Connect with us

Beharangozó

Legendák egymás ellen, utoljára – Buccaneers @ Saints

Történelmi meccsel zárul az év legjobb futballhétvégéjeként aposztrofált Divisional Round, ugyanis a valaha volt legöregebb irányítópárharcot láthatjuk majd két élő legenda, két jövőbeli Hall of Famer részvételével. Vajon a szezon után minden bizonnyal visszavonuló Drew Brees kerül közelebb a második gyűrűjéhez, vagy Tom Brady mutatja meg, hogy Belichick nélkül is konferenciadöntőbe tud jutni? 

A felek kétszer találkoztak már idén – mindkétszer a Saints nyert -, amit részben kidobhatunk az ablakon, részben viszont levonhatunk belőle következtetéseket is. Ha történelmileg nézzük, akkor 21 olyan párharc volt eddig a rájátszásban, ahol az egyik fél kétszer megverte a másikat az alapszakaszban: 14-7 a mérlege a domináló gárdának, hazai pályán pedig 12-5. Ez talán a kisebb probléma, ugyanis az első héten még nagyon új volt ez a Buccaneers, de még a 9. heti mérkőzéshez képest is merőben más a mostani gárda.

A nagyobb baj talán az, hogy az edzői párharcban nagy történelmi előny van a Saints oldalán. Ha csak a Saints-Buccaneers párosításokat nézzük, tehát az utóbbi két évet, akkor Sean Paytonék 137-67-es pontarányt tudnak felmutatni az Arians-Bowles kettős ellenében, minden egyes alkalommal outcoach-olva az ellenfelet. Bowles védelme egyszer sem tudta 27 pont alatt tartani Payton fiait, Arians egysége pedig egyszer sem tudott 24 pontnál többet szerezni, és az az egy 24 pontos mérkőzés is egy utolsó pillanatos garbage time TD-nek köszönhető. Ha hozzávesszük Arians cardinalsos időszakát is, akkor Payton 6-1-es mérleget tud felmutatni a Bucs jelenlegi főedzője ellen. Azt tehát mondhatjuk, hogy az edzői előny bizony a Saints oldalán van. Na de mi a helyzet a pályán?

Folytatódik a Saints D# dominanciája vagy a megújult Bucs O# mindenkin átgázol?

Kétszer már láthattuk idén Bradyéket a Saints védelme ellen, mindkétszer a Szentek tudtak felülkerekedni, összesen 23 drive-ból csak 3 TD-t engedve. A második alkalommal különösen domináns volt a Saints D#, mindössze 3 pontot és 194 yardot engedtek a Buccaneersnek. Viszont mindkettő a Bucs bye weekje előtt volt még, a pihenőhét során pedig Ariansék változtattak a támadósoron és hatékonyabbá tudták azt tenni.

A 13. hét előtt 18%-ban használtak play actiont, utána 27%-ban, a Washington ellen múlt héten pedig már 33%-ban. Korai downokon is agresszívabbak lettek, a 13. hét előtt az első három negyedben 49%-ban passzoltak 7,1 yardos átlaggal, utána pedig 54%-ban 8,5 yardos átlaggal. Nagy különbségek ezek, és erre vezethető vissza a Buccaneers támadósorának fellendülése a szezon végén (persze gyenge védelmek ellen is játszottak, de a filozófiaváltás volt igazán biztató).

Maximális fordulatszámon pörög az offense. Brady elit, a bye week óta konkrétan a legjobbra értékelt irányító a PFF szerint. A támadófal a legjobbak közt van a ligában. Evans és Godwin mellé már Antonio Brown is fellépett, Gronk mellett pedig Brate is szerepet kap. Borzasztóan nehéz levédekezni ezt a támadósort, főleg ha ilyen formában vannak. Persze a Saints védelme sem panaszkodhat, ugyanis a 9. hét óta drive-onként a legkevesebbszer engedik pontot szerezni az ellenfeleket (26,1%), és TD-t is a legkevesebbet engedtek (14,4%). Tegyük azonban hozzá, hogy tud hektikus lenni az egység, a legnagyobb szórással rendelkeztek a DVOA szerint, ami azt jelenti, hogy a jobb napjaikon a legpotensebb támadósorokat is le tudják nullázni, rossz napjaikon viszont meg lehet égetni őket.

Az biztos, hogy a futójátékra nem támaszkodhat a Buccaneers, ugyanis a Saints defense elit ennek megállításában. Így tehát maradnak a passzok, de talán jobb is ez így Bradyéknek.

A Saints pedig fel tudja tölteni a pályát defensive backekkel, ha arról van szó, az ötödik legtöbbet használtak dime felállást (6 DB) idén. Elsősorban egy emberező védelemről van szó, konkrétan a legnagyobb arányban emberezett idén a Saints, ami alapvetően nem a legjobb taktika Bradyék ellen, köszönhetően a top elkapóknak és az irányító pontosságának. Viszont ezt azzal kompenzálja a Saints, hogy mindenkinél több 2-man coverage-et használ, azaz az emberezés mellé két mélységi safetyt tesz a pályára, ezzel kisegítve a cornerbackeket. Ez fontos, ugyanis elsősorban így lehet megakadályozni a mély passzokat, amikre a Buccaneers támadósora épít.

Ha az egyéni matchupokra pillantunk, akkor ki kell emelni az Evans vs Lattimore párharcot, ahol utóbbi szokott diadalmaskodni. Evans mindössze 34 yardot és 0,25 TD-t átlagolt Lattimore ellen az utóbbi négy egymás elleni meccsen. Lattimore-t sok WR meg tudja égetni, de Evansszel nagyon jól meccsel, mert testfelépítésben felveszi vele a versenyt és Evans nem tud elszakadni tőle. Godwin az útvonalai kétharmadát a slotból futja, így Chauncey Gardner-Johnsonnal fog párba állni a meccs jelentős részében. A híresen idegesítő trash talker CB egyébként jó játékos is, a slotban játszó cornerek közt a 9. legkevesebb yardot engedte snapenként, Godwin pedig két meccsen csak 120 yardot tudott szerezni a Saints ellen. Így Antonio Brown marad majd Janoris Jenkins ellen, ez lehet így papíron a legjobb esélye a Bucsnak elkapófronton. Illetve Gronkban és Brate-ben lehet még bízni a linebackerek ellen.

Ahogy múlt héten a Buccaneers esetében, úgy most is fontos lesz, hogy mekkora nyomás lesz Bradyn, hiszen az alapszakaszban mindössze 62/141, 791 yard, 4 TD, 5 INT, 56,8-as passer rating a mérlege nyomás alatt – ez a passer rating rosszabb Big Bennél és Andy Daltonnál is. A 9. heti egymás elleni találkozójukon 46%-ban volt nyomás Bradyn, miközben egész szezonban senki nem jutott 25% fölé, szóval látszik, hogy a Saintsnek megvan a receptje arra, hogy megkeserítse a nagy öreg életét.

Érdekes egyébként a Saints pass rush, ugyanis a harmadik legtöbb nyomást helyezték idén az irányítóra, azonban csak a 22. legjobb a pass rush win rate-jük. Hogy miért van ez? Mert a védőfal alapvetően nem nyer elég gyorsan, viszont hátul a secondary arra készteti a sok jó emberezéssel a QB-kat, hogy tovább tartsák maguknál a labdát, így pedig a fal is oda tud érni. A Saints esetében igaz a mondás, hogy a coverage fontosabb a pass rushnál, hiszen a secondary segíti ki elsősorban a védőfalat. Azt is meg kell jegyezni, hogy az idén egyetlen sacket sem engedő guard, Alex Cappa megsérült múlt héten és idén már nem lép pályára, így a mindössze 46 karrier snappel rendelkező harmadéves draftolatlan Aaron Stinnie-nek kell majd beállnia.

Az biztos, hogy a Saints védelme feladja a leckét Bradyéknek és alaposan megnehezíti a dolgukat, több jó matchupot is látunk a védők szempontjából. Viszont azt azért nagyon nehéz elképzelni, hogy a 9. heti mészárlás megismétlődjön, inkább egy, a bye week óta megszokottnál visszafogottabb Buccaneers támadóteljesítmény várható a találkozón. A továbbjutás kérdését viszont szerintem a másik oldalon látottak dönthetik el.

Brees kezében a Saints offense

Az teljesen egyértelmű az idei év alapján, hogy Drew Brees jelenleg rosszabb irányító Tom Bradynél. Ez viszont nem jelenti feltétlen azt, hogy a támadósor annyival gyengébb lenne. Csak azokat a meccseket vizsgálva, ahol Brees kezdett és amiket be is fejezett, a Saints az 5. legjobb támadósorral rendelkezett EPA/play alapon – és amikor nem játszott, Payton ott is összerakta a 7. legjobb egységet.

A Saints sikere azon alapul, hogy szép lassan, fokozatosan végigmennek a pályán. Brees passzai átlagban csak 6,3 yardot szállnak a levegőben, ami a harmadik legalacsonyabb szám a kezdők közt. Mindössze 8 sikeres 20+ yardos átadása volt, ami a 34. legtöbb volt csak a ligában. A futójáték viszont a leghatékonyabb volt az egész ligában, köszönhetően egy elit falnak és Alvin Kamarának. A Saintsnek van egy meghatározott játékstílusa, és abban nagyon jók. A hibázási lehetőségük ellenben nagyon kicsi, mert B tervük nem igazán van a mély játékok hiánya miatt, ez pedig akár problémákat is okozhat itt a playoffban.

A túloldalon Todd Bowles összességében az ötödik legjobb védelmet rakta össze a DVOA mutató alapján. Azonban a Buccaneersé a második legnagyobb szórású védelem a ligában (épp a Saints az első, ahogy fentebb írtam), tehát ha jó napjuk van, nagyon megy a játék, ha rossz, akkor könnyen megéghetnek. Futás ellen egyértelműen elit egységről van szó, konkrétan DVOA alapján a legjobbról, ebben is hasonlítanak ellenfelükre. Bowles viszont sokat blitzel, az ötödik legtöbbet, ennek segítségével pedig a legjobb pass rush win rate-et tudhatja magáénak a csapat a ligában.

Úgyhogy igazi erősség vs erősség matchup lesz, amikor a Saints top támadófala a Buccaneers top védőfalával találkozik. Úgy gondolom, hogy futójátékoknál a Buccaneers fog nyerni, passzjátékoknál pedig a Saints. A Bucs védelme ellen futottak idén a legkevesebbszer, illetve a legkevesebb yardot is futásonként, így Kamarának nem a földön, hanem inkább a levegőben lehet sikere, főleg mivel a Tampa invitálja az RB-passzokat, a legtöbbet engedték idén.

Pass rush szinten az lehetne esetleg egy megoldása Bowlesnak, hogy passzszituációknál bemozgatja Shaq Barrettet és JPP-t középre, hogy kihasználja a Ruiz-Peat guard duó gyengeségét, és kirakja a szélre Suh-t és Gholstont, hogy lefoglalják a tackle-öket. Középen ugyanis verhetőbb a Saints és gyorsabban is oda lehet érni Breesre. A blitzelés kérdése is érdekes, ugyanis nehezen látom, hogy a sima 4 emberes fronttal sok nyomást tudnak generálni, de ha meg több embert küldenek, nagyobb lyukak fognak hátul tátongani.

Todd Bowleson múlik, ki jut tovább

A mérkőzés végső soron azon fog eldőlni, hogy Todd Bowles mit tervez a secondaryben.

Két opciója van: vagy off coverage-et használ és hátratolja a cornerbackjeit a line of scrimmage-től 8-10 yardra, vagy press coverage-et alkalmaz és odatolja az elkapók arcába a CB-it. Ha előbbi, akkor ki fog kapni a Buccaneers, ha utóbbi, akkor viszont meg fogja nyerni a találkozót. Ezen múlik szerintem az egész találkozó kimenetele.

A Saints támadósora ugyanis arra van felépítve, hogy ritmusból, jól időzítve rövid passzokkal haladjanak előre. Brees pontossága idén 74,6%-os, ha off coverage-ről van szó és mindössze 57,6%-os, ha mindkét szélső cornerback press coverage-ben van. Ha a CB-k távol állnak fel a WR-ektől, akkor millió slanttel, hitch-csel, quick outtal, screenel végig fog menni a pályán Brees és ezer kis papírvágással megnyeri a meccset – ahogy tette a 9. heti találkozón is. Ha viszont fizikálisan felveszik a versenyt a line of scrimmage-en, akkor el lehet rontani az időzítésre alapuló gyors játékokat és nem utolsósorban könnyebb nyomást is helyezni Breesre, aki ezáltal elég kényelmetlenül fogja érezni magát és 1-1 rossz passz már azt jelentheti, hogy puntolni kényszerülnek.

Bármennyire is logikusan hangzik ez, fogalmam sincs, hogy Todd Bowles mit fog csinálni. Ha hozza a sima vanilla védelmét, amit a Saints ellen alkalmazott az utóbbi két évben, akkor elevenen falja fel őket a Saints támadósora. Viszont ha nekiáll agresszívan meccselni, akkor a Bucs vissza fog tudni vágni csoportriválisának és bejut a főcsoportdöntőbe.

Legfrissebb cikkeink

Facebook

Legutóbbi hozzászólások

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!