Túl vagyunk a szezon háromnegyedén: nézzük, melyik játékosok teljesítettek eddig a legjobban és hogyan alakultak az erőviszonyok a szezon előtti, negyedidényes és féléves várakozásokhoz képest.
Szokás szerint most is 11 kezdő védőt és támadót, illetve a cseréiket válogattuk ki. Az offense-be a támadófal mellett egy irányító, egy futó, egy tight end és három elkapó, míg a védelembe két-két belső védőfalember, pass rusher, linebacker és safety, valamint három cornerback került. Emellett a szezon előtti, negyedéves és féléves jóslatommal is összehasonlítom a jelenlegi állapotot, a korábbi jelölteket áthúzva láthatjátok.
QB: Patrick Mahomes (KC)
Csere: Jalen Hurts (PHI)
Korábbi jelöltek: Josh Allen (BUF), Justin Herbert (LAC) Lamar Jackson (BAL)
“Allennek volt egy rossz meccse a Jets ellen, ami végül a győzelembe került, de szerintem ezzel együtt még mindig ő a legkomplexebb és összességében legjobban teljesítő irányító” – írtam féltávnál. Azóta több rossz meccse is volt a Bills irányítójának, és ugyan még mindig top 5-ös szinten teljesít, ez már nem elég az All-Pro címhez. És igen, most megint úgy kezdődik a történet, hogy “Mahomesnak volt egy rossz meccse a Broncos ellen, ami majdnem a győzelembe került, de ezzel együtt még mindig ő a legkomplexebb és összességében legjobban teljesítő irányító az első 14 forduló alapján.”
Mahomes vezeti a ligát passzolt yardokban (4161 – 459-cel több, mint a második Justin Herbertnek), TD-kben (33 – a második Joe Burrow-nak 27 van), ő szerezte a legtöbb first downt (234 – a második Josh Allennek 206 van, rajtuk kívül pedig senkinek nincs 200) és csak Tua Tagovailoa átlagol több yardot passzonként. Emellett a földön is jól teljesít, 280 yard és két TD került már a neve mellé, így összesen 4441 yardnál és 35 TD-nél tart – vitán felül ő a Chiefs alfája és ómegája.
Gyakorlatilag ez utóbbi döntött a javára Jalen Hurtsszel szemben. Az Eagles irányítója ugyan elég jól áll statisztikailag (övé a 3. legtöbb szerzett yard passzonként, vezeti a ligát passer ratingben, a 22 passzolt TD-je holtversenyben az ötödik legtöbb, arányaiban neki van a legkevesebb turnovert érő passza), de nem annyira, hogy Mahomest megelőzze. Ez akkor is igaz, ha a földön nyújtott elit teljesítményét is figyelembe vesszük, ugyanis még ezzel együtt is elmarad a Chiefs irányítójától (3837 yard, 32 TD), ráadásul ő sokkal kevésbé központi eleme az Eaglesnek.
Hurts egy nagyon jó csapatban játszik nagyon jól, de még nem mutatta meg, hogy képes a hátára venni a csapatot (például a top 20-ba is alig fér bele, ha az extra dobásokat nézzük, eddig nem kellett megerőltetnie magát). Abszolút elképzelhető, hogy első csapatos All-Pro és MVP lesz, sok szempontból meg is érdemelné, de ez még nem az a szint, amit Mahomes képvisel.
[ppp_patron_only level=”1450″ silent=”no”]
RB: Josh Jacobs (LV)
Csere: Nick Chubb (CLE)
Korábbi jelöltek: Derrick Henry (TEN), Jonathan Taylor (IND), Saquon Barkley (NYG)
Ahhoz képest, hogy Jacobst majdnem elküldte/elcserélte a Raiders, most a csapat egyik legjobbja. Toronymagasan vezeti a ligát futott yardokban (208 egységgel szerzett többet, mint bárki más) és szerzett first downokban (78), ő harcolta ki messze a legtöbb elrontott szerelést (79), az 5,2 yardos átlagánál és a 3,73 yardos kontakt utáni átlagánál csak Tony Pollard képes jobb teljesítményre. Emellett mindössze ő és Derrick Henry szerzett 1000+ yardot kontakt után, a 11 TD-je pedig a harmadik legjobb a mezőnyben Nick Chubb és Jamaal Williams után – ráadásul mindezt úgy, folyamatosan küzd valami nyavalyával. Ez a piacon simán évi 12-15 millió dollár lesz jövőre.
Nick Chubb helye sem kérdés, ugyanis Jacobs mellett az egyetlen olyan futó, aki szinte minden kategóriában ott van a top 3-ban. Viszont nem annyira kiemelkedő, mint a szezon első felében, nettó teljesítményben nincs messze tőle Tony Pollard, Derrick Henry vagy a bombaformában lévő Christian McCaffrey, így közel sem biztos, hogy ez elég lesz a szezon végén is (ahogy történt Saquon Barkley-val).
WR: Tyreek Hill (MIA), AJ Brown (PHI), Justin Jefferson (MIN)
Csere: Davante Adams (LV), Stefon Diggs (BUF), Amon-Ra St. Brown (DET)
Korábbi jelöltek: Jaylen Waddle (MIA), Cooper Kupp (LAR), Ja’Marr Chase (CIN), Keenan Allen (LAC)
Mindössze egyetlen változás történt a féléves helyzethez képest: Amon-ra St. Brown bekerült a top 6-ba Jaylen Waddle helyére. A másodéves elkapónak óriási szerepe van abban, hogy a Lions PO-esélyei még életben vannak, és ugyan a 898 yardja és hat TD-je nem eget rengető, de ez tipikusan az az eset, amikor a számok nem adják vissza, hogy valaki mennyire jó (a PFF-nél például a harmadik legjobb WR idén). A 10. forduló óta ő hozta össze a legtöbb first downt (30) az elkapók között, nem volt egyetlen dropja sem, csak Davante Adams és Justin Jefferson szerzett nála több yardot, a 89,6 százalékos elkapási aránya valami félelmetes, illetve 130,8-as passer ratinggel vette célba őt Jared Goff, ami a legmagasabb a félidő óta.
A többiekkel kapcsolatban nincs új a nap alatt. Hill és Jefferson Calvin Johnson rekordját és a 2000 yardos határt ostromolják, Stefon Diggs minden létező mutatóban top 3-as szinten teljesít, Davante Adamst végre célba veszik annyiszor, hogy a számain is látszódjon az elit teljesítmény, AJ Brown pedig még mindig az Eagles passzjátékának kulcsa, sok tekintetben ő tette lehetővé Hurts MVP-kampányát.
TE: Travis Kelce (KC)
Csere: Mark Andrews (BAL)
Korábbi jelöltek: Darren Waller (LV)
A legunalmasabb poszt. Kelce esélyes az év támadója díjra – olyan szinten dominál, hogy sértő a többi tight endhez hasonlítani. 1039 yardnál és 12 TD-nél jár, 60 first downt szerzett és 23 elrontott szerelést kényszerített ki (MTF). Senkinek nincs 697 yardnál, öt TD-nél, 38 first downnál vagy 12 MTF-nél többje a poszton. Konkrétan ott tartunk, hogy a liga második és harmadik legjobb tight endje együtt nem igazán tudna összerakni egy olyan idényt, amit Kelce hoz egyedül.
A csere így egyelőre maradt Mark Andrews, akinek megelőlegezem, hogy a sérülése miatt nem tud átlagon felüli teljesítményt nyújtani. De elnézve az idei produkciót, lehet hogy Dallas Goedertnek kellene a második csapatos All-Prónak lennie, mert bár csak kilenc meccsen lépett pályára, de még így is minden statisztikai mutatóban ott van a top 3 környékén.
OL: Andrew Thomas (NYG) – Joel Bitonio (CLV) – Jason Kelce (PHI) – Joe Thuney (KC) – Tristan Wirfs (TB)
Csere: Trent Williams (SF) – Zack Martin (DAL) – Creed Humphrey (KC) – Wyatt Teller (CLV) – Lane Johnson (PHI)
Korábbi jelöltek: Jordan Mailata (PHI), Shaq Mason (TB), Penei Sewell (DET)
Mindössze egyetlen csere történt, Joel Bitonio felkerült az első csapatba az önmagához képest gyengélkedő Zack Martin helyére, illetve nagyon gondolkoztam, hogy Christian Darrisaw-t betegyem Thomas vagy Williams helyére, de egyelőre még maradt az alap felállás LT poszton.
Kelce és Humphrey olyan szinten kiemelkedik a centerek közül, mint Travis Kelce tight endek között. Lane Johnson továbbra sem engedett sacket (és nyomásból is csak hetet), viszont Wirfs meg csak öt engedett nyomásnál tart, így itt is maradt az eddigi sorrend, de bárki mellett lehetne érvelni. A guard poszton kicsit nagy a kavarás, és bár egyelőre maradt az eredeti négyes, nem kizárt, hogy a szezon végére kiesik egy-két ember (Bitonio helye biztos) Michael Onwenu vagy Chris Lindstrom javára.
iDL: Quinnen Williams (NYJ), Chris Jones (KC)
Csere: Jeffery Simmons (TEN), Aaron Donald (LAR)
Korábbi jelöltek: Jonathan Allen (WAS), Cameron Heyward (PIT)
Aaron Donald megsérült és elképzelhető, hogy idén már nem lép pályára. Amennyiben ez megtörténik, akkor biztosan nem lesz All-Pro, de ha csak az elmúlt 14 fordulót nézzük, akkor ott van a legjobbak között. Hasonló a helyzet Jeffery Simmonsszal, aki az utóbbi időben folyamatosan sérülten játszik, és bár ez a snapszámain nem, de a teljesítmény azért meglátszik. Egyelőre nem tennék senkit jó szívvel eléjük, ha most rögtön kellene választani, akkor benne lennének a top 4-ben, de ez nem lesz elég a szezon végén.
A Donald-Simmons duóval ellentétben a kezdőben nincs kérdőjel. Belső védőfalemberként idén csak Chris Jones és Quinnen Williams szerzett 10+ sacket, előbbi ráadásul vezeti a ligát nyomásgyakorlásban a posztján, míg utóbbi a legjobb futás elleni értékelést kapta a PFF-től. Jelenleg nincs náluk jobb iDL a ligában, csak aztán nehogy Williams sérülése súlyosabb legyen és meccseket kelljen kihagynia.
Edge: Nick Bosa (SF), Myles Garrett (CLV)
Csere: Micah Parsons (DAL), Matt Judon (NE)/Maxx Crosby (LV)
Korábbi jelöltek: Khalil Mack (LAC), Von Miller (BUF), TJ Watt (PIT)
Annyi az elit teljesítmény, hogy nem lehet dönteni. Bosa 14 sacket szerzett eddig, a második legtöbb nyomást is ő generálta (64), miközben futás ellen is elit. Garrettnek úgy van 58 nyomásgyakorlása és 13 sackje, hogy a szezon közben autóbalesetet szenvedett és egy pillanatra nem esett vissza a teljesítménye (az elmúlt négy meccsen 16 nyomásgyakorlás és öt sack került a neve mellé).
Micah Parsons 59 nyomásgyakorlásnál (3. legtöbb) és 12 zsákolásnál jár, miközben a többi top pass rushernél legalább 30, de van akinél 150 snappel volt kevesebbet a pályán – a hatékonysága félelmetes. Aztán ott van Matt Judon és Maxx Crosby. Előbbi vezeti a ligát sackekben (16), az 58 nyomásgyakorlása a 6. legtöbb, utóbbi pedig 14 sackkel és 59 zsákolással ott a top3-ban a posztján. Előbbi ellen szól, hogy sok nagy játéka a Patriots rendszerének is köszönhető, míg Crosby ellen azt lehet felhozni, hogy rengeteg snapen van a pályán és sokkal több lehetősége van nyomást generálni, mint a többieknek. Ezzel együtt mind a ketten parádésak és nem is baj, hogy nem tudtam dönteni közöttük, mert megérdemelnék az elismerést.
LB: Fred Warner (SF), Bobby Wagner (LAR)
Csere: Matt Milano (BUF), Dre Greenlaw (SF)
Korábbi jelöltek: Micah Parsons (DAL), Shaq Leonard (IND), Lavonte David (TB), TJ Edwards (PHI)
Itt már komolyabb változtatások voltak. Az eaglesös TJ Edwards és a bucsos Lavonte David kiesett a top 4-ből – nem azért, mert rosszak lennének, csak egyszerűen mások föléjük nőttek. A helyükre a 49ers kezdő LB-sora, ezzel együtt a liga két legjobb coverage linebackere került: Dre Greenlaw és Fred Warner. A San Francisco elit védelme kis túlzással rajtuk áll vagy bukik, az atletikuságukkal és játékintelligenciájukkal a 49ers defense olyan dolgokra képes, amire senki más.
Hogyan állította meg a 49ers az ezer fokon égő Dolphins offense-t?
Mellettük természetesen ott van Bobby Wagner, a Rams egyetlen idei jó igazolása. A veterán linebacker a fénykorát idézi Los Angelesben, futás ellen és coverage-ben is elit, sorra hozza a nagy játékot és ő az egyetlen a mezőnyben, aki a 49ers kezdőjébe is beférne. Nagyjából ugyanez igaz Matt Milanóra is annyi különbséggel, hogy ő futás ellen kicsit bizonytalanabb, de ha csak a coverage-ben nyújtott teljesítményét nézzük, akkor ott a top 5-ben a poszton idén és egészségesen ő is képes új szintre emelni a Bills védelmet.
CB: Sauce Gardner (NYJ), Darius Slay (PHI), Jalen Ramsey (LAR)
Csere: Jaycee Horn (CAR), Patrick Surtain (DEN), James Bradberry (PHI)
Korábbi jelöltek: AJ Terrell (ATL), Kendall Fuller (WAS), Marshon Lattimore (NO), Jamel Dean (TB)
Gardner újoncként jött, látott és győzött – ő az új Revis Island. Az első körös corner 44,1 százalékos passzpontosságot és 262 yardot engedett idén, mindössze egy TD-t szereztek róla két pick és 12 leütött labda mellett, az engedett 44,8-as passer ratingnél pedig csak James Bradberry és Jaycee Horn tud jobbat felmutatni.
Darius Slay is top 5-ös minden releváns CB-mutatóban és a már említett Bradberryvel együtt talán az egész liga legjobb corner-párosát alkotják. És bár Jalen Ramsey a szélen idén kicsit gyengébb teljesítményt nyújt, de a slotban nyújtott játéka alapján abszolút helye van még a kezdőben – nincs olyan CB, aki képes lenne arra, amire ő.
Az egyetlen kérdéses játékos így Patrick Surtain, aki ugyan jól játszik a Broncos elit védelmében, de az elmúlt fordulók nem róla szóltak. A 11. hét óta három TD-t is engedett (ennyi van neki összesen az idényben), Derek Carr tökéletes passer ratinggel, Sam Darnold pedig 143,3-as passer ratinggel dobált felé, így az INT király Tariq Woolen vagy Marlon Humphrey már nagyon közel került hozzá.
S: Minkah Fitzpatrick (PIT), Derwin James (LAC)
Csere: Antoine Winfield (TB), Tyrann Mathieu (NO)
Korábbi jelöltek: Kevin Byard (TEN), Jevon Holland (MIA), Talanoa Hufanga (SF)
Ha van poszt, amivel kifejezetten elégedetlen lennék, az most a safety. A ligaelit teljesítményt nyújtó Winfield csak kilenc meccsen lépett pályára, de egyszerűen nem tudnék senkit jó szívvel betenni a helyére, de Mathieu is csak azért maradt a padon, mert nem igazán van olyan safety, aki a sima jó szintnél többre lenne képes idén.
Így került az elit szinthez relatíve közel lévő Derwin James mellé Minkah Fitzpatrick. A Steelers védője az ötödik heti Bills elleni meccsen tökéletes passer ratinget engedett, azóta viszont egyszer sem ment 95,8 fölé a mutató (igaz, sérült is volt egy rövidebb ideig), az elmúlt négy hétben pedig a liga legjobb safetyje. Tehát pont ellentétes utat járt be, mint Talanoa Hufanga, akit első csapatba tettem még féltávnál, azóta viszont négyszer vették célba 100 százalékos pontossággal és az elmúlt négy fordulóban átlagosan 101,9-es passer ratinget engedett az ellenfelek irányítóinak.
[/ppp_patron_only]
