Connect with us

Szabadügynök

A varázslat érdeklődés hiányában elmaradt – Ravens FA értékelő

A Ravensnél úgy gondolták, hogy cirka 35 millió dollárból nem lehet épkézláb támadósort építeni, ezért meg sem próbálták, de legalább a decensnek mondható védelmüket is hagyták szétesni. Akit pedig igazoltak, azt jóval áron felül szerezték meg. Nem mondható tehát túl sikeresnek Eric DeCosta első piaci tevékenysége a Baltimore élén. Pedig a varázslathoz minden adott volt, hiszen éveken keresztül a legjobbtól tanulhatott.

 

 

A csapat még a piac nyitása előtt két játékosával hosszabbított, egy-egy védővel és támadóval.

Tavon Young, CB (3 év, 25,8 millió, 13 millió garantált): Young alapjában véve nem egy rossz cornerback sőt, a slotban kifejezetten jól teljesít, ám az utóbbi két éve alapján ez a szerződés erősen túl lett lőve. A 2017-es szezont teljes egészében kihagyta, tavaly pedig a szezon második felére jelentősen csökkentek a snapszámai. Harmadik-negyedik számú cornerbacknek talán egy kicsit sok ez a pénz.

 

 

Nick Boyle, TE (3 év, 18 millió, 10 millió garantált): De Young szerződése még semmi ahhoz képest, amit Boyle kapott. A Ravens elképzelése egyébként érthető. Boyle egy remekül blokkoló tight end, a csapat futásorientált támadójátékának kulcsfigurája lehet majd a következő szezonban, de ez erősen véleményes, hogy valóban megér-e ennyi pénzt egy teljesen egydimenziós játékos.

De ezen a téren legalább volt sikerélménye a csapatnak, ugyanis amint kinyitott a piac, szembejött a valóság és DeCostáék megtapasztalhatták, hogy a mostani árakkal, ennyi cap space-szel képtelenek felvenni a versenyt.

C.J. Mosley a Jets 5 éves 85 millió dolláros szerződésajánlatát fogadta el, ezzel pedig alapemberét veszítette el a Ravens védelme. De hasonló érvágás lehet Za’Darius Smith elvesztése is, aki lépésről lépésre építette fel önmagát és lett fokozatosan a Ravens védőfalának meghatározó játékosa. Ő 4 évre írt alá 66 millió dollár fejében. Terrell Suggs pedig 7 millió dollár reményében költözött Arizonába. Mindhárom játékos jelentős veszteség, ráadásul a csapat még Eric Weddle-nek is megköszönte a közös munkát. Igaz, az ő helyére érkezett pótlás, Earl Thomas személyében.

 

 

Earl Thomas, S (4 év, 55 millió, 32 garantált): Egy lassan 30 éves játékosért első ránézésre talán sok ennyi pénz, de aki idén tisztes safetyt szeretett volna akasztani a piacról, annak mélyen a zsebébe kellett nyúlnia. Thomas kétség kívül a liga krémjébe tartozik posztján és egy klasszis játékosért, aki ráadásul hiányposztra érkezik annyira nem nagy ár. Persze meg lehetett volna tartani Weddle-t és akkor Thomas leigazolására semmi szükség, de előbbi 4 évvel idősebb, így talán ez a hosszútávú szerződés sem olyan vészes. Kérdés persze, hogy Thomas tavalyi lábtörése mennyire fogja befolyásolni a safety 2019-es játékát, de látva a távozók listáját, a Ravensnek szüksége volt egy olyan játékosra, aki azonnal pótolni tudja a védelemből távozó tehetséget és rutint.

Amit viszont teljesen elengedett a Ravens, az a támadóoldal. Konkrétabban a passzjáték. John Brown nem kapott új szerződést a csapattól és senki nem is érkezett a helyére. Persze a Lamar-féle virtuóz és kreatív támadójáték nem kívánja meg a minőségi elkapók jelenlétét az offense-ben, de az, hogy Willie Sneaden kívül nincs komolyan vehető célpont a pálya szélén, elég nagy felelőtlenség. Ellenben a futójátékot sikerült tovább erősíteni. A gárda ugyan megvált Alex Collinstól és Ty Montgomerytől is, de Gus Edwards és Kenneth Dixon mellé érkezett még igazi első számú futónak Mark Ingram a Saintstől.

Mark Ingram, RB (3 év, 15 millió, 6,5 garantált): Ez a szerződés viszont abszolút rendben van. Ingram egy olyan helyre kerül, ahol nem kell attól tartania, hogy ne kapna elég labdát. A csapat pedig nem fizette túl a running backet, persze 30 éves kor fölött mindig rizikós futót igazolni, pláne, hogy ha van a csapatnál két tehetséges játékos is, de Ingram rengeteg pluszt hozhat a Ravens támadójátékába. 4.0 alatti yard/carryje 2012 óta nem volt, ráadásul a sérülésekkel is szerencséje volt eddig pályafutása során. Minőséget és kiegyensúlyozottságot igazolt a Ravens, egész vállalható értékért.

 

 

Támadóoldalon a csapat még visszaigazolta Robert Griffin hármat két évre, 4 millió dollárért, melyből 2 garantált. Logikus lépés, hiszen Griffin és Jackson között rengeteg hasonlóság van, így ha esetleg kidőlne a csapat kezdő irányítója, akkor a szebb napokat is megélt korábbi elsőkörös játékos beállásával sem kellene stílust és sémát váltania a gárdának.

Összességében

A Ravens idén azon csapatok közé sorolható, amelyek a piac nyitását követően nemhogy nem tudták fenntartani a korábbi minőséget, hanem jelentősen gyengültek is. A védelem többet vesztett, mint amit a támadósor nyert. Mert az egyébként is jó secondaryt a Weddle-Thomas cserével sikerült papíron még magasabb szintre emelni, viszont a front7 alapjaiban sérült, ezt pedig még ez a DB sor sem tudja ellensúlyozni. A támadóoldalon jól látható az építkezés és hogy milyen irányba szeretne tendálni a gárda, de ahhoz képest, amihez a Ravens drukkerei hozzászokhattak az elmúlt években Ozzie Newsome-tól – aki kevesebb pénzből is remek piacokat tudott zárni – a 2019-es csalódás.

A hiányposztok csak nőttek a csapatnál (LB, DE, WR), amit a draftról kell majd befoldoznia DeCostának. Ha ez sikerül, akkor vélhetően mindenki elégedettebb lesz a GM idei tevékenységével, de amit eddig láttunk tőle, az egy erős közepes…

Értékelés: C+

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások