Minden ami NFL
10 Super Bowl párosítás ami soha nem valósult meg
Mi, NFL szurkolók az elmúlt években számos nagyszerű Super Bowlnak lehettünk tanúi, és rengeteg élménnyel gazdakodtunk. Azonban sok alkalommal húztuk is a szánkat, mert nem azok a csapatok jutottak el a nagydöntőbe, akiket szerettünk volna. Jöjjön hát 10 olyan Super Bowl párosítás, ami soha nem valósult meg, pedig nagyon szerettük volna.
[ppp_patron_only level=”4″ silent=”no”]
10. A Texas Bowl
Texas azon kevés államok egyike, ami legalább két csapatot ad a ligának Dallas és Houston jóvoltából. Houstonnak azonban korábban nem a mostani Texans volt a csapata, hanem az Oilers (mai Titans). Az Oilers sokáig nem tudott érvényesülni a Pittsburgh Steelers miatt, ám 1993-ban végre megnyílt az út a Super Bowl felé. A csapat 12-4-gyel zárt, amivel az egyik legjobb mérleg volt az övék. Ráadásul egy 11 meccses győzelmi szériában voltak. Mindenki őket gondolta az AFC részéről a legesélyesebbnek. Az állam túloldalán pedig ott volt a Cowboys, akik épp az előző évi Super Bowl győzelmüket próbálták megismételni. Ők is 12-4-gyel fejezték be a szezont, és az NFC nagy esélyesei voltak. Mindkét konferenciát a texasi csapat dominálta, és úgy tűnt, szemtanúi lehetünk egy igazi texasi összecsapásnak a Super Bowlon. Végül azonban máshogy alakultak a dolgok. A Cowboys megtette a maga részét, de az Oilers elbukott. A divíziós körben a Chiefs 28-20-ra legyőzte őket, így a Texas Bowl elmaradt.
9. Greatest Show on Thurf vs Ravens defense
A 2000-es Ravens védelemről feltételezem mindenki hallott már. Az NFL történelem egyik legjobb defense-e volt, ami minden elemzőnél instant top3-as. Nem véletlenül, ugyanis a szezon során minden szembejövő offense-t bedaráltak, és szinte támadójáték nélkül repítették el a csapatot a Super Bowlba. Sokakban felmerült a kérdés, ki képes áthatolni ezen a védelmen? A válasz egyértelmű volt: Kurt Warner és a Greatest Show on Turf. A Rams abban az évben ismételten a legjobb támadósorral rendelkezett, ami az alapszakasz során 540 pontot szerzett. Sokan reménykedtek benne, hogy láthatják majd ezt a támadósort a Ravens védelem ellen játszani, de végül csalódniuk kellett. A Rams már a wild card körben elvérzett a Saints ellen, így gyorsan szertefoszlott ez a remény. Kár érte, biztos nagyobb ellenállást fejetettek volna ki a Ravens ellen, mint tette azt a Giants.
8. Az ultimate AFL vs NFL harc
Mikor 1960-ban Lamar Hunt létrehozta az AFL ligát, akkor a csapata még dallasban székelt Dallas Texans néven. Az NFL látván, hogy ez az új liga veszélyes lehet, gyorsan léptek, és létrehoztak ők is egy csapatot a városban, Dallas Cowboys néven. A Cowboys és a Texans 3 éven keresztül küzdött Dallas kegyeiért, de igazából egyiknek sem sikerült nagy közönséget szereznie. Az NFL-nek ez nem volt gond, az AFL-nek azonban igen. Hunt végül lépett, és elköltöztette a csapatot Kansas Citybe, ahol új nevet is adott a csapatnak. E két csapat 3 éven keresztül szabályos háborúban állt egymással, viszont soha nem léptek pályára egymással szemben. 1966-ban azonban úgy tűnt, végre a pályán is összecsaphat ez a két csapat. Az AFL és az NFL megegyezett, hogy lebonyolítanak egy mérkőzést a két liga legjobbja között, amivel megalapozták a Super Bowlt. És hát mind a Chiefs, mind a Cowboys ott volt a legjobb négy között. Találni sem lehetett volna jobb párosítást az első Super Bowlra, mint azt a két csapatot, amelyek a két liga rivalizálásának középpontjában voltak. Nos, a Chiefs megtette a maga részét, a Cowboys azonban 1 yard híján elbukott a Packersszel szemben.
7. Montana vs Kelly
1990-ben egyértelmű volt, mely csapatok rendelkeznek a legjobb támadósorral. Az NFC részéről a Joe Montana vezette 49ers offense emelkedett ki, míg az AFC részéről a Jim Kelly vezette Bills offense. Mindkét egység végigdominálta a saját ligáját, és mindketten az 1. kiemelést szerezték meg. A szurkolók már dörzsölték is a tenyerüket, hogy a Super Bowlon láthatják ezt a két támadósort végre egymás ellen. West Coast vs East Coast. Az izgalmat csak fokozta, hogy a 49ers zsinórban harmadik gyűrűjét készült megnyerni. Nos, a Billsen nem múlt semmi. Ők simán eljutottak a döntőbe, és tették mindezt úgy, hogy két playoff meccsen 95 pontot szereztek. A 49ers azonban elbukott. Az NFC döntőn a Giants védelem szó szerint kiütötte Montanát, és végül az utolsó pillanatban 15-13-ra nyertek. A nagy összecsapás a két támadóegység között elmaradt, de így sem panaszkodhatunk. A Bills-Giants döntő olyan drámát és izgalmakat hozott, ami kárpótolt minket ezért az elszalasztott döntőért.
6. Barry vs Thurman
Barry Sanders és Thurman Thomas csapattársak és riválisok voltak az Oklahoma State-en. Thomas két éven keresztül volt Sanders előtt a rosteren, aki így alig-alig juthatott szerephez. Thomas távozása után azonban végre megkapta lehetőséget, és élt is vele. Az egyetem legjobb játékosa lett, aki rövidesen az NFL-ben is bebizonyította, hogy mire képes. Thomas ezalatt Buffalóban szedte a yardokat, és 1991-ben olyan lehengerlő teljesítményt nyújtott, hogy a szezon MVP-jének is megválasztották. Sanders sem maradt el sokkal tőle, és miután a Lions végre playoffban is nyerni tudott, megnyílt a lehetőség, hogy a ’91-es Super Bowlon egymás ellen láthassuk őket. A két rivális összecsapása azonban elmaradt. A Bills eljutott a nagydöntőbe, a Lions viszont az NFC döntőn megsemmisítő vereséget szenvedett a Redskinstől. Sanders kihagyta a Super Bowlt, és valamilyen szinten Thomas is. A Redskins simán nyert a Bills ellen is. Azért jobb lett volna az Barry-Thomas döntő.
5. Favre tökéletes búcsúja
Brett Favre fölött eljárt az idő a 2000-es évek végén. Még mindig elit szinten játszott, de mindenki tudta, már nincs sok hátra, és csak reménykedni lehetett abban, hogy egy méltó búcsút kap. 2007-ben pedig minden lehetőség megvolt erre. A Packers az egyik legerősebb csapat volt az NFC-ben, az AFC-ben pedig ott volt a veretlen Patriots. Tökéletes befejezése lett volna egy karriernek, ha a Super Bowlon Favre le tudja győzni Bradyt. Vagy ha ki is kap tőle, akkor is egy hatalmas meccsel búcsúzhatott volna. Csak sajnos az NFC döntő hosszabbításában eladta a labdát, így a Giants jutott be a Super Bowlba nemcsak a Packers szurkolók keserűsűgére. De sebaj, Favre még nem fejezte be. 2009-ben a Vikings színeiben bizonyította be, hogy még mindig van a tankjában. Az ellenfél ezúttal a Colts lett volna, akik ugyan nem voltak veretlenek, de azért Peyton Manning ellen pályára lépni, és esetleg győzni ugyanolyan szép búcsú lett volna, mint 2007-ben a Brady elleni párharc. Probléma, Favre megint eladta a labdát az NFC döntő hajrájában. A tökéletes búcsú másodszorra is elmaradt, és olyan véget ért Favre története, amire már kevésbé lehet büszke.
4. Montana vs 49ers
Miután az 1990-es NFC döntőn Montana súlyos könyöksérülést szenvedett, az elkövetezendő két évben Steve Young irányította a 49erst. A csapat számára rövidesen egyértelművé vált, hogy a jövő Youngban van, és a ’93-as szezon előtt elcserélték Montanát Kansas Citybe. Montana azonban gyorsan bebizonyította mindenkinek, hogy még közel sem végzett. Még mindig képes azon az elit szinten játszani, ahogyan azt tette a 49ersben. A vezérletével a Chiefs aznnal playoffba jutott, ahol szoros meccseket is nyertek. Ezalatt Young sem tétlenkedett, ő is playoffba jutatta a csapatát, és ő is eljutott a konferenciadöntőig. A szurkolók pedig ezen a ponton elgondolkoztak. A Chiefs is és a 49ers is a legjobb négy között. Lehetséges, hogy láthatunk egy Montana vs 49ers párharcot a Super Bowlon? A lehetőség erre megvolt, de sajnos nem valósult meg. Mind a Chiefs, mind a 49ers vereséget szenvedett, mi pedig láthattunk egy Bills-Cowboys döntőt, ami ugyanolyan semmilyen volt, mint az előtte lévő. Egy Montana vs 49ersszel jobban jártunk volna. (Egy év múlva megint lehetőség nyílt erre, de a Chiefs már a wild card körben kiesett. ’93-ban volt a legnagyobb realitása ennek a párosításnak)
3. Égen-földön háború
1998-ban két csapat dominálta a ligát. Az egyik földön, a másik levegőben. AFC oldalról ott volt a Broncos, amely Terrell Davis személyében egy 2000 yardos futót adott a ligának. NFC oldalon pedig ott volt a Vikings, akik rekordot jelentő 556 pontot értek el. Ezt a teljesítmény pedig nagyrészt a két elkapójuknak, a rutinos Chris Carternek és az újoncként berobbanó Randy Mossnak köszönhették. Ők ketten olyan WR duót alkottak 98’-ben, amihez foghatót csak nagyon ritkán lehetett látni. Nem túl nagy meglepetésre mindkét csapat 1. kiemeltként jutott tovább, a Broncos 14-2, a Vikings pedig 15-1-es mérleggel. Szinte mindenki megvolt győződve arról, hogy ez a két csapat fog a nagydöntőben is találkozni, és mindenki ezt is szerette volna. Csakhogy a Vikings hosszabbításban kikapott az NFC döntőben, így kaptunk egy Broncos-Falcons döntőt, ahol a Broncos simán szétszedte a semmit nem mutató ellenfelét. Ezért megérte kiszúrni a Vikingsal.
2. Marino vs Bears védelem
1985-ben a Bears védelem áthatolhatalan volt. Talán minden idők legjobbja. Minden szembe jövő offense-t darabokra szedtek, és alig-alig volt képes bárki is pontot szerezni ellenük. Mindenkit letaroltak. Mindekit, kivéve egy embert: Dan Marinót. A szezon 13. hetén fordult a kocka, és ezúttal a Bears védelmét szedték darabokra. Marino ellen magatehetlen volt az egész chicagói edzőkar, és őrjöngve nézték végig, ahogyan 38 pontot pakol fel a Dolphins a legyőzhetetlennek hitt védelmük ellen. Az a vereség örök folt maradt annak a védelemnek a becsületén, amit csak akkor tudtak volna lemosni, ha a Super Bowlon visszavágnak. Erre pedig megvolt minden lehetőségük. A Bears eljutott a nagydöntőbe, tette mindezt úgy, hogy egyik playoff meccsen sem engedett pontot szerezni az ellenfélnek. Így mindenki feszülten várta, hogy mi fog történni akkor, ha újra találkoznak Marinóval. Hát semmi nem törént, mert Marino nem jutott el odáig. A Dolphins hatalmas meglepetésre sima vereséget szenvedett az AFC döntőn attól a Patriotstól, akik éppen csak becsusszantak a playoffba. A visszavágó elmaradt, és tanúi lehettünk az egyik legegyoldalúbb Super Bowlnak valaha. A Bears szurkolók örülhettek, mert 46-10-re nyertek. Mindenki más pedig húzta a száját, mert lemaradtak a nagy visszavágóról a nagy semmiért.
1. Az évezred összecsapása
És akkor elértünk ahhoz a döntőhöz, amit a legjobban sajnálhatunk, hogy nem valósult meg. 2011 az irányítók éve volt. Aaron Rodgers addig példátlan 122.5-ös passer ratinget produkált, Drew Brees megdöntötte Dan Marino megdönthetetlennek hitt rekordját, (kis híján 5500 passzolt yardot ért el) valamint Tom Brady is átlépte az 5000 yardot. Hirtelen azt sem tudtuk, melyik Super Bowl párosnak örülnénk a legjobban. Egy Brady vs Rodgers vagy egy Brady vs Brees összecsapásnak? Mindkét esetben két elit irányító és két elit támadósor gigászi összecsapásának lehettünk volna tanúi. Csak hát sajnos ez az eposzi küzdelem végül nem valósult meg. Mind a Saints, mind a Packers elvérzett a divíziós körben, mi pedig az évezred összecsapása helyett kaptunk egy újabb Eli vs Brady párharcot. Hurrá… A liga pedig azóta is adós nekünk ezért az elszalasztott lehetőségért.
Ez lenne tehát az én listám. Ha szerintetek van még olyan, ami hiányzik innen, vagy lenne valemelyikhez hozzáfűznivalótok, akkor nyugodtan írjátok le kommentbe. Aki pedig kíváncsi egy másik listára, annak tudom ajánlani
[/ppp_patron_only]Elliott Harrison listáját. Sok ponton megegyezik a véleményünk, de azért nem értettünk mindenben egyet.