Amikor elkezdtük összerakni a saját kedvenceinkből álló csapatunkat, egy dolog mindenkire igaz volt: a védelmekből sokkal több kedvencünk van, mint a támadósorokból, emiatt nehezebb is ezt a részt összerakni. Ezzel a problémával én is találkoztam, és higgyétek el, tényleg igaz. Viszont még ez sem jelentett akadályt, és meghívtam az Álomcsapatom védelmébe 11 játékost!
[quote] Tegnap már láthattátok a támadósoromat, ahol a személyes élmények alapján raktam össze a (kicsit csonka) offense-t. A védőknél minden posztra sikerült találni játékost, és bár néhol bajban voltam, azért sikerült megszülni a cikket. Talán itt több viccesnek tűnő indokom van mint a túloldalon, de vannak egészen komoly benyomású érveim is. Fogyasszátok egészséggel!
(A videókkal továbbra is szívat a Youtube, így ahol van, azt a névre kattintva nyithatjátok meg.)
[/quote]
Adam Gotsis, Matt Ioannidis
Kivételesen két játékos magyarázatát egybe írom, mert fölösleges lenne ismételnem önmagam. Az alapsztori az, hogy a 2004-es labdarúgó EB győzelmük óta imádom a görögöket! Akkora troll győzelmet soha az életben nem láttam még azóta sem, ráadásul akkoriban kezdtem barátkozni a focival és magával a sportokkal is. Plusz ez volt az első olyan élményem, hogy az a csapat nyert, akinek szurkoltam, 12 éves fejjel egy ilyen volumenű dolog örökre megmarad az emberben. Innentől fogva minden nagyobb ligában elkezdtem szurkolni a görög játékosoknak, és örömmel konstatáltam, hogy tavaly két görög felmenővel rendelkező újonc is érkezett a ligába. Az álmoskönyv szerint sosem rossz, ha görög játékos van a védelmedben, ráadásul kettő is, szóval nyugodt szívvel várok bármilyen támadósort, esélyük sem lenne!
#hősök
Lamarr Houston, Stephen Tulloch
Na jó, hazudtam, második alkalommal is két játékost írok egy blokkba, hiszen ahogy a két görög istent, úgy Tullochot és Houstont is hasonló okok miatt hívtam meg. Mert olyan nincs, hogy egy hónapon belül két játékos is úgy szerez keresztszalag szakadást, hogy sackeli az irányítót, és ugyanolyan ünneplésbe sérülnek bele. És mégis van! Tudom, gonosz dolog, de én lefordultam a székről, hogy ilyen lehetséges. Mindkét meccset élőben néztem, Houston sérülése ráadásul az első Kandallós FK! meccsnézésemen történt, ami miatt még különlegesebb számomra az ő balszerencséje, még ha kicsit morbidnak is hangzik. Azóta is ha megkérdezik, mi a legkomikusabb NFL jelenet amit valaha láttál, kettejüket hozom fel példának.
J.J. Watt, Brian Cushing
Innentől nem ígérem meg, hogy egyenként írok a játékosokról… Én esküszöm megpróbáltam kikerülni, de nem lehet. J.J. Wattot egyszerűen nem lehet ilyen listákból kihagyni, fact. Kicsit csalok az esetében, és nem a védőfal közepén, hanem a szélén kerülne bevetésre, de kihagyhatatlan. Viszont nem azért, amiért logikusnak gondolnátok! Egy nagyon egyszerű magyarázatom van mind Watt, mind Cushing ittlétére: egy Youtube videó, amit sajnos azóta eltávolítottak. A sztori egyszerű, az egyik kedvenc számom a Rage Against The Machine-tól a Bulls On Parade. 2013-ban gyanútlanul beírtam a Youtube-ba, ami kiadta ezt a bizonyos videót, ahol a Texans védelméből szerepeltek jelenetek, Watt-tal és Cushinggal a főszerepben. Egy nagyon jól és igényesen összevágott videó volt, kár, hogy már nincs fent, de kettejük imádata itt kezdődött. Akkor még nem tudtam, hogy milyen fasza játékosok a való életben, de jó pap holtig tanul. A Bulls On Parade ráadásul a Texans védelmének a himnusza is lett, amit sokáig (talán még manapság is?) játszottak a védelem bevonulásakor az NRG Stadiumban.
Patrick Willis
Tegnap elhintettem, hogy az a Super Bowlba jutó 49ers eléggé tetszett, és nem csak a támadósorban volt számomra kedvenc játékos. A védelemből ez a személy Patrick Willis, korszakának meghatározó linebackere. Egyszerűen nem lehetett nem szeretni azt a Bowman-Willis kettőst, akiknek itt is megérdemelt helyük lenne, de választanom kellett közülük. A csávónak konkrétan nem volt gyenge pontja, egészen elképesztő volt, ahogy a pálya minden részén megjelent, és nem lehetett sem passzal, sem futással átverni. Ugyanolyan veszélyt jelentett az irányító siettetésében mint a futójátékok megállításában, és a coverage képességei is messze átlag felettiek voltak. Nagyon nagy sajnálattal olvastam, hogy mindössze 30 évesen a visszavonulás mellett döntött, de a megannyi sérülés volt a 49ers Supermanjének kryptonitja, ami az utolsó két évét megkeserítette.
Joe Haden
Amikor elkezdtem komolyabban követni az NFL-t, akkor Haden még a jobb játékosok közé tartozott a posztján, manapság ez már azért nem így van. Tetszett, hogy ilyen pici, mégis hogy tudja fogni a melák elkapókat, ráadásul egyszer egy fantasy szezonomba is besegített. Akkoriban még nem voltam azzal tisztában, hogy átlagosan a CB-k mérete nagyjából megfelel Haden méreteinek, de ez sem tántorított el abban, hogy őt nevezzem meg az egyik cornernek a csapatomban. Manapság inkább arról híres, hogy ajándék yardokat ad az irányítóknak ha felé dobják a labdákat, illetve rengetegszer sérült.
Eric Weddle
A szakállas ember, így jegyeztem meg először Weddle nevét amikor láttam játszani. Nagy kedvencem volt Raúl Meireles a Chelsea-ből, Weddle pedig rá emlékeztetett, innen eredeztethető a csodálata. Aztán ahogy egyre többször találkoztam a nevével, rájöttem, hogy egy piszok jó játékos a punk kinézet ellenére. Nem jelentett számára problémát ha szerelni kellett, vagy ha az irányítók passzait kellett levadásznia az égből, igazi mindenes volt, és az a mai napig, immáron Baltimore-ban. Óriási kedvenc, és szerintem nem vagyok ezzel a véleménnyel egyedül.
Ha Ha Clinton-Dix
Ami a támadósorban Arian Foster, az a védőknél számomra HaHa spanom #mynigga. A 2014-es volt az első NFL draftom, és bár sokat nem tudtam a prospectekről, végignéztem az első kört élőben, és serényem kommenteltem (inkább kérdezősködtem) az akkor még chaten folyó FK! draftkibeszélőben. Már csak a neve miatt is megmaradt nekem Clinton-Dix személye, az csak a ráadás volt, hogy a Packers draftolta le az első kör 21. választási jogával. Azóta természetesen figyelemmel kísérem a pályafutását, és az NFL egyik meghatározó free safetyjét látni a játékában, aki évről évre fejlődik, és nem mellesleg ő is hozott nekem jó pár fantasy meccset karrierje során. Remélem nem fog más csapatban játszani a későbbiekben, és ő lesz az abszolút vezére a Green Bay secondarynek, noha akár már most is így lehet rá tekinteni.
Damarious Randall
A 2014-es volt az első draft amit néztem, a 2015-ös viszont az első olyan, amire már készülgettem is. Ennek ellenére természetesen a földhöz vágott, amikor a Packers választását bemondta Roger Goodell, szerintem az emberiség kis százaléka találta csak el a picket. Aztán Randall spanom az újonc évében elkezdte bizonygatni, hogy miért is volt ő első körben kiválasztott játékos. Sokáig esélyesként tartották számon a DROY címre is, de a szezon második felére kicsit leeresztett, a tavalyi szezonban pedig látszólag kipukkadt. Én nem féltem őt, már többször is hangoztattam, hogy szerintem nem a tavalyi volt az igazi arca, és idővel meghatározó cornere lehet majd a Packersnek, csak jól fel kell építeni és megadni az ehhez szükséges időt.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások