A Pittsburgh Steelers úgy vágott neki a draftnak, hogy win now módban van: vagy most nyernek Big Bennel egy újabb bajnoki címet, vagy soha. Ehhez elsősorban az offense-t, azon belül is a támadófalat kellett megerősíteni, a tavaly elit védelmet pár másodvonalas játékos eligazolása nem nagyon húzza le. A tervet sikerült abszolválni, bár az alkalmazott filozófia minimum érdekes.
Az FA-értékelőben a legnagyobb hiányposztként a centert, az offensive tackle-t, a guardot és a futót jelöltem meg, illetve emellett az edge, a corner és a linebacker posztra is ráfért volna az erősítés/mélyítés. Valamennyi hiányposztot természetesen egy draft alatt nem lehetett megoldani, de mivel cornerből volt legalább két jó a rosteren, a Cam Heyward-Stephon Tuitt-Tyson Alualu-TJ Watt négyes mellett gyakorlatilag bárki lehet az ötödik, valamint a korábbi 1/10-es Devin Bush-ban is lehet még bízni az LB-poszton, így a védelemre nem kellett különösebb figyelmet fordítani.
Ezzel Pittsburgh-ben is egyetértettek, a négy legmagasabb pick a támadósorba jött, majd még öt picket áldozott a csapat a védelem és a speciális egység mélyítésére. Összesen tehát kilenc picket lőtt el a csapat, de ebből nyolcszor a saját helyén húzott a gárda, míg a maradék egy alkalommal egy jövő évi 4. körös pickért választhatott játékost. Nyugodt, laza draftja volt a csapatnak.
Futó vagy támadófal?
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Korábban több cikkben is foglalkoztam azzal, hogy nem éri meg futót jól megfizetni, és praktikusan ez igaz a futók magas kiválasztására is. Az nem kérdés, hogy egy jó futó nagyon sokat tud hozzátenni egy támadósorhoz, ugyanakkor egy tight enddel vagy elkapóval ellentétben neki szüksége van még öt másik ember jó teljesítményére ahhoz, hogy igazán produktív legyen.
Le’Veon Bell nem volt önmagában rossz a Jetsben, de a statisztikai lőlapon meglátszik, ha az első védővel a LoS előtt találkozik két yarddal, vagy ha a LoS mögött teszi ugyanezt. A Steelers esetében egyértelmű volt, hogy James Conner nem top szint, de úgy nehéz teljesíteni, ha a támadófalad a 9. legrosszabb futásblokkoló egység a ligában az ESPN adatai alapján – és ez talán még a jobbik eset, a PFF szerint speciel a 2. legrosszabb volt az egység.
Az sem volt kérdés, hogy Conner eligazolása után kellett egy jó RB, már csak azt kellett mérlegelni, hogy mikor érkezzen az új futó. A Steelers előtt így két út állt: vagy erősíti az első körben a támadófalat és kihúz egy futót a második napon, vagy elviszi az egyik prémium RB-t és a falat hagyja későbbre. A csapat az utóbbi mellett döntött.
1/24: Najee Harris, RB, Alabama
Harris egy borzasztóan jó játékos. Kiválóan fut, nehéz szerelni, erős, fizikális, emellett kvázi elkapóként is használható, 2019 óta mindössze két dropja volt 75 elkapható labdából. Minden megvan benne ahhoz, hogy az új Le’Veon Bell legyen, és bár manapság egy futónak nem szabad első kört érnie, az ő elkapási kvalitásai miatt ez nem volt egy szörnyű pick.
Ugyanakkor ez azzal járt, hogy a csapat lemaradt olyan falemberekről, mint Landon Dickerson, Teven Jenkins, Liam Eichenberg, Walker Little, Jackson Carman, Samuel Cosmi és Dillon Radunz – közülük többen az 1/24-es pickkel is jó értéket képviseltek volna. Feltehetően ez a nagy OL-rush a pittsburgh-ieket is meglepte, jó eséllyel az volt a terv, hogy mivel futóból csak három van, de jó OL-ből még kis túlzással akár 10 is, így összességében jobban megéri az RB+OL forgatókönyvet választani az OL+RB helyett.
Ebben előzetesen volt is logika, mivel Harris után rögtön kiment Travis Etienne, majd a Broncos a második kör elején felcserélt Javonte Williamsért is. A terv (már ha ez volt az) végül nem jött be, de az 1/24-es pillanatában ez egy teljesen vállalható döntés volt, és ha nem is lehet jeles osztályzatot adni, nem lehúzni sem érdemes.
2/55: Pat Freiermuth, TE, Penn State
3/87: Kendrick Green, C/G, Illinois
4/128: Dan Moore Jr., OT Texas A&M
Reális forgatókönyvnek tűnik, hogy mivel a legjobb OL-ek kimentek (Dillon Radunz például két pickkel a csapat választása előtt), így a Steelers inkább egy másik irányt választott és kiválasztotta a class második legjobb tight endjét. Freiermuth-ot itt akár BPA-nak is tekinthetjük, remek értéket képvisel.
Prototípus méretei vannak, folyamatosan fejlődik a futásblokkolásban is, így benne van, hogy minden downnál a pályán legyen. Emellett elkapásoknál is nagyon jól használható: ugyan nem túl atletikus, az útvonalakat jól futja és jók a kezei is, képes dominálni a szélen és a pálya közepén is. Már újoncként is nagy szerep hárulhat rá, de hosszú távon könnyedén létszámfelettivé teheti Eric Ebront.
Hogy ez értékesebb-e, mint amit például a center Creed Humphrey nyújthatott volna, az már más kérdés. Utóbbit ugyanis Freiermuth után nem sokkal kiválasztotta a Chiefs, de kiment Josh Myers, Jalen Mayfield és Brady Christensen is, akik mind top 75-ös pickek voltak, így a csapat kénytelen volt reachelni Kendrick Greenért, aki bár a fal belsejében több poszton is bevethető lehet, egy zónablokkoló csapatba jobb fit lett volna. Ezzel együtt sem egy rossz pick, hosszú távon ő és Freiermuth is a Steelers offense alappillérei lehetnek és alighanem értékben jobb a Green-Freiermuth duó, mint egy Humphrey + a harmadik körben bennmaradó tight end, csak ez a win now módba nem illik olyan jól.
A futó és tight end picknek köszönhetően a támadófal szélét sem sikerült érdemben megerősíteni, mert bár Dan Moore érkezett a negyedik körben, ő effektíve a maradék maradéka és óriási reach. Egyrészt zónablokkolásban lenne jó fit, másrészt amit jelenleg tud, azt sem a passzblokkolásban tudja hasznosítani. A játéka minden elemén kell csiszolni: a hozzá hasonló projekt játékosokat a 6-7. körben szoktak kiválasztani, hogy 2-3 év alatt háta sikerül egy korrekt játékost gyúrni belőle. Mint halottnak a csók.
A védelem is kapott tehetséget
Feltehetően Pittsburgh-ben is belátták, hogy további nagyon hosszú távú projekteket nem érdemes hozni az offense-be, így a zavarosban halászva inkább a védelmet próbálták megerősíteni. Nagy kár, hogy mindezt olyan játékosokkal, akik a legtöbb boardon a top 250-be sem fértek fel.
4/140: Buddy Johnson, LB, Texas A&M
5/156: Isaiahh Loudermilk, iDL, Wisconsin
6/216: Quincy Roche, Edge, Miami (FL)
7/245: Tre Norwood, DB, Oklahoma
7/254: Pressley Harvin III, P, Georgia Tech
Kezdjük a legegyszerűbbel: a 120 kilós Harvin a hetedik körben rendben van, Jordan Berryvel lemeccselhetik a kezdő punter posztot. Mellette még Quincy Roche-t kell kiemelni, aki bár nem a legatletikusabb játékos, de hihetetlenül jó a futball IQ-ja, nagyon jól olvassa és reagál a tackle-ökre. Sokan második napos tehetségnek tartották, a hatodikban ajándék, az egész harmadik nap legjobb pittsburgh-i választása. TJ Watt túloldalán sok szerepet kaphat már újoncként, és mivel az ellenfeleknek Watt mellett Tuittra és Heywardra is figyelniük kell, ne lepődjünk nagyon meg, ha Roche megközelíti Dupree számait.
A többieknek ellenben nehéz örülni. Norwoodban semmi extra nincs, legfeljebb a speciális egységben kaphat szerepet, már ha egyáltalán megéri az végső keretszűkítést. Alapvetően ez lenne a helyzet Johnsonnal és Isaiahh Loudermilkkel is, a Steelers ugyanakkor látott bennük valamit, ami miatt előbbit a negyedik körben vitte ki, utóbbiért pedig feláldozott egy jövő évi negyedik körös cetlit.
Johnson egy futás ellen vállalható játékos, aki bárminemű passz elleni védekezésben teljesen használhatatlan. A TheDraftNetworknél a 301. helyen rangsorolták, a TheAtheltic konszenzus boardján a 252. volt, a 140. cetli óriási túlzás az esetében. Igazi vezér, hiányposztra érkezett, akár még kaphat is szerepet, de manapság egy coverage-ben pocsék LB karrierje nem túl hosszú az NFL-ben, a speciális egységbe pedig nem a negyedik körben szokás draftolni.
Nála is rosszabb pick Loudermilk, aki a TDN-nél 371. volt a listán, az TheAthleticnél sem fért be a top 300-ba, de még a rendre hurráoptimista NFL.com-on is potenciális draftolatlannak tartották. Papíron rendszerfit játékos, de NFL-szinten semmiben sem jó – érdekes lesz látni, milyen tervei vannak vele a csapatnak.
Összegzés
Bár Harris draftolása illik a win now módba, a csapat összességében a jövőnek draftolt. A Green-Freiermuth duó hosszú távon nagyon jó lehet, de így jelenleg a korábbi harmadik körös, alapvetően borzasztóan teljesítő Chukwuma Okorafor és a három év alatt 302 snapen játszó Zach Banner a kezdő a fal két szélén. A védelembe érkező erősítések közül Roche nagyon jó pick, ő akár kezdő is lehet már újoncként, ellenben Johnsonban nem látom, hogy sokat segítene az LB-poszton, ahogy Dan Moore és Loudermilk is eléggé kidobott picknek tűnik.
Több forgatókönyvet is végig pörgettem és nem találtam olyat, amelyik nettó értékben sokkal jobb lett volna. A csapat most drasztikusan feljavította a skill személyzetet, kis szerencsével és okos szerződéskötésekkel akár 5-10 évig nem kell különösebben aggódni az elkapók-futók-tight endek miatt. Cserébe a támadófalba nem jutott elég segítség, ami rövid távon üthet vissza, bár lehet amellett érvelni, hogy Harris és Freiermuth biztosabb pick, mint a második-harmadvonalas falemberek lettek volna és nagyobb eséllyel lesz belőlük jó játékos.
Ilyen needekkel, a többi csapat draft planjével, a generációváltás és a win now között billegve szerintem korrekt első két napja volt a csapatnak, az ennél relevánsan jobb teljesítményhez a többi csapat asszisztálása is kell. Ellenben a Steelers harmadik napos teljesítménye nagyon nehezen védhető, talán az egyik legrosszabb az egész mezőnyben.
Értékelés: B-
[/ppp_patron_only]
