ezzel még nincs lezárva, a Packers győzelme miatt Rodgers jöhet a kövi héten, viszont a Panthers elleni kemény lesz, mert van tétje. Jelenleg az NFC-ben ott tartunk, hogy Case Keenum, és Nick Foles megy az első kiemelésért, ami egészen parádés alternatív idősík.
A Panthers jelenleg nagyon matchupfüggő, viszont a futójáték az megy rendesen. Schrödinger Pantherse egyszerre létezik a jó és rossz csapat kvantumállapotában, és jelenleg Cam Newton próbálja őket a jobb oldalra húzni. A hátán viszi a csapatot, és nem mindig, de elég sok kritikus pillanatban megcsinálja a bomba kivitelezést, még akkor is, amikor prevent offense a felállás (mert ugye minek hívjuk azt, amikor 3&10-re screen passz érkezik). A védelem is megrázta magát, sikerült kitartaniuk, és pont elégszer léptek fel harmadik kísérleten, hogy sikerüljön megfogni egy-egy jó ütemben haladó támadást. Bradberrynek külön pacsi. A Panthers majdnem vezeti a divízióját, és a jövő heti Packers elleni (Rodgers segedelmével) lesz talán a legnagyobb erőpróbájuk, hogy biztosíthassák a rájátszást.
Cowboys – Giants 30-10
A Cowboys mindenkit meglepve nagyot vert oda a Giantsnek, igaz csak a negyedik negyedben, addig szoros volt a mérkőzés. Rod Smith felrobbant, 160 yard és két TD összességében, gyakorlatilag egyedül megverte a divíziómeccsen az ellenfelet. Prescott 332 yardja karriercsúcs, kicsit mintha kezdené kitalálni, hogy mit is kell akkor csinálni, ha nem tolják folyamatosan tele a boxot nyolc emberrel, és valóban nehéz coverage-re kell dobálni. Mondjuk ha Dez Bryant az arcára dobott labdát el tudná kapni, az sokat segítene. A labda túloldalán Sean Lee egy félisten volt, az egész pályán gyakorlatilag teleportált, megérte kihagynia 3 meccset, mert most kitolta magából az összes felgyülemlett feszültséget, rá a Giants arcára. Jeff Heath zsinórban harmadjára lesz INT-leader a csapatban, igaz safetyként ezt nem olyan nehéz összehozni.
A Giants igazi Giants-meccset hozott. Ígéretes mérkőzés eleji drive-ok, amik átcsapnak egy puntháborúba, ahogy telik a meccs. Elejtett passzok kulcshelyzetekben. A védelem nagy playeket enged. Nincs félidei gameplan-igazítás. “Eli nem is volt olyan rossz.” A csapat szinte kizárólag cserékből állt fel, még ma is volt olyan, akinek életükben nem hallották a Giants rajongói a nevét. A támadófal sokkal jobb volt, mint eddig, hatalmas csata volt a scrimmage mentén mindkét felállásban. A gond ott van, hogy úgy 2-11 a csapat, hogy nem játszanak élvezhető meccseket. A Browns úgy 0-13, hogy mellé legalább 2-3 nagyon jó, élvezhető játékuk volt (többek között most az éjjel, a Packers ellen). Ennek is meglehet az oka, én a látványos tankolásnak tudnám be. Mezőnygól-helyzetből punt, TD-helyzetből mezőnygól, ahogy megvan a távolság, három futás és rúgás.
Raiders – Chiefs 15-26
A Chiefs nagyjából a második negyedben be is fejezte a meccset. Ennek ellenére borzasztóan játszottak, és inkább a Raiders védelmének gyatraságát lehet kijelenteni, mint valamilyen Chiefs-erőt. Alex Smith Kareem Hunt vállain fejezte be a mérkőzést, vagyis hát az egész csapat. Tömték a labdát az újoncnak, és ő ki is használta ezt, közel öt yardokat hozott futásonként, egy ilyen teljesítménnyel azért nem nehéz életben tartani a támadósorozatokat. Azért nagyon nem is húznám le őket, ez most nem volt az a leolvadós játék, amit vártunk, és persze Smith teljesítményén nem segítenek a dropok sem. A védelem az elején jó volt, DJ hatalmas ütése Lynch robosztus kis testén nagyon parádés volt, és Revis is jól játszott. Megégették egy-két playen, de ez volt a tökéletese betanulós meccs, mivel Carr ezeket nem veszi észre.
So nobody has Jim Ross’d the @superdj56 hit yet? SMH people, I gotta do everything? #Chiefs pic.twitter.com/cCsD5wz2CZ
— Clay Wendler (@ClayWendler) 2017. december 10.
A Raiders kizárólag garbage time-ban tudott szerezni néhány pontot, de itt ki is fújt a teljesítményük. Egyedül Lynch akart nyerni ezen a meccsen a támadók közül, a védelemben pedig Macken, Irvinen, Autryn kívül mindenki elengedte, ahogy a pályára léptek. Todd Downing nem képes Carrt fejleszteni, és a borzasztó playhívások mellett nem képes olyan playeket tervezni, amik elősegítenék az ifjú QB növekedését. Egy nagyszerű fal mögött, ha Carr nem képes az első olvasásán túljutni, vagy még a dropback befejezése előtt megijed és repül a screen, akkor egyszerűen a checkdown játékosnak is 5 yarddal a scrimmage előtt kéne állnia. Ebben az offense-ben 7 Pro Bowl/All-Pro szintű játékos van, és nem képesek pontot szerezni egy nagy nulla Chiefs-védelem ellen. Az edzői hibák pedig csak tornyosulnak, és egy jó év után lehet megint a nulláról kezdeni majd.
49ers – Texans 26-16
Akkor úgy néz ki, megvan a 49ers franchise irányítója. Jimmy Garoppolo 26 évesen a liga egyik legígéretesebb fiataljának tűnik, és egy zseni csapatában játszhat. Középszerű védelem ellen, de nagyon jól játszott. Ebben a segítségére volt Goodwin is, aki igazi WR1-gyé nőtte ki magát, Carlos Hyde pedig megbízható futó mellette. Jó irányba halad a 9ers, de egy kiemelkedő, elit WR még nagyon hiányzik. Terrell Owens óta nem volt ilyenjük, és ugyan nem rossz a Garcon/Goodwin/Taylor-sor, de azért mégis. (Aki a Taylor-soron felnevetett, annak pacsi.) Jól fog jönni az offseason, kicsit összerakni ezt az egészet. Sajnos a WR-osztály nem lesz idén jó a drafton, talán Suttonból lesz valami. A védelemből DeForest Buckner eszméletlen jó volt, félelmetes a bullrush, amit bedob, ha nincs duplázva. Hopkins megkapta Johnsont coverage-be, és taknyosra szívatta. 10 passz, 9 elkapás, 140 yard, 1 TD, és 3 zászló Johnsontól.
A Texans tovább csúszik lefelé, Savage akkorát kapott fejre egy érkezéskor, hogy feküdt a földön, rángatózott a teste, és görcsbe rándult a keze. Nagyon brutálisan nézett ki, ezért Yates be is jött helyette a második negyedben. Hopkins magán kívül játszott megint, Fuller pedig látszólag teljesen megoldotta a drop-problémáit, idén már a harmadik QB-tól kapott el passzokat, és talán egyet ha elejtett egész szezonban. Clowney megint elképesztő volt, öt siettetéssel és 4 ütéssel fejezte be a játékot, és két futást is egyedül állított meg (számos más tackle mellett). A Texans gameplan a továbbiakban: Hopkins brutálisat megy rossz QB-vel is, a futójáték nem létezik, a fal azonnal összeomlik, Clowney felzabál mindenkit, BOB pedig elmondja a vereség után, hogy jobban kell edzenie a csapatot.
Ravens – Steelers 38-39
Nincs szívem magasztalni a Steelers játékát, mert ugyan jónak tűnik, de nem feltétlenül az. A Killer Bs hatalmas estét tud maga mögött (Big Ben 500 yard, AB 213, Bell 3 TD), de mégis egy utolsó perces mezőnygól kellett hozzá, hogy egy ponttal behúzzák. Az első félidőben stabilak voltak, majd egy negyed alatt hárompontos előnyből tizenegy pontos hátrányt engedtek be. Azért az mégsem néz ki jól (és ne hiatkozzunk Shazier hiányára, amikor van egy Harrison a padon), hogy csereszintű QB-k ellen (Hundley, Flacco) 28 meg 38 pontokat engednek, és néhány ponttal verik őket. A védelemből (ha már róluk van szó), TJ Watt élete meccsét játszotta, ha kellett, futást gyilkolt, ha kellett, nyomást helyezett Flaccora. Utóbbit megtette Stephon Tuitt is, aki Heyward árnyékából kibújva hatszor kényszerítette rá az olasz csődört, hogy kapkodjon.
A Ravens veresége elképesztő. A számok ellenére Flacco borzasztóan játszott. Nagyon pontatlan volt, nyomás alatt boom or bust játékai voltak, és rövidebb távokra dobta a passzait, mint a nyakig érő hóban játszó Brissett, vagy Peterman. A futójáték viszont működött, ez húzta ki őket minden helyzetben. Collins igazi lead back, 18 futásból 10 rontott szerelést írhatunk fel mellé, és a 120-ból 95 yardja kontakt után jött. Nagy állat a srác, egy Yanda-utáni falhoz nagyon kell a fizikalitása. A védelem nagy sikerrel tartotta meg a támadókat második kísérleteken, 18 (!!!) darab harmadik kísérletre kényszerült a Steelers, viszont ennek a kétharmadán sikeresen megcsinálták, így azért annyira nem szép a szám. Terrell Suggs nagyot ment, Chris Hubbardon keresztül folyamatos nyomás alatt tartotta Big Bent. Marlon Humphrey nagyon jól játszott, amíg ő volt Brownon, addig ott nem sok elkapás született, de amúgy is jó volt coverage-ben (ellentétben Carr kollegával).
Harbaughnak viszont nagy koki jár, amiért megint nem tudja a szabályokat. Nem először jön fel, hogy a csapat és az edzők nincsenek tisztában dolgokkal (a punt-safety trükk óta legalábbis). TJ Watt az utolsó playen, ahol még lett volna idejük egy-két utolsó playre, a speciális egység meg már melegített egy három másodperces mezőnygólra, strip sacket csinált az előre menekülő Flaccon, a labda pedig kipattogott az oldalvonalon. A szabályok szerint (hogy valaki nem tudja szándékosan megállítani az órát) ilyenkor a labda alkalmassá nyilvánításával futni kezd az óra is a játékvezető jelére, ami meg is történt, a csapat viszont nyugodtan álldogált a huddle-ben, mert azt hitték, hogy áll az óra.
Érdekesség, hogy a Steelers – Ravens rangadókon az elmúlt 12 meccs során hatszor nyert a Ravens, hatszor a Steelers és mindkét csapat pontosan 275 pontot szerzett ez idő alatt.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások